Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-23 / 170. szám

2022. július 23., szombat, 15. évfolyam, 29. szám Kalandtúrán Don Matteo nyomában A kilencedik évadtól a hegyre fel, völgybe le kisvárosban, Spoletóban forgatták a Don Matteót U tazások során ut­cák, terek, tájak rögzülnek emlé­keinkben, és ami­kor a filmvásznon viszontlátjuk ezeket, nem a törté­netet figyeljük, hanem a hátteret kutatjuk. Lehet azonban fordítva is. Amikor egy-egy film vagy egy sorozat miatt támad bennünk vágy: menni kéne, látni kéne. Az évtize­dek óta nagy sikerrel futó olasz Don Matteo, no és persze a főszereplője, Terence Hill az umbriai Spoletót és Gubbiót tette fel a térképre. Umbriában nem „terenszhilleznek”. A helyiek hol határozottabban, hol szelíden visszakérdeznek: Kicso­da? Terence Hill? Ja, hogy Mario Girottira gondolsz! „O-lasz szí­nész” - szótagolja anyanyelvén szál­lásadónk, hátha úgy jobban meg­jegyzem. A spoletói kávéház, a Tric- Trac tulajdonosa is kijavít: a Don Matteót Mario Girotti játssza! Nem kérdezek vissza, hogy híres barátját miért nem igazította helyre, amikor így dedikálta az egyik jelenetfotót: Spartacónak sok szeretettel és kö­szönettel, Terence Hill. Tény, hogy az egyik legismertebb olasz filmszínésznek több név is ju­tott. Születésekor az olasz papa, ké­sőbb a német mama volt az irány­adó. Az ő nevének kezdőbetűivel választott magának művésznevet, amikor Búd Spencerrel megala­pozták nemzetközi hírnevüket. De végül is mindegy, kinek milyen néven kedves, és hogy ki miért sze­reti, a vagányságáért, a játékáért, a kék szeméért, a humoráért, a Don Matteo-s bölcseletéiért, vagy azért, mert nyolcvanévesen is megőrizte vonzó fiatalkori arcvonásait. Spoletóban nem kell térkép, ami bejelöli a történet helyszíneit, bár­melyik bendakót megkínálhatjuk a Don Matteo hívószóval. Mindegy, hogy tizenéves vagy az érettebb korosztály tagja, tudja és lelke­sen meg is mutatja az irányt. Az Appenninek hegyei között épült, teraszos város köves utcáival, szűk sikátoraival, bájos középkori tere­ivel nem érdemli meg, hogy csak úgy átrobogjunk rajta. Én azonban célra tartok, Don Matteo városát akarom látni. Mintha a lelkem mé­lyén arra számítanék, hogy egyszer csak előbukkannak a szereplők, a jóképű csendőrparancsnok, a reve­rendában is baj nélkül kerékpározó atya - több, szoknyában nyeregbe szálló nő is szeretné tudni, hogyan csinálja -, Natalina, a szókimondó házvezetőnő, vagy az épp aktuális árva gyerkőc, aki a papiakban ne­velkedik. (Terence HiU, aki a so­rozat egyik társproducere is, már filmes előéletében jól megtanulta a siker receptjét, gyerek és kutya mindig legyen a történetben.) Ezen a lusta, meleg délutánon azon­ban Spoleto nekünk nem film, ha­nem a valóság, kamerák és sztárok nélkül. És akkor aTric-Trac bárból, aminek teraszán Don Matteo és a barátja, Cecchini főtörzsőrmester vívta szokásos sakkpartiját, mi meg fagylaltozunk, elősétál eg)' ismerős. Ing, nadrágtartó, ahogy kell. A kávéház-tulajdonos a sorozatból! Itt felejtették volna? Persze nem, a valóságban is ő a Tric-Trac főnöke. Jó érzékkel kérték fel sze­replésre. Ugyanis nemcsak a város idegenforgalmi hí­ressége lett belőle, ami jó Spoletónak, hanem a Don Matteo-kultuszt is életben tartja, így segítve a 2000- ben indult sorozat sikerét. Spartaco (egy nevet hasz­nál, de minek is még egy annak, akit Spartacusnak kereszteltek) nehezen érti meg, hogy nem szelfit kérek tőle, hiszen a turis­ták azt szoktak, de aztán rutinos mosollyal pózol egy portréhoz. Odabent a kávéház kőboltíves termeiben egy egész falat szentelt a sorozat sztárjainak. Egy másik falon fekete-fehér fo­tók, világhírű színészek, rendezők, karmesterek, muzsikusok, táncosok a város rangos mű­vészeti fesztiváljának hőskorából. Zeffirelli, Audrey Hepburn vagy Carla Fracci, a milánói Scala bale­rinája... A hatvanöt éve alapított, Festival dei Due Mondi (A két világ fesztiválja) művészei nemcsak azért lettek és lesznek ma is törzsven­dégei a Tric-Tracnak, mert a kon­certek fő helyszínére, a Dóm térre nyílik, hanem azért is, mert fotói­val, film- és művészeti plakátjaival, festményeivel messziről árulkodik a tulajdonos szenvedélyéről. Nyár elején a Budapesti Fesztivál­­zenekar is fellépett a 12. századi, a „homlokán” különleges mozaik­­berakást viselő dóm előtt. „Öröm bejegyzésükben -, legyen szó a Dóm térről, vagy a kortárs és barokk koncerteknek otthont adó, 300 éves színházról.” A fesztivál fő pro­filja a komolyzene, az opera, a tánc, de azért nem engedték el teljesen a filmművészetet sem. Idén nyáron Pasolini-filmeket vetítettek a ren­dező születésének 100. évfordulóját ünnepelve. A téren itt van minden, ami a Don Matteo-rajongóknak kedves. A dóm, a barokk színház, ide nyí­lik az az épület is, amibe a spoletói csendőrparancsnokságot helyezte a rendező, szembe vele a papiak, ide fut le az a meredek utca [ is, amin Matteo atya : látványosan leszáguld '■ a kerékpárjával. Csak ! a templomához kell egy kicsit kalandozni a környéken, de megéri, ' mert a romantikus fel : s le utcácskák, a tit­­j kos kis beszögellések, a boltívekkel egymást támasztó házak, a ter­méskőből kirakott átjárók izgalmas felfe­dezni valókat rejtenek. S aki még többet akar látni a forgatás helyszí­neiből, kicsit messzebb megtalálja azt a bizonyos viaduktot is, ami gya­kori vágókép. Fölötte az egykori pápai erőd emel­kedik ki az erdőből, ami egy ideig a méregkeverő Lucrezia Borgia ottho­na volt. Tessék, még egy spoletói krimi! (Folytatás a 9. oldalon) itt muzsikálni - írták Facebook-

Next

/
Oldalképek
Tartalom