Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-04 / 180. szám
www.ujszo.coml 2022. augusztus 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Fábry is „beszólt” Orbán Viktornak Fábry sorai ma is megjelenhetnének bármelyik magyar lapban MOLNÁR IVÁN Orbán Viktor tusnádfürdői fajvédő beszéde és a még ennél is kínosabb bécsi magyarázkodása, amellyel megpróbálta szalonképessé tenni az ízig-vérig raszszista hőzöngését, lassan kezd feledésbe merülni, elsodorják a „fontosabb” politikai események. A történelem azonban arra tanít, hogy nem szabadna elkövetnünk ezt a hibát. Augusztus 10-én lesz Fábry Zoltán születésének 125. évfordulója. A következetesen antifasiszta, felvidéki magyar író saját bőrén tapasztalta meg a fasiszta és a kommunista rendszer embertelenségét, de a felvidéki magyarság második világháború utáni kálváriáját is, írásaiban kőkemény kritikával illetve korának visszásságait. Márai Sándorhoz hasonló zsenialitása abban rejlik, hogy a múlt század közepe táján keletkezett írásai semmit sem veszítettek az aktualitásukból, amihez persze nem kis mértékben járul hozzá az is, hogy korunk egyes politikai történései kezdenek kísértetiesen hasonlítani a második világháború kitörését megelőzőkre. Mindezt figyelembe véve, az sem csoda, hogy Orbán Viktor múlt heti kínos bécsi magyarázkodását követően, azonnal Fábry egy 1938-as, Magyar Napban megjelent írása jutott eszembe. Az „elrajzolt” térkép címmel megjelent írás apropóját a Die Woche egy „ballépése” adta. Ugyanis a német folyóirat 1938 tavaszán olyan térképet tett közzé, amelyen Magyarország nyugati fele, Budapesttel együtt a náci Németországhoz tartozott. A hivatalos német körök persze azonnal visszakoztak, sajnálatos „elrajzolással” magyarázva Magyarország „bekebelezését”. „Higgye, aki hiszi. Higgye el, aki nem tudja és nem látja, hogy az egész német fasizmus ilyen elrajzolásokon alapul, ilyen skrupulus nélküli kisajátításokon, melyeket, ha a körülmények úgy kívánják, ünnepélyesen letagad, hogy utána annál következetesebben tényleges céllá vállalja és valósítsa. Ilyen elrajzolás maga az új német biblia is, a Mein Kampf, ez a mindent kikotyogó és épp ezért sajnos eléggé komolyan nem vett pletykakönyv, melynek szentenciáit adandó alkalommal maga a Führer szokta ünnepélyesen megtagadni, hogy aztán az ismert meglepetések útján pontosan a letagadott, az elrajzolt irányelveket és célokat valósítsa meg” - írja Fábry. Mit ajánlott a felvidéki magyar író kortársainak a második világháború kitörésének az előestéjén? Szerinte a nácizmus tényleges igazságát mindig és mindenütt a fent jelzett „elrajzolások” adják. „Aki ezekhez tartja magát, nem csalódhat, aki ezeket az elszólásokat fogadja el alapokmánynak, azt nem érheti meglepetés. Aki azonban tudja, hogy a német fasizmus lényege ez az elrajzolás, ez a tekintet nélküli falánkság, mégsem tesz ellene semmit, ehelyett megelégszik önmegnyugtatón a hivatalos magyarázattal, az ünnepélyes kijelentéssel, az védtelenül kiszolgáltatta magát a legmohóbb imperializmusnak. Mint Magyarország a német fasizmusnak...” - figyelmeztetett Fábry 1938-ban. A sorai azonban ma is változatlanul megjelenhetnének bármelyik magyar lap vélemény rovatában, hiszen semmit sem veszítettek az aktualitásukból. A kérdés már csak az, hogy ezúttal tanulunk-e belőlük, vagy elkövetjük ugyanazt a hibát, mint Fábry kortársai 1938-ban? Románia lassan, de biztosan elfogy Románia lassan, de biztosan elfogy - állapította meg az Adevarul című román lap azt kommentálva, hogy tavaly minden korábbinál kevesebb, mindössze 180 ezer gyermek született a 19 millió lakosú országban. A lap szerdai cikkében szociológusokat megszólaltatva járta körül a népességfogyás okait és megfékezésének lehetséges módozatait. Az 1961-ben született korosztály volt az utolsó, amely még gondoskodott saját „utánpótlásáról”, az utána következőknél a szaporulati ráta elmarad a helyettesítési szinttől - mutatott rá Vasile Ghetau akadémikus, a statisztikai hivatal volt vezetője. Hozzátette: a társadalom elöregedése öszszeurópai probléma, de Romániában rendkívül meredek a népességfogyás, a különbség pedig azzal is összefüggésben állhat, hogy Nyugaton már korábban bevezettek gyermekvállalást ösztönző intézkedéseket. Vladimir Alexandrescu, a statisztikai hivatal szóvivője arra hívta fel a figyelmet, hogy a tavalyi 180 ezernél Romániában 1900 előtt is több gyermek született, amikor az ország csak két történelmi régióból - Moldvából és Havasalföldből állt. A szóvivő szerint a világjárvány is szerepet játszhatott a szaporulat tavalyi drámai viszszaesésében, abban, hogy egyetlen év alatt csaknem 10 százalékkal csökkent az élve születések száma. 2020- ban valamivel kevesebb mint 200 ezer gyermek született az országban. A szociológus felidézte: az 1960- as évek elején bekövetkezett népességcsökkenést a kommunista hatalom az 1966-ban bevezetett abortusztilalommal próbálta megfékezni, aminek eredményeképpen 1967-ben 556 ezer gyermek szültetett Romániában, de néhány év után visszatért a csökkenő tendencia. Az 1989-es rendszerváltás után ismét legálissá vált a művi vetélés Romániában, a nők többsége szakmai érvényesülését helyezve előtérbe egyre későbbre halasztotta a családalapítást, és így egyre emelkedik, a 30 évet közelíti az az átlagos életkor, amikor a nők első gyermeküket szülik. Ebben az életkorban biológiai szempontból is bonyolult, hogy egy nő a pozitív népszaporulathoz szükséges három vagy több gyermeket szüljön - magyarázta Alexandrescu. A nyugat-európai országok már több mint fél évszázada szembesültek a népességfogyással. Franciaországban bölcsőde- és Hápogó rasszista kacsa MÁRTON Á. ELEMÉR valami úgy hápog, mint egy kacsa és úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az igenis rasszista. Ahhoz képest, hogy Szijjártó Péter nem is olyan -A- fp'V' régen látványos kínlódással, izzadva próbálta magyarázni az újságíróknak, hogy tulajdonképpen nincs is itt semmi látnivaló, a főnök nem úgy gondolta, hanem amúgy, meg nagyon keresztény és jú nóv nagyon, de igen nagyon konzervatív, és ez amúgy is csak kulturálisan értendő, jú nóv, miről is beszélünk, milyen raszszizmus, lárifári. Hát ehhez képest nagyon is van mit látni és volt mit tapasztalni az elmúlt napokban a keményebbre sikerült gumicsont beszédet, vagy leánykori nevén a tusványosi monológot követően. Az isteni bölcsességgel (majdnem) felkent doktor miniszterelnök úr nagyívű beszédét a hazai nernyikek vagy nem értették, esetleg mindegyikük egytől egyig ugyanabból a bölcsességszaruból vedelt, mint drága és (szerencsére) egyetlen Viktorunk, vagy nagyon is értették, csak úgy vannak vele, jól van az úgy. Tényleg én vagyok az értetlen ultralibsi, hogy nem akarom felfogni ezen bölcsesség valódi lényegét? Szögezzük is le, hogy a francia és német bevándorláspolitika, szerény személyem szerint a múltban egy elhibázott döntés volt, mert kulturálisan valóban idegen kapcsolódásokat álmodott meg, tenni viszont keveset tett ahhoz, hogy például a „németesedő” török Gastarbeiterek második, harmadik generációja ne idegenedjen el attól a környezettől, amelybe beleszülettek. De az oly gyakran emlegetett iszlamista einstand csak nem akart összejönni eddig. A keresztény tengerbe csöppent nem európaiak lassú asszimilációja, mint általában, most is kimaradt az „előrelátásból”. Ahogy az ISIL tömeggyilkosságai elől menekülő szír keresztények is furán feszereghetnek, ha elmagyarázná nekik valaki, hogy mister Orbán civilizációs kockázatként tekint rájuk, szóval ájm szőri az illiberális keresztények másképp forgatják a bibliát, a felebarát csak addig barát amíg kellőképpen fehér - vagy van elég pénze letelepedési kötvényre, ez itt nem a reklám helye. Nekem tehát az lökdöste meg inkább a bilit, hogy a bálványost kanosszára elbattyogó szlovmagy NERhuszárok pödörtek egyet kackiás bajszukon, vagy szorítottak egyet kontyukon - ne én legyek a mai antifeminista - és kerek perec beálltak az eredeti, egy pont nullás, fa| jelméleti röfögés mögé. Vagy nem? Persze az igazság mint olyan talán most is a sorok között van valahol. Az összeesküvés-elméletekre, labilis talajon álló, nacionalista, historizáló antiszemitizmusra (!) manapság is könnyebben bólintanak rá egyes csoportok. Ezzel a nehezen behatárolható réteggel viszont elég nagy átfedést mutat a határon inneni és túli kirakatkeresztény, hobbikonzervatív, kleptokrata NER. Az, ami a szélsőjobbot megkülönbözteti tőlük néha csupán az, hogy az előbbi ki is mondja, amit gondol, és úgy is cselekszik, míg a sokadik kétharmad sikerében fürdő fideszista csatlósoknak a Janus-arcú köpönyegforgatás zord sorsa jut. Nem is értem, hogy az oly sokszor emlegetett „egyenes gerincük” hogy nem csavarodik meg. Mindegy, az legyen az orvosok baja. A probléma most is a fejekben van, ahol a lojalitás erősebb kötéseket hoz létre, mint a józanság, mi felvidéki magyarok pedig ilyen elkötelezett, zsebre tett politikumot követünk. Nem lenne megnyugtatóbb, ha végre hozzánk lennének lojálisak azok, akiket az urnához fáradva mi szavazunk be bizonyos helyekre, hogy értünk dolgozzanak? Nem lenne tisztább ez a játék? óvodaprogrammal, a kismamát támogató szociális intézkedésekkel próbálták segíteni a nőket abban, hogy szülés után minél hamarabb visszatérjenek munkahelyükre. „Egy másik példa Németország, ahol az erőteljes bevándorlásra építettek, de Romániának nincs honnan munkaerőt importálnia, legfeljebb Afrikából vagy Ázsiából. Egy ilyen bevándorlás nagy beilleszkedési problémákat vetne fel, más hitű, más szokású emberekről lévén szó, úgyhogy inkább a francia példát kellene átvenni” - érvelt Alexandrescu. Gelu Duminica szociológus szerint a fél évszázadi családközpontú mentalitáshoz képest mostanra megváltozott a fiatalokkal szembeni társadalmi elvárás is: ma már a családalapítást a legtöbben a tanulmányok elvégzése, a „világlátás” és a saját egzisztencia megteremtése utáni időszakra halasztják. Romániában minden aktív embernek egy másikat - kiskorút, munkanélkülit vagy nyugdíjast - kell eltartania adójából, de a jelenlegi népességfogyás mellett 15 éven belül négy „eltartott” jut egy aktív emberre, ami fenntarthatatlan, az 1967-es „bébibumm-korosztály” nyugdíjba vonulása a társadalombiztosítási rendszer összeomlásához vezethet. Az ukrajnai menekültek társadalmi beillesztése „leheletnyi oxigénhez” juttatná az országot, mert rövid távon csak a határok megnyitása segíthet pótolni a nyugati országok által elszívott fiatal munkaerőt, hosszú távon pedig csak a franciák által alkalmazott demográfiai politikák bevezetése állíthatja növekvő pályára a román társadalmat. (MTI)
