Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-03 / 101. szám

www.ujszo.coml 2022. május 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Anyák napja Bidennével Háborús zóna közvetlen közelében még nem járt amerikai first lady JUHÁSZ KATALIN Isten állatkertje nagy és szí­nes, sokféle faj legelészik benne békésen, vagy kerget és marcangol másokat. A kö­zösségi média mostanában a verbá­lis marcangolás fó színtere. Jelenleg épp szegény Jill Bident tépik szét a kommentelők, mert anyák nap­ján Szlovákiába készül, ahol ukrán anyákkal szeretne találkozni. A „szeretne” szó persze megkí­vánja az idézőjelet, mivel nem va­lószínű, hogy az amerikai elnök fe­lesége maga döntött így. Azt azon­ban tudja, hogy first ladységgel jár némi kötelezettség. Meg kell jelen­ni bizonyos helyeken, szigorú pro­tokoll szerint kell jönni-menni oda­haza és a nagyvilágban. És azok a helyek, ahová az USA első asszo­nya a férje nélkül utazik, fokozott figyelmet kapnak a sajtó részéről, de akár politikai szempontból is. Ugyanakkor egy kezemen meg tu­dom számolni, hányszor utaztak a második világháború óta ameri­kai elnökfeleségek valóban fontos missziókra. Mert nálam például nem számít annak az afrikai éhező gyerekek szimbolikus megetetése. Háborús zóna közvetlen közelé­ben viszont tudomásom szerint még soha nem járt amerikai first lady, úgyhogy ez a gesztus most rendkí­vüli jelentőséggel bír - legalábbis az én szememben. Ráadásul pont akkor érkezik hozzánk Jill Biden, amikor az Egyesült Államokban, nálunk, illetve Ukrajnában is anyák napja lesz. (Ezt a napot a világ több mint ötven országában ünnepük, más­más napokon, de általában tavasz­­szal). Természetesen nem véletlen az időzítés, sőt meglehetősen szájbará­gós üzenetnek is tűnhet, de hát ma­napság ajánlatos minél egyértelműb­ben, világosabban fogalmazni, hogy mindenki megértse. Úgyhogy én is ezt teszem most. Sajnos az előbb átböngésztem a la­punkban (is) lehozott hírhez három óra alatt befutó mintegy hetven kommentet, amelyekben hazakül­­dik, sértegetik, megátkozzák Jill Bident, a külsejére tesznek durva megjegyzéseket, értelmi képességeit vonják kétségbe (általában borzal­mas helyesírással, de ezt most hagy­juk, hiszen régóta nem követelmény a melldöngetők táborán belül). El tudom képzelni, mekkora marcango­lás lesz még a héten, úgyhogy jöjjön a szájbarágós magyarázat, pontok­ba szedve! 1. Az amerikai elnök nem jöhet ide, egy Ukrajnával szomszédos or­szágba, mert annak beláthatatlan következményei lehetnének. Ezért küldi a feleségét, ami a politikai protokoll szerint félig olyan, mintha ő jönne. 2. Jill Biden itt állomáso­zó amerikai katonákkal is találko­zik, Romániában pedig ellátogat egy NATO-légibázisra, ami szintén üzenetértéke 3. Anyák napján talál­kozik olyan anyákkal, akik kimene­kítették gyermekeiket egy háborús övezetből, és most új életet kell kez­deniük egy ismeretlen országban, miközben hadköteles férjük, élettár­suk folyamatos életveszélyben van. 4. Mi is üzenni tudunk a világnak a first lady által, illetve láthatóbbá tudjuk tenni, mi zajlik a mi orszá­gunkban. 5. Szociológusok, polito­lógusok, közgazdászok, sőt pszicho­lógusok is írnak majd elemzéseket a látogatás kapcsán, melyekből kide­rül, mennyire támogatja Románia és Szlovákia lakossága az ukrán mene­külteket. Ez azért fontos, mert egyre nő a létbizonytalanság, mennek fel az árak, sőt a legfrissebb elemzések szerint a közeljövőben éhínség fe­nyegeti Európát, mert eddig Ukraj­na volt a gabonatermelő nagyhata­lom, ám a szállítmányok ott reked­tek a teherhajókon. Úgyhogy sok szempontból ígérke­zik jelentősnek Jill Biden látogatá­sa. Aki, jenki picsának” nevezte őt a kommentjében, az szégyellje ma­gát, és olvasson sokat, hátha egyszer megérti a világot! Persze a többi Fa­­cebook-huszámak is ezt ajánlom. És irigylem az egojukat. Bárcsak az enyém lenne fele ekkora... Jill Biden a héten Szlovákiába látogat (Shutterstock-felvétel) Jill Biden az USA 46. first ladyje A first lady hivatalosan nem létező intézmény, ám az ép­pen hatalmon lévő elnök fele­sége mindig fontos szerepet tölt be. A first lady (a titkosszolgálatban használt kódneve: FLOTUS) szerepe nem hivatalos, semmiféle törvény­ben nem szerepel ilyen feladatkör. A gyakorlatban azonban amellett, hogy házastársa az éppen regnáló el­nöknek, szervezi és koordinálja a Fe­hér Ház hivatalos eseményeit, vala­mint ellát minden olyan feladatkört, amellyel az elnök megbízza. Abban az esetben, ha egy adott elnök nem házas, felkér egy családtagot, hogy ezt a feladatot lássa el. Joe Biden megválasztásával Jill Biden lett az Amerikai Egyesült Ál­lamok 46. first ladyje, és már az el­nöki kampány során világossá vált, hogy Jill Biden nem kíván passzív first lady lenni, aki csak mosolyog a férje oldalán, hanem valóban ten­ni akar azért, hogy Amerika sebei begyógyuljanak, miközben saját szenvedélyprojektjei sorsát is szí­vén viseli. Jill Biden négy évtizede dolgozik pedagógusként, és férje elnöksége alatt sem hagyott fel ezzel, így ő az első first lady az elmúlt több mint kétszáz évben, aki dolgozik, miköz­ben a Fehér Házban lakik. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor férje az Egyesült Államok alelnöke volt, Jill volt az első second lady, aki fize­tett munkát végzett ez idő alatt mint egyetemi professzor. A szóbeszéd szerint a hivatalos megjelenésekre való utazás során is gyakran látták őt dolgozatokat javítani. Az oktatás mellett több fontos ügy mellett is kiáll, first ladyként pedig három területre fókuszál: a mellrák elleni küzdelemre, a kato­nacsaládok segítésére, illetve az in­gyenes közösségi iskolák támogatá­sára. (wík, Femcafe.hu) Cudar dolog az emlékezet SZÁZ ILDIKÓ Ragyogóan süt a nap április utolsó munkanapján, a legjobb alkalom, hogy felavassam az új nyári ruhámat. Fél évszá­zad ide vagy oda, fiatalosnak és üdének érzem magam, ám hirtelen egy mondat hallatán beborul, mi több, csaknem rám szakad a bárányfelhős égbolt. Ott állunk a borfői barlanglakás küszöbén, amikor a korosodó cseh idegenvezető rám mutat, és csupán annyit mond: „maga talán még emlékszik arra, hogy...”. Tisztázzuk, hogy ezeket a lévai térségbeli barlanglakásokat nem az ősemberek vájták, hanem a török támadások elől menekülők, és később a szegény családok hajlékává váltak, mert iszonyú drága volt a faanyag. De mi­ért éppen nekem kellene emlékeznem minderre?! Nekem, aki be sem kapcsolta a diktafonját, mégis megjegyzem a férfi minden szavát, és amikor a párom visszakérdez, máris mondom, hogy a barlang boltíve alá vájt kút tizenkét méter mély. Fájdalmas, hogy nekem kellene em­lékeznem a törökök támadásaira, illetve arra, mikor volt drága az épí­tőanyag, amelynek ára most is az egekig ér. Cudar dolog az emlékezet, mert túl jól emlékszem például a május elsejékre, amikor a vágsellyei főutcán reggel hat órakor végigvonult a fúvószenekar és ébresztette a népet. Rohantunk a reneszánsz kastélynál lévő lakóház zászlókkal dí­szített ablakához. A fiatalabbak kedvéért írom, hogy az egyik oldalon a csehszlovák, a másikon a szovjet zászlónak kellett lengeni, az állami jelképek kirakása kötelező volt. A főutca közepén vidáman masíroz­tak új bordó egyenruhájukban a zenészek. Erre édesapám mérgesen az ágyra dobta ugyancsak bordó öltönyét, mondván, márpedig ebben nem megy vonulni. Márpedig felvonulni kötelező volt. Az alapisko­la udvarán hetekig gyakoroltuk az egyenlépéseket, mert azt mondták, nekünk kell a legszebben és a legfegyelmezettebben menetelni. Nem nagyon értettem az összefüggést, miért kell az ipari városban, ahol a lakosság többsége szlovák, a legjobban a magyar gyereknek tartani a lépést. Ügy értelmeztem, hogy ha az ember lánya nem lóg ki a sorból, akkor békén hagyják. Volt kis zászlónk, békegalambunk, színes pa­pírszalagos integetőnk fapálcikán. A pódiumon ott álltak a mosolygó öltönyös férfiak, kiskosztümös nők, és az a cudar emlékezet most sem hagy cserben. Tisztán emlékszem néhány arcra, lelkes pionírvezetőre a múlt század nyolcvanas éveiből. Nemrég az is kiderült, nem én vagyok az egyetlen, aki fel tudja idéz­ni ezeket az arcokat. Azzal sem maradtam magamra, hogy kicsit ér­tetlenül és hitetlenül figyelem, hogy felelős posztokon feltűnnek ezek az arcok, szinte meg sem öregedtek, ugyanúgy feszül rajtuk az öltöny meg a kiskosztüm. Nem kellene ennyi mindenre emlékezni. Május el­ső napján kora délután már kisállat-kiállítás nyílt az iskolaudvarban, és apukám is önfeledten ette az imádott lacipecsenyét abban a bordó öltönyben, amiben reggel még el sem akart indulni. A zenés ébresz­tő később kicsit hiányzott, ám ennél is jobban fájt, hogy a csehszlo­vák zászlót elvitték a csehek, és a szlovák zászló összetéveszthető az orosszal, ha letakarjuk rajta a címert. Amikor Karel Hynek Mácha: Máj című versét tanultuk az iskolában, még úgy érezhettem, annak az országnak a jeles költője, ahol élek. Ma is fejből tudom az első so­rokat, és szívesen ízlelgetem őket. „Byl pozdní veéer - první máj -/ vecerní máj - byl lásky cas./Hrdliőcin zval ku lásce hlas,/kde borovy zavánél háj./O lásce septal tichy mech;/kvétoucí strom lhal lásky zel,/ svou lásku slavík rűzi pél,/rűzinu jevil vonny vzdech.” Nem is olyan cudar ez az emlékezet. FIGYELŐ Az ukrajnai háború volt a legfőbb téma Az ukrajnai háború és a konflik­tus gazdasági következményei­nek kezelése volt a meghatáro­zó téma az egyik május elsejei németországi megmozduláson, amelyen Olaf Scholz kancellár ismét megerősítette: hazája to­vábbra is támogatja pénzzel, hu­manitárius segítséggel és fegyve­rekkel is az orosz támadás ellen védekező Ukrajnát. A szakszervezetek országos szö­vetsége (DGB) a hétvégén több megmozdulást szervezett. A DGB düsseldorfi rendezvényének fő szónoka Olaf Scholz kancellár volt, aki „törvénytelen támadás­nak” és „pusztító birodalomépí­tésnek” nevezte Oroszország Uk­rajna ellen indított háborúját, és kijelentette, hogy „nem akarunk imperializmust Éurópában”. Mint mondta: Oroszország Uk­rajna mellett más országokra is rárontott már, „imperialista tö­rekvéseit” pedig nem szabad el­fogadni. Ezért Németország, sok más európai országgal együtt, nemcsak pénzzel és humanitári­us segítséggel, hanem fegyverek­kel is támogatja Ukrajnát, hogy megvédhesse magát. Azzal kapcsolatban, hogy ér­telmiségiek egy csoportja a na­pokban nyílt levélben bírálta az ukrajnai fegyverszállításokat, Scholz azt mondta, hogy tiszte­li a pacifizmust, de „cinikusnak tűnne egy ukrán polgárnak, ha azt javasolnánk neki, hogy véde­kezzen fegyvertelenül a putyini agresszió ellen”. Olaf Scholz beszédét sokan han­gos tiltakozással igyekeztek meg­zavarni, számos tüntető azt skan­dálta, hogy „teremtsünk békét fegyverek nélkül!” Más megmozdulásokon is til­takoztak vezető politikusok el­len, egy berlini szakszerveze­ti tüntetésen tojással dobálták meg Franziska Giffey kormány­zó polgármestert, a tartományi rangú fővárost irányító kormány (szenátus) szociáldemokrata ve­zetőjét. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom