Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-03 / 51. szám
www.ujszo.coml 2022. március 3. KULTÚRA I 9 Karanténdalok punkos köntösben Kilencedik stúdióalbumával jutott fel a csúcsra Frank Turner, a brit könnyűzenei szcéna lázadó értelmiségije JUHÁSZ KATALIN Az elmúlt évtized talán legizgalmasabb brit dalszerző-előadója, Frank Tumer a folkot keveri a punk-rockkal - előbbi a dallamvilágban ás a struktúrában, utóbbi az attitűdben ás a szövegekben érhető tetten. A Thatcher Fucked The Kids című korai kompozíciójában például kemény kritikával illette a néhai Vaslady oktatáspolitikáját. Hajdan egy hardcore punkbandában ordítozott, miután lediplomázott Etonban, a híres elit egyetemen, ahol ráadásul Vilmos herceg csoporttársa volt. Kezdettől szinte megállás nélkül turnézik zenekarával (The Sleeping Souls), még olyan hálátlan helyekre is eljutott, mint Pozsony, ahol át kellett tenni a koncertet egy kisebb terembe, mert nem telt meg a tervezett helyszín, és a közönség fele itt élő külföldiekből, illetve átruccanó osztrákokból állt. Mára meghódította Amerikát is, idén nyáron egy „50 állam 50 nap alatt” című koncertturnéra indul, amit nem kell magyarázni. Ahogy azt sem, hogy Bruce Springsteen már hat évvel ezelőtt nagy kedvencének nevezte őt. FTHC című, pár hete megjelent kilencedik lemezével végre feljutott a brit albumlista csúcsára. Talán ez a legszemélyesebb anyaga, az egyik dal például édesapjáról szól, aki a család legnagyobb meglepetésére nemet váltott (most Mirandának hívják), és akivel évekig nem beszélt. Egy jóbarátja öngyilkos lett - ő is kapott egy szép dalt. Az album iránti nagy érdeklődés részben talán annak is köszönhető, hogy a lockdown alatt hetente online egy szál gitáros koncerteket tartott a nappalijában. Sorra vette eddigi albumait, hetente eljátszott egyet elejétől végéig (zenészek tudják, mekkora teljesítmény ez), miközben kedvenc koncerthelyszínein igyekezett segíteni - a nézők utalhatnak a bezárt klubok számlájára, hogy az ott dolgozókat ne kelljen szélnek ereszteni. (Összesen 300 ezer fontot muzsikált össze, jótékonysági díjat is kapott érte). Az új dalok is a karantén alatt születtek, néhányat azon frissiben be is mutatott egyre növekvő rajongótáborának, azonnali véleményt kérve, amitől mindenki úgy érezhette, részese lett az alkotói folyamatnak. Okos, tartalmas és innovatív folkpunk hallható a korongon, amelynél szerintem csinált már jobbat, de ez is bőven megérdemli a listavezető pozíciót. Energikus szerzemények dominálnak rajta, a szokásosnál kevesebb a ballada. Az egész sokkal közelebb van az indie-rockhoz, például a korai Arctic Monkeyshoz, mint a hetvenes évekbeli nagy példaképekhez, akik eddig gyakrabban inspirálták. Hatalmas zúzással indul a lemez, a Non Serviam című dal azt a bizonyos Million Dead nevű korai, Stooges-vonalú punkbandát idézi. A Gathering című vérbő, karcos rock and roll arról szól, hogy sokáig voltunk bezárva, de most már végre szabad a pálya, lehet koncerteken tombolni. Ez tavaly tavasszal született, amikor úgy tűnt, tényleg vége a világjárványnak. Az Untaited Love-ban saját egykori drogfüggőségéről vall őszintén, a Fatherlessben apjához való bonyolult viszonyát boncolgatja. A The House Where I Was Raised a legspringsteenesebb dal - a nagy példaképet szinte minden lemezén megidézi. A dalok zöme meglepően rövid, a rekorder My Bad csupán 1.44, néhány számnak pont akkor szakad vége, amikor érdekes kezd lenni. Ez azt jelentheti, hogy Frank Tumemek rengeteg ötlete és mondanivalója volt, de nem akarta meghagyni ezek felét egy következő lemezre, hanem minden azonnal kikívánkozott belőle. A lemez csúcspontja a Punches és az azt követő Perfect Score, ezek talán a legjellemzőbbek Tumer stílusára - remek dallam, lényegre törő, nyers hangszerelés, sodró ritmus, igazi rock and roll életérzés. A másik csúcspont a Wave Across the Bay a ritka balladák egyike, és mintha az előző albumról maradt volna le, amelyen az angol történelem mellékszereplőit, elégetett boszorkányokat, katonaszökevényeket, kocsmatöltelékeket énekelte meg. Itt most az öngyilkos barátról van szó, a szintén zenész Scott Hutchisonról, aki a nálunk kevésbé ismert Frightened Rabbit együtes alapítója volt. De Frank Tumemek van humora is, méghozzá jófajta angol humor. Ezt bizonyítja a The Zeitbeast vagy a The Resurrectionists, amely azzal indul, hogy „1981-ben egy hónapig tökéletes voltam, azóta már csak lefelé visz az út”. Ebből is tudható, hogy Frank Tumer betöltötte a negyvenet, de szerencsére továbbra is lelkes ötletelő, és sem zeneileg, sem szövegileg nem vádolható önismétléssel vagy megállapodottsággal. Azaz nem ül a babérjain, hanem kísérletezik. Például azzal, hogy három dalt akusztikus verzióban is felénekelt (a deluxe kiadáson legalábbis szerepelnek). A FTHC (Frank Tumer Hardcore) úgy tér vissza a gyökerekhez, hogy fogja és átülteti azokat friss földbe, nagyobb cserépbe. Ez az anyag garantáltan nem altatódalok gyűjteménye. A hardcore jelző pedig a felrázó zene mellett a szövegekre is értendő. A hangzás ecsetelése helyett talán elég annyi, hogy a lemez producere az a Rich Costey volt, aki például a Foo Fighters, a Biffy Clyro vagy a Muse albumai felett is bábáskodott már. Érezni rajta, hogy koncertanyagnak készült, átható buliszagot áraszt. Szinte látom magam előtt az ugráló tömeget. Remélem, nem csak a monitoron keresztül lesz hozzájuk szerencsém. Kulturális bojkott az oroszok ellen A varsói operaházat éjszakánként ukrán szfnekkel világítják ki (Fotó: FB) Megtartani vagy sem? AVarsói Nemzeti Opera elhalasztotta az áprilisra tervezett Puskin azonos című drámájából kászült Muszorgszkij-opera, a Borisz Godunov bemutatóját annak sajátosan orosz, nemzeti tartalma miatt. Európa-szerte sok kulturális intózmóny bojkottálja az orosz művészeket ás műveket. „Hölgyeim és uraim, kedves nézők, mi a nemzeti opera vagyunk, a Lengyel Nemzeti Opera. A székhelyünk Varsóban van, abban a városban, ahol a II. világháborús bombázások emléke nagyon élénken él a történelmi emlékezetben. Ukrajnában jelenleg háború van, az ukrán nép szenved. Tiszteletünket fejezzük ki azok előtt a hősies ukránok előtt, akik a szülőföldjük védelméért harcolnak. Mindezek miatt töröljük a Borisz Godunov április 8-ára tervezett premierjét, ahogyan a további előadásokat is április 10- én, 12-én és 14-én. Hiszünk abban, hogy visszatérünk majd ennek a darabnak a munkálataihoz békeidőben” - írja Waldemar Dabrowski igazgató. Az épületet éjszakánként az ukrán nemzeti színekkel világítják ki, és a varsói intézmény számos gyakorlati intézkedéssel is segíti az Ukrajnából érkező menekülteket, például színházi apartmanokat nyitottak meg az ukrán gyermekes anyukák számára. A Rotterdami Filharmonikusok bejelentették, hogy megszakítják a munkakapcsolatot Valerij Gergijev orosz sztárkarmesterrel, mivel a művész nem hajlandó elítélni az ukrajnai inváziót. A zenekar azt követően döntött így, hogy a Müncheni Filharmonikusok kedden közölték: megválnak a 2015 óta vezető karmesteri pozíciót betöltő Gergijevtől. München egyébként hivatalos testvérvárosi partnerséget ápol Kijevvel, a polgármester többek között ennek fényében szüntette meg Valerij Gergijev szerződését. Nem sokkal ezután a Bajor Állami Opera is lépett: nem kívánnak együttműködni Anna Nyetrebko világhírű orosz operaénekessel. A bojkott visszafelé is egyre gyakoribb a művésztársadalomban: Ján Strasser szlovák író például visszaadja a Puskin-érmet, amelyet 2004-ben kapott Vlagyimir Putyintól. (juk) Új bemutató lesz március 7-án a Komáromi Jókai Színházban. A Benkő Gáza Stúdiószínpadon láthatják a nézők Jordi Galceran kortárs katalán szerző vígjátékát, a Burundangát, Matusek Attila rendezésében. A rendező szerint a legtöbb komédia harminc-negyvenes színészekre íródott, a fiatalok kevés lehetőséget kapnak, pedig megérdemelnék. „Energikusak, szeretnek dolgozni, jól tudnak bánni a ritmussal, és kiváló a humorérzékük. Ezért kezdtem el olyan művet keresni, ami fiatalokról szól, humoros, de mégis van valami többlettartalma. Ebben a darabban elsősorban a gyermekvállalás témája fogott meg. Az egyik szereplő terhes lesz, és ezzel egy komoly döntéshelyzetbe kerül, mivel nem biztos benne, hogy a partnere ugyanúgy érez-e. Ha felneveli, akkor kivel és hogyan? Felmerül az abortusz lehetősége, ami korántsem vígjátéki alaphelyzet. Ami mindezt körüllengi, az pedig egy furcsa kisebbségi légkör, ami nem is annyira kisebbségi, ha jobban a mélyére ásunk - egy küzdés valamiféle elnyomás ellen, de ez is valahol máshol gyökerezik” - véli Matusek Attila. Valóban sok súlyos kérdés vár megválaszolásra, a darab szereplői azonban mégis inkább halogatják a döntést, amíg csak tudják. Pedig lehet, hogy mindenre van megoldás, és igazából csak egy jó hideg sörre van szükség, hogy tisztábban lássuk a dolgokat. De mi van akkor, ha minden új információ csak arra jó, hogy újabb kérdéseket vessen fel? Hogyan lehet döntéseket hozni, vagy egyáltalán gondolkodni rajtuk, ha az ember maszkos férfiakat talál a lakásában, ha kiderül, hogy a partnere nem is az az ember, akinek megismerte, kéretlen szakácsok állnak neki főzni a konyhában, és mindennek tetejébe még feltűnik egy mindentudó, vagyonos nagybácsi, aki ezeket az eseményeket nagy élvezettel kommentálja? Szereplők: Dékány Nikolett m.v., Katona Eszter e.h., Melecsky Kristóf m.v., Béhr Márton és Skronka Tibor. A díszletet Michal Losonsky m.v., a jelmezeket Lea Sáryová m.v. tervezte, dramaturg Finta Viktória e.h. Az előadás a Komáromi Jókai Színház és a Symbol Polgári Társulás együttműködésével jött létre. (k)
