Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-23 / 118. szám
www.ujszo.coml 2022. május 23. RÉGIÓ I 3 Maradjunk meg embernek A legfontosabb, hogy megőrizhessék emberi méltóságukat (A szerző felvételei) SOMOGYI KATALIN A gyerekekkel foglalkozó Szivárvány Fejlesztő Központ égisze alatt az Ukrajnát sújtó háború kezdetétől három munkatársuk: Bondor Eszter, Bodó Vógh Lívia, Pócs Zsuzsa, valamint egy anyuka, Forró Tóth Mónika szervezi, gyűjti a háború elől menekülők számára mindazt, amire szükségük van. DUNASZERDAHELY Az őszinte segítségnyújtás nem süket, de néma. A színpadias jótékonyság, a kikövetelt hála és az elvárt csodálat megalázó. Nagyon a lelkemre kötötték, hogy ne egy szívszaggató, könnyes riportot írjak a tevékenységükről, mert bár azok helyzete, akiknek próbálnak segíteni, szívszaggatóan könnyes, a közös zokogással semmit sem érnénk el. Ehhez tartva magam, inkább a tényekre szorítkozom, hiszen ezek jóval beszédesebbek. A Veszelka A Szivárvány központ melletti üres helyiségben, hála a főbérlő megértésének, nyílt meg a Veszelka, ami akár egy takaros üzlet is lehetne. „Mindannyiunkat mélyen megérintett a háború kitörése és a menekülő civilek áradata. Jelentkeztünk a Vöröskeresztnél, hogy segíteni szeretnénk, tőlük megkaptuk egy ukrán nő telefonszámát, és ezután szinte egyik napról a másikra beindult a gépezet. Érkeztek az adományok, ismerősöktől, barátoktól, ismeretlen magánszemélyektől, cégektől, és sorra jöttek a menekültek, akiknek mindenre szükségük volt, mert sokan csak egy reklámszatyorral jöttek át a határon” - kezdi a beszélgetést Bodó Végh Lívia. Az információ terjed az új jövevények körében is, így naponta akár 50 menekült is megfordul a Veszelkában. Akijön, azt visz el, amire szüksége van: élelmiszert, tisztálkodó szereket, ruházati vagy egyéb használati cikkeket. Szlováknyelv-tanfolyam Sok felnőttnek segítenek elhelyezkedni, munkát találni, a gyerekeket pedig elhelyezni a szlovák iskolákban. Transzparens gyűjtést szerveztek a donio.sk hivatásos adománygyűjtő honlapon, aminek hála sikerült szlováknyelv-kurzust indítani Dunaszerdahelyen. Jelenleg 3 lektor több mint 60 érdeklődőt tanít. A gyűjtésbe egyébként több ukrán is bekapcsolódott, sőt volt olyan, aki egymaga 600 euróval támogatta honfitársai tanulását. Szivárvány vasárnapok Minden vasárnap délután megnyitják a központot és teret adnak a közös találkozásoknak. Változó az érdeklődés, volt már olyan, hogy nem fértek el, de volt olyan is, hogy mindössze tízen jöttek el. „Azon túl, hogy adományokat gyűjtünk a menekültek számára, a legfontosabb, hogy megőrizhessék emberi méltóságukat” - vallják az önkéntesek. Ezért adnak lehetőséget a találkozásoknak, ezért szerveztek .Bősön pravoszláv misét az ortodox húsvét idején, ezért vesznek könyveket a gyerekek számára és ezért a nyelvtanulás lehetősége is. Emberi történetek A menekültek közül sokan csak rövid ideig maradnak Szlovákiában, pár napon belül indulnak tovább és egyre többen, indulnak vissza, haza Ukrajnába. Sokan vannak azonban, akik már tudják, nincs hova visszamenniük. Két 50 év körüli nő Mariupolból érkezett, egyedül. Férjeik, 21 és 25 éves fiaik a városban maradtak, napok óta nem tudják, mi van velük, élnek-e egyáltalán. Valamenynyien nagyra értékelik a segítséget és az elmenők minden használható tárgyat, amit kaptak, becsületesen visszaadnak, hogy használhassák az utánuk jövők is. Menedzser kerestetik Jelenleg gyerekholmiból elég van, ami viszont hiányzik, azok a tartós élelmiszerek, konzervek, só, cukor, bulgur, zabpehely, hajdina, rizs, olaj, gyümölcs, zöldség, tej, mindaz, ami mikrohullámú sütőben elkészíthető, mert a bősi menekülttáborban például nincs lehetőség főzésre. Az adományforrások, mintegy két hónap után, kezdenek lassan kiapadni, ezért szükség lenne egy szervezőre. „Segítene, ha valaki önkéntesen vállalni tudná, hogy cégeket, vállalkozókat és üzletláncokat szólítana meg, és szervezetten koordinálná a lehetőségeket, illetve adományokat. Nekünk ez már túl sok, a munkánk mellett ezt már nem tudjuk vállalni, ráadásul egyikünk sem menedzser típus” - mondja végszóként Bondor Eszter. Ha valakit megszólít ez a felhívás, örömmel várják a Dunaszerdahelyi Szivárvány Fejlesztő Központban. A felnőtteknek munkát, a gyerekeknek iskolát szereznek Esterházy János és kora vataSöin Péter Esterházy János emlékezete címmel zajlott beszélgetés a komáromi Szinnyei József Könyvtárban. Az esten Molnár Imre és Szarka László történész beszélgetett az egyik legismertebb 20. századi (cseh)szlovékiai magyar politikusról. KOMÁROM „Mindenképpen egy olyan mintaadó politikusról van szó, akiről mártírként vagy egyéb módon is gondolkodhatunk. Egy valamit nem tehetünk meg Esterházyval, hogy közömbösek maradunk az irányába” - mondta a felvezetőben Baj esi Ildikó történész, az eseményt szervező Impulzus és a Téka társulások képviseletében. Összetett szemólyisóg Bencze Dávid, a beszélgetés moderátora első kérdése az volt a két szakemberhez, milyen jelentései lehetne Esterházy személyiségének. Szarka László szerint klasszikus kisebbségpolitikus volt, aki „mindent csinált, amit a maiak nem tudnak csinálni”. Kifejtette, ezen egyebek mellett a közösségszervezést vagy a nemzetközi térben való közvetítést kell érteni, valamint azt, hogy a sérelem alapú politikát le tudta fordítani konkrét programokra. A haláláig tartó raboskodásról pedig elmondta: mindazt, amit életében elvégzett, következetesen vállalta egészen a halálig. Molnár Imre gyors egymásutánban sorolta azokat a szempontokat, amelyek alapján meg lehet ragadni Esterházy életútját. Elmondta például, hogy az arisztokratákat általában azzal szokták jellemezni, hogy „nemzetköziek” - ehelyett pedig itt van egy gróf, aki azt mondja, a szülőföld számára mindennél fontosabb. Noha államférfi is válhatott volna belőle, ha 1938-ban Magyarországra megy. Molnár más példák mellett azt is kiemelte, a magyar-szlovák megbékélés „prófétája” is volt, szembehelyezkedve a gyűlölettel, valamint egyúttal a V4-es gondolat előhírnökének is tarthatjuk őt. Végül kifejtette, a kérdés valójában közösségi: „ki ő nekünk?” Úgy látja, a politikus személyisége, összetettsége és vitatottsága mutat rá arra, mennyire komplex a közép-európai régió története, s „mennyire nincsenek meg azok a közös kategóriák, amellyel ezt a történetet tudnánk egyformán nézni és értékelni”. Keresztényszocializmus A politikai pályafutásának sikereit és kudarcait értékelve Szarka azt boncolgatta, milyen elviségre alapozott Esterházy János. Mint mondta, sokak szerint Trianon után minden újrakezdődött, ám a politikus a századforduló környékén létrejött keresztényszocializmus eszméjét megújítva építette fel a pártját. „Elég keserű szájízzel vette tudomásul, hogy egy egységes magyar pártba tulajdonképpen részben fel kell adni a keresztényszocialista alapeszmét - amibe beletartozott az, hogy az eredeti pártnak volt szlovák, német szekciója is” - mutatott rá Szarka, milyen gondokkal járt az Egyesült Magyar Párt létrejötte. Molnár Imre ezt a szálat továbbfüzve elmondta, a pártegyesítés után valóban úgy tűnt, kihunyt ez az eszme - ám az egyesüléssel létrejött viszonyok csak rövid ideig, 1938 novemberéig tartottak. Szlovákiában maradva Esterházy aztán visszatért az egyházi elvekhez, s erre olyan politikai gyakorlatot tudott alapozni, amelyben jobb- és baloldaliak is mellé tudtak állni, mert nem a korábbi politikai hovatartozásuk volt fontos, hanem az, hogy hajlandók voltak-e a „felvidéki magyar család ügyét szolgálni”. „Nem mi döntöttünk" Az első bécsi döntéshez vezető útról, a politikus abban játszott szerepéről, pontosabban szerephiányáról is szó esett. Szarka emlékeztetett, maga Bethlen István oktatta ki Esterházyt arról, hogy a revízió a magyar kormány dolga, nem pedig a kisebbségi politikusoké. Nem vehetett részt a komáromi tárgyalásokon sem, ahol végül mindkét fél felrúgta a tárgyalóasztalt. Hozzátette: a bécsi döntés azonban nem volt folytatható 1945 után, mivel „nem mi döntöttünk a szlovákokkal arról, mit szeretnénk létrehozni”. Szerinte Esterházy azt gondolta, a trianoni helyzeten úgy kell változtatni, hogy közben ne hozzunk létre új, súlyosabb konfliktusokat, ezért „belső megegyezéses békére” lett volna szükség - vagyis „nekünk” kellett volna döntenünk arról, mivé akarjuk formálni Közép-Európát. Molnár Imre hozzáfűzte, a komáromi tárgyalások után Esterházy „vért izzadva” próbálta egy csallóközi kúriára meghívni a tárgyalófeleket. Arra törekedett, hogy minél tisztább etnikai határok jöjjenek létre, ami „kis kompromisszummal” megvalósulhatott volna. „Kiegyezés" Molnár Imre úgy látja, Esterházy állásfoglalásait a magyar-szlovák sorsközösségről a szlovák történészek „alibimondásoknak” tartják. Ugyanakkor a politikus határozottan képviselte azt a nézetet, hogy a magyar politikának tudomásul kell vennie a szlovák nemzet és identitás önálló létét, valamint hogy az ezért való harc nem vonható meg sem a szlovákokról, Sem más népektől. Az önálló Szlovákiában aztán a konfliktusok tompítására törekedett. Eközben hitt egy magyar-szlovák „kiegyezésben” is, ami gyakorlatilag egy közös országban való létezést jelentett volna a korábbi magyar-horvát modellhez hasonlóan. Szarka László hangsúlyozta, Esterházy a magyar vezetéstől felhatalmazást kapott arra, hogy ő egyeztessen a szlovákokkal. „Pestnek egyszerűen nincs is nyelvtana, nincsenek felkészülve arra, miként kell tárgyalni egy olyan felnövekvő, Csehszlovákiát inkubátorállamnak tekintő szlovák nemzettel, amit Magyarország folyton visszahelyezne 1918 előttre, mondván, úgyis visszajönnek Szent István koronája alá” - adta elő Szarka, aki szerint Esterházy pontosan látta, hogy a szlovákok „nem fognak leborulni” Budapest előtt, ehelyett folyamatosan mérlegelték az opcióikat. A két történész kitért arra a politizálásra is, amit Esterházy az önálló állammá vált Szlovákiában végzett. „A szlovák államon belüli tevékenysége csúcstevékenység” - összegzett velősen Molnár Imre. Szerinte a politikus óriási energiát fektetett abba, hogy a teljesen szétszórt magyarságot egy közösséggé tegye, amelynek 'alapjai a szociális politika, a közösségi „magyar házak” létrehozása, illetve a humanizmus voltak - utóbbi a háborús propagandával szemben. Szarka ezzel kapcsolatban a politikus fáradhatatlanságát emelte ki, aki állandóan úton volt, s „mindenhol maradt utána egy Esterházy-relikvia”. Balról: Molnár Imre, Bencze Dávid, Szarka László (Derriőik Norbert felvétele)
