Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-26 / 121. szám
s p -vad kilencven ^ ' fokban hajló I ■ háttal fektette Mm le a sorbán köm S JL vetkező járólapot, pár idegbeteg, szinte erotikus mozdulattal a helyére tuszkolta, aztán hátranézett, hány kupac emelkedik még mögötte, ami lerakásra vár; azt tervezve, hogy utána majd elnéz előre is, hogy ez a hány kupac vajon hány kilométer hosszan képes még elvinni Dé’esz irányába. Próbálta pártadanul, objektiven (bár tudatosította, hogy ez némi redundanciát von maga után) mérni fel a helyzetet, vágyaitól megfestedenül. Igazság szerint igazán kívánta már a hordó mákumot, amit az inspirátorok a munkanap végeztével többé-kevésbé ráfordítottenergia-arányosan kiosztottak ő és a kollégái között, akik a többi útelágazáson, túraösvényen, andalgóúton dolgoztak. És ha például kiderült volna, hogy a teste már elvégezte az egész mai napra szánt robotot, amíg ő nem figyelt oda, hát azért zseniálisan hálás lett volna, meglapogatta volna a jó öreg, végsőkig lojális test vállát meg egyéb porcikáit, és leült volna a legfrissebben lerakott lapra elrágni pár fej százszorszépet az inspirátorokra várva. A kupacok viszont nem voltak kevesebben. Provokálón nyújtogatták a nyakukat a feje fölé, meg egymás fölé, mintha még ingatták is volna a fejüket az enyhe légáramlásban. Azt hitte volna, hogy a két hónapja lezajlott gerillaakció, a geniálisan kitervelt gyújtogatás, amit a Muzseónban hajtottak végre erősen rendszerellenes elemek, majd világszerte csökkent a felhasználható útelemek menynyiségén (Dí-vad természetesen senkit nem ismert, aki hallott volna róla, kik voltak ezek az elemek közelebbről, például nevesítve vagy arcilag, de olyan boldog könnyűség öntötte el telitetovált lelkét a sikeres akció hírének hallatán, hogy mindet meghívta pár slukk nargilére, ráadásul a kedvenc ámbraillatú dohányárujából). Ám nem ez volt az első hasonló eset Alekszandriában, és egyelőre ez a csapás sem bizonyult végzetesnek, (Fotó: Shutterstock) Gyurász Marianna Az legfeljebb újabb megtett lépésnek a lassú leépülés tanösvényén: pár napig akadozott az ellátás, de ezt úgy igazából sem a háta, sem a tenyere, sem a lelkiállapota nem érezte meg. Ahogyan azt korábban eltervezte, Dí-vad most elnézett Dé’esz felé. Nem tetszett neki, mert / / /, // útépítő folyamatosan azon dolgozik, hogy előidézze; meztelen nénit látunk a felhőben vagy bajszos bácsit a hold üszkös krátereiben. Katonadolog, tényleg mindenkivel megesik, aki lát. Tehát könynyen lehet, hogy a mögötte nyújtózkodó foltmintás zsiráfokból, ezekből a hatalmas papírhegyekolyan rohadtuk árulóan messze volt. Hogy például azt sem tudta egészen bizonyosra venni ebben a pillanatban, hogy létezik. Persze látta, de tegye fel a kezét, aki még nem látott olyan dolgot, ami nem létezik. Hazudsz, te kis hülye, tedd le a kezed! Pareidoliának hívják ezt a fenoménát, és az agy bői egy olyan földrajzi megnyilvánulás irányába próbál használatra alkalmas gyalogutat lefektetni, ami egész egyszerűen ott sincs. Ezért a realizációért mégis megérdemelt egy leülést az általa eddig lefuttatott úton, útfélen, és pár fej rágni való százszorszépet. Az efféle epifániákat ki kell heverni. A kő, amelyre Dí-vad az ülepét helyezte, kényelmedenül ingatagnak bizonyult: kemény kötésű volt, de megtépázhatta az idő, meg netán még mások figyelmetlen mancsai is, ráhelyezett kávés- vagy limoncsellóscsészikék, marlenkástálak, egyszóval a véresen tiszteleden bánásmód. Áthelyezte magát egy másikra, a közveden, bal szomszédjára, és a már elvégzett munkára fittyet sem köpve elemelte helyéről az útelemet. A kemény kötés egyik oldalára azt festették, hogy L’Écume des jours. Azt már nem tudta volna, hogyan kéne kimondani, mindenesetre a szemével végig tudta követni a vonalakat, aztán amerre a vonalak vezették, a kötés mögé, úgymond a mélyére. Az inspirátorok dübögése riasztotta fel. Ügy trappoltak a Dí-vad eddigi napjai vagy talán évei alatt lekövezett útszakaszon, hogy cipőjük talpa sosem ért a két útlap határát jelző mélyedéshez. Ügy gondolta, nagyon vigyáznak, hogy el ne essenek, mert még bevernék az orrukat valamelyik kemény kötésbe. Az orruk pedig veszélyesen közel van a szemükhöz. Amikor elég közel értek, felhúzták a hónapjainál fogva (az elemet, amire valaki azt festette, hogy L'Écume des jours, ekkorra visszahelyezte a két talpalatnyi lyukba a jobb a oldalán), jól hátba verték, és megígérték neki, hogy nyugtával dicsérd a napot és ki mint vet, úgy arat, illetve kinek kinek érdemei szerint. Kitöltötték a mákumot, ma hordó helyett csak egy termoszba, maguk is megittak pár gyűszűnyikét, és elindultak arra, amerről jöttek. Mondjuk egy közeli útelágazás irányába, nem látta igazán a farkasvakságszerű szürkületben, ám tisztán hallotta, miszerint taptraptrap-jajneútkockaréstrappppp-traptraptrap. Minden lépésükkel húzott egyet a termoszból, rövidet, hosszút, rövidet. Mire már elképzelni sem tudta a dübögést, elfogyott a fejadagja. Dí-vadnak nem tetszett valami. Persze ebben nem volt sok új, az őt körülvevő létezés rengeteg nemtetszésre adott abszolút legitim okot, ezen az egyeden, estébe forduló délutánon is legalább fél tucat említésre érdemes nemtetszésbe futottunk bele látványosan. Ez viszont az a fajta, szemöldökök közé Marianna mélységű árkot rajzoló nemtetszés volt, amilyeneket telenovellákban szoktunk érzékelni, mikor hősünk fejébe lassan szöget ver valami borzalmas, lassú felismerés, hogy például a lánya végig a saját anyja volt, vagy hogy a település, ahol él, valójában egy részletgazdag, japán művészek által fáradalmasan változóra festett díszlet, egyszóval, hogy amit valamiképp hitt, az igazából annak a teljes és gyökeres hátraarca. A kikerekedett Hold reflektorától kísérve felmászott az egyik ingadozó könyvkupacra. Olyan széles lépcsőket alkottak az-idehurcolói, hogy nem is különösképp féltette az életét felfelé, bár ha egy gerelyhajítók által használt rúdon egyensúlyozott volna két obehszk közt, akkor sem féltette volna jobban vagy kevésbé. Elnézett a messzeségbe, de most nem Dé’esz illúziójának irányába, hanem viszszafelé. Rengeteg, rengeteg, rengeteg téglalap a kanyargó út. Egyszerű az nem lesz, de cserébe legalább kellemes sem. Leugrott a földre, és megivott egy spenótos-csicserimangós vitaminitalt, csempészáru egy kóborló kollégától, pontosan ilyen helyzetre tartogatta, bár nem tudta, milyen is a helyzet pontosan, mindenesetre felemelte az első járólapot, ami a keze ügyébe került, a rongyosat, és arra építve új kupacot kezdett húzni, fel, fel, felfelé. Amint elér a Holdig, istenuccse, lekapcsolja a lámpát. Te tudod, mit kensz magadra? V isszamehetünk egészen a hetvenes évekig, mondjuk, az egyik Columbo-epizódig, a Gyönyörű gyilkosig: már akkoriban is foglalkoztatta a forgatókönyvírókat, mi mindenre képes az egyik kozmetikai cég nagyasszonya, hogy megszerezze (vagyis visszaszerezze) a ráncok eltüntetéséhez szükséges szupertitkos összetevő képletét... A hangsúly a szupertitkoson van, és ez mára sem változott. A kozmetikai cégek működése ugyanis a mai napig erősen alulszabályozott, országonként, régiónként változó, milyen előírások kötik őket. A játék ráadásul itt nem babra megy: a szépségipar világszinten az egyik vezető üzletág, az egyik legtöbb bevételt generáló szegmens. így talán érthető az is, miért lehet csak nehezen szabályozni. Nem véleden, hogy egyre több dokumentumfilm próbálja körbejárni a témát. A legfrissebb a Not So Pretty (A szépségipar titkai) címe* kapta az HBO-n. Amy Ziering és Kirby Dick jegyzi, akik félórás epizódokban mutatnak be egy-egy problémát a több milliárd dolláros szépségipar háza tájáról. Az egyik rész a sminkekről szól, a termékekben jelen lévő azbesztről és annak karcinogén hatásairól, bemutatva egy fiatal nőt, aki ennek esett áldozatul. A másik rész az egyre népszerűbb körmös ipar veszélyeire hívja fel a figyelmet, főleg az abban dolgozókra nézve, akik nap nap után lélegzik be a súlyosan káros (vagy számukra is ismereden összetételű) anyagokat. Egy harmadik epizód a krémekkel foglalkozik, melyek egyes összetevői — a filmben megszólaltatott szakértők szerint - hozzájárulhatnak a hormonproblémákhoz, pajzsmirigygondokhoz, de akár meddőséget is okozhatnak. Közös az egyes .epizódok tárgyában, hogy hétköznapi termékekről van szó, amelyeket jóhiszeműen leemelünk a polcokról, azt gondolva, hogy míg odakerülnek, komoly, gondos ellenőrzésen esnek át. Már csak azért is bíztínk ebben, mert ha el is olvassuk az összetevőket, valójában fogalmunk nincs, többségük mit jelent. Ami a szabályozást illeti, az Európai Unióban történt némi előrelépés az Egyesült Államokhoz képest. Az utóbbi években 1300 kémiai összetevőt tettek tiltólistára a kozmetikai ipar vonatkozásában, míg az USA-ban ez a lista csupán 11 tételes. Az amerikai ellenőrző szervnek, az FDA-nek (Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal) a hatásköre is más: csupán annyit tehet, hogy javasolja bizonyos öszszetevők kiiktatását, amennyiben a fogyasztónak baja lesz tőle. Minden epizód után feltűnik egy lista olyan összetevőkkel, melyeket jobb kerülni, illetve pár applikációt is javasolnak az alkotók, ahol ezeknek jobban utánanézhetünk. Hogy a dokusorozatban felsorolt veszélyek mennyire akutak és valósak, arra mérget nem tudunk venni, nyilván nem vagyunk szakértők, de két dologra biztosan jó, ha megnézzük a Not so prettyt. Egyrészt, remélhetőleg mi is kicsit tudatosabban, jobban odafigyelve vásárolunk kozmetikai termékeket. Másrészt, talán egy igen aktuális jelenséggel kapcsolatban is óvatosabbak leszünk. A göndör hajra ajánlott, Déva Curl termékek (rém) történetében egy influenszer is szerepel, aki eleinte magától kezdte ajánlgatni a sampont, balzsamot és egyéb hajformázókat, majd - ahogyan az több ezer követős profiloknál lenni szokott - a cég megkereste, és innentől már (pénzért) reklámozta a termékeket. DOKUMÁNIA Sokmilliárdos üzlet sok-sok titkos összetevővel: ez a szépségipar (Fotó: HBO Max) Egészen addig, amíg cafatokban nem hullott a haja, és más egészségi problémái nem támadtak. Az influenszerek tehát - ha eddig nem lett volna egyértelmű - nem szakemberek. Hiába érezzük magunkat közel hozzájuk (egyébként ez a közvetlenség a trükkje az egész influenszerjelenségnek), ajánlásaikat, tippjeiket úgy kell kezelnünk, amik: fizetett reklámként. Herczeg Szonja A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
