Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)

2022-04-09 / 83. szám

www.ujszo.coml 2022. április 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Háború és béke Bekerülhetnének a vitrinbe a csatakürtök és harci dobok A magyar miniszterelnök végigháborúzza az éle­tét. Háborúzik Brüsszel­lel, háborúzik Soros­sal, háborúzik a libernyákokkal, és láthatóan akkor érzi elemében ma­gát, ha a csatakürtök, harci dobok ütemesen szólnak. Most mégis elég volt két új fogalmat találnia a „Mit kell tenni a sokadik választás meg­nyeréséhez?” marketingszótárban ahhoz, hogy újabb kétharmadot sze­rezzen: „Béke és biztonság”, e kettő kell nekem, nem holmi „Szabadság, szerelem”. Orbán Viktor a választás előtti hetekben el tudta hitetni csaknem az egész néppel, hogy az ő szemé­lye az egyedüli garancia. Ha ő ma­rad hatalmon, Magyarország nem sodródik háborúba, ha az ellenzék nyerne, az oroszok letarolnák az or­szágot. Amikor kilépett a pódiumra április 3-án, látszott az arcán, hogy ő is elcsodálkozott azon, milyen óriási hatása volt a „Béke és biz­tonság” szlogennek. Nem lépett ki ugyanis közben a NATO-ból, nem választotta a semlegességet, ugyan­annak a katonai tömbnek a tagja maradt, ami most is árgus szemek­kel figyeli, hogy egyetlen orosz ka­tona átlepi-e valamelyik NATO-tag­­ország határát. Mert ha igen, teljes egységben fog fellépni a szövetség. Velünk együtt. E felől senkinek két­sége ne legyen. A békében és biztonságban rin­gatózás egészen az urnazárásig kitartott. A választás éjszakáján, amikor az újraválasztott kormányfő elmondta, hogy nemcsak az ellen­zéket győzte le, hanem Brüsszelt, Sorost és minden ősi ellenséget, de még a legújabbat, az ukrán elnököt, Zelenszkijt is (ezen jót somolygott), ismét felzúgtak a csatakürtök, meg­szólaltak a harci dobok. Holott fontos lett volna átlapozni a „Sokadik megnyert választás utá­ni első teendők” marketingszótárát is, és legalább megpróbálni elhi­tetni a néppel, hogy újabb ciklusá­ban a határon túli magyarok mellett egész Magyarország miniszterel­nöke kíván lenni. Az ellenzéki sza­vazóké is, és azoké is, akik nem a hagyományos családmodellben élik le az életüket, és azoké a tanároké is, akik a döntés szabadságára akar­ják tanítani a gyerekeket, és uram bocsá, azoké a kis kíváncsiaké is, akik valódi kérdéseikre valódi vála­szokat akarnak. Hát, ennek nyoma sem volt. Sokan érezhetik most úgy, hogy továbbra is „Csak a Fidesz!”, a töb­bieknek pedig kívül tágasabb. Attól tartok, nem kevesen lesznek, akik élnek is ezzel a lehetőséggel. Ha már a háborúról és békéről van szó, mégis, a békességet talán Magyar­­ország határain belül is meg lehetne teremteni. Első lépésként az agyon­használt csatakürtöket, harci dobo­kat betehetné a vitrinbe a kormány­fő, arany táblácskákon megemlé­kezve arról, hogy ezekkel nyerte a sokadik választást, és korrekt kap­csolatok építésébe kezdhetne mind­azon társadalmi csoportokkal, ame­lyeket örök ellenségként kezel. Persze, úgy is lehet, hogy minden megy ugyanúgy, mint eddig, erős, kétharmados többséggel a háta mö­gött. Már tényleg semmi akadálya annak, hogy Andi és Lőrinc legyen az első magyar űrturista páros, az „istenadta” pedig nézhet fel a nagy, csillagos ég elérhetetlen magasságá­ban kis pontként fölsejlő űrhajóra, és azt mondhatja, de szép! Búcsú a levélszavazatoktól vataSőin Péter A újabb fideszes kétharmad árnyékában némileg elsik­r~y kadni látszik a levélszavazást övező két igen súlyos / M m botrány. A levélalapú voksolással kapcsolatban évek JL M m 4 óta felmerül az a (jogos) kritika, mely szerint nem etikus annak alkalmazása, hiszen a rendszer a Kárpát-medencei ma­gyar kisebbségi szavazóknak kedvez, különösen az olyan csoportoknak, amelyek eleve a helyi kisebbségi magyar pártok, s ezzel összefüggésben nagyjából a Fidesz választói is - míg a globális magyar diaszpórát meg­fosztja attól a lehetőségtől, hogy hasonló módon szavazzon. Az alapprob­lémát két súlyos és szövevényes márciusi eset tetézte. A Szabad Magyar Szó portál által március 14-től felgöngyölített vaj­dasági fiaskó lényege a következő... A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) „erőterébe” tartozó Concordia Minoritatis Hungaricae szervezet aktivistái - s nem a szerb posta alkalmazottai - kézbesítették a szavazási levélcsomagokat, s tulajdonképpen „felügyelték” annak kitöltését és elvi­telét. Ha mindez nem lenne elég, Újvidéken például a helyi pártszervezet irodájában vagy a magyarországi támogatásból felépült Európa Kollégi­um portáján (!) is leadhatták az emberek a leveleket. Olyan jelenségekről van itt szó egyébként, amelyeket eddig is alkalmazott a VMSZ a vajdasá­gi magyar szavazókkal szemben: közvetlen nyomásgyakorlás, személyes adatokkal való visszaélés alapos gyanúja, hűtlen „szavazatkezelés”, klien­­telisztikus rendszerek működtetése. A VMSZ kommunikációja nehezen kezelte az előállt helyzetet, s lényegében véve nem sikerült megnyugtató választ adnia a kétségekre. Március 30-án pedig újabb botrány robbant, amikor egy névtelen olva­só arról értesítette a Punctul román portál újságíróját, hogy kidobott le­vélszavazatokat találtak Marosvásárhely mellett. A részben elégett iratok, úgy tűnik, a magyarországi ellenzékre leadott voksokat jelentettek. A le­vélszavazatok kezelése itt is egy párthoz, a Romániai Magyar Demokra­ta Szövetséghez kötődött, ám a szervezet funkcionáriusai leginkább pro­vokációnak minősítették az esetet, míg a magyarországi ellenzék néhány képviselője az összes határon túli levélszavazat megsemmisítését köve­telte - köztük természetesen az efféle ügyekben rendre érzéketlen Gyur­­csány Ferenccel. Látszik, hogy a helyzet régen rossz. A Vajdaság kapcsán egészen nyilvánvaló, hogy egy párt a lehető legtöbb módon próbált belefolyni a szavazási folyamatba, túlságosan nem is kell ragozni, mekkora skan­dalum ez. Nézzük azonban az erdélyi esetet, amely ebben a pillanatban még (sajnos) kevésbé egyértelmű, mint a vajdasági. Érdemes megnézni, hogyan fogalmazott Parászka Boróka, a Marosvásárhelyi Rádió munka­társa április 7-én a facebookos szerzői oldalán: „Akkor és azzal kap gel­lert a szavazólapok ügye, amikor a magyar állami média, az én nevem felhasználásával a román titkosszolgálatokat gyanúsítja a magyar le­vélszavazatok ügyével. Innentől kezdve a NATO-párti, Putyin-kritikus Románia és a Putyin-barát Magyarország diplomáciai konfliktusává vá­lik az ügy”. írása alapján úgy látszik, a botrány egyik lehetséges kifutá­sa, hogy az erdélyi magyarokra - akik körében a román társadalomhoz képest magasabb a putyini rezsim támogatottsága - nemzetbiztonsági kockázatként tekintsenek Romániában. Akárhogy van is, nem kell hétpróbás látnoknak lenni ahhoz, hogy úgy lássuk, a levélszavazási rendszer több oldalról is kórosan sérülé­keny. Nem azért, mert ördögtől való a rendszer - akárcsak az egyszerű­sített honosítás intézménye -, hanem mert pocsék minőségű a közéle­tünk és a politikai kultúránk. Emiatt minden további nélkül állítható az is, hogy egyenesen kártékony hatással van a magyar-magyar kapcso­latokra, amelyet egy magyar kormány sem tudott jóleső és széles kö­rű kompromisszumok árán rendezni 1990 óta. Ebben a folyamatban mindig a szűk körű hatalomittas szempontok játszottak főszerepet, az önálló, önellátó és teljes demokratikus életet élő közösségek építése pe­dig talán sosem volt igazán napirenden. Ezért kellene egyebek mellett búcsút vennünk a levélszavazatoktól, ha már a politikai elittől a jelek szerint nem tudunk, s ahogy a magyar-magyar kapcsolatokat sem va­gyunk képesek konszenzusos alapon újragondolni. Az oroszok 70 százaléka ellenségnek tartja Amerikát, és fordítva Az oroszok 71 százaléka ne­gatívan, ezen belül 47 száza­lékuk nagyon negatívan viszo­nyul az Egyesült Államokhoz. Az állami Összoroszországi Köz­vélemény-kutató Központ (VCIOM) felmérése szerint az Amerikáról na­gyon rossz véleményt formálók ará­nya abszolút rekordot jelent, és 20 százalékpontos növekedést a Krím 2014-es orosz megszállásához képest. Az oroszok 14 százaléka nyilat­kozott úgy, hogy pozitívan viszonyul az Egyesült Államokhoz. A lakosság a legkedvezőbb színekben 1991-ben látta Amerikát: akkor 83 százaléka pozitív, 29 százaléka pedig rendkívül pozitív véleménnyel volt az országról. A VCIOM szerint az elmúlt nyolc évben - a Krím elfoglalása óta - az oroszoknál az Egyesült Államok ne­gatív megítélése került túlsúlyba, el­lentétben a korábbi időszakokkal, le­számítva egy rövid, az orosz-grúz háború nyomán 2008-ban mért visz­­szaesést. Ugyanakkor az amerikaiak 70 szá­zaléka is hazája ellenségeként tekint Oroszországra a washingtoni Pew közvélemény-kutató központ felmé­rése szerint. Az eredmény jelentősen eltér az Ukrajna megtámadása előtti felméréstől. Januárban az amerikai­ak 41 százaléka vélekedett úgy, hogy Oroszország ellensége az Egyesült Államoknak. A pártsemleges intézet kiemelte, hogy a demokrata és a republikánus párti válaszadók véleménye javarészt megegyezik Oroszország kérdésében: míg a Demokrata Párt szimpatizánsai 72, addig a Republikánus Párt szava­zói 69 százalékban tartják országuk ellenségének Oroszországot. (MTI) FIGYELŐ Putyin május 9-ón győzelmet hirdetne Vlagyimir Putyin orosz elnök a Donyec-medencei szakadár régi­ókra fogja koncentrálni az orosz erők támadásait, hogy május 9-én, a náci Németország máso­dik világháborús kapitulálásának évfordulóján győzelmet hirdet­hessen az Ukrajna elleni hábo­rúban -jelentette ki Emmanuel Macron francia államfő. „Orosz­ország számára május 9. nemzeti ünnep, fontos katonai esemény. Putyin számára május 9-nek a győzelem napjának kell lennie”- vélte a francia elnök az RTL rá­diónak adott interjúban. (MTI) 30 milliárd eurót fagyasztott be az EU Az EU tagállamai már 29,5 milli­árd euró értékű orosz és fehéro­rosz vagyont tettek hozzáférhe­tetlenné. Az Európai Bizottság közleménye szerint a tagállamok több mint fele jelentette orosz és fehérorosz állampolgárok va­gyonának befagyasztását. A magánszemélyek mellett ez vállalati eszközökre, hajókra, jachtokra, helikopterekre, ingat­lanokra és akár műalkotásokra is vonatkozik - ez utóbbiak értéke 6,7 milliárd euró. Emellett 196 milliárd eurónyi banki tranzakci­ót blokkoltak. (MTI) Putyin a saját hullájával. Graffiti Szófiában. (TASR/AP-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom