Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-26 / 172. szám

Találd ki, rajzold le, valósítsd meg, oszd meg! 2022. július 26., kedd, 15. évfolyam, 1. szám Életvilágok Csángóföldön Budán, a Krisztina­városi estéken Váradi Levente fotográfus, a Közelítés hagyo­mányőrző program egyik alapítója tar­tott vetített képes előadást Életvilágok Csángófóldön cím­mel. Az eseményre a Szent Gellért Katoli­kus Általános Iskola Díszterme szépszámú közönséggel telt meg. C r W ámomra azért . ^ M is fontos volt e X__J bemutató, mi­vel a művésszel egy hosszabb ri­­portkörúton járhattam be a vi­déket, s a fotók bennem is szép emlékeket idéztek. Előttem van, amikor kiszálltunk a sokat megért autóból valamelyik kis gyimesi fa­luban, s Levente számára megele­venedett a világ. Mindenkit ismer, mindenki szeretettel fogadta őt. Míg kezemben a magnó műkö­dött, addig ő a fényképezőgépével rögzítette a látottakat. A művész a hagyományok őrzője, maga is sokáig táncolt különböző együttesekben. „Tizenéves forma srác lehettem, amikor az általá­nos iskola néptánctermébe először beléptem” - kezdte történetét. Fotográfusként több - legutóbb a Végtelen motívum című - album­ban örökítette meg a pillanat, s a tánc varázsát. A képíró Csángó­­föld szerelmese és kiváló ismerője. Számtalanszor járta végig falvait kamerával és fényképezőgéppel a kezében, az esten ezeket az élmé­nyeit osztotta meg az egybegyűl­tekkel. Az előadó egy archaikus kultúrába vezetett el bennünket, Gyimes és Moldva csángó vidékei­re. A film- és képkockákon emberi sorsok elevenedtek meg, öröm és bánat tükröződött az arcokon. A szürke hétköznapok, ünnepek, családi események részesei lehet­tünk egy olyan közegben, amely évtizedekig elzárva élte világát a Kárpát-medencei magyarságtól mesterségesen elszakítva. Találkoz­hattunk az örök vidám öregasz­­szonnyal, akinek hétköznapjaiba fényt visz a hétvégi táncház, a fiatal tehetséges leánykával, aki a Fölszál­lott a páva televíziós népzenei és néptánc tehetségkutató versenyen ért el szép eredményt. Váradi Le­vente bemutatkozása több volt, A szürke hétköznapok, ünnepek, ^ családi események részesei lehettünk egy olyan közegben, amely évtizedekig elzárva élte világát. mint előadás. Egy művész vallomá­sának tekinthetjük inkább. Króni­kás is egyben, hiszen riportalanyai közül sokan - mint például a somoskai „cicelő” Kati néni, aki két cseresznyelevélből csiholt ki dalla­mot - már nem lehetnek köztünk. Sajnos többi beszélgetőtársunk is idős ember volt, minden nap érkez­het egy újabb gyászjelentés. „Különösen megkapó számomra a bákói román Csángó Fesztiválon készített fotó - válogat a felvételek­ből kérésemre Levente. - E sereg­szemlén a csángó vidék falvaiból érkezettek adnak műsort, s meg­hívják a régióból a zenészeket és táncosokat is. Megjegyzendő, hogy a fellépők háromnegyede idősebb asszony, hiányoznak a fiatal lányok és a fiatal és idősebb férfiak. A má­sodik felvételen a Bibliát olvasó idős hölgy Benke Katalin, a már említett »cicelő«, aki magyar nyel­vű énekeskönyvébe feledkezik bele. A harmadik képen, a magyarfálusi Néne Luca, a kis meghajlott hölgy látható, aki számtalan történetével kápráztatta el a gyűjtőket, így láncú Laurát is.” (esz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom