Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)

2022-03-25 / 70. szám

www.ujszo.coml 2022. március 25.

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR

I 7

A vesztünkbe rohanunk

Mindig megdöbbenek, amikor a gyerekvállalás „káros" hatásáról olvasok

K

ét száraz definícióval kezdem, kérem, bírják ki. Egy: a karbon-, illetve szénlábnyom az emberi tevékenység üvegházgáz-kibocsátásának mértéke, s minél nagyobb, annál károsabb az éghajlatra. Kettő: a halál kultúrája II. János Pál pápa kifejezése „az emberi élettel szembeforduló tudatos döntések rendszerére, mely folyamatos programokkal és »tudományos« módszerekkel támadja az életet és az élethez való jogot”. (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon).

Hogy jön össze ez a kettő? Hát a zöld propaganda szélsőséges változatában, amely a legváratlanabb helyeken bukkan fel. Fitneszújságot lapozok. Érdekes cikkek, izomnövelő receptek, s egyszer csak... Egy klimatológus írja, hogy a szénlábnyom csökkentéséért lehetőleg nullára kell redukálni a húsfogyasztást. De még fontosabb a gyerekszülések számának korlátozása, mert

a gyermeknek van a legnagyobb szénlábnyoma. A két gyerek is sok, mondja ezt nekünk, itt, Európában, ahol már amúgy is vészesen fogy az őslakosság, mert egyre kevesebb gyermek születik. Úgy látszik, sosem hallott a második demográfiai átmenetről. S még meg is fejeli mindezt azzal, hogy a mai hírességek is tudatában vannak a felelősségüknek, ezért nagyon helyesen egyre többen mondanak nemet a gyermekvállalásra.

Ebben igaza van. Némely Instasztárok és más, a fiatalok véleményét erőteljesen befolyásoló személyek mintha azzal akarnák a modernségüket és a környezetvédelem iránti elkötelezettségüket bizonyítani, hogy egymást lekörözve hirdetik, ők nem akarnak gyereket. Közben keresztül-kasul röpködnek a világban, belefulladnak a temérdek holmijukba. A mértéktelen fogyasztás bajnokai. Ok legyenek a példaképek? Micsoda hamisság! Ez a klimatológus sem említ mindent, pl. a repülés óriási szénlábnyomát. Sem a fapadosakat, amelyekkel a fiatalok - a környezetbarátok is - fel-le utazgatnak, sem a magánrepülőgépeket. Ezeken nem siránkozik. Csak az élet továbbadását kifogásolja.

S a fegyverekről sem beszél. Nemhogy a bevetésük, a gyártásuk ellen sem tiltakozik. Úgy látszik, a gyermek káros a környezetre, a fegyver nem. Talán a fegyvernek kisebb a szénlábnyoma, mint a húsnak és a csecsemőnek. Ráadásul embereket likvidál, így azon kívül, hogy valakiknek jó üzlet, kész haszon is, mert a legyilkoltak szénlábnyoma egyszer s mindenkorra megszűnik.

Persze nem először olvasok a gyermekvállalás „káros” hatásáról, de mindig megdöbbenek. Én „zöld” ember vagyok, de elutasítom a szélsőséges prófétákat, akik azzal, hogy a természetes létfenntartási ösztön, az emberi lét továbbadása ellen ágálnak, tulajdonképpen az emberi faj ellen dolgoznak. Mi lesz a következő lépésük? Kiszámítják, kinek van joga élni és kinek nem?

Ajándékba kaptuk a Földet, jól el is pusztítottuk. A fejlődő társadalmak sokat kritizált környezetpusztítása csak megkésett leutánzása a fejlett világ ebbéli módszereinek. S az is csak idő kérdése, hogy gyermekvállalási mintáinkat leutánozzák. Akkor majd náluk is csökkenni fog a lakosság természetes szaporulata.

De addig is: nem a halál kultúrája a megoldás.

Medvéből disznó. Putyin átváltozása egy Ivivi fegyverbolt kirakatában

(TASR/AP-felvétel)

Meddig még?

SZILVÁSSY JÓZSEF

** a fős baráti körömben hosszú hetek óta az orosz-ukrán m háború a téma. Nyilván más társaságokban is. Már ja■ ■ nuárban azt latolgattuk, kitörhet-e fegyveres konfliktus két szláv szomszéd között. Február 24-én arra ébredtünk, hogy Putyin parancsára megindult a katonai invázió.

Délután a döbbenetünkből kissé felocsúdva azt firtattuk, vajon mi minden vezethetett a véres ütközet kitöréséhez. Nyugdíjas kollégám azt bizonygatta, hogy a világszerte zajló orosz-amerikai csata folytatódik Ukrajnában. Szerinte Putyinék megelégelték, hogy a NATO körbekeríti hazájukat, attól tartottak, hogy végül Kijevet is felveszik az észak-atlanti szövetségbe, s ezt Moszkva igyekszik minden eszközzel megakadályozni. Ez csak putyini propaganda, az orosz diktátor valójában fél az ukránok gazdasági fejlődésétől, demokráciát óhajtó törekvéseitől. Ezek Oroszországban is elterjedhetnek - vélte másik társam. Vendéglátónk erre kifejtette: vérnacionalisták az ukránok, létükben veszélyeztetik a kelet-ukrajnai oroszokat. Nincs jobb sorsuk a kárpáraljai magyaroknak sem, hangsúlyozta. Bizonyítékul olyan videófelvételt mutatott, amelyen egy ukrán nyelvtudós a kijevi parlamentben debilnek nevezte az ottani magyarokat, mert képtelenek megtanulni ukránul, holott egy hónap alatt még a kutya is elsajátítja gazdája vezényszavait. Ezután hisztérikusan követelte, hogy az ország többségének adóját ne az ottani nemzetiségi iskolák fenntartására fecséreljék. Ilyenkor miért hallgat az unió? - nézett ránk.

Annyit válaszoltunk, hogy ezek valóban szomorú tények, amelyekről tárgyalni kell. Nemrég elszörnyedve néztük az ostromlott Mariupol és más városok felvételeit. Gyermekkórház, kijevi áruház könyörtelen lebombázását. A menekülő nők, rémült gyerekek, bicegő, idős emberek kálváriáját. Az oroszok azért lőttek bevásárló- és egészségügyi központokat, mert az ukránok onnan tüzeltek, onnan dobáltak a Molotov-koktélokat katonáikra meg a tankjaikra - mentegette a rémtetteket az egyik jelenlévő, majd okostelefonjából az állítását igazoló orosz fotókat keresett ki. Mire informatikus barátunk dühösen torkolta le, hogy ilyen képeket manapság nem nehéz hamisítani.

Egy hete parázs nézetütköztetésbe kerültünk, miután egyikünk felvetette, vajon az ukránok jól teszik-e, hogy óriási emberi és anyagi áldozatokat vállalva ellenállnak a betolakodók túlerejének. Számukra is elfogadható kompromisszumkeresés helyett hazafias hevülettel harcolnak az utolsó csepp vérükig. Történelmi példák révén mérlegeltük azt is, hogy hosszabb távon mi a megfontoltabb: a pesti srácok és más hősök életüket is feláldozó ellenállása az 1956-os magyar forradalomban, amely kivégzésekkel, százezrek menekülésével végződött. Vagy a csehszlovákiai események, amikor 1968. augusztus 21-én Ludvík Svoboda államfő felszólítására katonaságunk nem fogott fegyvert öt ország betódulóira. Ám Jan Palach egy évvel későbbi szörnyű tűzhalála, a hatvannyolcas áldozatok, valamint az úgynevezett normalizáció elszenvedői igazolják a hazai erőteljes polgári ellenállás tényét. A történelmi példákat latolgatva úgy véltük, minden személynek, minden nemzetnek joga eldönteni, milyen eszközzel harcol betolakodók, diktátorok, háborús bűnök elkövetői ellen.

E hét elején cseh és angol honlapokat böngésztünk, melyek szerint kifulladóban Putyinék inváziója, alighanem fogytán a hadi utánpótlás, meg a katonák harci kedve. Bárcsak így lenne - közölte a mellettem ülő -, de szerintem a ruszki főkolomposok nem adják fel. Az eddiginél is pusztítóbb fegyverek bevetésével akarják kicsikarni a győzelmet. Kerül, amibe kerül.

Hosszú csend következett. Aztán a házigazda előkapta mobilját, és rövidesen felhangoztak Babits Mihály örökbecsű sorai, Latinovits Zoltán előadásában: „Legyen béke már! Legyen vége már!”

Vajon eljuthat-e milliók sóhaja a háború kirobbantóihoz?

Belebetegedett a sok hazugságba a magyar köztévé egykori arca

Amikor 2015-ben átalakult a köztévé, az új Ml hírcsatorna egyik arca volt Borsa Miklós, és ő maga is bekerült egyszer a hírekbe: egy felháborodott tévénéző odalépett hozzá, megkérdezte, hogy ő mondja-e a híreket, majd a választ hallva „Most hazudj!" kiáltással ököllel arcon ütötte.

Borsa interjút adott a Válasz Online-nak, amiben nem egyszerűen elismeri, hogy hazudott, nem is egyszer, az állását féltve, de azt is elárulta, hogy a hírhedt megverés idején már távozni akart az MTVA-tól, mert szó szerint belebetegedett abba, hogy főnöki utasításra hazudnia kell. A kérdésre, hogy tett-e olyat, amire nem büszke, konkrét példával válaszolt:

Jöttek a beolvasandó hírrel, én meg mondtam: hát hiszen ezt már megcáfolták. „Jól van az úgy, hagyjad.” Hiába mondtam, hogy ez egyszerűen nem igaz. Ilyenkor az ember vagy felmond azonnal és hazamegy, vagy felolvassa.

Borsa elbeszélése alapján előfordult, hogy a híradósok megpróbálták átírni a hazug híreket: „Volt olyan is, hogy fegyelmit kaptunk, amikor át akartunk valamit írni. A működés, az irányítás módja az azóta kiszivárgott hangfelvételekből már mindenki számára nyilvánvaló. A kormányról szóló hírek mind pozitívak, az ellenzékről szólók mindig negatívak”.

Az egykori híradós plasztikus hasonlattal érzékeltette, hogyan voltak képesek ilyen alantas helyen megmaradni: „...ez az egész nem így indult.

Olyanok voltunk, mint a békák. Ha forró vízbe dobtak volna, lehet, hogy rögtön kiugrunk. Csakhogy lassan főztek meg minket”.

Az interjúban arról is beszélt, hogy ő maga és több kollégája szó szerint belebetegedtek a kényszerű hazudozásba, sőt volt, akit szó szerint újra kellett emiatt éleszteni: „Az utolsó időkben már fizikai tüneteim voltak. Állandó gyomorgörcsök, alvásképtelenség, aztán torokfájás - a szervezet rájön, mi az, amitől tényleg nem tudsz bemenni dolgozni. És legyártja. Sok kollégám van bent, aki infarktust kapott, elvitte a mentő adásból... Van defibrillátor a tévében. Használják”.

Hozzátette, hogy amint távozott a köztévétől és egy időre civil munkája lett, a testi tünetek azonnal megszűntek. „Az MTVA megalapításakor ki

is mondták, hogy nem feladat a kormány bírálata. A bírálata nem is lehet feladat, de az állandó dicséret és a kí-Borsa Miklós

nos ügyek elhallgatása sem. Márpedig ez megy”.

Az egykori híradós jelenleg menekülteknek segít az ukrán határon, és a lakásában ad nekik szállást. „Nagyon felhúzott, amikor itthon tömegesen terjeszteni kezdték: az oroszok nem is támadták meg az ukránokat, ők lövik a saját kórházaikat...” Borsának állítása szerint tudomása van arról, hogy a köztévében központilag manipulálják a háborús híreket: „Van ott még néhány barátom, szóval tudom, hogy a háborúval kapcsolatban is vannak irányelvek, mit lehet, mit nem lehet...” Arra a felvetésre, hogy Orbán március 15-i beszédében egyenlőségjelet tett az agresszor orosz és a megtámadott ukrán fél közé, az expropagandista ezzel reagált: „Brüsszelben meg azért mindent megszavaz”. (Válasz Online)