Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-12 / 211. szám
8 KULTÚRA 2022. szeptember 12. | www.ujszo.com A Duna es a zene hullámain Budapest Jazz Orchestra (Fotó: Kelemen Áron) RÖVIDEN Feloszlik a Ricsardgír zenekar Budapest. Egy Facebook-bejegyzésben tudatta rajongóival a Ricsárdgír zenekar, hogy több mint 10 év után felosztanak. Az indoklás szerint számukra ez inkább egy projekt volt, mint egy zenekar, és idén eljutottak arra a szintre, amiről álmodni se mertek volna korábban. ’’Mivel a fő célunk mindig is az volt, hogy önerőből meddig tud elmenni egy zenekar, amiben nem zenészek alkotják a magot, hogyan tud egy látszólag underground punkos szintis zajzene teltházakat csinálni, ezért már nem keressük ennek a lehetőségeit tovább, hiszen úgy hisszük, minden sikerült”- áll a közleményben. A tagok örülnek, hogy egy ilyen sokszínű zenei palettán, mint ami Magyarországon van, meg tudtak maradni annak, amit őszintén tudnak képviselni, de rádióbarátabb zenét nem akartak csinálni. A Ricsárdgír pályafutása egy búcsúlemezzel és egy Budapest Parkos koncerttel ér véget. Duplázik a Rammstein Budapest/Trencsén. A múlt héten jelentették be, hogy jövő évi turnéja keretében július 11-én Budapesten is fellép a Rammstein, de már a jegyértékesítés első napján gyakorlatilag megtöltötte a Puskás Arénát a német rockcsapat, amely legutóbb 2011-ben lépett fel a Budapest Arénában. A fokozott érdeklődésre való tekintettel, a gyors egyeztetéseket követően a Rammstein bejelentette, hogy egy második koncertet is ad július 12-én a Puskás Arénában. A jegyértékesítés már el is indult. Az európai tűmé keretében egy hónappal korábban, június 14-én nálunk is fellépnek, a koncert helyszíne a trencséni repülőtér, ahol a Pohoda fesztivált, és újabban a Grape fesztivált is megrendezik, de önálló nagykoncertnek még sosem adott otthont. Nálunk egyébként szintén 2011-ben játszott legutóbb a Rammstein. (k) JUHÁSZ KATALIN Kót okból is különleges lesz a holnap este Rimaszombatban. Egyrészt, mert ritkán lép fel az ottani kultúrházba tizenhét tagú big band - az Eurépa-hírű Budapest Jazz Orchestra -, másrészt, mert a Duna című jazz nagyzenekari kompozíció hallatán az is elcsodálkozik majd, aki ezerszer megfordult már bigband-koncerten. Az élményt vetített háttér és kétnyelvű narrácié is fokozza. Col Legno magyar zeneszerzőnek a vizuális részbe is volt beleszólása, és a koncertek szervezését, a produkció menedzselését is magára vállalta. Ritkaság ez a kortárs komponistáknál, ahogy az is, hogy valaki nem saját néven alkot. A col legno egy zenei szakkifejezés, azt jelenti, hogy a vonósok nem a hagyományos módon játszanak, hanem a vonó fából készült részével verik a húrokat, különleges hangzást produkálva. Riportalanyunk egy koncertélmény hatására választotta magának ezt a művésznevet. „A zenemű ötletét a 2013-as dunai árvíz adta, akkor döbbentem rá, milyen sokféle lehet ez a folyó, pozitív és nagatív értemében egyaránt. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mennyit tudok én a Dunáról. Persze sok mindent, de nyilván nem többet, mint egy átlagember, úgyhogy alaposan beleástam magam a témába. Voltam az esztergomi Duna-múzeumban, utánanéztem, hány csata zajlott a Duna partján, bejártam az egész magyarországi szakaszt, amelyet meg akartam jeleníteni a műben. Először egyedül, aztán László Enikő fotós barátommal, aki a koncert alatt látható képeket és videókat készítette, és aki civilben állatorvos. Szabad kezet kapott, de azért jeleztem neki, melyik témához milyen hangulatú fotókat képzelek el.” Egyébként Col Legno is teljesen mást csinál civilben, a zeneszerzés csínját-bínját autodidakta módon sajátította el, és sok műfajt kipróbált már. Vonósnégyessel kezdte, aztán komponált kísérőzenét táncelőadáshoz, szimfonikus költeményt, sőt operát is, méghozzá a hajléktalanokról. Úgy véli, a hangversenyek közönsége, főleg a fiatalok gyakran fogódzó nélkül maradnak, és bár kialakítanak valamilyen viszonyt a hallott zenéhez, nem biztos, hogy meg tudják fejteni, mire gondolt a szerző. Ezért ő a Duna esetében szereti pár mondatban felvezetni az egyes tételeket -, nem szájbarágós módon, csak a miheztartás végett. „Tíz természeti kép követi egymást, és minden tétel másféle stílusban született, mert a Dunának is rengeteg árnyalata van. A második például egy jégtörő hajóról szól, amelyen akkora a vibráció, hogy a matrózok még napok múlva remegést éreznek belül. Ezt egy monoton baszszustéma jelzi, a tizenhárom fúvós pedig eközben sok mindent játszik. Visegrád látképe egész más hangulatot áraszt, felbukkan egy kis bossa nova, salsa és cha-cha-cha is, mert a lazulást a latin zenével tudtam leginkább kifejezni” - magyarázza a szerző, aki még csatajelenetet is komponált. A komáromi csata című tételben egymásnak feleselnek és egymás „szavába” vágnak a zenészek, vagyis megy az adok-kapok. Ennél többet most nem árulunk el, nem szeretnénk a koncert előtt lelőni a poénokat. Col Legno egyébként eleve a Budapest Jazz Orchestrában gondolkozott, amikor a művet írta. Persze egyáltalán nem volt biztos, hogy az egyik legszínvonalasabb magyar big band vezetője rábólint erre az ötletre, de Kollmann Gábornak és a zenészeknek is tetszett a rendhagyó koncepció. A Duna bemutatója 2019-ben volt Baján, azóta - a pandémia „szüneteiben” - párszor előadták Magyarországon. Tavaly nyáron eljutottak vele Fülekre, ahol végre úgy valósulhatott meg minden, ahogy azt a szerző elképzelte. Részben az ottani fogadtatástól fellelkesülve választották második szlovákiai helyszínként a szomszédos Rimaszombatot, ahol hasonló akusztikus-vizuális-verbális kényeztetésben lesz része a közönségnek. De személyes okok is közrejátszottak abban, hogy ez a mű ismét a határ túloldalán lesz hallható. „Mivel én a Nógrád megyei Mihálygergén éltem tizennyolc éves koromig, húsz kilométernyire a magyar-szlovák határtól, gyerekként rengetegszer voltam azon a környéken, akár célirányosan, akár átutazóban, mert gyakran jártunk síelni Szlovákiába. Az őseim egy része Fülek környékén élt. Rimaszombatban törtem el egyszer a kezem focizás közben, de persze ennél szebb emlékek is kötnek a városhoz. Ha az ember ilyen háttérrel veszi fel a telefont, azt a vonal másik végén is megérzik. Természetes volt számomra, hogy a füleki művelődési ház igazgatónőjénél, Illés Kósik Andreánál próbálkozzak ezzel a projekttel. Aztán ő ajánlotta rimaszombati kolléganője, Zsélyi Katalin figyelmébe, aki szintén rendkívül nyitottan fogadta, és vállalta az ezzel járó hosszadalmas szervezést”. Aki nem jut el a holnap esti koncertre, három hónapon belül már lemezen is beszerezheti ezt a különleges, színes és változatos zeneművet. A felvétel tavaly készült a budapesti B32 Galéria és Kultúrtérben, ahol koncerten játszották el a művet kisebb közönség előtt, így félig-meddig koncertlemez született, némi utómunkával. Jelenleg a borítótervezésnél tartanak, a narrátor pedig Papp János színművész lesz. Col Legno komolyan gondolja, hogy a Duna összeköti a folyása mentén élő népeket. És ez nyilván a zenére is igaz... Laura Poitras dokumentumfilmje nyerte az Arany Oroszlánt is elnyerte. Az eddig dokumentumfilmesként ismert francia Alice Diop a zsűri nagydíját és a legjobb elsőfilmesnek járó elismerést is megkapta Saint Omer című filmdrámájáért. Felállva tapsolta meg a közönség Dzsafar Panahit, akit az Oscar-díjas Julianne Moore vezette zsűri különdíjjal jutalmazott No Bears című filmjéért. A hazájában évek óta folyamatos fenyegetettségben élő iráni rendező jelenleg az Iszlám Köztársaság elleni propagandáért kiszabott börtönbüntetését tölti. A legjobb színész díjával Colin Farrellt jutalmazták a The Banshees of ínisherin című filmben nyújtott alakításáért. A jelenleg Los Angelesben forgató Farrell helyett a díjat Martin McDonagh rendező vette át, aki a film forgatókönyvéért maga is díjban részesült. Cate Blanchett a legjobb színésznő díját nyerte el a Tár című film cím-A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál 79 éves történetében másodszor fordult elő, hogy dokumentumfilmnek ítéljék oda a fődíjat. Luca Guadagnino és Alice Diop is Ezüst Oroszlán-díjjal térhetett haza, a bebörtönzött iráni Dzsafar Panahi pedig különdíjat kapott. jéért, amelyet Timothee Chalamet és Taylor Russell főszereplésével forga-Az idei filmszemlére egyetlen dokumentumfilmként meghívott All the Beauty and the Bloodshed (Minden szépség és a vérontás), Laura Poitras alkotása egy fotográfus küzdelmét mutatja be az Egyesült Államokban pusztító opioid válságért felelősnek tartott gyógyszergyár tulajdonosai ellen. A legjobb rendezésért odaítélt Ezüst Oroszlánt az olasz Luca Guadagnino vehette át Bones and All (Csontok és egyebek) című film-Laura Poitras a díjkiosztó gálán (Fotó: TASR/AP) szereplője, egy neves karmester megformálásáért. Cseh-magyar-olasz-szlovák koprodukcióban, Kerekes Vicával az egyik főszerepben készül Grosan Cristina filmje, a Hétköznapi kudarcok, amelyért az aradi születésű, román állampolgárságú, magyar származású rendezőnő megkapta a 40 év alatti alkotóknak szánt Authors Under 40 díjat. Ezzel a főversenyen kívüli, összes többi szekcióban benevezett film rendezői közül szerezte meg az elsőséget. A Hétköznapi kudarcok egy nagyvárosban játszódik, ahol furcsa robbanások sorozata szakítja meg három nő egy átlagos napját. Az azonosítatlan jelenségek teljesen átveszik az irányítást a város fölött. A film október 27-től látható a magyarországi mozikban, előtte a miskolci CineFesten, a fesztivál záró produkciójaként vetítik le szeptember 17-én. (MTI, juk)
