Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-25 / 94. szám
www.ujszo.comj 2022. április 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Turizmus és gyarmatosítás A szovjet emlékművek közterületekről való kiutasítása VERES ISTVÁN r ppen ledöntötték egy szov- TT’ jet katona szobrát Lengyelországban, amikor K tJ Bandikénak és Ervinnek a fülébe jutott, hogy hamarosan a Netflixen is lesznek reklámok. A Homályos Tekintetű Homárhoz címzett turistakocsmában ültek épp, és figyelték, ahogy érkeznek a túrázók a parkolóba. Volt, aki kutyával jött, mások gyerekkel, okostelefonnal, szalámis kiflivel, de olyan is akadt, aki a házastársát hozta megsétáltatni. Igaz, hogy sosem volt Netflix-előfizetésem, de most akkorát csalódtam bennük, hogy már nem is lesz - jelentette ki Bandika, miközben a szilvapálinkáját tartalmazó stampedlibe a tető deszkái közül belepottyant egy téli álmából ébredező bencepoloska. Na, ez is jól kezdi a szezont - segítette ki a veszélyes folyadékból zsebkése pengéjével a bogarat gyorsan. Ervin bólogatott, és kifejtette, hogy szerinte ezzel a lépéssel a Netflix is ingoványos terepre tévedt. Bár én sem néztem őket soha - köhögött a pufajkája ujjába -, de azért azt szerettem bennük, hogy nincs a filmek közben reklám. Az ilyesmit az ember hajlandó megfizetni, de ha a többiekhez hasonlóan ők is reklámokkal kábítanak, akkor minek fizessek? Szellemi gyarmatosítás. Majd inkább olvasok. Én már úgyis csak azt hiszem el, ami papírra van írva. Bandikénak a gyarmatosításról a nagy földrajzi felfedezések kora jutott eszébe. Kolumbusz meg a követői ugyan elhozták nekünk az új világot, az ottani őslakosoknak viszont a világvégét vitték el. Mai kifejezéssel élve mondhatnánk úgy is, hogy felszabadították őket. Közben persze lehet, hogy ez egy leigázás volt. Nem gondolja? Ervin éppen egy három gyerekkel és három kutyával vonuló családi kontingenst figyelt, ahogy elindultak a zöldjelzésen, hegynek felfelé. Na, hát innen pont ti hiányoztatok - hörpintette le a söréről a habsapkát, és úgy döntött, hogy a felszabadító gyarmatosítás témaköréhez is hozzászól. Különös tekintettel a lengyelekre, akik nemrég úgy döntöttek, hogy minden szovjet emlékművet kiutasítanak a közterületeikről. Azzal kezdte, hogy hát a derék lengyelek ugye, nyilván emlékeznek még, hogy harminckilencben nemcsak a németek, hanem a szovjetek is megtámadták őket, biztosan úgy vannak vele, hogy jogukban áll eldönteni, akarják-e bámulni a köztereiken a felszabadító imperializmust dicsőítő monumentumokat, vagy minek is mondják... nem tudok én ilyen szavakat. Katonaszobrok, vagy mik azok. Mert oké, hogy fel lettek szabadítva, ahogy mi is, de aztán a kedves felszabadítók meg itt felejtették magukat, a politikai rendszerükkel együtt. Amiről ugye szintén nem lettünk megkérdezve, vagy ha mégis, abban nem volt köszönet. Világdivat volt ez egykor, de nem biztos, hogy ebből hagyományőrzést kellene csinálni idén - mondta egy szuszra Ervin, és ismét a sörébe harapott. Bandika közben már a szilvát is betakarította. Ezzel azt akarja kérdezni, hogy vajon a mifelénk még szép számban magasodó szovjet emlékműveket vajon unokáink is látni fogják? Ervin azt felelte, hogy nem, de Bandika tudta, hogy igen. A szerző a Vasárnap munkatársa 16 hónapon át volt covidos egy páciens Az eddigi leghosszabb Covid-fertőzést dokumentálták brit orvosok: egy beteg szervezetében több mint 16 hónapon, 505 napon át volt kimutatható a koronavírus, egészen a haláláig. Más betegségei is voltak, 2021-ben kórházban hunyt el. Ritka az ilyen makacs, hosszú ideig tartó fertőzés. A legtöbb ember szervezete magától megszabadul a vírustól, ám a szóban forgó páciensnek súlyosan legyengült az immunrendszere. A szakemberek kiemelték, az ilyen krónikus fertőzések tanulmányozása is elősegíti a Covid-19 és kockázatainak jobb megértését. Az esettanulmány szerint a páciens 2020 elején kapta el a koronavírus-fertőzést. Jellegzetes tünetei voltak, majd a következő 72 hétben hol kontrollvizsgálatok, hogy kezelések miatt többször kellett kórházban feküdnie. Ez alatt az idő alatt mintegy 50-szer tesztelték, és minden alkalommal pozitív lett az eredmény. Az alapos laboratóriumi elemzés azt mutatta, hogy nem többszöri visszafertőződésről volt szó, hanem az elkapott fertőzéstől sosem tudott megszabadulni, még antivirális gyógyszerek segítségével sem. Az eset nem a hosszú Covid kategóriájába tartozik, mivel annál a beteg szervezetéből eltűnik a vírus, „csak” a tünetek maradnak meg hosszú ideig. Luke Blagdon Snell, a londoni beteg egyik orvosa elmondta, hogy a páciens garatjából vett minták bizonyultak rendre pozitívnak. Az orvos hozzátette: a vírusgenom szekvenálása alapján megállapították, hogy egy folyamatos fertőzésről volt szó, a genetikai jellemzői egyediek és állandóak voltak. A kutatók szerint a hosszan tartó fertőzések ritkák, de azért is fontos a tanulmányozásuk, mert esetleg a koronavírus új variánsai fejlődhetnek ki belőlük. Snell magyarázata szerint a hosszú fertőzöttség alatt a vírus alkalmazkodik az emberi szervezethez, szaporodik benne, és ez lehetőség új mutációk születésére. Snell azt is hangsúlyozta, hogy egy krónikus fertőzött sem feltétlenül fertőz másokat. „Amikor a vírus szaporodik, reprodukálnia kell az RNS-ét, mintha egy könyvet kézzel másolnánk. Ha egy egész könyvet kellene leírnunk, hibákat követnénk el, és a vírus is ezt teszi. Minden egyes másolat mutációkat produkál” - magyarázta David Stein, az Exeteri Egyetem munkatársa. (MTI) I 7 Megmérettetés KORPÁS ÁRPÁD Van, amikor tömegakciónak fotóznak egy-egy szlovákiai magyar kis rendezvényt. Az erőt sugalló képek akár bájosak is lehetnek. Jelzik: vagyunk, csináljuk. De ha a szlovákiai magyar politikában demonstrálunk nem létező erőt a választó előtt, az már a botfulűnek is fals. És mindenkire nézve katasztrofális. Bevalljuk-e, vagy sem, a jó szögből készült rendezvény fotó több évtizede a kisebbségi folklór része. Akkor is, ha a képen magukat viszontlátok ismerik a szerényebb valóságot. A realitást, amivel egyébként nincs semmi baj, mert a zománcozok szűk körű tanfolyamát, maroknyi érdeklődőt egy könyvbemutatón vagy a helytörténész lelkes, de gyér közönség előtt zajló előadását nem kell kényszeresen tömegakcióként láttatni, ha nem az. És egy-egy ilyen alkalom nem is a tömegtől lesz tartalmas és kellemes. Ha viszont politikai-közéleti szinten trükközünk az összképpel, az nem elsősorban politikusi-közszereplői öncsalás, hanem - és főként - az itteni magyar választópolgár becsapása. A politikus vessen magára, ha ő maga naiv (azaz ábrándozva „kancsalúl, festett egekbe néz”), de egyben hagyjon is fel a húrok pengetésivei, ha ugyanezen naivitástól vezérelve vagy netán számításból a szavazóját a majdnem teljesen valószínű voksfecsérlés (azaz egy kudarcos választás) kelepcéjébe csalja. Harminchárom évvel a rendszerváltozás után, fogyatkozó lélekszámú és csökkenő arányszámú szlovákiai magyarság mellett bárdolatlan, önámító és kontraproduktiv dolog, ha a politika továbbra is apolitikus rendezvényekre telepszik rá, ha az alapvetően koncertre, anyák napjára vagy falunapi dínomdánomra érkező tömeget a maga erejeként próbálja felmutatni. Sőt, rosszabb esetben magát is abban ringatja, hogy lám, lám, százak és ezrek állnak mellettünk. Ez a rátelepedés, ami a politikai marketing eszközeként a pártállami időszak után, a kilencvenes években még működhetett, ebben a Covid, háború, infláció, razziák, lenyúlások, platformok és kisebbségi szerencselovagok zilálta dél-szlovákiai élettérben már nem lesz hatékony. Mi több: ellenkező hatást válthat ki. Lehet vele próbálkozni, de a szerényebb képességű választó számára is lejön, amit a politikusok okosabbja jól tud: ez a folklór nem a valós politikai szimpátiák, erőviszonyok tükre. Másképp: hiába eszi meg valaki a párt gulyását, vígan szavaz másra. Gyászos Meciar- és Fico-kormányok vannak a hátunk mögött. Több olyan választáson vagyunk túl, amikor a szlovákiai magyar politikára leadott voksok végül például Robert Ficót vagy valamelyik szélsőjobboldali szlovák pártot erősítették. A törpe titánok harcában elsikkadni látszik a szlovákiai magyar érdekképviselet. És még mindig ott tartunk, hogy két belcsörte között a viszonylag szűk magyar mintával dolgozó szlovákiai közvélemény-kutatók felméréseit lessük, a legtöbb esetben inkább csendben véve tudomásul: megint (még mindig) az ötszázalékos parlamenti bejutási küszöb alatt vannak (és mind, sokszor együtt is alatta maradnak). A helyi és a megyei választáson majd megmutatkozik a szlovákiai magyar pártok valós ereje - mondogatják a politikusok. Tudjuk, hogy egy fontos, de mégis alacsonyabb szintű önkormányzati választáson mások a szavazó mozgatórugói (különösen a helyhatósági választáson), mert hozzá közelebb álló, számára ismertebb jelöltekről dönt. Valami persze sejthető lesz az őszi helyi és megyei eredményekből is (főként az, hogy magyar viszonylatban kik az erősek vagy a súlytalanok), de a 2022-es önkormányzati választás eredménye maximum irányjelző lehet a szlovákiai magyar politika számára, nem pedig a 2024-es választásra automatikusan vonatkoztatható népszerűségi index. Minimum két országos szintű választás alkalmával bebizonyosodott, hogy nincs ilyen direkt összefüggés a regionális megmérettetések és a parlamenti választás között (már csak az ötszázalékos törvényhozási bejutási küszöb miatt sem lehet). A szlovákiai magyarságról készíthető legőszintébb és leghitelesebb pillanatfelvétel az lenne, ha elismert szakemberek bevonásával, nagy és minden szempontból reprezentatív mintán alapuló, a politikai-közéleti kérdéseken kívül tágabb társadalmi összefüggésekre is fókuszáló közvélemény-kutatás zajlana a közösségen belül. Akár közösségi finanszírozással is. Jobb lenne, ha ebben a gyorsan változó világban és belpolitikai térben a politikus és a választó is adatokra alapozva kereshetne fogódzókat a döntéseihez. Akkor ugyanis az lehetne a mérvadó, és nem az innen-onnan érkező győzködés arról, hogy kinek mekkora a befolyása. Olyan összkép kellene, ami nemcsak valamilyen pártközpontban vagy tudományos műhelyben hasznosul, hanem ami mindannyiunk elé tükröt tart a helyzetünkről, és amihez elsősorban (és első körben) a felmérés készítésében részt vevő társadalomtudósok, elemzők fűznek alapos kommentárt. így talán valamivel nagyobb lehetne az esély, hogy a 2024-es szlovákiai magyar tablóképünkön a háttérből ne valamilyen szélsőséges koalíció mutasson szamárfület a fejünk fölött. FIGYELŐ Speciális ima a művelet végéért Az ortodox húsvét alatti miséken Kirill orosz pátriárka a háború befejeződéséért imádkozott úgy, hogy a háború szót nem ejtette ki. Kirill Putyin szövetségese, az orosz egyház pedig támogatja az inváziót. A pátriárka azt mondta, „reméli, minél hamarabb véget ér a speciális művelet”, majd kenyereket áldott meg és bejelentette, hogy azokat Dombaszba küldik. „Add Uram, hogy ez a húsvéti ajándék segítsen megbékéltetni mindazoknak a szívét, lelkét és értelmét, akik résztvevői ennek a súlyos konfliktusnak, hogy minél hamarabb véget érjenek a kölcsönös viták, elérkezzen a régóta várt nyugalom” - hangzott Kirill áldása. (TASR, úsz)
