Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)

2022-03-25 / 70. szám

www.ujszo.coml 2022. március 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A vesztünkbe rohanunk Mindig megdöbbenek, amikor a gyerekvállalás „káros" hatásáról olvasok K ét száraz definícióval kezdem, kérem, bírják ki. Egy: a karbon-, il­letve szénlábnyom az emberi tevékenység üvegházgáz-ki­­bocsátásának mértéke, s minél na­gyobb, annál károsabb az éghajlat­ra. Kettő: a halál kultúrája II. János Pál pápa kifejezése „az emberi élet­tel szembeforduló tudatos döntések rendszerére, mely folyamatos prog­ramokkal és »tudományos« módsze­rekkel támadja az életet és az élethez való jogot”. (Forrás: Magyar Katoli­kus Lexikon). Hogy jön össze ez a kettő? Hát a zöld propaganda szélsőséges vál­tozatában, amely a legváratlanabb helyeken bukkan fel. Fitneszújságot lapozok. Érdekes cikkek, izomnö­velő receptek, s egyszer csak... Egy klimatológus írja, hogy a szénláb­nyom csökkentéséért lehetőleg nul­lára kell redukálni a húsfogyasztást. De még fontosabb a gyerekszülé­sek számának korlátozása, mert a gyermeknek van a legnagyobb szénlábnyoma. A két gyerek is sok, mondja ezt nekünk, itt, Európában, ahol már amúgy is vészesen fogy az őslakosság, mert egyre kevesebb gyermek születik. Úgy látszik, so­sem hallott a második demográfi­ai átmenetről. S még meg is fejeli mindezt azzal, hogy a mai híressé­gek is tudatában vannak a felelőssé­güknek, ezért nagyon helyesen egy­re többen mondanak nemet a gyer­mekvállalásra. Ebben igaza van. Némely Insta­­sztárok és más, a fiatalok vélemé­nyét erőteljesen befolyásoló szemé­lyek mintha azzal akarnák a mo­dernségüket és a környezetvédelem iránti elkötelezettségüket bizonyí­tani, hogy egymást lekörözve hir­detik, ők nem akarnak gyereket. Közben keresztül-kasul röpködnek a világban, belefulladnak a temérdek holmijukba. A mértéktelen fogyasz­tás bajnokai. Ok legyenek a példa­képek? Micsoda hamisság! Ez a kli­matológus sem említ mindent, pl. a repülés óriási szénlábnyomát. Sem a fapadosakat, amelyekkel a fiatalok - a környezetbarátok is - fel-le utaz­gatnak, sem a magánrepülőgépeket. Ezeken nem siránkozik. Csak az élet továbbadását kifogásolja. S a fegyverekről sem beszél. Nemhogy a bevetésük, a gyártásuk ellen sem tiltakozik. Úgy látszik, a gyermek káros a környezetre, a fegyver nem. Talán a fegyvernek ki­sebb a szénlábnyoma, mint a húsnak és a csecsemőnek. Ráadásul embe­reket likvidál, így azon kívül, hogy valakiknek jó üzlet, kész haszon is, mert a legyilkoltak szénlábnyoma egyszer s mindenkorra megszűnik. Persze nem először olvasok a gyermekvállalás „káros” hatásáról, de mindig megdöbbenek. Én „zöld” ember vagyok, de elutasítom a szél­sőséges prófétákat, akik azzal, hogy a természetes létfenntartási ösztön, az emberi lét továbbadása ellen ágál­nak, tulajdonképpen az emberi faj ellen dolgoznak. Mi lesz a következő lépésük? Kiszámítják, kinek van jo­ga élni és kinek nem? Ajándékba kaptuk a Földet, jól el is pusztítottuk. A fejlődő társadal­mak sokat kritizált környezetpusztí­tása csak megkésett leutánzása a fej­lett világ ebbéli módszereinek. S az is csak idő kérdése, hogy gyermek­­vállalási mintáinkat leutánozzák. Akkor majd náluk is csökkenni fog a lakosság természetes szaporulata. De addig is: nem a halál kultúrája a megoldás. Medvéből disznó. Putyin átváltozása egy Ivivi fegyverbolt kirakatában (TASR/AP-felvétel) Meddig még? SZILVÁSSY JÓZSEF ** a fős baráti körömben hosszú hetek óta az orosz-ukrán m háború a téma. Nyilván más társaságokban is. Már ja­■ ■ nuárban azt latolgattuk, kitörhet-e fegyveres konflik­­tus két szláv szomszéd között. Február 24-én arra éb­redtünk, hogy Putyin parancsára megindult a katonai invázió. Délután a döbbenetünkből kissé felocsúdva azt firtattuk, vajon mi minden vezethetett a véres ütközet kitöréséhez. Nyugdíjas kollégám azt bizonygatta, hogy a világszerte zajló orosz-amerikai csata foly­tatódik Ukrajnában. Szerinte Putyinék megelégelték, hogy a NATO körbekeríti hazájukat, attól tartottak, hogy végül Kijevet is felve­szik az észak-atlanti szövetségbe, s ezt Moszkva igyekszik minden eszközzel megakadályozni. Ez csak putyini propaganda, az orosz diktátor valójában fél az ukránok gazdasági fejlődésétől, demok­ráciát óhajtó törekvéseitől. Ezek Oroszországban is elterjedhetnek - vélte másik társam. Vendéglátónk erre kifejtette: vérnacionalis­ták az ukránok, létükben veszélyeztetik a kelet-ukrajnai oroszokat. Nincs jobb sorsuk a kárpáraljai magyaroknak sem, hangsúlyoz­ta. Bizonyítékul olyan videófelvételt mutatott, amelyen egy ukrán nyelvtudós a kijevi parlamentben debilnek nevezte az ottani magya­rokat, mert képtelenek megtanulni ukránul, holott egy hónap alatt még a kutya is elsajátítja gazdája vezényszavait. Ezután hisztériku­san követelte, hogy az ország többségének adóját ne az ottani nem­zetiségi iskolák fenntartására fecséreljék. Ilyenkor miért hallgat az unió? - nézett ránk. Annyit válaszoltunk, hogy ezek valóban szomorú tények, ame­lyekről tárgyalni kell. Nemrég elszörnyedve néztük az ostromlott Mariupol és más városok felvételeit. Gyermekkórház, kijevi áruház könyörtelen lebombázását. A menekülő nők, rémült gyerekek, bice­gő, idős emberek kálváriáját. Az oroszok azért lőttek bevásárló- és egészségügyi központokat, mert az ukránok onnan tüzeltek, onnan dobáltak a Molotov-koktélokat katonáikra meg a tankjaikra - men­tegette a rémtetteket az egyik jelenlévő, majd okostelefonjából az állítását igazoló orosz fotókat keresett ki. Mire informatikus bará­tunk dühösen torkolta le, hogy ilyen képeket manapság nem nehéz hamisítani. Egy hete parázs nézetütköztetésbe kerültünk, miután egyikünk fel­vetette, vajon az ukránok jól teszik-e, hogy óriási emberi és anyagi áldozatokat vállalva ellenállnak a betolakodók túlerejének. Számukra is elfogadható kompromisszumkeresés helyett hazafias hevülettel har­colnak az utolsó csepp vérükig. Történelmi példák révén mérlegeltük azt is, hogy hosszabb távon mi a megfontoltabb: a pesti srácok és más hősök életüket is feláldozó ellenállása az 1956-os magyar forradalom­ban, amely kivégzésekkel, százezrek menekülésével végződött. Vagy a csehszlovákiai események, amikor 1968. augusztus 21-én Ludvík Svoboda államfő felszólítására katonaságunk nem fogott fegyvert öt ország betódulóira. Ám Jan Palach egy évvel későbbi szörnyű tűzha­lála, a hatvannyolcas áldozatok, valamint az úgynevezett normalizáció elszenvedői igazolják a hazai erőteljes polgári ellenállás tényét. A tör­ténelmi példákat latolgatva úgy véltük, minden személynek, minden nemzetnek joga eldönteni, milyen eszközzel harcol betolakodók, dik­tátorok, háborús bűnök elkövetői ellen. E hét elején cseh és angol honlapokat böngésztünk, melyek sze­rint kifulladóban Putyinék inváziója, alighanem fogytán a hadi utánpótlás, meg a katonák harci kedve. Bárcsak így lenne - közölte a mellettem ülő -, de szerintem a ruszki főkolomposok nem adják fel. Az eddiginél is pusztítóbb fegyverek bevetésével akarják kicsi­karni a győzelmet. Kerül, amibe kerül. Hosszú csend következett. Aztán a házigazda előkapta mobilját, és rövidesen felhangoztak Babits Mihály örökbecsű sorai, Latino­­vits Zoltán előadásában: „Legyen béke már! Legyen vége már!” Vajon eljuthat-e milliók sóhaja a háború kirobbantóihoz? Belebetegedett a sok hazugságba a magyar köztévé egykori arca Amikor 2015-ben átalakult a köztévé, az új Ml hírcsatorna egyik arca volt Borsa Miklós, és ő maga is bekerült egyszer a hírekbe: egy felháborodott té­vénéző odalépett hozzá, meg­kérdezte, hogy ő mondja-e a híreket, majd a választ hallva „Most hazudj!" kiáltással ököl­lel arcon ütötte. Borsa interjút adott a Válasz On­­line-nak, amiben nem egyszerűen el­ismeri, hogy hazudott, nem is egy­szer, az állását féltve, de azt is elárul­ta, hogy a hírhedt megverés idején már távozni akart az MTVA-tól, mert szó szerint belebetegedett abba, hogy főnöki utasításra hazudnia kell. A kér­désre, hogy tett-e olyat, amire nem büszke, konkrét példával válaszolt: Jöttek a beolvasandó hírrel, én meg mondtam: hát hiszen ezt már meg­cáfolták. „Jól van az úgy, hagyjad.” Hiába mondtam, hogy ez egyszerű­en nem igaz. Ilyenkor az ember vagy felmond azonnal és hazamegy, vagy felolvassa. Borsa elbeszélése alapján előfor­dult, hogy a híradósok megpróbálták átírni a hazug híreket: „Volt olyan is, hogy fegyelmit kaptunk, amikor át akartunk valamit írni. A működés, az irányítás módja az azóta kiszivár­gott hangfelvételekből már mindenki számára nyilvánvaló. A kormányról szóló hírek mind pozitívak, az ellen­zékről szólók mindig negatívak”. Az egykori híradós plasztikus ha­sonlattal érzékeltette, hogyan voltak képesek ilyen alantas helyen megma­radni: „...ez az egész nem így indult. Olyanok voltunk, mint a békák. Ha forró vízbe dobtak volna, lehet, hogy rögtön kiugrunk. Csakhogy lassan főztek meg minket”. Az interjúban arról is beszélt, hogy ő maga és több kollégája szó szerint belebetegedtek a kényszerű hazudo­­zásba, sőt volt, akit szó szerint újra kellett emiatt éleszteni: „Az utolsó időkben már fizikai tüneteim voltak. Állandó gyomorgörcsök, alvásképte­lenség, aztán torokfájás - a szervezet rájön, mi az, amitől tényleg nem tudsz bemenni dolgozni. És legyártja. Sok kollégám van bent, aki infarktust ka­pott, elvitte a mentő adásból... Van defibrillátor a tévében. Használják”. Hozzátette, hogy amint távozott a köztévétől és egy időre civil munkája lett, a testi tünetek azonnal megszűn­tek. „Az MTVA megalapításakor ki is mondták, hogy nem feladat a kor­mány bírálata. A bírálata nem is lehet feladat, de az állandó dicséret és a kí-Borsa Miklós nos ügyek elhallgatása sem. Márpe­dig ez megy”. Az egykori híradós jelenleg mene­külteknek segít az ukrán határon, és a lakásában ad nekik szállást. „Nagyon felhúzott, amikor itthon tömegesen terjeszteni kezdték: az oroszok nem is támadták meg az ukránokat, ők lövik a saját kórházaikat...” Borsának állí­tása szerint tudomása van arról, hogy a köztévében központilag manipulál­ják a háborús híreket: „Van ott még néhány barátom, szóval tudom, hogy a háborúval kapcsolatban is vannak irányelvek, mit lehet, mit nem lehet...” Arra a felvetésre, hogy Orbán március 15-i beszédében egyenlőségjelet tett az agresszor orosz és a megtámadott ukrán fél közé, az expropagandista ezzel reagált: „Brüsszelben meg azért mindent megszavaz”. (Válasz Online)

Next

/
Oldalképek
Tartalom