Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-25 / 94. szám
8 KULTÚRA 2022. április 25. | www.ujszo.com Tesztelés a színpadon, orrpálcikák nélkül Szabadi Emőke és Bocsárszky Attila az egyik csúcsjelenetben (Fotó: Németi Róbert) JUHÁSZ KATALIN Van abban valami jelképes, hogy az első maszk nélküli napon, múlt csütörtökön tudták bemutatni a Parasztoperát a kassai Théliában. Ez az előadás nemcsak a társulatot „tesztelte", hanem a közönséget is. Egy ismerősöm kifelé menet azt mondta, hogy majd én megmagyarázom, mit látott a színpadon. Úgyhogy ez most neki szól. Tanulságosak az ilyen előtérben, ruhatárban elkapott mondatok a fellegekben járó kritikus számára, aki remekműnek tartja a darabot, több feldolgozásban látta, és ezt a mostanit a második legjobbnak ítéli. Egy előadás sikere ugyanis elsősorban a közönségen múlik. Azon a rétegen is, amely nem olvas kritikákat. A Parasztopera kétéves kassai kálváriáját most nem részletezném, olvassák el az előzménycikkeket ebben a rovatban, például a múlt hétfőit. Szerintem egy külön színdarab, vagy film születhetne arról, hogy a pandémia mennyire meg tudja keseríteni a művészek életét, egyszersmind mennyire össze tud kovácsolni egy társulatot a közös bizonytalanság. Az a rendező pedig, aki ennyi hányattatás után sem adja fel álmát, hogy kedvenc szerzőjének legjobb darabját színpadra állítsa, ajég hátán is megél ezentúl. Egy falusi esküvő előkészületeibe csöppenünk. A mérhetetlenül boldog, láthatóan terhes menyaszszony (Stehlárik Viktória) és a rezignált vőlegény (Rubóczki Márkó) körül forog a világ, néhány szúrós pillantásból, elejtett félmondatból lehet sejteni a családi viszonyokat a fiús háznál, és azt is, hogy itt valami titok lappang. Megérkeznek a lány fura szülei, a feszültség egyre nő, az abnormalitást különböző ravasz eszközökkel jelzi a rendező, Rédli Károly, illetve a darab szerzője, Pin-RÖVIDEN Eredményhirdetés a Velencei Biennálén Velence. Nagy-Britannia pavilonja nyerte a legjobb nemzeti kiállításnak járó Arany Oroszlánt Sonia Boyce installációjával, Simone Leigh pedig a fokurátori válogatás legjobb kiállítójának fódíját kapta. A zsűri szerint Boyce „a történelem új olvasatát nyújtja hangokon keresztül”: a multimediális installáció ugyanis öt színes bőrű női zenész (Poppy Ajudha, Jacqui Dankworth, Sofia Jemberg, Tanita Tikaram és Errollyn Wallen) alakját állítja a középpontba. Különdíjjal jutalmazták a francia pavilont, ahol Zineb Sedira multimediális projektje látható, valamint a Velencei Biennálén először részt vevő Uganda kiállítását. Több mint 80 nemzet képviselteti magát saját kiállítással a Giardini park pavilonjaiban, az Arsenale történelmi csarnokaiban és városszerte külső helyszíneken. Oroszország pavilonja üresen maradt, mert - tiltakozásul Ukrajna megtámadása ellen - az oda meghívott orosz művészek visszaléptek. (MTI) tér Béla, aki húsz évvel ezelőtt saját társulatának írta a Parasztoperát, egy hasonlóan csibész zeneszerzővel, Darvas Benedekkel közösen. A mű kultikussá vált, a szakmának leesett tőle az álla, a pesti közönség is imádta, alig lehetett jegyet szerezni rá. Később olyanok nyúltak hozzá, mint Mohácsi János, Rusznyák Gábor vagy Szikszai Rémusz. De vissza Kassára. Két év óta először ültem maszk nélkül színházban, de felszabadultság helyett azt éreztem, hogy valami nincs rendben. Mintha a világ kifordult volna négy sarkából. És pont ez a kifordulás a A szlovák oktatásügyi minisztérium által meghirdetett Szép Magyar Beszéd anyanyelvi verseny országos döntője kezdettől fogva Kassán zajlik. Április 20-22. között immár 21. alkalommal adott otthont a megmérettetésnek a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola, ahová idén a három évvel ezelőtti 58-as létszám helyett összesen 37 döntős érkezett. Ennek fő oka a járvány, amely oly sok országos rendezvénynek tett keresztbe az elmúlt két évben. A regeneráció eltart egy ideig, a mostani harmadikosok például az online oktatás miatt némi hátrányba kerültek a nagyobbakkal szemben. A Szép Magyar Beszéd első kategóriájában a negyedikesek és ötödikesek versengnek hozott szöveg felolvasásában, ismeretlen szöveg értelmezésében és előadásában, valamint szövegalkotásban. Utóbbira húsz percük van, öttel több, mint a nagyobbaknak. Ha jobban belegondolunk, mi, felnőttek sem brillíroznánk ezen a terepen. Egyre gyakoribb jelenség, hogy nem tudunk érthetően felolvasni közönség előtt, Parasztopera fő iránya, azaz olyan dupla csavarral indult az este, amilyet sem rendező, sem dramaturg nem tudna kitalálni. A cselekményből elég ennyi, hadd váltson ki a majdani nézőknél akkora csodálkozást, mint amekkorát egy másik ismerősömnél tapasztaltam, aki nem tudta hová tenni ezt az előadást. Hát persze, hiszen nincs olyan műfaj, hogy parasztopera, és ha volna, akkor sem lennének benne ilyen fura dalszövegek - próbálkoztam óvatosan. De láttam, hogy ennél jóval több kell a tájékozódáshoz. A kulcsszó talán az eklektika lefőleg, ha pár perccel azelőtt kapjuk kézhez a szöveget. Arról nem is beszélve, milyen nehéz egy adott témára saját gondolatokat megfogalmazni záros határidőn belül, még akkor is, ha több téma közül választhatunk. A legkisebbek közül sokakat az Összezárva a családommal cím ihletett meg, némi társadalomkritikával és járványügyi statisztikával is találkozhatott a zsűri. A nagyobbak témái közül a legérdekesebb talán a „Megmentettem a herceget” volt, én legalábbis azt hetne. A színészek mindent dalban mondanak el, mint egy igazi operában, de itt népdalok melódiái kapnak meghökkentő szövegeket, a hangszerelés pedig a dal végére itt-ott átcsap barokkosba. Ilyenkor operai manírokat prezentálnak a szereplők zseniálisan alulstilizált szöveggel, amitől az egész még inkább abszurdba csúszik - ha maga a látvány nem lenne elég. A jelmeztervező, Gadus Erika is alaposan besegített a humorcsiholásba, a legtöbb karakternek elég megjelennie a színen, és mi már mosolygunk. A hangi adottságok esetleges hiánya sem zavaró, sőt, ezúttal kapóra jött, hogy a színészek zöme nem képzett énekes. Két jelenetben is hallhatunk viszont olyan bravúros duettet (Bocsárszky Attilától és Öllé Eriktől, illetve Nagy Kornéliától és Latócky Katalintól), amikor egy dallamra ketten két különböző szöveget énekelnek, és mindkét szólam tisztán érthető. Azt is nagyon nehéz elérni, hogy az épp fókuszban lévő szereplők mellett az oldalt zajló nüanszokra is figyeljen a néző. Éz is sikerült, és főleg emiatt érdemes megnézni az előadást azoknak is, akik online már látták. (Tavaly ősszel, amikor másodszor maradt el a bemutató, streamelték a Parasztoperát). Folyamatos a nyüzsgés, szinte mindenki végig színen van, és szünet sincs, hogy megakassza a történetet. Csak úgy zúdulnak ránk a fordulatok, hangulatváltások. És fokozatosan hozzászokunk a furcsaságokhoz, a parodisztikus elemekhez, szóval gyorsan beszippant az előadás, ha elfogadjuk, amit kapunk. Olyan ez, mint amikor egy ismeretlen ételt kóstolunk - az első falatok után eldől, megszeretjük-e, vagy eltoljuk magunktól. A Parasztopera nem való mindenkinek, ahogy a szusi vagy a csilis csoki sem. De merem remélni, hogy ma már mi is tartunk ott nyitottság dolgában, ahol a Pintér Béla Társulat közönsége tartott húsz éve. Korhatáros előadásról van szó, 16- os karikával - bár annyi csúnya szót és szexuális utalást, mint amennyivel választottam volna, mert teret ad a fantáziának, humornak, és jól megvillantható benne a szókincs. A tapasztalt, visszajáró zsűritagok szerint legtöbben jobban olvasták fel az ismeretlen szöveget, mint a hozottat, mert a rövid felkészülési idő alatt nem alakulhatnak ki azok a manírok, amelyek egy sokat gyakorolt szöveg esetén mutatkoznak. A feladatokat összeállító PaedDr. Ledneczky Gyöngyi, az Állami Pedagógiai Intézet munkatársa hét lakat alatt őrzi azt a bizonyos borítékot, itt találkoznak, naponta látnak-hallanak a kiskamaszok. Ami tényleg necces lehet, az a darab megdöbbentő vége, ahol összeérnek a szálak, és a cselekmény átcsap balladába. Igazi csapatmunka zajlik, közös táncbetétekkel (koreográfus: Richtarcsík Mihály), jó színészi teljesítményekkel. A csúcsjelenet számomra Bocsárszky Attila és Szabadi Emőke szerelmi kettőse, illetve a már említett lezárás Nagy Kornélia, Nádasdi Péter és Bocsárszky Attila jóvoltából. Öllé Erik kiválóan hozza a részeges állomásfőnököt, aki a birtokában lévő információknak köszönhetően végül eléri, hogy a többiek térden csússzanak előtte. A két házaspár macska-egér harcai is abszolút életszerűek, Illés Oszkárnak nagyon fekszik a teszetosza papucsférj szerepe - egy pár papucs elő is kerül a táskából, ha valakinek nem esett volna le a tantusz. És élő zenekar muzsikálja végig az előadást, amire nem is tudom, mikor volt példa legutóbb a Tháliában. Soroljuk fel a zenészeket is, mert megérdemlik: Bertók István, Rác Lulás, Fekete Barbara Zita, Bencová Miriam és Pristás Radovan. (Az eredeti zenei rendező és zongorista, Látó Richard nem élhette meg a kassai bemutatót.) Egy remek, egyszerre humoros és elgondolkodtató előadás született. És mivel sikerült eltitkolnom a cselekményt, végezetül Rédli Károly szintén spoilermentes gondolatait idézném a Parasztopera kapcsán. „Az jut eszembe, mennyire tudjuk befolyásolni a saját életünkkel a gyermekeink, rokonaink életét, hogy a saját dolgaink, az, hogy egy adott pillanatban mit teszünk, hogyan döntünk, nemcsak a mi életünkre van hatással, de kihat a környezetünkre, az utódainkra, mindenre, amihez közünk van. Mi is egész életünkben attól próbálunk megszabadulni, amit a szüléinktől örököltünk, amit az elődeink hagynak ránk, akár tudatosan, akár tudat alatt, és a gyerekeink is ugyanezzel küzdenek.” amelyet csak Kassán lehet kinyitni. A helyi lebonyolítás motorja pedig évek óta Gablyasz Borsos Kornélia tanárnő. De jöjjön a legfontosabb, a díjazottak névsora! Az 1. kategória győztese Szegedi Attila a nagymagyari alapiskolából, második Rosenfelder Lilianna a kassai „Máraiból”, megosztott 3. helyen végzett a szintén márais Vastag Vivien, valamint Juhász Ádám a pozsonyi Duna utcai alapiskolából. A 2. kategória győztese Biháry Bianka, szintén a pozsonyi Duna utcáról, második Parti Zsófia Buzitárói, harmadik Bíró Laura Jókáról. A 3. kategóriában a gimnáziumok és szakközépiskolák diákjai versenyeztek, közülük Lénárt Dóra (Komáromi Selye János Gimnázium) lett a legjobb, az ugyancsak „selyés” Szalay Mátyás és a „márais” Kovác Csenge előtt. A 4. kategória, a nem érettségivel végződő szakiskolák zsűrijének csak három döntőst kellett pontoznia. Első lett Astalos Klaudia (Komárom), 2. Szopko Beatrix (Királyhelmec), 3. Molnár Dominika (Komárom). Mindenkinek további sikereket kívánunk, mert belőlük lehetnek a jövő újságírói, műsorvezetői, bemondói... (Juk) Az 1. kategória versenyzői a díjátadón (Fotó: Juhász Katalin) Szép Magyar Beszéd Márai szülővárosában
