Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-12 / 211. szám

www.ujszo.coml 2022. szeptember 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Ha már nincs normális béretek... Elveszett jövő BRAUNSTEINER KRISTÓF a pedagógusok kerülnek szó­ba, rendszerint olyan kommen­­teket kapnak, hogy csak ne beszélje­nek, nekik mindenük megvan! Nem is kell dolgozniuk a fizetésért, rá­adásul hosszú szabadságon vannak. Néhány héttel ezelőtt társalogni kezdtem egy moziban a jegyárus­sal. Jóhiszeműen megkérdezte tő­lünk: van-e diákigazolvány? Tu­dattam vele, hogy nincs, esetleg pedagógusi igazolvány. Nevetett egyet és azt mondta, hogy arra nem jár kedvezmény. Viccesen be­­leálltam a témába, s azzal jöttem, hogy akkor majd teszek róla, és intézek a jövőben. A válaszát idé­zem: „Hajrá! Ha már normális bé­retek nincs, legalább kedvezmé­nyes mozijegy lehetne nektek...” Az igazság akkor fáj a legjob­ban, amikor az ember szemébe mondják. Mondanom sem kell, hogy a film az lepörgött, és még napokig azon gondolkodtam, hogy az ember miért is csinálja azt, amit. Természetesen hivatásból és azért, hogy a jövő generációja is megkapja legalább azt, amit mi kaptunk anno. De miért is csinál­juk ezt? Pontosabban mennyiért? Jelen esetben a közalkalmazot­ti bértáblát vesszük alapul, mert a legtöbb volt egyetemi hallgató, ha a pályán szeretne maradni, akkor nagy eséllyel ott fog elhelyezked­ni. A szlovákiai magyar iskolák­ban ritkán keresnek pedagógust, a magyarországi szakképzés meg szinte csordultig (legalábbis a kör­nyékünkön) megtelt. Lehet, hogy valaki, aki húsz éve a pályán és mindenféle képzésen túl van, an­nak jó a fizetése. De mit fog látni a bankszámláján egy huszonéves pályakezdő, aki szeretne kilép­ni a családi fészekből? Nem titok: egyetemi végzettséggel, mester­fokozattal a kezdő bér 203 000 Ft vastagon. Ehhez, lehet, megy egy kis pótlék jó esetben, mondjuk 243 000 Ft. Mivel adókedvezmény nem jár a pedagógusoknak sem, visszakér a magyar állam belőle 33%-ot. Marad 162 810 Ft kezdő tiszta fizetés, ami az aktuális közé­párfolyamon 402,89 euró. Mire elég ez? Diákként egy na­gyon szép zsebpénz, de huszonöt évesen nem zsebpénzt akarunk ke­resni. Egy egyszobás albérlet 120 000 és 200 000 Ft között mo­zog Magyarországon, vidéken. Ná­lunk 250-400 eurót kérhetnek ér­te. Tehát a különköltözés egyedül tabu, marad a zsebpénz és a csalá­di fészek. Ilyenkor csak azon nem szabad csodálkozni, hogy a csalá­dalapítás eltolódik harminc fölé, vagy épp nem is jön össze, mert a pár nem tudja finanszírozni a gye­reknevelést. Nyilván sokan kapásból rávág­ják: menjen el máshova dolgozni, senki nem kötelezte, hogy ezt csi­nálja! Ez igaz, viszont vette a fá­radságot az ifjú hallgató, hogy be­álljon nevelni a jövő nemzedékét. Kérdem én: ez jól van így? Egy tizenhat esztendős mozipénztáros diákmunkában jobb bért kap, mint az, aki tanította őt? Elvadult egy világban élünk... Biztató, hogy Szlovákiában egy fokkal jobb a helyzet, viszont sok szerencsét szeretnék kívánni min­den kezdő pedagógusnak, hogy ismerősök és kapcsolatok nélkül sikerüljön itt elhelyezkednie egy magyar tannyelvű intézményben! Elkezdődött az iskolaév, a diákok megint koptatják az is­kolapadokat. Meg fogják hallgatni, hogy tanuljanak, le­gyenek szorgalmasak, gondoljanak a jövőjükre. De mégis minek? Sötét időkben élünk. Már több, mint 2 éve dúl egy pandémia, ami ugyan enyhülni látszik, de a vírus tulajdonságát nézve bármikor ha­lálosabbá válhat. A pandémia alatti lockdownok betettek a gazda­ságnak, ez rontott a felnőttek lelki állapotán, de az ezzel járó otthoni tanulás, az ebből eredő közösséghiány a gyerekek lelki életére még negatívabb kihatással volt. A pandémia okozta gazdasági krízis sok családnál gondokat okozott, na és ebbe az egészbe bekevert az orosz­ukrán háború is, ami további gazdasági hanyatláshoz vezet Európá­ban, ezáltal nő a társadalmi stressz, a felnőttek között egyre több a munkanélküli, egyre több család kerül a szegénység küszöbére, nem tudja, mit fog a hónap végén enni, hogyan fog fűteni. A szülőket elle­pő stressz feltűnik a gyerekeknek is. A háború persze nem csak gaz­dasági következményekkel jár, a TV-ben, a közösségi médiában min­denhol ez a téma. Mi lesz a kimenetele? Bevetik az oroszok atom­fegyvereiket? Fagyoskodni fogunk télen? Tényleg cserben hagynak minket a „felnőttek” a parlamentben? Ehhez még hozzá adódik a klí­makatasztrófa, amit sok felnőtt még máig cáfol, de a gyerekek nem hülyék, ők látják, tudják, érzik: a szemünk előtt égetitek el a bolygót azért, hogy ti még kényelmesen élhessetek. Bárhova nézünk, ott olyan hír fogad, ami egzisztenciális félelme­ket válthat ki. És ha ez már a felnőttek lelki állapotán feltűnik, akkor nem csoda, hogy meglátszik a gyerekekén is. Egyre több a depressziós gyerek. Egyre nő az öngyilkosságok szá­ma a kiskorúak körében. Kedvtelenek, nincs perspektívájuk. Mene­külnek a realitás elől, ki a digitális világban keresi vigaszát, ki szerek segítségével próbálja elfeledni fájdalmait, és ezt egyre fiatalabban. És amikor a gyerekek harcolni próbálnak a jövőjükért? Amikor a Fridays for Future mozgalmon belül tüntetni mennek a fenntartha­­tóbb klímapolitikáért? Amikor kiállnak tanáraik mellett, és egy jobb oktatásügyért demonstrálnak az utcákon? Akkor jönnek a kommen­tárok, és valljuk be, főleg a konzervatív felnőttek és politikai pártok köréből, hogy inkább menjenek vissza az iskolába, fogják csak be a szájukat, ne tiltakozzanak, ne avatkozzanak bele, nincs nekik ehhez semmi közük, hisz nem is tudják, miről beszélnek, nincs is klímakrí­zis, nincs baj az oktatásüggyel, ez mind csak liberális propaganda. Kemény nevelés kéne nekik, egy pár pofon is segítene, hisz „a mi időnkben is így volt, és nézzétek, milyen jó emberek lettek belőlünk”. De mit tehetünk azért, hogy segítsünk a gyerekeknek harcukban a jövőért, hogyan adjunk nekik perspektívát, hogyan érhetjük el, hogy lássanak abban értelmet, hogy tanuljanak, hogy fejlesszék magukat? Elsősorban el kell fogadnunk, hogy a klímakatasztrófa már itt van. Olyan politikusokat, pártokat kell választanunk, akik progresszív környezetvédelmi ötletekkel állnak elő. Ki kell állnunk a gazdaság és az energetika transzformálása mellett. Akármennyire is nehezünkre esik, realizálnunk kell, hogy a végtelen növekedést prédikáló rend­szer, amit még ugyan kapitalizmusnak neveznek, de már régen nem az, mert egy destruktív monopóliumokból álló oligarchiává vált, nem fenntartható. Látnunk kell, hogy a populisták hazudnak, nem az LMBTQ mozgalom, más vallású és idegen kultúrájú emberek jelentik a legnagyobb veszélyt társadalmunkra, hanem környezetünk lebom­lása és a fölösleges háborúk. Ha azt akarjuk, hogy lássanak értelmet a művelődésben, akkor nem engedhetjük, hogy műveletlen pszicho­paták, bohócok, lúzerek és maffiózók vezessék az országot. Remé­lem, hogy a csendes többség elég művelt ahhoz, hogy megértse, ki kell másznia elefántcsonttornyából, aktivizálódnia kell, és ezt globá­lis összetartással. És ha ehhez túl kényelmesek vagyunk? Akkor már nem kell tanul­niuk a gyerekeknek. Mire a mostani elsősök érettségizni fognak, itt már csak pusztulás lesz. A klímaváltozás negatívan befolyásolja a gyerekvállalási kedvet A ma született gyermekek várhatóan átlagosan 6,8-szor több hőhullámot, 2,6-szor több aszályt és 2,8-szor több árvizet fognak átélni életük során, mint a nagyszülőik - hívta fel a figyelmet Szabó Amanda Imola, meteorológus, ághajlatkutató a klímaválto­zás gyermeki egészségre és a gyermekvállalási kedvre gya­korolt hatásaira. A növekvő veszélyek miatt egy­re több ember számára döntő szem­pont a gyermekvállalás kérdésében az éghajlatváltozás - írta az éghaj­latkutató a Stanford Center for In­novation in Global Health (CIGH) felmérésére hivatkozva, amely­ben a fiatalok éghajlati szorongá­sát vizsgálták. A felmérésben több mint 10 ország (köztük három eu­rópai: Finnország, Franciaország és az Egyesült Királyság) mintegy 10 ezer fiatalja vett részt. „A válaszadók között jelentős mértékű pszichés szorongás tapasz­talható az éghajlatváltozással össze­függésben. A fiatalok körülbelül há­romnegyede érezte úgy, hogy ijesz­tőjövő elé néznek, mintegy fele úgy nyilatkozott, hogy olyan mérték­ben tapasztalt éghajlati szorongást, amely hatással volt mindennapi éle­tére, és körülbelül egynegyedük je­lezte, hogy fél a gyermekvállalástól a klímaválság miatt” - foglalta ösz­sze a felmérés eredményét a mete­orológus. Emellett az is kiderült a felmérés­ből, hogy sokan a korábban terve­zettnél kisebb család alapítása mel­lett döntenek, vagy elállnak a gyer­mekvállalástól az éghajlatváltozás miatt. A válaszadók 40 százaléka pedig „habozik” a gyermekvállalás­sal a negatív jövőkép miatt. A kutató szerint „nem ok nél­kül aggódunk” gyermekeink jö­vőjéért az éghajlatváltozás miatt. A gyerekek egészsége jobban meg­szenved minden negatív változást. Az UNICEF tanulmánya szerint a világ 2,2 milliárd gyermekéből egymilliárd extrém magas kocká­zatnak van kitéve többek között a hőhullámok, a vízhiány, a fertőző betegségek és a levegőszennyezés következtében - ismertette. Szabó Amanda Imola felhívta a figyelmet arra is, hogy az éghajlat­­változás miatt különböző megbe­tegedések előfordulása jelentősen megnövekszik, és ezek kétharma­da a gyermekeket érinti. Emellett az éghajlatváltozás jelentős hatás­sal van a gyermekek jóllétére is. Az egyre gyakoribb természeti kataszt­rófák például megzavarhatják az ok­tatás menetét vagy ellehetetleníthe­tik azt. „Az egyetlen hosszú távú meg­oldás az éghajlatváltozás hatásai­nak mérséklésére az üvegházhatá­­súgáz-kibocsátás drasztikus csök­kentése, és emellett szükséges a már elkerülhetetlen hatásokhoz való al­kalmazkodás is” - hangsúlyozta az ELTE doktorandusza. „A kutatások azt mutatják, hogy a szociális szolgáltatások, például az egészségügyi ellátás fejlesztése, a tiszta vízhez és higiéniai szolgálta­tásokhoz, az oktatáshoz és a bizton­ságos élelmiszerhez való hozzáférés javítása kulcsfontosságú az éghaj­latváltozás kockázatainak csökken­téséhez és a gyermekek élhető jö­vőjének biztosításához. Mindez azonban nem elegendő, ha a globá­lis üvegházhatású-gázkibocsátások nem érik el minél hamarabb a net­tó nullát” - figyelmeztetett Szabó Amanda Imola. (MTI) KÁROLY ZSOLT

Next

/
Oldalképek
Tartalom