Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-07 / 156. szám
www.ujszo.coml 2022. július 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Racionális stratégia A szankciókba nehéz a világpiaci árat betervezni, de nem lehetetlen FELEDY BOTOND A magát „Iszlám Állam” néven hirdető közel-keleti terrorista csoportra biztosan emlékszik mindenki. Daesh vagy ISIS, a részben az egykori iraki Szaddám-elit és a hozzájuk csapódó fundamentalisták, illetve idegen milíciák évekig vívták csatájukat a Közel-Keleten. Miközben a harcok csúcsán talán 50 ezer toyotás fegyveres állt szemben a Nyugat által támogatott más csoportokkal, ennél sokkal nagyobb számok is forogtak: a kereskedelemben. Évek alatt vált világossá, hogy egyes szomszéd országok nem állították le az olajkereskedelmet a Szíriái és iraki mezőkkel, még akkor sem, amikor azok épp gazdát cseréltek és az ISIS-hez jutottak. Nehéz megbecsülni a feketepiaci kereskedelmet, de egyes feltételezések szerint napi egymillió dollárt is beszedhettek a Daesh-vezetők. Ez azért nem kevés pénz egy elemi eszközökkel felszerelt, néhány tízezer fős sivatagi sereg finanszírozására. Hasonlóan, Oroszország költségvetése többletet mutat a háború ötödik hónapjában. A megugrott energiaárak mellett a kevesebb eladott mennyiség is hasznot termel Moszkvának. A szankciókba nehéz a világpiaci árat beletervezni, de azért valljuk be, nem lehetetlen. Mostanra alighanem úgy is kerül európai országokba orosz olaj, hogy azokat indiai kereskedők nyomott áron felvásárolják az oroszoktól, majd továbbértékesítik nyugatra. Az orosz költségvetés hagyományosan legnagyobb bevétele az energiahordozók exportjából fakad. Tehát a politikai szándék, hogy ezen a legkitettebb ponton kell nyomást gyakorolni az oroszokra, racionális stratégia. Hogy ezt szankció, büntetővám, a kitermeléshez szükséges eszközök exporttilalma, befektetési tilalom, szabotázs vagy más érheti el, erről újra fellángolt a vita. Nemcsak a demokráciákban aggódnak a politikusok, hogy a magas infláció, élelmiszerár és energiaár aláássa a népszerűségüket. Ezek klasszikusan azok a mutatók, amelyek miatt az autokráciák és diktatúrák is aggódnak. így Indiától Iránig, Afrikától Ázsiáig napi politikai kérdés lett az oroszokkal való kereskedelemből, amelyet Washington igyekszik stratégiai szövetségesi szintre emelni, nem mindig sikeresen, hiszen nehéz alternatívát ajánlani a következő hónapra. Az unió fejlett ipara és anyagi helyzete még csak-csak megengedi, hogy a zöld átállással kecsegtesse magát középtávon, de a világ számos országában ez még kevésbé elérhető alternatíva. A népességnövekedés, a globalizáció aranyévei alatt megszokott életszínvonal egyelőre nem sok opciót ad a politikának, miközben most lesz szükség igazán azokra a döntéshozókra, akik a stratégiai víziót is fel merik vállalni, a rövid távon kevésbé népszerű vagy látványos döntéseket is meg merik hozni. Moszkvával szemben számos, front létezik már a Krím elfoglalása óta. Információs fronton, kibertérben, kereskedelemben, régiók destabilizációjában. Az ukrán frontot Moszkva nyitotta meg, de ez nem jelenti azt, hogy egyéb frontokon nem fokozható a nyomás Oroszországon. Hogyan lehet az orosz kaszszát leszívni? Milyen intézkedésekbe kell belesodorni az államot, hogy kénytelen legyen másra költeni? Láttuk, hogy vonatváltókat is át tudtak állítani a szövetségeseket támogató hackerek, amikor lassítani kellett az orosz front utánpótlását. Rengeteg eszköz van, az egész spektrumot végig kell nézni és felmérni, mely pontokon van a legnagyobb költség az orosz oldalon a legkisebb veszteség mellett a szövetségesi oldalon. Ez nem katonai tervezői feladat, mert itt a gazdaságtól a társadalmon át a politikáig kell összevetni a hatásokat. Ha valamit megkövetel a 21. század, az éppen az, hogy egyre több ilyen horizontális döntéselőkészítő központ működjön, amely nem egy-egy szűk területet lát, hanem képes azok egymásra hatását is értelmezni és megjósolni. Ahogy a legtöbb korábbi háborút, ezt is az okos emberek jó döntései fogják eldönteni, a harcmezőkön pedig csak elszenvedni lehet a jó vagy a rossz döntéseket.- Hé, lakik itt valaki? Felújítják Bukarestben a szirénákat Felújítják Bukarestben a vészhelyzeti riasztórendszert és a lakosság figyelmeztetésére szolgáié légvédelmi szirénákat, erre 2,7 millió lejt (500 ezer euró) utalt ki a román főváros önkormányzata - tudatta szerdán a News.ro hírportál. Nicusor Dán bukaresti főpolgármester szerint az utóbbi több mint 30 évben nem történt komolyabb beruházás a 300 szirénából és hat riasztóközpontból álló rendszer fejlesztésére, ma már csak 155 sziréna és két kerületi riasztóközpont működőképes, a szirénák nagy része kézi vezérlésű. Mind a 300 szirénát korszerűsítik, tíz új riasztóközpontot szereznek be a szükséges - üvegszálas és vezeték nélküli elektronikus - kommunikációs eszközökkel, hogy a lakosság vészhelyzeti figyelmeztetését központosított rendszerben, „egyetlen gombnyomással” meg lehessen oldani. A Digi24 hírtelevízió egy korábbi riportja szerint a katasztrófavédelem feladatai közé tartozik, hogy az erre vonatkozó parancs kiadásától számított tíz percen belül megszólaltassa a szirénákat, amelyek három különböző riasztást tudnak leadni, annak függvényében, hogy légitámadásra, földrengésre vagy vegyi veszélyhelyzetre kell-e figyelmeztetni a lakosságot. Romániában az ukrajnai háború első hetében a hatóságok azt ígérték, számba veszik és megpróbálják viszszaadni eredeti rendeltetésüknek a légvédelmi óvóhelyeket is, amelyeket a panelházak lakóközöségei raktárként használnak. A katasztrófavédelem március elején közzétette a nyilvántartásában szereplő 4500 légvédelmi óvóhely címlistáját. (MTI) A dekódolás képessége VATAŐŐIN PÉTER Van egy szinte rejett, valahol mégis nyilvánvaló tanulsága az elmúlt hét év válságainak - noha maga a probléma egyidős az emberiséggel, csak időről időre érdemes rácsodálkozni némi tettetett naivitással, hogy „jé, hát megint erről van szó”. Már a 2015-ös menekültkrízis egyik fő jellemzője is ez volt, hogy aztán a 2020-tól máig tartó Covid-járvány és a nagyon is friss fejleménynek minősülő ukrajnai vérontás is felvesse: szüntelen információs háborúk zajlanak körülöttünk. Ne gondoljuk azonban, hogy a polarizált viták, dezinformációk csak a hivatalos autoritások köreiből fakadnak. Az egy dolog, hogy az információközlést önnön hatalmuk szolgálatába állítják - ki jobban, ki kevésbé, attól függően, milyen a politikai kultúrája és milyenek a hatalmi igényei (pl. Bécsben jó eséllyel kevésbé akarnak minket csőbe húzni, mint mondjuk Moszkvában vagy Dublinban némileg gyengébben törekednek ilyesmire, mint Budapesten vagy Pozsonyban). Ahogy oly sok társadalmi problémánál, itt sem maradunk felelősség nélkül mi, az istenadta nép, amely bizonyos feltevések szerint a hatalom gályáját hordoznánk. A történet kulcsa alulnézetből az, van-e bennünk fogadókészség az autoritások által gyártott tudatmódosító szerekre vagy sem - illetve, hogy mennyiben állítjuk elő mi magunk, önként és nótaszó mellett ezeket a szérumokat. A kihívás nem egyszerű, itt nincs lehetőség a gordiuszi csomó elegáns átvágására. Pontos, egzakt ismeretekhez jutni, azok szintézisét elvégezni az ember korlátozott megismerési lehetőségei miatt néha lehetetlennek tűnő feladat, mégsem mondhatunk le róla. Nem mindegy ugyanis, hogy az információs háborúk aknamezőin percenként robbannunk fel, vagy valamivel ritkábban. Az afrikai és ázsiai menedékkeresőkben terrorista inváziós erőt látni, hát az tudományosan és ténylegesen nem túl kifinomult álláspont - ellenben sokkal nehezebb rájönnünk a megfelelő sajtótermékek és publikációk, sőt, saját tapasztalatunk útján is, hogy volatképpen milyen csoporttal, s azon belül milyen egyénekkel és közösségekkel van dolgunk. A Covid elleni vakcinákban mágnest, chipet, meg a jó ég tudja még mit nem gyanítani — ezzel nehéz racionális alapon bármit kezdeni. Azzal viszont már sokkal inkább el lehet foglalni magunkat, hogy ténylegesen, dokumentáltan milyen mellékhatásokat regisztráltak az oltásoknál, s hogy ez miben jelent kockázatot. Végül az érdektelenség talajára visz, ha bekajáljuk a Kreml hangszóróiból harsogó szólamokat az ukrán nácikról s az országukról, amelynek nincs joga létezni — ám nagyon is fontos tisztázni, mi is tulajdonképpen az ukrán nacionalizmus lényege, hogy épült fel mondjuk 1990 óta, s hogy mennyiben jelent valós kockázatot. És így tovább. Kissé döbbenetes, hogy a rendszerváltás után 30 évvel, a permanens információs forradalmak árjában valahogy nem jut mindig elégséges időnk, erőnk arra, hogy megpróbáljuk dekódolni az információs háborúk ködét. A jelenünk ugyan jócskán különbözik az első világháború, az 1831-es kolerajárvány vagy a népvándorlás korától, ám megfontolandó párhuzam mindig akad. Önmagunkat emlékeztetve folyamatosan mentális dekontaminációt folytathatnánk, mi több, az információs háborúk, a propaganda, a pletykák, a rémhírek, s úgy egyáltalán a közvélemény működésének mikéntjeit kiváló középiskolai oktatási témávjává is tehetnénk. Ki a hibás, hogy ez nincs így? A gálya vagy a víznek árja? Esetleg mindkettő? FIGYELŐ Könnygázzal a felvonulók ellen Könnygázzal és paprikaspray-vel akadályozta meg a török rendőrség a Pride-ot Ankarában, miután a hatóságok biztonsági okokra hivatkozva betiltották, hogy a szexuális kisebbségek felvonuljanak - írja a Reuters. A Reuters újságírói látták, amint a rendőrök paprikaspray-vel lefújták az aktivistákat, a földön vonszolták, megbilincselték és buszokba tuszkolták őket. Az UniKuir ankarai LMBTQ+ aktivistái szerint legalább 36 embert vettek őrizetbe. A török rendőrség június végén az isztambuli Pride-felvonulásra összegyűlt tömeget is feloszlatta, és több mint 300 embert, köztük újságírókat vettek őrizetbe. Törökországban a homoszexualitás nem bűncselekmény, de a rendőrség a 2014-es, több mint 100 ezer fős isztambuli felvonulás óta egyre keményebben lép fel az LMBTQ+ rendezvényekkel szemben. Recep Tayyip Erdogan török elnök tavaly az ország LMBTQ+-aktivistáit vandálokhoz hasonlította. (24.hu) Meg kell oldani a kétoldalú vitákat Prioritás számunkra a csatlakozási fejezetek megnyitása Észak-Macedóniával és Albániával, a Nyugat-Balkánnak és az EU-nak szüksége van egymásra -jelentette ki szerdán Charles Michel, az Európai Tanács elnöke az Európai Parlament plenáris ülésén. Michel az uniós tagállamok vezetői június 23-24-én tartott csúcstalálkozójának eredményeit összegezve elmondta: a nyugat-balkáni országok közötti kétoldalú és regionális viták megoldásában is sürgős előrelépésre van szükség. Koszovó és Szerbia kapcsolatait minél előbb normalizálni kell, ebben a Belgrád-Pristina párbeszéd kulcsfontosságú. Az elnök hangsúlyozta: az EU kész Bosznia-Hercegovinának tagjelölti státuszt adni, ha teljesítik az Európai Bizottság feltételeit. (MTI)
