Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-19 / 41. szám
wwwww.ujszo.com SZALON ■ 2022. FEBRUAR 19. 15 Hulmán. A hinduk szent állatnak tartják; hulmánként ábrázolják Hanumánt, a majomkirályt építmények sok esetben hihetetlenül jó állapotban maradtak fenn. Néhány szentélyt és templomot már meglátogattunk Kalkuttában és Bengaluruban, de a gyönyörűen díszített, faragott, különleges épületek mennyisége még így is elkápráztatott minket. Azt eddig is tudtam, hogy azoknak, akik európai keresztény kultúrán szocializálódtak, mint én is, nagyon érzéki, vagy mondjuk fülledt erotikával spékelt lesz a hindu kultúra. Irt találkoztunk először a testiség ábrázolásával templomszobrok formájában vagy a homlokzatok domborművein. Lenyűgöző volt szinte minden műemlék, amit csak meglátogattunk. Akadtak különleges helyek is, mint az ókori „királynő fürdője”. Egészen jó állapotban maradt fenn, csak víz hiányzott belőle. Aztán több helyen is találtunk kisebb-nagyobb, vízzel teli medencéket. Olyan is volt, amit szinte biztosan láttam már valamelyik hollywoodi filmben. Nagyon különleges, talán a legtöbbet fotózott régészeti emlék a területen. Millió szimmetrikusan kiépített lépcsőn lehet eljutni a vízhez. A terület tele volt óriási kövekkel, amelyek sok esetben szervesen illeszkedtek Hampi pazar architektúrájába. A nap sugarai elől ősrégi gránitpavilonok alatt lehetett védelmet találni, vagy a paloták mélyén, ahol gazdagon díszített oszlopsorok tartották a mennyezetet. Szinte nem volt olyan négyzetcentiméter ezen az ősi, Róma-méretű területen, amely ne lett volna gazdagon díszítve. Természetesen kisebb-nagyobb lingamokat is találtunk városszerte, fémből, kőből, és szinte mindegyik alaposan fel volt „szentelve”, vajjal, olajjal, gyümölcsökkel. Sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel a szimbólummal. Sokfelé láttam már, de eleinte valamiféle mezőgazdasági eszköznek tűnt, később azt gondoltam, hogy valami régi szakrális eszköz. Az első lingam láttán Aladdin csodalámpására aszszociáltam, később inkább egy óriási narancsfacsaróra. Amikor megtudtuk, hogy Siva nemi szervét szimbolizálja, kezdett értelmet nyerni a legfontosabb hindu istent övező tisztelet. „Siva, a pusztító” - ezt a szókapcsolatot már jól ismertem, most feltárult előttem az új arca: „Siva, a teremtő”. Ismét sok minden a helyére került. A hindu templomok erotikus díszítőelemei új megvilágításba kerültek. Érthetőbbé, olvashatóbbá vált a nagyon bonyolult hindu szimbolizmus. Ránk sötétedett, mire visszakeveredtünk a bejárathoz. Az idegenvezetőnket valahol nagyon messze elveszítettük. Megkerestük a reggelről már ismert vendéglőnket, és megvacsoráztunk. Mielőtt a szállásunkra mentünk volna, a közelben kezdtek gyülekezni az emberek, és fények gyúltak egy szertartásokra használt medence körül. Már tartott a szertartás, amikor odaértünk. Egy virágokkal gazdagon díszített színes házikót helyeztek a Virupáksa-templomhoz tartozó lépcsős víztartály (Pushkarani) vizére. A házikót hordók tartották a vízen, és egy hatalmas trón volt a közepén. Éppen akkor értünk oda, amikor egy pap, nagy valószínűséggel egy szent életű, a földi javakról lemondó szannjászi és kísérete odaért a medencéhez. Fúvósok sorfala között indultak le a vízen úszó kivilágított trónhoz. A csoda szép hangszereknek, nadaswaramoknak gyönyörű és messzire hallatszó hangja volt. A szannjászi, egy idős, kopaszra borotvált és nagyon magas szerzetes, okkersárga ruhát viselt. A többiek fehérben voltak. Ahogy a medence szélére értek, a szannjászi leült az odakészített különleges faszékre, a trón pedig elindult, hogy néhány kört tegyen meg a medencében. A zenészek közben összegyűltek a medence szélén és ott folytatták a ceremóniát. A medence lépcsőin összegyűlt emberek közül sokan ugrottak a medencébe és követték a trónt körbe-körbe az útján. A szertartás még nem ért véget, amikor elindultunk a szállásunkra. Hosszú napunk volt, és az előző éjszaka a buszon nem sokat tudtunk aludni. Másnap reggel biciklit kölcsönöztünk, és elindultunk az egyik legjobb állapotban levő, gránitból készült lépcsős víztározóhoz, a Mahanavami-templomhoz tartozó Pushkaranihoz, amit lépcsős kútnak is neveznek Több filmből is ismerős lehet, de sok más gyönyörű indiai helyszín mellett ez is megjelenik Tarsem Singh 2006-os alkotásában, a Zuhanásban. Kihagyhatadan film! Egy másik távolabbi helyszín, amelyet meglátogattunk, a Tungabhadra folyó volt; az odavezető útról úgy tűnt, az egész táj valóban az óriások játszótere. Mindenfele kisebb-nagyobb sziklák szétszórva, helyenként egy-két család élt a folyó partján. Néhány kisebb romot és szentélyt is megnéztünk, de ami a legszebb és legkülönlegesebb volt, az a csónak, amit a helyiek használnak errefelé. Úgy nézett ki, mint egy óriási, több méter átmérőjű bambusztál. Sehol nem láttam még ilyet. Amikor visszaértünk a bejárat és a szállásunk közelébe, ahol a majmok, árusok, tuk-tukosok, idegenvezetők hada várt, feltűnt, hogy egyvalamit még nem láttunk, ami minden, Hampiról szóló netes portálon ott van. A kőszekeret. A szekér valójában egy Garudának szentelt szentély, amely a Vittala templomkomplexumon belül épült. Egyes források szerint gránitkerekei valamikor forogtak is. Utazásunk Hampiban véget ért, megkerestük a legszebb helyet a naplementére. Nem volt nehéz, sok helyen fel volt tüntetve. Néhány majommal és turistával együtt kicsit belefeledkeztünk a nap egyre gyengülő sugarainak fényébe, és elindultunk a buszpályaudvarra. Arra gondoltam, vajon a mai maharadzsák és szultánok, akik ketté-, sőt háromfelé szakították Indiát a fiiggedenségük kivívása után (Pakisztán, India, Banglades), most mire készülnek. Volt alkalmam meglátogatni a pakisztáni-indiai határt és Bangladest is, de erről kicsit később. Juhász R. József (Részlet a Kalligram Kiadónál tavasszal megjelenő Egy performer élete című könyvből) Afrika választott partnere Európa kell hogy legyen Európai Unió és az Afrikai Unió között február 17-18-án Brüszszelben megrendezésre kerülő csúcstalálkozó - miután a Covid-19-világjárvány miatt több alkalommal el kellett halasztani -, az európai és afrikai állam-, illetve kormányfők számára 2017 óta először ad alkalmat a találkozásra. Az EU célja, hogy Afrika választott partnerévé váljon. Ezt a célt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke határozta meg az Afrikai Unió addisz-abebai székhelyén két évvel ezelőtt tett első látogatásunk során'. Mire van szükség ennek az ambiciózus célnak az elérése érdekében? Először is kellő szerénységgel kell közelítenünk az EU-AU partnerséghez. Afrika akkora, mint az Egyesült Államok, Mexikó, Kína, Japán, India, valamint Európa nagy része együttvéve. A 2000 nyelvet beszélő, 54 országból álló, valamint sokféle lehetőséggel és problémával rendelkező kontinenst nem lehet homogén egységként kezelni. Másodsorban, a realitások talaján kell maradnunk. Az Afrikával kapcsolatos pesszimizmus vagy éppen optimizmus ellenében én a realista megközelítés híve vagyok. Mielőtt a gazdasági növekedésről és a kereskedelmi kapcsolatokról beszélünk, Európának meg kell mutatnia, hogy hozzá tud járulni az afrikai országok békéjéhez, biztonságához és jó kormányzásához. Mielőtt a demográfiai osztalékról beszélünk, el kell ismernünk azon nehézségek mértékét is, amelyeket a népesség ellenőrizeden növekedése okozhat a társadalmakban. 2030-ra évente 30 millió fiatal fog belépni az afrikai munkaerőpiacra. Ahhoz, hogy fenntartható munkahelyeket lehessen teremteni számukra, az alapfokú oktatásnak kiemelt prioritást kell élveznie. A zöld energiára és a fenntartható fejlődésre való globális átállás támogatása során elő kell segítenünk az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítását is egy olyan kontinensen, ahol a lakosság közel fele nem jut elektromos áramhoz, és naponta küzdenie kell az ivóvízért és az élelemért. Emellett, miközben segítünk az afrikai országoknak jövőbeli oltóanyag-előállítási kapacitásaik fejlesztésében, már most elő kell segítenünk az oltási folyamat felgyorsítását. A kontinens lakosságának több mint 90%-a még mindig nem oltatta be magát a Covid-19 ellen. Amikor mi, európaiak ezeken a kérdéseken gondolkodunk, nem eshetünk abba a hibába, hogy azt hisszük, bármiféle menetrendet előírhatunk Afrika számára. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a közveden realitásokat és rövid távú korlátokat sem, amelyekkel az afrikaiak túlnyomó többsége szembesül. Ez különösen igaz most, hogy a Covid-19- világjárvány súlyosbította a kontinens amúgy is instabil helyzetét. A Száhel-övezetben egyre nő a bizonytalanság és a politikai instabilitás. Afrika szarva, ahol alig két évvel ezelőtt ígéretes demokratikus átalakulásnak lehettünk tanúi, mostanra súlyosan destabilizálódon. Emellett több afrikai ország újra adósságspirálba került. A világjárvány felgyorsította a geopolitikai versenyt Afrikában - már nemcsak a beruházási és üzleti lehetőségek jelentik a tétet, hanem az értékek és az irányítási modellek is. E téren szembetaláljuk magunkat más globális szereplőkkel, olyanokkal, akiknek módszerei és céljai nagyon eltérnek a mieinktől. Sokan közülük habozás nélkül fognak dezinformációs kampányokat és egyéb hibrid hadviselési formákat használni annak érdekében, hogy az európai befolyást aláássák. E nehézségek ellenére továbbra is nyomós okaink vannak arra, hogy Európa váljon Afrika választott partnerévé. Az egyik ok az, hogy Afrika problémái a mi problémáink. A terrorizmus és a biztonság hiánya nem ismer határokat. A Száhel-övezet egyáltalán nincs olyan messze Európától, mint gondolnánk; az Afrika szarván tapasztalható instabilitás pedig a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalát veszélyezteti. Figyelembe kell vennünk az éghajlatváltozást is, amely elkerülhetedenül új migrációs hullámokat fog előidézni, mivel tönkreteszi az emberek megélhetését és lakhatatlanná teszi közösségeiket. Emellett az is motivál minket, hogy az egész kontinens tele van lehetőségekkel. Afrika gazdaságai és társadalmai fiatalok és dinamikusak, amelyekre elöregedő társadalmainknak előbb-utóbb szüksége lesz. A kontinens bőséges nyersanyagkészletekkel és hatalmas potenciállal rendelkezik a megújulóenergia-technológiák alkalmazása és az előállításukban való részvétel terén. Végezetül fontos, hogy figyelembe vegyük a geopolitikai szempontokat. A 2050-re várhatóan 2,5 milliárd fő népességű Afrika egyre növekvő globális erőt képvisel. Szorosabb partnerként Európa és Afrika együttesen sokkal nagyobb befolyást gyakorolhatna a nemzetközi színtéren, új lendületet adva a multilateralizmus mindkét partner által támogatott modelljének. A sikerhez közös prioritásokon alapuló pozitív menetrendre lesz szükségünk. Anélkül, hogy megkerülnénk a nehézségeket, arra kell összpontosítanunk, hogy konkrét és gyors eredményeket érjünk el. Afrikának nem jótékonykodásra vagy médiamutatványokra van szüksége, hanem olyan együttműködésre és partnerségekre, amelyek képesek valódi eredményeket hozni az afrikai emberek számára. Ennek érdekében az EU-nak egyesítenie kell tagállamai, pénzügyi intézményei, fejlesztési bankjai és ügynökségei erőit. A világjárvány jelentéssel töltötte meg ezt az „Európa együtt” megközelítést - e munkamódszernek rutinná kell válnia a széttagolt stratégiák és a velük járó számos probléma elkerülése érdekében. Afrikában csakúgy, mint máshol, az EU csak akkor képvisel komoly erőt, ha az alkotóelemei együttműködnek. Ez nemcsak az uniós intézményeket és kormányokat jelenti, hanem azt is, hogy a civil társadalomnak és a magánszektornak jobban kell igazodnia a helyi dinamikákhoz. Afrika jövőjének nagy szerepe lesz abban, hogy Európa jövője hogyan alakul. Hatékonyabban kell tehát védelmeznünk az európai projektet Afrikában és másutt is, azáltal, hogy bizonyltjuk: az EU több hozzáadott értéket biztosít, mint más globális hatalmak. A februári csúcstalálkozón el kell kezdeni az új interkontinentális partnerség kiépítését. Josep Borrell Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Bizottság Európa globális szerepének erősítéséértfelelős alelnöke. © Project Syndicate Az
