Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-23 / 170. szám

6 I SZOMBATI VENDÉG 2022. július 23. lwww.ujszo.com Most Prágában él, ott dolgozik Bárdos Judit: „A magyar rendezők, és ezt több itthoni kollégám is így látja, ritkábban szavaznak bizalmat nekünk..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Kék Angyala volt már. A ház című szlovák filmben nyújtott alakításáért kapta az Artfilm fesztiválon. Most Kék Kockát kapott Karlovy Varyban há­rom, Csehországban forgatott filmjéért. Bárdos Judit, színészi elfoglaltsága miatt, lassan egy éve Prágában él. Királylányt nem játszott még. Ki­rálynőt sem. Ez a lazuritról, vagy­is a kék féldrágakőről jutott eszem­be, amely a pár nappal ezelőtt átvett Kék Kocka díjának az ékköve. A Fair Play, Az ördög varázstolla és Az utol­só futam című filmekben nyújtott ala­kításáért kapta. Sok évszázaddal ez­előtt a lazuritot az uralkodók kövének tartották, mert erőt és védelmet nyújt a szervezetnek, a negatív energiát pedig távol tartja viselőjétől. Bárdos Judit szép köröket fut mostanában. Szerepet kapott David Ondrícek, a jeles cseh rendező legújabb, három­részes tévéfilmjében, A Sumáva kirá­lyában, és a Deák Kristóffal forgatott Az unoka után újabb filmes lehetőség előtt áll Magyarországon. Nagy nevek után kapta meg az innogy nevű csehországi energeti­kai vállalat elismerését. Tána Dy­­ková, Eliska Balzerová és Kamila Magálová mellett a díj legfiatalabb női kitüntetettje. Az innogy nemcsak a cseh film­nek, hanem Karlovy Vary fesztiváljá­nak is a szponzora. Évente díjaz vala­kit aszerint, hogy ki játszik Csehor­szágban érdekes szerepeket. A Fair Play az első filmem volt Csehország­ban. A mesefilmeknek pedig nagy hagyománya van náluk. Még az ör­dögöket is szeretik. Amióta Prágában élek, azt tapasztalom, hogy elsőként Az ördög varázstollával azonosítanak be. Főleg a gyerekek azok, akik azon­nal felismernek. A kocsmáros lányát játszom, akibe szerelmes lesz a félig ördög, félig ember Bonifác. Én taní­tom meg őt arra, hogyan éreznek az emberek, és hogy melyik érzés mit jelent. Megható történet. És Az utolsó futam? Azt is sokan látták. Abban egy sífutó bajnok felesége vagyok, aki első gyermekét várja. Szülnöm kellett. Az volt számomra a film legnehezebb jelenete. Sem az élet­ben, sem kamera előtt nem szül­tem még. Kutattam, keresgéltem a neten. Szerencsére sokan tettek fel videót a szülésükről, ami a szerep­re való felkészülésben nekem so­kat segített. Több pozitív vissza­jelzést kaptam azoktól, akik látták a filmet, hogy milyen meggyőzően szültem. Sokan velem együtt élték újra az egészet. Azt^ írták, felidéz­tem bennük mindazt, amit a saját gyermekük világrajövetele során éltek meg. Szeptemberben lesz egy éve, hogy Prágába költözött. Könnyen átállt a szlovákról a cseh nyelvre? Még nem beszélek tökéletesen csehül. Ejtek hibákat. Ha például in­terjút adok, tudatosan szlovákra vál­tok, mert a szlovák nyelv szabálya­it tanultam, a cseh nyelvét még csak kapiskálom. Értem, átlátom a logi­káját, de még nem ragozok jól. Kí­nos tud lenni, ha nagyon igyekszem, miközben tudják, hogy szlovákul hi­bátlanul beszélek. Sokan nem értik, miért erőltetem akkor a cseh nyel­vet. Azt gondolják, teszem az agyam, pedig nem. Gyönyörű nyelv a cseh, szeretném tökéletesen elsajátítani. Kérdeztem is a barátomat, hogy mi­ért nem javítasz ki, ha rosszul mon­dok valamit, vagy szerinted én már szuperül beszélek csehül? Nem, még nem, mondta mosolyogva, de olyan aranyos vagy, amikor hibázol! Mos­tanában azonban már kijavít néha. Sok új nyelvtani dolgot tanultam, amióta Prágában élek, már megér­tem a nyelvtani szabályokat, és a szó­kincsem is bővült. A Sumava királya című tévéfilm­ben, amely az ötvenes években ját­szódik a cseh-német határvidéken, ahol fiatal katonák, szembeszállva a kommunista rendszerrel, embe­reket csempésznek át a túloldalra, milyen szerepe van? Én képviselem a nyugati világot. Amerikai felderítő vagyok. Egy zsi­dó származású cseh nő, aki minden részben feltűnik. Továbblendítem a történetet. Bemutató előtt áll egy szlovák filmje^ a Piargy is, amelyet Fran­­tisek Svantner regénye alapján for­gatott egy macedón rendezővel. Négy éve várom a premiert. Két éve készen van a film, a Covid miatt csúszott ennyit a bemutató. Szep­tember végén láthatja először a kö­zönség a pöstyéni fesztiválon. Egy fiatal nő, Julisa története elevenedik meg a vásznon, aki a címbeli falu, Piargy legmódosabb gazdájának a fiához megy feleségül, de képtelen kivédeni apósa erőszakos közele­dését. A kisiklott társadalmi morál filmje ez. Julisa után mindenki meg­fordul a faluban, szépségével min­denkit elvarázsol. Minden vágya, hogy neki is, akárcsak a nővérének szép családja legyen, a naivitása azonban tőrbe csalja őt. ,Van, hogy hónapokra, máskor fél évre szóló munkám van..." (Fotó: Matos Tóth) Az utolsó futam című filmben Kryátof Hádekkel (Képarchívum) Judit, prosím té, fa... mondta... vagy hogy skús takhle, takto. Mindig kija­vította magát, ha érezte, hogy nyelvi hibát követett el, de a forgatás végé­re már egészen jól beszélt szlovákul. Érezhetően más temperamentummal instruált bennünket, és egy idő után már fél szavakból is értettük egymást. Jan Hrebejkkel, az Amerikai Filmakadémia által is elismert cseh filmrendezővel egy krimisorozat hozta össze. A tett helyszíne: Ceské Budéjovice. Ez a sorozat címe. Híebejk kimondottan szereti a szlovákiai magyar színészeket. Dol­gozott már Kassai Csongorral, Ke­rekes Vicával és Bandor Évával is. Én is gyorsan megszerettem őt. Nincs sok kedve próbálni. Pillana­tok alatt képes koncepciót változtat-Mokos Attila játssza az apósát. Két szlovákiai magyar színész egy macedón rendező filmjében. Érde­kes helyzet lehetett. Nem láttam még a filmet, nagyon kíváncsi vagyok rá. Ivó Trajkov na­gyon okos rendező. Tanár a prágai filmművészeti főiskolán. A forgatáson igyekezett szlovákul beszélni velünk. Ha csehül beszél, akkor is érezhető az akcentusa, szlovákul azonban még ér­dekesebb volt minden megszólalása. Még valami... Zeneművészeti szakközépiskolában végzett, zongora tansza­kon. A klasszikusok mellett a dzsesszt és a cigánymuzsikát szereti igazán. Vezetés közben is a legszívesebben ilyen ze­nét hallgat. Filmben és színházban is többször ült már zon­gora mellett. Legutóbb Pozsonyban, a Nemzeti Színházban, a Milada című darabban. Prágában szintetizátora van, a saját zongorája Szencen, a szobájában várja. ni. Imád improvizálni. Ez utóbbival elsősorban az operatőröket állítja ne­héz helyzet elé. Sokszor nem tudnak mihez igazodni, ő pedig elvárja, hogy vele együtt gondolkozzanak. Ez fur­csa helyzeteket szül olykor, amelyek engem is provokálnak színészileg. Két Oscar-díjas magyar film­rendezővel is dolgozott az elmúlt években. Nemes Jeles Lászlóval a Napszálltában, Deák Kristóffal Az unokában. Van már újabb fel­kérés a tarsolyában? Épp most körvonalazódik egy so­rozatbeli lehetőség. Több sorozat is forog ez idő tájt Magyarországon. Hívták már va­lamelyikbe? Annak ellenére, hogy az anyanyel­vemen szólalok meg a legtermésze­tesebben, a magyar rendezők, és ezt több itthoni kollégám is így látja, rit­kábban szavaznak bizalmat nekünk. Talán csak az idősebb, befutott színé­szeknek. Az unokában is talán ötször voltam válogatáson. Csehországban más a helyzet. Ott is behívnak... ma­ximum kétszer, de közlik is azonnal, hogy igen, vagy nem. A bizalom ha­talmas löket a színésznek. Nemes Je­les Lászlónál hétszer voltam castin­­gon, míg bekerültem a filmjébe. Ha már ott állok a kamera előtt, s azt a je­lenetet vesszük, amelyet a castingon rengetegszer elpróbáltunk, vagy hoz­zám kerestek megfelelő partnert, és azért kellett annyiszor a stáb rendel­kezésére állnom, valahogy elveszíti a varázsát a jelenet. A végén olyan nyögvenyelős lesz. Sokszor úgy ér­zem, nem lenne nehéz eljátszani, amit kémek tőlem, csak a rendező nem tud dönteni, húzza-halasztja, hogy kit vá­lasszon az esélyesek közül. A színháznak most kisebb teret hagyott? A filmes felkérések háttérbe szorí­tották a színházat. Komáromban még műsoron van Nádas Péter darabja, a Temetés. Nagyon régen játszottuk már. A Pozsonyi Városi Színházban is fut még egy előadásom, de azt is ritkán veszik elő. Új szerepet nem vállaltam sehol. Szabaddá tettem ma­gam, hogy ha már egy helyen akarok lenni, akkor ne kelljen állandóan utaz­gatni. Igyekszem Prága köré szervez­ni az életem. Megtaláltak már egyéb­ként ott is, a Vinohrady Színházból. Várandós lett egy színésznő, akitől át kellett volna vennem a szerepét, de még a próbaidőszak heteiben. Nem vállaltam. Nem tudtam volna egyez-' tetni a forgatásokkal. Egyelőre nem is érzem hiányát a színháznak. És hogyan tervezi, meddig ma­rad Prágában azután, hogy már ott is sikerült gyökeret eresztenie? Nem szoktam tervezni. A mi szak­mánkban nem is lehet. Sodródom. Nagyon radikálisan hangzana, ha azt mondanám: na, én már lehorgonyoz­tam, itt fogok élni! Ki tudja, mit hoz a jövő? Ami biztos, már kötődöm a városhoz. Régóta szeretem. Nagyon tetszik. A Fair Play bemutatója után többen is megkérdezték tőlem, hogy akkor ide fogsz költözni? Dehogyis, mondtam. Azóta folyamatosan dolgo­zom Prágában. Van, hogy hónapokra, máskor fél évre szóló munkám van. Ezért alakult úgy minden, hogy most ott élem az életem. A szerző a Vasárnap munkatársa

Next

/
Oldalképek
Tartalom