Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-26 / 121. szám
[16 SZALON ■ 2022, MÁJUS 26. www.ujszo.com (Folytatása 15. oldalról.) Később hűséget esküdött Putyinnak. Érdekes módon Hszi Csin-ping továbbra is támogatja Putyint, de már nem korládanul. Ez kezd magyarázatot adni arra, hogy Hszi Csin-pingnek miért kell elbuknia. Az, hogy engedélyt adott Putyinnak egy sikertelen támadásra Ukrajna ellen, nem szolgálta Kína érdekeit. Kínának kellene az erősebb partnernek lennie az Oroszországgal kötött szövetségben, de Hszi Csin-ping önérvényesítő képességének hiánya lehetővé tette Putyinnak, hogy elbitorolja ezt a pozíciót. Ám Hszi legrosszabb lépése mégis az volt, hogy ragaszkodott a zéro-Covid politikájához. A lezárásoknak katasztrofális következményeik voltak. A kínai gazdaság mélyrepülése márciusban kezdődött, és tovább fog folytatódni, amíg Hszi meg nem változtatja az irányt - amit nem tud megtenni, mert nem képes beismerni a tévedését. Az ingatlanválság tetejébe a kár olyan nagy lesz, hogy az a világgazdaságra is kihat. Az ellátási láncok megszakadásával a globális infláció globális gazdasági válságba fordulhat. A kockázatkezelés esélyei A Nyugat számára komoly dilemma, hogy minél gyengébb lesz Putyin, annál kiszámíthatadanabbá válik Az EU tagállamai érzik a nyomást. Felismerték, hogy Putyin talán nem fogja megvárni, amíg alternatív energiaforrásokat fejlesztenek ki, hanem még akkor elzárja a gázcsapokat, amikor az nagyon fog fájni. Ahogy azt megtette Bulgária, Lengyelország, Finnország esetében. A múlt héten bejelentett RePowerEu program is ezeket a félelmeket tükrözi. Olaf Scholz különösen aggódik a különleges alkuk miatt, amelyeket elődje, Angela Merkel kötött Oroszországgal. Mario Draghi bátrabb, bár Olaszország gázfiiggősége majdnem akkora, mint Németországé. Európa kohéziója komoly próbatétel előtt áll, de ha továbbra is közösen lép fel és megőrzi egységét, az megerősítheti Európa energiabiztonságát és vezető szerepét az éghajlatváltozás terén is. De mi a helyzet Kínával? Hszi Csin-pingnek számos ellensége van. Senki sem meri közvedenül támadni, mert a felügyelet és az elnyomás minden eszközét a saját kezében központosította, de köztudott, hogy a kommunista párton belül is vannak nézeteltérések. Ez olyannyira kiéleződött, hogy a sajtóvisszhangja az ádagemberekhez eljutó lapokban is megjelent. A várakozásokkal ellentétben Hszi az általa elkövetett hibák miatt talán nem fogja megkapni a hőn áhított harmadik ciklusát. De még ha meg is kapja, a Politikai Bizottság nem biztos, hogy szabad kezet ad neki a következő Politikai Bizottság tagjainak kiválasztásában. Ez nagymértékben csökkentené hatalmát és befolyását, és kevésbé lenne valószínű, hogy az uralma az élete végéig tartana. Közben, amíg dúl az ukrajnai háború, a klímaváltozás elleni küzdelem a második helyre szorul. Pedig a szakértők azt mondják, hogy már most nagy lemaradásban vagyunk, és az éghajlatváltozás lassan eléri a hátán, ahonnan visszafordíthatadanná válik. Ez pedig a civilizációnk végét jelentheti. Ezt a kilátást különösen ijesztőnek találom. A legtöbben elfogadjuk, hogy előbb-utóbb meg kell halnunk, de természetesnek vesszük, hogy a civilizációnk fennmarad. Ezétt minden erőnket mozgósítanunk kell, hogy a háború mielőbb véget érjen. A civilizációnk megőrzésének legjobb, és talán egyeden módja Putyin legyőzése. Ez a lényeg. Soros György A szerző az Open Society Foundations alapítója és elnöke. A szöveg a davosi Világgazdasági Fórumon elhangzott beszéd átirata. ©Project Syndicate, 2022. A NATO-ba tart a demilitarizált sziget A Balti-tenger közepén fekvő, autonóm Aland-szigetek mindig is az északi országok biztonsági rendszerének a részét képezték. Emiatt Aland 1856 óta demilitarizált és semleges terület. A dolgok azonban megváltoztak, és Oroszország Ukrajna elleni brutális agressziója után a demilitarizált státusz megkérdőjelezhető. A történelem során az Álandszigeteket többször is orosz támadás érte, de a lakosság egyébként is tudatában volt az orosz jelenlétnek. A 18. században a népesség nagyobb része Svédországba menekült a szigetet fenyegető (orosz) kozákok elől. A 19. században a háztartások közel 70%-ának volt tapasztalata a bekvártélyozott orosz katonákkal. A kapcsolat az orosz hadsereggel a 20. században is folytatódott. Az első világháború alatt a Vörös Hadsereg katonai jelenlétet létesített a szigeteken, s ez megismédődött a második világháború éveiben is, amikor sok álandi tengerész vesztette életét a tengeren. Tehát annak ellenére, hogy az Áland-szigetek demilitarizált és semleges státusszal rendelkeznek, a szigetek a múltban többször is orosz agresszió áldozataivá váltak. Nem meglepetés tehát, hogy a szigedakók felháborodással reagáltak Vlagyimir Putyin Ukrajna elleni támadására. Az orosz agresszióról szóló történeteken felnőve minden szürreálissá válik, amikor a múltba tartozó dolgok váradanul ismét valóságosak lesznek. A családokban generációról generációra szálló históriák egyszer csak megtalálták az utat a 21. századba, a háború nem csak a Netflixen folyik. Kétségtelen, hogy az álandiak továbbra is a béke szigeteinek lakóiként tekintenek magukra, és büszkék arra, hogy Aland semleges és demilitarizált terület. Ezért nagyon erősen tartja magát az a nézet, hogy Álandnak folytatnia kell ezt a politikát. Ugyanakkor az emberek vigaszt találnak abban, hogy valami nagyobbnak lehetnek a részei, és azt szeretnék, hogy Aland és Finnország a NATO tagja legyen. Aland szemszögéből nézve: a lakosság nagyobb biztonságra vágyik, de anélkül, hogy újra militarizálnák a területet. A fő célkitűzésük a demilitarizált státusz fenntartása, ámde a NATO zászlaja alatt — amit a kérdést rendező főbb egyezmények feltételei lehetővé tesznek (az 1856-os párizsi béke, az 1921-es népszövetségbeli döntés, majd a demilitarizálást ismételten megerősítő 1947-es párizsi békeszerződés és az 1992-es egyezmény rendelkezéseiről van szó). A NATO ernyője alatt már egyébként is vannak demilitarizált övezetek, mint például a Norvégiához tartozó Svalbard (más néven Spitzbergák). De miért is gondolják az álandiak, hogy a demilitarizált zóna jobb, mint egy hadsereg? A párizsi béke lehetővé tette Oroszország számára, hogy konzulátust állítson fel a szigeteken, és ezen keresztül kísérje figyelemmel a demilitarizálást. A konzulátusnak a mai napig ez a fő feladata: monitorozza a helyzetet,- hogy Finnország vagy más hatalom nem telepít haderőt a területre. A feladatot pedig az oroszok mindig is komolyan vették. A helyi lakosságnak ezért szilárd meggyőződése, hogy a demilitarizálás biztonságosabbá teszi a szigetcsoportot, és a státusz fenntartása nem kényszeríti lépésekre Oroszországot, még akkor sem, ha Aland a NATO része lesz. Feltéve, hogy nem kerül sor Aland remilitarizálására. A dolgok gyorsan változnak. Skandinávia ezen részének az identitása szorosan kapcsolódik a semlegességhez, Aland esetében pedig a demilitarizációhoz is. A helyzet változása egyben az identitásunk egy részének a változását is jelenti. Ez pedig sokkal összetettebb kérdés, mint annak az eldöntése, hogy csadakozzunk-e. a NATO-hoz. De most az emberek a NATO-ra tekintenek, abban bízva, hogy az új szerepvállalás összeegyeztethető a demilitarizált státusszal - és jobb esetben mindez nem vezet Oroszország közbelépéséhez. Am a Vlagyimir Putyin által elszabadított terror és háború világában semmit sem tekinthetünk bizonyosnak, a körülmények könnyen átrajzolódhatnak. így aztán az álandiaknak ismét összpontosítaniuk kell, és ébernek kell maradniuk. Mint korábban annyiszor. Daniel Dahlen A szerző a Älandstidningen című svéd nyelvű napilap munkatársa Vasárnap-előzetes: Pusztán nemzetiségi alapon már nehéz mozgósítani a magyarságot L assan kilenc hónapja, hogy megalakult a Szövetség, de mostanáig nem sok tanújelét adta annak, hogy életképes lenne. Az AKO közvélemény-kutató ügynökség májusi felmérése szerint 2,4%-on áll, ami kevesebb, mint a parlamenti küszöbhöz szükséges támogatásnak a fele. Hogyan lesz ebből parlamenti képviselet? Sehogy, véli Zászlós Gábor, a szlovák parlament volt alelnöke, az első szabadon választott szlovák kormány miniszterelnökhelyettese, a Szövetség létrehozásának egyik támogatója. Többet remélt, amikor a Szövetség megalakulásánál bábáskodott? Evekkel ezelőtt társadalmi vitát kezdeményeztem, hogy valami megmozduljon, tegyünk azért, hogy a magyarok újra bekerüljenek a parlamentbe. Húsz képviselőnk már nem lesz, de akár tízzel is lehet egy magyar párt a 150 tagú nemzetgyűlésben a mérleg nyelve. Örültem, amikor elkezdődtek az egyeztetések a három párt között, de borzasztóan szégyelltem magam és csalódtam, amikor ezeket olyan, a nyilvánosságra nem tartozó, minősítheteden közjátékok tarkították, mint Mózes Szabolcs hívadan megjelenése az MKP és a Híd sajtótájékoztatóján. A szlovák sajtó képviselőinek nagy derültségére azzal vádolta meg Sólymos Lászlót, hogy nemsokára kopogtat nála a NAKA, viszont a NAKA azóta sem kopogtatott, a Szövetségen belül pedig úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Ez minősítheteden, sőt tisztességtelen! Azt sem indokolta meg senki, miért nem vették be Simon Zsolt Magyar Fórumát. Például. Ha öt és fél választója van, akkor annyi, de ha magyar egységről beszélünk, abba ő is beletartozik. Ráadásul a legutóbbi felmérések szerint 2%-on áll, ez majdnem ugyanannyi, mint a hárompárti Szövetségé együtt. A kezdeteknél hitte, hogy ez egy működőképes alakulat lehet? Abban hittem, hogy itt az ideje átadni a gyeplőt a fiataloknak. Csakhogy azóta azt látom, hogy mindegyiküknek megvan a biznisze: kinek a borászat, kinek Gombaszög, kinek a magyar kollégium és folytathatnám. Ebből épp elég jól megélnek ahhoz, hogy ne kelljen annyira a parlamentbe igyekezniük. De a cél mégiscsak az lenne, nem? Ma már nem lennék ebben biztos. Annyi pándikázott pénz jön Magyarországról a kisebbségi politika farvizén, hogy ebből kényelmesen megélnek a parlamenten kívül, és nem kell bajlódniuk a törvénytervezetek tanulmányozásával. Vrabec Mária A folytatásban választ kapnak például arra is, hogy: Miért más az Zászlós szerint, hogy ő is a politikai kapcsolatai révén alapozta meg az üzleti karrierjét? Lát-e olyan tömegeket vonzó, karizmatikus személyiséget a Szövetségben, aki a magyarokkal és a szlovákokkal is el tudja fogadtatni magát? Miben látja annak az okát, hogy a hazai magyar politikai berkekben nem nevelődött ki olyan fiatal generáció, amelyik zökkenőmentesen átvehette volna a stafétát? Hogyan jutott el eddig az apátiáig a szlovákiai magyar értelmiség? Meddig lehet fenntartható ez a parlamenten kívüli lét? Mi marad nekünk? A szlovák pártok listáján bejutott magyarok, mint Gyimesi György vagy Grendel Gábor? A teljes interjút elolvashatják a Vasárnap már 31 - étin kapható számában. Aland
