Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)

2022-04-25 / 94. szám

www.ujszo.comj 2022. április 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Turizmus és gyarmatosítás A szovjet emlékművek közterületekről való kiutasítása VERES ISTVÁN r ppen ledöntötték egy szov- TT’ jet katona szobrát Len­­gyelországban, amikor K tJ Bandikénak és Ervin­nek a fülébe jutott, hogy hamaro­san a Netflixen is lesznek reklámok. A Homályos Tekintetű Homárhoz címzett turistakocsmában ültek épp, és figyelték, ahogy érkeznek a túrá­zók a parkolóba. Volt, aki kutyával jött, mások gyerekkel, okostelefon­nal, szalámis kiflivel, de olyan is akadt, aki a házastársát hozta meg­sétáltatni. Igaz, hogy sosem volt Netflix-előfizetésem, de most ak­korát csalódtam bennük, hogy már nem is lesz - jelentette ki Bandika, miközben a szilvapálinkáját tartal­mazó stampedlibe a tető deszkái közül belepottyant egy téli álmá­ból ébredező bencepoloska. Na, ez is jól kezdi a szezont - segítette ki a veszélyes folyadékból zsebkése pen­géjével a bogarat gyorsan. Ervin bó­logatott, és kifejtette, hogy szerinte ezzel a lépéssel a Netflix is ingová­nyos terepre tévedt. Bár én sem néz­tem őket soha - köhögött a pufajká­­ja ujjába -, de azért azt szerettem bennük, hogy nincs a filmek közben reklám. Az ilyesmit az ember haj­landó megfizetni, de ha a többiek­hez hasonlóan ők is reklámokkal kábítanak, akkor minek fizessek? Szellemi gyarmatosítás. Majd in­kább olvasok. Én már úgyis csak azt hiszem el, ami papírra van írva. Bandikénak a gyarmatosításról a nagy földrajzi felfedezések kora ju­tott eszébe. Kolumbusz meg a köve­tői ugyan elhozták nekünk az új vi­lágot, az ottani őslakosoknak viszont a világvégét vitték el. Mai kifejezés­sel élve mondhatnánk úgy is, hogy felszabadították őket. Közben per­sze lehet, hogy ez egy leigázás volt. Nem gondolja? Ervin éppen egy három gyerek­kel és három kutyával vonuló családi kontingenst figyelt, ahogy elindul­tak a zöldjelzésen, hegynek felfelé. Na, hát innen pont ti hiányoztatok - hörpintette le a söréről a habsapkát, és úgy döntött, hogy a felszabadító gyarmatosítás témaköréhez is hoz­zászól. Különös tekintettel a lengye­lekre, akik nemrég úgy döntöttek, hogy minden szovjet emlékművet kiutasítanak a közterületeikről. Azzal kezdte, hogy hát a derék lengyelek ugye, nyilván emlékez­nek még, hogy harminckilencben nemcsak a németek, hanem a szov­jetek is megtámadták őket, bizto­san úgy vannak vele, hogy jogukban áll eldönteni, akarják-e bámulni a köztereiken a felszabadító imperia­lizmust dicsőítő monumentumokat, vagy minek is mondják... nem tudok én ilyen szavakat. Katonaszobrok, vagy mik azok. Mert oké, hogy fel lettek szabadítva, ahogy mi is, de aztán a kedves felszabadítók meg itt felejtették magukat, a politikai rend­szerükkel együtt. Amiről ugye szin­tén nem lettünk megkérdezve, vagy ha mégis, abban nem volt köszönet. Világdivat volt ez egykor, de nem biztos, hogy ebből hagyományőrzést kellene csinálni idén - mondta egy szuszra Ervin, és ismét a sörébe ha­rapott. Bandika közben már a szilvát is betakarította. Ezzel azt akarja kér­dezni, hogy vajon a mifelénk még szép számban magasodó szovjet em­lékműveket vajon unokáink is látni fogják? Ervin azt felelte, hogy nem, de Bandika tudta, hogy igen. A szerző a Vasárnap munkatársa 16 hónapon át volt covidos egy páciens Az eddigi leghosszabb Co­­vid-fertőzést dokumentálták brit orvosok: egy beteg szerve­zetében több mint 16 hónapon, 505 napon át volt kimutatható a koronavírus, egészen a halá­láig. Más betegségei is voltak, 2021-ben kórházban hunyt el. Ritka az ilyen makacs, hosszú ide­ig tartó fertőzés. A legtöbb ember szervezete magától megszabadul a vírustól, ám a szóban forgó páciens­nek súlyosan legyengült az immun­­rendszere. A szakemberek kiemelték, az ilyen krónikus fertőzések tanul­mányozása is elősegíti a Covid-19 és kockázatainak jobb megértését. Az esettanulmány szerint a páci­ens 2020 elején kapta el a koronaví­­rus-fertőzést. Jellegzetes tünetei vol­tak, majd a következő 72 hétben hol kontrollvizsgálatok, hogy kezelések miatt többször kellett kórházban fe­küdnie. Ez alatt az idő alatt mintegy 50-szer tesztelték, és minden alka­lommal pozitív lett az eredmény. Az alapos laboratóriumi elem­zés azt mutatta, hogy nem többszöri visszafertőződésről volt szó, hanem az elkapott fertőzéstől sosem tu­dott megszabadulni, még antivirális gyógyszerek segítségével sem. Az eset nem a hosszú Covid kategóriájá­ba tartozik, mivel annál a beteg szer­vezetéből eltűnik a vírus, „csak” a tünetek maradnak meg hosszú ideig. Luke Blagdon Snell, a londoni be­teg egyik orvosa elmondta, hogy a páciens garatjából vett minták bizo­nyultak rendre pozitívnak. Az orvos hozzátette: a vírusgenom szekve­­nálása alapján megállapították, hogy egy folyamatos fertőzésről volt szó, a genetikai jellemzői egyediek és ál­landóak voltak. A kutatók szerint a hosszan tartó fertőzések ritkák, de azért is fontos a tanulmányozásuk, mert esetleg a koronavírus új variánsai fejlődhetnek ki belőlük. Snell magyarázata szerint a hosszú fertőzöttség alatt a vírus al­kalmazkodik az emberi szervezet­hez, szaporodik benne, és ez lehe­tőség új mutációk születésére. Snell azt is hangsúlyozta, hogy egy króni­kus fertőzött sem feltétlenül fertőz másokat. „Amikor a vírus szaporodik, repro­dukálnia kell az RNS-ét, mintha egy könyvet kézzel másolnánk. Ha egy egész könyvet kellene leírnunk, hibá­kat követnénk el, és a vírus is ezt te­szi. Minden egyes másolat mutációkat produkál” - magyarázta David Stein, az Exeteri Egyetem munkatársa. (MTI) I 7 Megmérettetés KORPÁS ÁRPÁD Van, amikor tömegakciónak fotóznak egy-egy szlovákiai ma­gyar kis rendezvényt. Az erőt sugalló képek akár bájosak is lehetnek. Jelzik: vagyunk, csináljuk. De ha a szlovákiai ma­gyar politikában demonstrálunk nem létező erőt a választó előtt, az már a botfulűnek is fals. És mindenkire nézve katasztrofális. Bevalljuk-e, vagy sem, a jó szögből készült rendezvény fotó több évtize­de a kisebbségi folklór része. Akkor is, ha a képen magukat viszontlátok ismerik a szerényebb valóságot. A realitást, amivel egyébként nincs sem­mi baj, mert a zománcozok szűk körű tanfolyamát, maroknyi érdeklődőt egy könyvbemutatón vagy a helytörténész lelkes, de gyér közönség előtt zajló előadását nem kell kényszeresen tömegakcióként láttatni, ha nem az. És egy-egy ilyen alkalom nem is a tömegtől lesz tartalmas és kellemes. Ha viszont politikai-közéleti szinten trükközünk az összképpel, az nem elsősorban politikusi-közszereplői öncsalás, hanem - és főként - az itteni magyar választópolgár becsapása. A politikus vessen magára, ha ő maga naiv (azaz ábrándozva „kancsalúl, festett egekbe néz”), de egyben hagy­jon is fel a húrok pengetésivei, ha ugyanezen naivitástól vezérelve vagy netán számításból a szavazóját a majdnem teljesen valószínű voksfecsér­­lés (azaz egy kudarcos választás) kelepcéjébe csalja. Harminchárom évvel a rendszerváltozás után, fogyatkozó lélekszá­mú és csökkenő arányszámú szlovákiai magyarság mellett bárdolatlan, önámító és kontraproduktiv dolog, ha a politika továbbra is apolitikus rendezvényekre telepszik rá, ha az alapvetően koncertre, anyák napjára vagy falunapi dínomdánomra érkező tömeget a maga erejeként próbálja felmutatni. Sőt, rosszabb esetben magát is abban ringatja, hogy lám, lám, százak és ezrek állnak mellettünk. Ez a rátelepedés, ami a politikai mar­keting eszközeként a pártállami időszak után, a kilencvenes években még működhetett, ebben a Covid, háború, infláció, razziák, lenyúlások, plat­formok és kisebbségi szerencselovagok zilálta dél-szlovákiai élettérben már nem lesz hatékony. Mi több: ellenkező hatást válthat ki. Lehet vele próbálkozni, de a szerényebb képességű választó számára is lejön, amit a politikusok okosabbja jól tud: ez a folklór nem a valós politikai szimpát­iák, erőviszonyok tükre. Másképp: hiába eszi meg valaki a párt gulyását, vígan szavaz másra. Gyászos Meciar- és Fico-kormányok vannak a hátunk mögött. Több olyan választáson vagyunk túl, amikor a szlovákiai magyar politikára le­adott voksok végül például Robert Ficót vagy valamelyik szélsőjobbolda­li szlovák pártot erősítették. A törpe titánok harcában elsikkadni látszik a szlovákiai magyar érdekképviselet. És még mindig ott tartunk, hogy két belcsörte között a viszonylag szűk magyar mintával dolgozó szlovákiai közvélemény-kutatók felméréseit lessük, a legtöbb esetben inkább csend­ben véve tudomásul: megint (még mindig) az ötszázalékos parlamenti be­jutási küszöb alatt vannak (és mind, sokszor együtt is alatta maradnak). A helyi és a megyei választáson majd megmutatkozik a szlovákiai ma­gyar pártok valós ereje - mondogatják a politikusok. Tudjuk, hogy egy fontos, de mégis alacsonyabb szintű önkormányzati választáson mások a szavazó mozgatórugói (különösen a helyhatósági választáson), mert hozzá közelebb álló, számára ismertebb jelöltekről dönt. Valami persze sejthető lesz az őszi helyi és megyei eredményekből is (főként az, hogy magyar viszonylatban kik az erősek vagy a súlytalanok), de a 2022-es ön­­kormányzati választás eredménye maximum irányjelző lehet a szlovákiai magyar politika számára, nem pedig a 2024-es választásra automatikusan vonatkoztatható népszerűségi index. Minimum két országos szintű vá­lasztás alkalmával bebizonyosodott, hogy nincs ilyen direkt összefüggés a regionális megmérettetések és a parlamenti választás között (már csak az ötszázalékos törvényhozási bejutási küszöb miatt sem lehet). A szlovákiai magyarságról készíthető legőszintébb és leghitelesebb pillanatfelvétel az lenne, ha elismert szakemberek bevonásával, nagy és minden szempontból reprezentatív mintán alapuló, a politikai-közéleti kérdéseken kívül tágabb társadalmi összefüggésekre is fókuszáló közvé­lemény-kutatás zajlana a közösségen belül. Akár közösségi finanszírozás­sal is. Jobb lenne, ha ebben a gyorsan változó világban és belpolitikai tér­ben a politikus és a választó is adatokra alapozva kereshetne fogódzókat a döntéseihez. Akkor ugyanis az lehetne a mérvadó, és nem az innen-on­­nan érkező győzködés arról, hogy kinek mekkora a befolyása. Olyan összkép kellene, ami nemcsak valamilyen pártközpontban vagy tudomá­nyos műhelyben hasznosul, hanem ami mindannyiunk elé tükröt tart a helyzetünkről, és amihez elsősorban (és első körben) a felmérés készítésé­ben részt vevő társadalomtudósok, elemzők fűznek alapos kommentárt. így talán valamivel nagyobb lehetne az esély, hogy a 2024-es szlováki­ai magyar tablóképünkön a háttérből ne valamilyen szélsőséges koalíció mutasson szamárfület a fejünk fölött. FIGYELŐ Speciális ima a művelet végéért Az ortodox húsvét alatti miséken Kirill orosz pátriárka a háború befejeződéséért imádkozott úgy, hogy a háború szót nem ejtette ki. Kirill Putyin szövetségese, az orosz egyház pedig támogat­ja az inváziót. A pátriárka azt mondta, „reméli, minél hama­rabb véget ér a speciális művelet”, majd kenyereket áldott meg és be­jelentette, hogy azokat Dombasz­­ba küldik. „Add Uram, hogy ez a húsvéti ajándék segítsen megbé­kéltetni mindazoknak a szívét, lelkét és értelmét, akik résztve­vői ennek a súlyos konfliktusnak, hogy minél hamarabb véget érje­nek a kölcsönös viták, elérkezzen a régóta várt nyugalom” - hang­zott Kirill áldása. (TASR, úsz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom