Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-02 / 203. szám

www.ujszo.coml 2022. szeptember 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Eppur si muove! A gond gyökerei 2010 elé nyúlnak vissza Magyarországon Meglehetősen nagy hullámveréssel járt az Országos Mete­orológiai Szolgálat (OMSZ) két vezetőjére az elmaradt augusztus 20-i tűzijáték kapcsán le­sújtó politikai harag Magyarorszá­gon - illetve néhányan némileg a nemzetközi térben is felkapták rá a fejüket. A „rossz” előrejelzést adó tudósokba a Kormányinfón a Mi­niszterelnökséget vezető minisz­ter, Gulyás Gergely is beleszállt au­gusztus 23-án, mondván, „ez volt az utolsó utáni csepp a pohárban”. Hogy pontosan mire utalt, azt azóta sem tudtuk meg, a hatalmi „szigor” viszont tény. Az eset kapcsán az OMSZ által szintén 23-án kiadott közleménynek van egy kulcsmondata. így hang­zik: „Az Operatív Törzzsel folyta­tott kapcsoíattartási folyamat során olyan elvárások és nyomásgyakorlás merült fel augusztus 19-től kezdve a tűzijáték lefújásának pillanatá­ig, ami nagymértékben rátelepedett előrejelzéseink kiadására, kom­munikációjára és teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a meteo­rológiai előrejelzésekben rejlő, tu­dományosan is elfogadott bizonyta­lanságot.” Világos beszéd, az utol­só fogalom pedig kulcsfontosságú - bizonyos politikai rendszerekben ugyanis nem szeretik az emlegetett „bizonytalanságot”. Ha fél percet adunk magunknak az emlékezésre, akkor a mélyben (a struktúrák és mechanizmusok bugyraiban) nem fogunk túl sok új­donságot találni az OMSZ-es fiaskó kapcsán. A 201 Írelején Heller Ág­nesre és más filozófusokra rárontó, az őket nemtelenül lejáratni próbáló hatalmi kampány idején már tel­jesen világos volt, hogy mire lehet számítani akkor, ha a politikum el­szánja magát bizonyos lépésekre. E törekvésnek azóta számos vari­ánsával szembesültünk akkor, ami­kor azt a hatalom épp jónak tartot­ta meglépni - vagy döntően azért, mert ezzel valamiféle haszonra kí­vánt szert tenni (pl. az egyetemek alapítványokba való kiszervezése), vagy mert egyszérűen zavarta, ami és ahogy egy adott tudományos mű­helyben történt (pl. a CEU ügye). Most úgy hozta az élet, hogy a me­teorológusok kerültek sorra. A gond azonban még ennél is mélyebben van Magyarországon, illetve a gyökerei 2010 elé nyúlnak vissza, még ha az arányok akko­riban másmilyenek voltak is. Az MSZP-SZDSZ kormányok például már korábban igyekeztek haszonel­­vűen, piaci alapon „megregulázni” a felsőoktatást, kezdve attól, hogy a kis bölcsész szakok működését jócs­kán megnehezítették - egészen ad­dig, hogy a diákoknak járó kedvez­mények rendszerét kezdték durván visszavágni. Utóbbira azt mondhat­nánk, válságkezelés volt, ám inkább a fürdővízzel együtt a gyerek is tá­vozott, növelve a társadalmi egyen­lőtlenségeket egy névleg baloldali kormány idején... Emellett a hatalmi önkényre is volt példa. Pécsen pél­dául a néhai Toller László MSZP-s polgármester és társai szinte kicsa­varták a helyi értelmiségiek kezéből a 2010-es Európai Kulturális Fő­város projektet - csak azért, hogy a hatalomnak közvetlen haszna le­gyen a tudományosság szempont­jából is fontos, egész éves rendez­vénysorozatból. A sors fintora, hogy a haszon végül a 2009-ben felálló, már fideszes városvezetésé lett. Tehát: hatalmi és/vagy piaci logi­ka. Bár meglehet, a „vagy” kötőszót el is hagyhatjuk... A tudományos bizonyosságkeresés ezeknek az igényeknek csak korlátozottan tud megfelelni, ellenben nagyon jól érzi magát, amikor kedvező feltételek­kel szabadjára van engedve - még akkor is, ha közben csupán módjá­val képes eloszlatni azt a homályt, amelyet például a megbolondult időjárás vagy a történeti források hiánya okoz. Emellett egy társada­lomnak - különösen a globális ka­pitalizmus félperifériáján tengődő olyan országokban, mint Szlovákia, Magyarország és társaik - sokkal nagyobb haszna lenne akár rövid, akár hosszabb távon a szabadra en­gedett szellem burjánzásából, mint a hatalom és a piac tendenciózus korlátozási és fenyítési kísérletei­ből. És ez az érdek valóban közös, tekintet nélkül arra, ki melyik poli­tikai irányzathoz húz, amelyek vol­taképpen mind ugyanazon rozoga szekéren utaznak.- Ebben a gödörben folyik a politikusok újrahasznosítása (Kotrha) Felsejlik a szövet alatt a kór FELEDY BOTOND elmúlt hónapokban a szemünk előtt bontakozott ki a hidegháborút idéző geopolitikai blokkok versenye. Elég csak egy picit a szövet alá tekinteni, hogy az ember észrevegye, nem szeparált esetekről van szó, hanem rendszerszintű tünetről. Nemrég ítéltek el nyolc évre egy francia exdiplomatát, akit pekingi posztján hálózott be a helyi tolmács hölgy, akinek végül bizalmas infor­mációkat adott át Henri M. Nem sokkal később lebukott Pierre-Marie H. is, aki 12 évet kapott. A kínai kémkedés a Financial Times által meg­szólított közel tucatnyi aktív titkosszolga szerint elképesztő méreteket öltött az elmúlt években, hatékonyságában behozta az orosz hálózatot (amelyet amúgy is közel 600 fővel ritkítottak meg Európában február 24. óta). Jól jelzi a méreteket, hogy az FBI minden 12 órában indít egy újabb vizsgálatot kínai kémkedés gyanújával. Persze, az oroszok sem tétlenkednek, hiszen van mit visszaépíteni. Hogy értsük a szofisztikádét: a Bellingcat és nyugat-európai lapok kö­zös nyomozásának eredménye, hogy kiderült, Nápolyban egy Maria Adela Kuhfeldt Rivera álnéven telepített orosz GRU-ügynök tevékeny­kedett. Ékszerüzlet-tulajdonosként pózolt, így igyekezett a helyi katonai bázison szolgáló amerikai és olasz katonák bizalmába férkőzni, nem is sikertelenül. A tavaszi kiutasítási hullám kezdetén a szolgálat kivonta őt a terepről. Montenegró augusztus 22-e óta kibertámadás alatt áll. A védelmi mi­niszter és a helyi szolgálat, az ANB is jelezte, hogy orosz támadócso­port állhat az akció mögött. A bevetett kiberfegy ver - egy malware - a darkneten körülbelül hat számjegyű dollárért forog, tehát nem éppen unatkozó tinik eszköze. Ennek eredményeképpen számos erőmüvet ké­zi vezérlésre kellett kapcsolni, támadás alá került az elektromos hálózat irányítása és a vízellátás, a közlekedési irányító eszközök és az állami adatbázisok. A német hatóságok a héten tartottak házkutatást több helyszínen egy vegyipari cégnél. A vád szerint évek óta engedély nélkül exportáltak olyan anyagokat Oroszországba, amelyek katonai felhasználásra is alkal­masak lehetnek. Még ha nincs is szó óriási mennyiségekről, az biztos, hogy akár a Novicsok katonai idegméreg előállításához szükséges anya­gokkal is rendelkeztek. Nem volt véletlen az sem, hogy Szergej Szkripal és családja elleni orosz Novicsok-támadás után az amerikai hatóságok tiltólistára tették ugyan a céget 2020-ban, de a német hatóságoknak két évébe - és egy ukrán-orosz háborúba - telt, mire végre léptek. Miközben a konvencionális háború Ukrajnában zajlik, egy sokkal ki­­terjedtebb konfliktus folyik a NATO és Moszkva között. Évek óta, nem most februárban kezdődött. Itt tartunk. Lépéskényszerben van az Euro­­atlanti Szövetség, ha meg akarja védeni érdekeit a teljesen nyílt orosz agresszióval szemben. FIGYELŐ Kitiltották az USA hadihajóit A Salamon-szigetek kitiltotta ki­kötőiből az amerikai hadihajó­kat - közölte az Egyesült Államok Canberrái nagykövetsége. A ren­delkezés minden külföldi hajóra kiterjed. Augusztus 29-én kapták meg a hivatalos értesítést. A Sala­mon-szigetek a protokolleljárások átdolgozására hivatkozva függesz­tette fel a haditengerészeti látoga­tásokat. „Arra kértük partnerein­ket, adjanak időt az áttekintésre és az új eljárások bevezetésére, mi­előtt további kérelmeket nyújtaná­nak be a hadihajók érkezésére vonatkozóan” - írta közleményé­ben Manesseh Sogavare, a Salamon-szigetek kormányfője, hangsúlyozva, hogy a rendelkezés minden hadihajóra kiterjed. A Sa­lamon-szigetek, valamint az Egye­sült Államok és szövetségesei kö­zött azóta feszült a viszony, hogy a szigetország áprilisban biztonsá­gi megállapodást kötött Kínával. Az amerikai parti őrség egyik üzemanyag-utántöltésre és -ellát­mányra szoruló hajója múlt héten nem köthetett ki a Salamon-szi­­geteken, mert a honiarai kormány nem válaszolt kérelmére. A parti őrség tájékoztatása szerint az Olk ver Henry nevű hajó az illegális halászatot monitorozta. (infostart) Elhunyt Mihail Gorbacsov, „a peresztrojka Hosszan tartó betegség után, életének 92. évében elhunyt Mihail Gorbacsov Nobel-bé­­kedfjas volt szovjet párt- és állami vezető, aki történelmi szerepet játszott a szocialis­ta társadalmi berendezkedés felszámoláséban a volt Szov­jetunióban és szövetséges or­szágaiban. Mihail Szergejevics Gorbacsov 1931. március 2-án született a sztav­­ropoli határterület Privolnoje falujá­ban, parasztcsaládban. 1950-ben irat­kozott be a moszkvai Lomonoszov Egyetem Jogi Karára. Egyetemista­ként belépett a Szovjetunió Kommu­nista Pártjába. 1955-ben visszatért szülőföldjére, ahol Komszomol- és párttisztségek után 1970 áprilisában a sztavropoli határterület pártbizott­ságának első titkára lett. 1967-ben ag­rárközgazdász diplomát is szerzett. 1971-ben beválasztották a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságába. 1978-ban a mezőgaz­daságért felelős KB-titkár lett, 1980 októberétől teljes jogú állandó tag­ként vehetett részt a Politikai Bizott­ság ülésein. Viktor Csemyenko halá­la után, 1985. március 11-én Andrej Gromiko külügyminiszter javaslatára az SZKP KB őt választotta főtitkár­rá. 1988. október 1-jétől elnöke volt a Legfelsőbb Tanács Elnökségének. Fiatalos lendülete, kezdeményező­készsége új színt kölcsönzött a meg­csontosodott szovjet bel- és külpoli­tikának. Az SZKP 1986. évi XXVII. kongresszusán meghirdette a pereszt­rojkát (átalakítást), a gazdasági-po­litikai élet gyökeres átszervezését, a glasznoszty (nyilvánosság) 1988- ban bevezetett jelszavával a politika atyja” társadalmi ellenőrzését. A gorbacso­­vi „új politikai gondolkodás” egyik központi eleme volt az a tétel, hogy minden népnek „szuverén joga van a választásra”. Irányításával a Szovjet­unió eljutott a többpártrendszer beve­zetéséig, a demokratizálódás kibon­takozásáig. Bevezették az államfői intézményt, és 1990. március 15-én Gorbacsovot választották a Szovjet­unió első és utolsó elnökévé. Az ál­tala elindított Szovjetunió-beli vál­tozások nyomán „megmozdultak” a közép- és kelet-európai országok is, és véget ért a szocialista társadalom­építési kísérlet a régióban. Az 1989. decemberi máltai találkozón Gorba­csov és George Bush amerikai el­nök lezártnak nyilvánította a hideg­háború korszakát. Az afganisztáni, a kelet-európai és a mongóliai szov­jet csapatkivonás, a szovjet-amerikai csúcskonzultációk rendszeressé téte­le, az atomleszerelést célzó START egyezmény megkötése, a német egy­ség megvalósulása világméretű át­rendeződést hozott. Gorbacsov ki­engedte a szellemet a palackból, ám az így felszabadult erők őt is félresö­pörték. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom