Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)

2022-02-19 / 41. szám

116 SZALON ■ 2022. FEBRUAR 19. www.ujszo.com Összefogás van, együttműködés nincs Hírfogyasztó választóként csak kapkodom a fejemet. Elszomorít, amit a szlovákiai magyarok képviselőjének kikiáltott „egypártunk” vezetői művelnek. Próbálom megérteni a helyzetet. Keresem az okokat, vajon mi mo­tiválhatja a pártvezetés néhány régi és új vezetőjét? A szlovákiai magyarok többet érdemelnek (főleg, ha képesek lesznek sürgősen „kigyomlálni” a bomlasztó és hiteltelen pártvezetést, hiszen nyakunkon a helyhatósági és megyei választás) a pillanatnyi­lag produkált marakodástól. Ez a szemünk láttára zajló adok-kapok ugyanis a legőszintébb jóindulattal sem nevezhető politikai érdekkép­viseletnek. Magánérdek-érvényesí­tésnek talán. 1989-ben kaptunk egy esélyt. A szabadság esélyét. A módo­sított alkotmány lehetővé tette a demokratikus intézmények létrehozását. Megteremtette a többpártrendszer, valamint a civil szerveződések működési feltétele­it. Ezt a társadalom zöme öröm­mel fogadta. Ma már tudjuk, a tapasztalat is azt bizonyítja, hogy egy dologra, nevezetesen a fele­lősségre nem voltunk felkészülve. A mentális-lelki váltás, a verseny­­alapú társadalomra történő váltás talán a mai napig tart, ami kiter­melte az egyenlőtlenségeket is. A menet közbeni, sokszor hiányos jogi és gazdasági szabályozást sok „ügyeskedő” kihasználta. Ezzel szemben mások úgy érezték, vesz­tesei a demokratikus változásnak. Mindannyian megtapasztaltuk, hogy vannak kiemelkedően gaz­dagok, jómódúak, és vannak, akik a megélhetésért küzdenek. Az elmúlt 30 évben több párt, így a magyaroké is zászlójára tűzte, programjában meghirdette a társa­dalmi egyenlőtlenségek csökken­tését. Mindennap szembesülünk a leszakadó régió, a marginális társa­dalmi csoportokról beszámoló hí­rekkel. Ezzel szemben szótárunkból kikopni látszik a szolidaritás fogal­ma. Igaz, választások idején, akár a tavaszi kabátunkkal tél után, ismét találkozunk vele. Sajnálatos módon a tavaly októ­ber és idei februárig eltelt időszakot figyelembe véve nincs okunk op­timizmusra. Sőt. Nem látni sem­miféle elmozdulást. A pártvezetők egymást gyalázzák. Mi több, az utóbbi időben egyre több feszült­ségkeltésre alkalmas megnyilatko­zással szembesülünk. A kölcsönös zsarolás felülkerekedni látszik a jó­zan ész használatán. A tisztább kép érdekében idézem pártvezetőink konkrét nyilatkoza­tát: Berényi József - Magyar Hang 2022. január 14-20. „Az erős, markáns platformokból összerakott Szövetség úgy fog kinézni, mint amikor egy hajót, mondjuk autó-, vonat- és repülőalkatrészekből rak­nak össze. Igaz, hogy menni fog a vízen, de folyamatosan meg fog hibásodni, és csúnya lesz.” Vajon min munkálkodik Berényi? A hiba elhárításán vagy inkább a csúnyaság pártolásán? Sólymos László, a Szövetség választmányi elnöke: „Nem en­gedhetjük, hogy a magyarországi választási csatározás szembeállítson minket. Még akkor sem, ha a ma­gyarországi politikai történéseket nem egyformán értékeljük. Mert sokszínűek vagyunk. Nem megosz­tottak.” Én őszintén örülnék, ha ez így lenne. Sajnos Berényi már a plat­formok létezésében is, főleg a jövőt illetően, inkább akadályt, mintsem előnyt lát. Végül is ezt a minősítést a sajtóval is közölte. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Sólymos László véleménye a nem megosztottságról inkább a kívánság tartományába tartozik. Mi, akik nem látjuk az újonnan lét­rehozott formáció belső működési mechanizmusait, és csak a sajtóból értesülünk, zavarban vagyunk. Forró Krisztinán - Új Szó, 2022. január 28. - „életerős közösséget alkot a felvidéki magyarság ...iga­zából az adott országnak kellene vállalni az iskolabuszok üzembe helyezését...” Az vitán felül áll, hogy a buszo­kat meg kell köszönni. Forró Krisz­tián arról nem nyilatkozott, hogy mint egy legitim szlovákiai politikai párt vezetője, eljárt-e az illetékes hazai hatóságoknál. Hiszen alanyi jogon a saját kormányától kell kö­vetelni - elérni az egyenjogúsított, azonos bánásmódot. Adott esetben az iskolabuszt is mint egy részprob­léma megoldását. Ehhez viszont szükség lenne a szlovák pártokkal való korrekt párbeszédre. Ez idáig ennek a jeleit nem látjuk. Mózes Szabolcs (Összefogás­­platform), a Szövetség alelnöke a Híd korábbi elnökének címzett kritikája, Új Szó 2022. január 7.: „az elmúlt évek teljesítménye után nincs morális joga arra, hogy má­sokkal kapcsolatban bármilyen ki­jelentéseket tegyen, (...) aki érdekelt a Szövetség sikerében, nem a nyil­vánosság előtt vitatkozik.” A tisztelt olvasó figyelmét két, a szövegkörnyezetben meghatározó jelentőségű teljesítményre és mo­rálra szeretném ráirányítani. Bugár Béla teljesítménye érté­kelhető. Az elemzők-történészek majd elvégzik. Csak emlékeztetni szeretnék, hogy épp Bugár Béla ve­zette az MKP-t, amikor 20 par­lamenti képviselőnk volt, és lét­rehozták a Selye János Egyetemet Komáromban. Mózes Szabolcs még nem nyúj­tott értékelhető teljesítményt. Va­jon hogyan értékelhető a jelleme olyan embernek, aki hívadanul megjelenik az MKP-Híd sajtótá­jékoztatóján, s ott meggyanúsítja Sólymos Lászlót, hogy csupán azért sürgeti az összefogást, mert a NAKA rövidesen kopogtathat nála. Ha el is tekintenénk az ártadanság vélelmétől... ugyan rendelkezett-e Mózes Szabolcs megalapozott in­formációval? Milyen morál az, hogy „összebútorozok” a gyanúsí­tottal? Az összefogás gondolatát én ma­gam is támogattam, mint eszközét az eredményes, célirányos együtt­működésnek. Ez sajnos elmaradni látszik. Remélem, még lesznek olyan hiteles politikai képviselőink, akik komolyan veszik, akár a közös uni­ós és hazai értékazonosságra épülő célok megvalósítására való aktív tö­rekvést. Hiteltelen szereplőkkel nem lehet hiteles politikát képviselni. Ismert okok miatt (megosztás, kirekesztés, gyűlöletkeltés stb.) az elmúlt 10 év magyarországi kor­mányzati Fidesz-politikát nem tud­nám jó szívvel követendő példaként ajánlani. Hosszú vajúdás után azonban létrejött Az Egységes Magyarorszá­gért tömörülés. Szándékuk szerint a tiszták koalíciója. Olyan 6 párt működik együtt, ami korábban elképzelheteden lett volna. Hosszú volt az ő utuk, és sok lemondással járt. Minden szereplő kénytelen volt engedményeket tenni. Képe­sek voltak összegyúrni a jobb-bal, liberális, közép-konzervatív eszmei irányzatokat. Nálunk az MKP, Híd, Magyar Fórum és keresz­ténydemokratáknak kellene végre együttműködniük. Hiszen évekig hallottuk a 3 politikai párt részéről, hogy 80%-os a programazonosság. Ezt figyelembe véve az ember tény­leg nem érti, hogy milyen jelentő­ségű akadályokat kell most leküz­deni. Sok vezető egója, talán önös érdeke is kizárja a valós együttmű­ködést. Hosszabb távon segíthetne egy fuggeden, közpolitikái műhely. Olyan intellektuális csapat, amely gyakorlati tapasztalatokkal és elmé­leti ismeretekkel is rendelkezik. A párt egy ilyen műhelynél megren­delhetné a szükséges stratégiai és egyéb konkrét szakértői anyagokat, így végre az elkötelezettséget fel­válthatná a hozzáértés. A tiszta és tisztességes szlovákiai magyar közéleti képviselet megte­remtésének további elengedhetet­len feltétele a civilek szerepvállalása. Ezzel egyetértve és figyelembe véve Göncz Árpád, Magyarország volt köztársasági elnökének demok­ráciaértelmezését - mely szerint a demokrácia „egy létforma, amely az egyén és társadalom tudattalan alkuja során formálódó köztes álla­pot, és melynek a minőségét az ak­tuálisan hatalmát gyakorló politikai elit és a társadalom közt létrejövő alku határozza meg”. Tisztelt és kedves szlovákiai magyar akadémikusok, írók, szí­nészek, filmesek és még sokan má­sok, orvosok, mérnökök, tanárok, közgazdászok, szociológusok, jo­gászok, véleményformálók - szó­laljatok meg. Megítélésem szerint azonban a buborékunkból való kitörés leg­fontosabb feltétele az értékalapú, hosszú távú együttműködés vala­melyik szlovákiai politikai párttal. Jelen esetben, nagy valószínűséggel, profilját figyelembe véve a parla­menti SaS tűnik vállalható part­nernek. Tudatosítanunk kell, hogy csakis mi, idehaza oldhatjuk meg, hogy részesei legyünk a legfelső döntéshozatalnak. Az együttmű­ködés képtelensége a platformok megszüntetése, a gettósítás irányá­ba mutat. Ezért vajon ki vállalja a felelősséget? Reménykeltő azonban, hogy a Szövetséget tagjai közé fogadta az Európai Parlament legerősebb po­litikai pártcsaládja, a Néppárt. A néppártiak értékrendje közismer­ten polgári. Tőlük messze áll a na­cionalizmus, a kirekesztés, a gyűlö­letkeltés és együttműködéspártiak. Kiváló igazodási pont lehet. Ez egy valódi kihívás a Szövetség vezetése és támogatói részére. Zászlós Gábor A kölcsönös zsarolás felülkerekedni látszik a józan ész használatán. w A nő a világ legnagyobb borospoharával A paródiafilmek hatá­rait feszegeti a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban, ami a parodisztikus címe ellenére nem mindig teszi egyértelművé a néző számára, hogy viccel-e éppen. Pont ez a jó benne. Régen vége már annak az idő­szaknak, amikor évről évre dőltek a mozikba a népszerű filmek paródia verziói, és olykor maguk is közel akkora bevételt tudtak összehozni, mint azok a filmek, amiket kigú­nyoltak, csak éppen harmadakkora költségvetésből. A műfáj csúcsko­rát egyértelműen a ZAZ (Zucker- Abrahams-Zucker) művésznéven ismert trió alkotásai jelentették, melyek ráadásul az idő próbáját is kiállták a Csupasz pisztoly vagy az Airplane még ma is majdnem olyan vicces, mint a bemutatása évében volt, maximum annyiban csökkent az erejük, hogy egy-két popkulturális utalás ma már nem mond semmit a mai nézőknek Az általuk képviselt vonal nagyjából a Horrorra akad­va filmekkel ért véget, és ugyan a filmstúdiók azóta is előrukkolnak olykor-olykor egy-egy sikeres pa­ródiával (például Vaskabátok, Itt a vége, Zombieland...), ezek már kevésbé direkten gúnyolják k az ala­nyaikat. A Netflix új minisorozata, a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban már a címével elárulja, milyen filmeket készült kifigurázni. A széria a cél­keresztjébe az úgynevezett domestic thrillereket állította, melyek talán legismertebb előfutárát Hitchcock Hátsó ablaka jelentette. A thriller ezen álzsánere az utóbbi néhány év­ben kapott igazán erőre elsősorban könyvek formájában, de filmválto­zatból is számos sikerdarab készült már A lány a vonatontól az Egy ks szívességen át a Nő az ablakbanig. Összeköti ezeket a történeteket, hogy rendre egy jómódú, ugyanak­kor meglehetősen labilis fehér nő a főszereplőjük, ak általában egyedül­álló, és rendre alkohol- vagy gyógy­­szerfiiggőségi problémákkal küzd, aminek köszönhetően olykor még maga sem biztos abban, hogy egy adott helyzetben mit tett vagy mit . látott. A cselekmény nagy része az ő házában/lakásában és annak közvet­len környékén játszódik, a bűneset mögött pedig jobbára egy hozzá kö­zel álló személy vagy éppen ő maga áll. Mint minden csúcsra járatott műfej, egy idő után a domestic thril­ler is önmaga paródiájává vált, így a Netflix új minisorozatának alkotói jól érezték, hogy nem kell vicctö­megbe füllasztani a szériát, olykor az is elég a viccességhez, ha komolyan véve a zsánert mindig a legsablono­sabb megoldáshoz nyúlnak, és ép­pen csak egy picit tolnak rajta, hogy abszurdabb legyen. így lesz például a főszereplő Anna alkoholizmusa úgy megmutatva, hogy mindig a létező legnagyobb borospohárral a kezé­ben jár, amit mindig csurig tölt, és gyakorlatilag belefér a poharába egy teljes üveg vörösbor, vagy azért I lesz gyanús számunkra egy szere- I lő, mert már több mint két éve (!) I szereli a ház előtt álló postaládát. Kristen Bell halálosan komoly arccal játssza végig a legnagyobb sü- 1 ellenségeket is, és bár a sorozat saj­nos hosszabb a kelleténél, az abszurd poénok ellenére még azt is sikerül el­érnie, hogy érdekelje a nézőt: vajon ki lehet a gyilkos? Tóth Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom