Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-03 / 101. szám
www.ujszo.coml 2022. május 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Anyák napja Bidennével Háborús zóna közvetlen közelében még nem járt amerikai first lady JUHÁSZ KATALIN Isten állatkertje nagy és színes, sokféle faj legelészik benne békésen, vagy kerget és marcangol másokat. A közösségi média mostanában a verbális marcangolás fó színtere. Jelenleg épp szegény Jill Bident tépik szét a kommentelők, mert anyák napján Szlovákiába készül, ahol ukrán anyákkal szeretne találkozni. A „szeretne” szó persze megkívánja az idézőjelet, mivel nem valószínű, hogy az amerikai elnök felesége maga döntött így. Azt azonban tudja, hogy first ladységgel jár némi kötelezettség. Meg kell jelenni bizonyos helyeken, szigorú protokoll szerint kell jönni-menni odahaza és a nagyvilágban. És azok a helyek, ahová az USA első asszonya a férje nélkül utazik, fokozott figyelmet kapnak a sajtó részéről, de akár politikai szempontból is. Ugyanakkor egy kezemen meg tudom számolni, hányszor utaztak a második világháború óta amerikai elnökfeleségek valóban fontos missziókra. Mert nálam például nem számít annak az afrikai éhező gyerekek szimbolikus megetetése. Háborús zóna közvetlen közelében viszont tudomásom szerint még soha nem járt amerikai first lady, úgyhogy ez a gesztus most rendkívüli jelentőséggel bír - legalábbis az én szememben. Ráadásul pont akkor érkezik hozzánk Jill Biden, amikor az Egyesült Államokban, nálunk, illetve Ukrajnában is anyák napja lesz. (Ezt a napot a világ több mint ötven országában ünnepük, másmás napokon, de általában tavaszszal). Természetesen nem véletlen az időzítés, sőt meglehetősen szájbarágós üzenetnek is tűnhet, de hát manapság ajánlatos minél egyértelműbben, világosabban fogalmazni, hogy mindenki megértse. Úgyhogy én is ezt teszem most. Sajnos az előbb átböngésztem a lapunkban (is) lehozott hírhez három óra alatt befutó mintegy hetven kommentet, amelyekben hazaküldik, sértegetik, megátkozzák Jill Bident, a külsejére tesznek durva megjegyzéseket, értelmi képességeit vonják kétségbe (általában borzalmas helyesírással, de ezt most hagyjuk, hiszen régóta nem követelmény a melldöngetők táborán belül). El tudom képzelni, mekkora marcangolás lesz még a héten, úgyhogy jöjjön a szájbarágós magyarázat, pontokba szedve! 1. Az amerikai elnök nem jöhet ide, egy Ukrajnával szomszédos országba, mert annak beláthatatlan következményei lehetnének. Ezért küldi a feleségét, ami a politikai protokoll szerint félig olyan, mintha ő jönne. 2. Jill Biden itt állomásozó amerikai katonákkal is találkozik, Romániában pedig ellátogat egy NATO-légibázisra, ami szintén üzenetértéke 3. Anyák napján találkozik olyan anyákkal, akik kimenekítették gyermekeiket egy háborús övezetből, és most új életet kell kezdeniük egy ismeretlen országban, miközben hadköteles férjük, élettársuk folyamatos életveszélyben van. 4. Mi is üzenni tudunk a világnak a first lady által, illetve láthatóbbá tudjuk tenni, mi zajlik a mi országunkban. 5. Szociológusok, politológusok, közgazdászok, sőt pszichológusok is írnak majd elemzéseket a látogatás kapcsán, melyekből kiderül, mennyire támogatja Románia és Szlovákia lakossága az ukrán menekülteket. Ez azért fontos, mert egyre nő a létbizonytalanság, mennek fel az árak, sőt a legfrissebb elemzések szerint a közeljövőben éhínség fenyegeti Európát, mert eddig Ukrajna volt a gabonatermelő nagyhatalom, ám a szállítmányok ott rekedtek a teherhajókon. Úgyhogy sok szempontból ígérkezik jelentősnek Jill Biden látogatása. Aki, jenki picsának” nevezte őt a kommentjében, az szégyellje magát, és olvasson sokat, hátha egyszer megérti a világot! Persze a többi Facebook-huszámak is ezt ajánlom. És irigylem az egojukat. Bárcsak az enyém lenne fele ekkora... Jill Biden a héten Szlovákiába látogat (Shutterstock-felvétel) Jill Biden az USA 46. first ladyje A first lady hivatalosan nem létező intézmény, ám az éppen hatalmon lévő elnök felesége mindig fontos szerepet tölt be. A first lady (a titkosszolgálatban használt kódneve: FLOTUS) szerepe nem hivatalos, semmiféle törvényben nem szerepel ilyen feladatkör. A gyakorlatban azonban amellett, hogy házastársa az éppen regnáló elnöknek, szervezi és koordinálja a Fehér Ház hivatalos eseményeit, valamint ellát minden olyan feladatkört, amellyel az elnök megbízza. Abban az esetben, ha egy adott elnök nem házas, felkér egy családtagot, hogy ezt a feladatot lássa el. Joe Biden megválasztásával Jill Biden lett az Amerikai Egyesült Államok 46. first ladyje, és már az elnöki kampány során világossá vált, hogy Jill Biden nem kíván passzív first lady lenni, aki csak mosolyog a férje oldalán, hanem valóban tenni akar azért, hogy Amerika sebei begyógyuljanak, miközben saját szenvedélyprojektjei sorsát is szívén viseli. Jill Biden négy évtizede dolgozik pedagógusként, és férje elnöksége alatt sem hagyott fel ezzel, így ő az első first lady az elmúlt több mint kétszáz évben, aki dolgozik, miközben a Fehér Házban lakik. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor férje az Egyesült Államok alelnöke volt, Jill volt az első second lady, aki fizetett munkát végzett ez idő alatt mint egyetemi professzor. A szóbeszéd szerint a hivatalos megjelenésekre való utazás során is gyakran látták őt dolgozatokat javítani. Az oktatás mellett több fontos ügy mellett is kiáll, first ladyként pedig három területre fókuszál: a mellrák elleni küzdelemre, a katonacsaládok segítésére, illetve az ingyenes közösségi iskolák támogatására. (wík, Femcafe.hu) Cudar dolog az emlékezet SZÁZ ILDIKÓ Ragyogóan süt a nap április utolsó munkanapján, a legjobb alkalom, hogy felavassam az új nyári ruhámat. Fél évszázad ide vagy oda, fiatalosnak és üdének érzem magam, ám hirtelen egy mondat hallatán beborul, mi több, csaknem rám szakad a bárányfelhős égbolt. Ott állunk a borfői barlanglakás küszöbén, amikor a korosodó cseh idegenvezető rám mutat, és csupán annyit mond: „maga talán még emlékszik arra, hogy...”. Tisztázzuk, hogy ezeket a lévai térségbeli barlanglakásokat nem az ősemberek vájták, hanem a török támadások elől menekülők, és később a szegény családok hajlékává váltak, mert iszonyú drága volt a faanyag. De miért éppen nekem kellene emlékeznem minderre?! Nekem, aki be sem kapcsolta a diktafonját, mégis megjegyzem a férfi minden szavát, és amikor a párom visszakérdez, máris mondom, hogy a barlang boltíve alá vájt kút tizenkét méter mély. Fájdalmas, hogy nekem kellene emlékeznem a törökök támadásaira, illetve arra, mikor volt drága az építőanyag, amelynek ára most is az egekig ér. Cudar dolog az emlékezet, mert túl jól emlékszem például a május elsejékre, amikor a vágsellyei főutcán reggel hat órakor végigvonult a fúvószenekar és ébresztette a népet. Rohantunk a reneszánsz kastélynál lévő lakóház zászlókkal díszített ablakához. A fiatalabbak kedvéért írom, hogy az egyik oldalon a csehszlovák, a másikon a szovjet zászlónak kellett lengeni, az állami jelképek kirakása kötelező volt. A főutca közepén vidáman masíroztak új bordó egyenruhájukban a zenészek. Erre édesapám mérgesen az ágyra dobta ugyancsak bordó öltönyét, mondván, márpedig ebben nem megy vonulni. Márpedig felvonulni kötelező volt. Az alapiskola udvarán hetekig gyakoroltuk az egyenlépéseket, mert azt mondták, nekünk kell a legszebben és a legfegyelmezettebben menetelni. Nem nagyon értettem az összefüggést, miért kell az ipari városban, ahol a lakosság többsége szlovák, a legjobban a magyar gyereknek tartani a lépést. Ügy értelmeztem, hogy ha az ember lánya nem lóg ki a sorból, akkor békén hagyják. Volt kis zászlónk, békegalambunk, színes papírszalagos integetőnk fapálcikán. A pódiumon ott álltak a mosolygó öltönyös férfiak, kiskosztümös nők, és az a cudar emlékezet most sem hagy cserben. Tisztán emlékszem néhány arcra, lelkes pionírvezetőre a múlt század nyolcvanas éveiből. Nemrég az is kiderült, nem én vagyok az egyetlen, aki fel tudja idézni ezeket az arcokat. Azzal sem maradtam magamra, hogy kicsit értetlenül és hitetlenül figyelem, hogy felelős posztokon feltűnnek ezek az arcok, szinte meg sem öregedtek, ugyanúgy feszül rajtuk az öltöny meg a kiskosztüm. Nem kellene ennyi mindenre emlékezni. Május első napján kora délután már kisállat-kiállítás nyílt az iskolaudvarban, és apukám is önfeledten ette az imádott lacipecsenyét abban a bordó öltönyben, amiben reggel még el sem akart indulni. A zenés ébresztő később kicsit hiányzott, ám ennél is jobban fájt, hogy a csehszlovák zászlót elvitték a csehek, és a szlovák zászló összetéveszthető az orosszal, ha letakarjuk rajta a címert. Amikor Karel Hynek Mácha: Máj című versét tanultuk az iskolában, még úgy érezhettem, annak az országnak a jeles költője, ahol élek. Ma is fejből tudom az első sorokat, és szívesen ízlelgetem őket. „Byl pozdní veéer - první máj -/ vecerní máj - byl lásky cas./Hrdliőcin zval ku lásce hlas,/kde borovy zavánél háj./O lásce septal tichy mech;/kvétoucí strom lhal lásky zel,/ svou lásku slavík rűzi pél,/rűzinu jevil vonny vzdech.” Nem is olyan cudar ez az emlékezet. FIGYELŐ Az ukrajnai háború volt a legfőbb téma Az ukrajnai háború és a konfliktus gazdasági következményeinek kezelése volt a meghatározó téma az egyik május elsejei németországi megmozduláson, amelyen Olaf Scholz kancellár ismét megerősítette: hazája továbbra is támogatja pénzzel, humanitárius segítséggel és fegyverekkel is az orosz támadás ellen védekező Ukrajnát. A szakszervezetek országos szövetsége (DGB) a hétvégén több megmozdulást szervezett. A DGB düsseldorfi rendezvényének fő szónoka Olaf Scholz kancellár volt, aki „törvénytelen támadásnak” és „pusztító birodalomépítésnek” nevezte Oroszország Ukrajna ellen indított háborúját, és kijelentette, hogy „nem akarunk imperializmust Éurópában”. Mint mondta: Oroszország Ukrajna mellett más országokra is rárontott már, „imperialista törekvéseit” pedig nem szabad elfogadni. Ezért Németország, sok más európai országgal együtt, nemcsak pénzzel és humanitárius segítséggel, hanem fegyverekkel is támogatja Ukrajnát, hogy megvédhesse magát. Azzal kapcsolatban, hogy értelmiségiek egy csoportja a napokban nyílt levélben bírálta az ukrajnai fegyverszállításokat, Scholz azt mondta, hogy tiszteli a pacifizmust, de „cinikusnak tűnne egy ukrán polgárnak, ha azt javasolnánk neki, hogy védekezzen fegyvertelenül a putyini agresszió ellen”. Olaf Scholz beszédét sokan hangos tiltakozással igyekeztek megzavarni, számos tüntető azt skandálta, hogy „teremtsünk békét fegyverek nélkül!” Más megmozdulásokon is tiltakoztak vezető politikusok ellen, egy berlini szakszervezeti tüntetésen tojással dobálták meg Franziska Giffey kormányzó polgármestert, a tartományi rangú fővárost irányító kormány (szenátus) szociáldemokrata vezetőjét. (MTI)
