Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-19 / 41. szám
116 SZALON ■ 2022. FEBRUAR 19. www.ujszo.com Összefogás van, együttműködés nincs Hírfogyasztó választóként csak kapkodom a fejemet. Elszomorít, amit a szlovákiai magyarok képviselőjének kikiáltott „egypártunk” vezetői művelnek. Próbálom megérteni a helyzetet. Keresem az okokat, vajon mi motiválhatja a pártvezetés néhány régi és új vezetőjét? A szlovákiai magyarok többet érdemelnek (főleg, ha képesek lesznek sürgősen „kigyomlálni” a bomlasztó és hiteltelen pártvezetést, hiszen nyakunkon a helyhatósági és megyei választás) a pillanatnyilag produkált marakodástól. Ez a szemünk láttára zajló adok-kapok ugyanis a legőszintébb jóindulattal sem nevezhető politikai érdekképviseletnek. Magánérdek-érvényesítésnek talán. 1989-ben kaptunk egy esélyt. A szabadság esélyét. A módosított alkotmány lehetővé tette a demokratikus intézmények létrehozását. Megteremtette a többpártrendszer, valamint a civil szerveződések működési feltételeit. Ezt a társadalom zöme örömmel fogadta. Ma már tudjuk, a tapasztalat is azt bizonyítja, hogy egy dologra, nevezetesen a felelősségre nem voltunk felkészülve. A mentális-lelki váltás, a versenyalapú társadalomra történő váltás talán a mai napig tart, ami kitermelte az egyenlőtlenségeket is. A menet közbeni, sokszor hiányos jogi és gazdasági szabályozást sok „ügyeskedő” kihasználta. Ezzel szemben mások úgy érezték, vesztesei a demokratikus változásnak. Mindannyian megtapasztaltuk, hogy vannak kiemelkedően gazdagok, jómódúak, és vannak, akik a megélhetésért küzdenek. Az elmúlt 30 évben több párt, így a magyaroké is zászlójára tűzte, programjában meghirdette a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését. Mindennap szembesülünk a leszakadó régió, a marginális társadalmi csoportokról beszámoló hírekkel. Ezzel szemben szótárunkból kikopni látszik a szolidaritás fogalma. Igaz, választások idején, akár a tavaszi kabátunkkal tél után, ismét találkozunk vele. Sajnálatos módon a tavaly október és idei februárig eltelt időszakot figyelembe véve nincs okunk optimizmusra. Sőt. Nem látni semmiféle elmozdulást. A pártvezetők egymást gyalázzák. Mi több, az utóbbi időben egyre több feszültségkeltésre alkalmas megnyilatkozással szembesülünk. A kölcsönös zsarolás felülkerekedni látszik a józan ész használatán. A tisztább kép érdekében idézem pártvezetőink konkrét nyilatkozatát: Berényi József - Magyar Hang 2022. január 14-20. „Az erős, markáns platformokból összerakott Szövetség úgy fog kinézni, mint amikor egy hajót, mondjuk autó-, vonat- és repülőalkatrészekből raknak össze. Igaz, hogy menni fog a vízen, de folyamatosan meg fog hibásodni, és csúnya lesz.” Vajon min munkálkodik Berényi? A hiba elhárításán vagy inkább a csúnyaság pártolásán? Sólymos László, a Szövetség választmányi elnöke: „Nem engedhetjük, hogy a magyarországi választási csatározás szembeállítson minket. Még akkor sem, ha a magyarországi politikai történéseket nem egyformán értékeljük. Mert sokszínűek vagyunk. Nem megosztottak.” Én őszintén örülnék, ha ez így lenne. Sajnos Berényi már a platformok létezésében is, főleg a jövőt illetően, inkább akadályt, mintsem előnyt lát. Végül is ezt a minősítést a sajtóval is közölte. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Sólymos László véleménye a nem megosztottságról inkább a kívánság tartományába tartozik. Mi, akik nem látjuk az újonnan létrehozott formáció belső működési mechanizmusait, és csak a sajtóból értesülünk, zavarban vagyunk. Forró Krisztinán - Új Szó, 2022. január 28. - „életerős közösséget alkot a felvidéki magyarság ...igazából az adott országnak kellene vállalni az iskolabuszok üzembe helyezését...” Az vitán felül áll, hogy a buszokat meg kell köszönni. Forró Krisztián arról nem nyilatkozott, hogy mint egy legitim szlovákiai politikai párt vezetője, eljárt-e az illetékes hazai hatóságoknál. Hiszen alanyi jogon a saját kormányától kell követelni - elérni az egyenjogúsított, azonos bánásmódot. Adott esetben az iskolabuszt is mint egy részprobléma megoldását. Ehhez viszont szükség lenne a szlovák pártokkal való korrekt párbeszédre. Ez idáig ennek a jeleit nem látjuk. Mózes Szabolcs (Összefogásplatform), a Szövetség alelnöke a Híd korábbi elnökének címzett kritikája, Új Szó 2022. január 7.: „az elmúlt évek teljesítménye után nincs morális joga arra, hogy másokkal kapcsolatban bármilyen kijelentéseket tegyen, (...) aki érdekelt a Szövetség sikerében, nem a nyilvánosság előtt vitatkozik.” A tisztelt olvasó figyelmét két, a szövegkörnyezetben meghatározó jelentőségű teljesítményre és morálra szeretném ráirányítani. Bugár Béla teljesítménye értékelhető. Az elemzők-történészek majd elvégzik. Csak emlékeztetni szeretnék, hogy épp Bugár Béla vezette az MKP-t, amikor 20 parlamenti képviselőnk volt, és létrehozták a Selye János Egyetemet Komáromban. Mózes Szabolcs még nem nyújtott értékelhető teljesítményt. Vajon hogyan értékelhető a jelleme olyan embernek, aki hívadanul megjelenik az MKP-Híd sajtótájékoztatóján, s ott meggyanúsítja Sólymos Lászlót, hogy csupán azért sürgeti az összefogást, mert a NAKA rövidesen kopogtathat nála. Ha el is tekintenénk az ártadanság vélelmétől... ugyan rendelkezett-e Mózes Szabolcs megalapozott információval? Milyen morál az, hogy „összebútorozok” a gyanúsítottal? Az összefogás gondolatát én magam is támogattam, mint eszközét az eredményes, célirányos együttműködésnek. Ez sajnos elmaradni látszik. Remélem, még lesznek olyan hiteles politikai képviselőink, akik komolyan veszik, akár a közös uniós és hazai értékazonosságra épülő célok megvalósítására való aktív törekvést. Hiteltelen szereplőkkel nem lehet hiteles politikát képviselni. Ismert okok miatt (megosztás, kirekesztés, gyűlöletkeltés stb.) az elmúlt 10 év magyarországi kormányzati Fidesz-politikát nem tudnám jó szívvel követendő példaként ajánlani. Hosszú vajúdás után azonban létrejött Az Egységes Magyarországért tömörülés. Szándékuk szerint a tiszták koalíciója. Olyan 6 párt működik együtt, ami korábban elképzelheteden lett volna. Hosszú volt az ő utuk, és sok lemondással járt. Minden szereplő kénytelen volt engedményeket tenni. Képesek voltak összegyúrni a jobb-bal, liberális, közép-konzervatív eszmei irányzatokat. Nálunk az MKP, Híd, Magyar Fórum és kereszténydemokratáknak kellene végre együttműködniük. Hiszen évekig hallottuk a 3 politikai párt részéről, hogy 80%-os a programazonosság. Ezt figyelembe véve az ember tényleg nem érti, hogy milyen jelentőségű akadályokat kell most leküzdeni. Sok vezető egója, talán önös érdeke is kizárja a valós együttműködést. Hosszabb távon segíthetne egy fuggeden, közpolitikái műhely. Olyan intellektuális csapat, amely gyakorlati tapasztalatokkal és elméleti ismeretekkel is rendelkezik. A párt egy ilyen műhelynél megrendelhetné a szükséges stratégiai és egyéb konkrét szakértői anyagokat, így végre az elkötelezettséget felválthatná a hozzáértés. A tiszta és tisztességes szlovákiai magyar közéleti képviselet megteremtésének további elengedhetetlen feltétele a civilek szerepvállalása. Ezzel egyetértve és figyelembe véve Göncz Árpád, Magyarország volt köztársasági elnökének demokráciaértelmezését - mely szerint a demokrácia „egy létforma, amely az egyén és társadalom tudattalan alkuja során formálódó köztes állapot, és melynek a minőségét az aktuálisan hatalmát gyakorló politikai elit és a társadalom közt létrejövő alku határozza meg”. Tisztelt és kedves szlovákiai magyar akadémikusok, írók, színészek, filmesek és még sokan mások, orvosok, mérnökök, tanárok, közgazdászok, szociológusok, jogászok, véleményformálók - szólaljatok meg. Megítélésem szerint azonban a buborékunkból való kitörés legfontosabb feltétele az értékalapú, hosszú távú együttműködés valamelyik szlovákiai politikai párttal. Jelen esetben, nagy valószínűséggel, profilját figyelembe véve a parlamenti SaS tűnik vállalható partnernek. Tudatosítanunk kell, hogy csakis mi, idehaza oldhatjuk meg, hogy részesei legyünk a legfelső döntéshozatalnak. Az együttműködés képtelensége a platformok megszüntetése, a gettósítás irányába mutat. Ezért vajon ki vállalja a felelősséget? Reménykeltő azonban, hogy a Szövetséget tagjai közé fogadta az Európai Parlament legerősebb politikai pártcsaládja, a Néppárt. A néppártiak értékrendje közismerten polgári. Tőlük messze áll a nacionalizmus, a kirekesztés, a gyűlöletkeltés és együttműködéspártiak. Kiváló igazodási pont lehet. Ez egy valódi kihívás a Szövetség vezetése és támogatói részére. Zászlós Gábor A kölcsönös zsarolás felülkerekedni látszik a józan ész használatán. w A nő a világ legnagyobb borospoharával A paródiafilmek határait feszegeti a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban, ami a parodisztikus címe ellenére nem mindig teszi egyértelművé a néző számára, hogy viccel-e éppen. Pont ez a jó benne. Régen vége már annak az időszaknak, amikor évről évre dőltek a mozikba a népszerű filmek paródia verziói, és olykor maguk is közel akkora bevételt tudtak összehozni, mint azok a filmek, amiket kigúnyoltak, csak éppen harmadakkora költségvetésből. A műfáj csúcskorát egyértelműen a ZAZ (Zucker- Abrahams-Zucker) művésznéven ismert trió alkotásai jelentették, melyek ráadásul az idő próbáját is kiállták a Csupasz pisztoly vagy az Airplane még ma is majdnem olyan vicces, mint a bemutatása évében volt, maximum annyiban csökkent az erejük, hogy egy-két popkulturális utalás ma már nem mond semmit a mai nézőknek Az általuk képviselt vonal nagyjából a Horrorra akadva filmekkel ért véget, és ugyan a filmstúdiók azóta is előrukkolnak olykor-olykor egy-egy sikeres paródiával (például Vaskabátok, Itt a vége, Zombieland...), ezek már kevésbé direkten gúnyolják k az alanyaikat. A Netflix új minisorozata, a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban már a címével elárulja, milyen filmeket készült kifigurázni. A széria a célkeresztjébe az úgynevezett domestic thrillereket állította, melyek talán legismertebb előfutárát Hitchcock Hátsó ablaka jelentette. A thriller ezen álzsánere az utóbbi néhány évben kapott igazán erőre elsősorban könyvek formájában, de filmváltozatból is számos sikerdarab készült már A lány a vonatontól az Egy ks szívességen át a Nő az ablakbanig. Összeköti ezeket a történeteket, hogy rendre egy jómódú, ugyanakkor meglehetősen labilis fehér nő a főszereplőjük, ak általában egyedülálló, és rendre alkohol- vagy gyógyszerfiiggőségi problémákkal küzd, aminek köszönhetően olykor még maga sem biztos abban, hogy egy adott helyzetben mit tett vagy mit . látott. A cselekmény nagy része az ő házában/lakásában és annak közvetlen környékén játszódik, a bűneset mögött pedig jobbára egy hozzá közel álló személy vagy éppen ő maga áll. Mint minden csúcsra járatott műfej, egy idő után a domestic thriller is önmaga paródiájává vált, így a Netflix új minisorozatának alkotói jól érezték, hogy nem kell vicctömegbe füllasztani a szériát, olykor az is elég a viccességhez, ha komolyan véve a zsánert mindig a legsablonosabb megoldáshoz nyúlnak, és éppen csak egy picit tolnak rajta, hogy abszurdabb legyen. így lesz például a főszereplő Anna alkoholizmusa úgy megmutatva, hogy mindig a létező legnagyobb borospohárral a kezében jár, amit mindig csurig tölt, és gyakorlatilag belefér a poharába egy teljes üveg vörösbor, vagy azért I lesz gyanús számunkra egy szere- I lő, mert már több mint két éve (!) I szereli a ház előtt álló postaládát. Kristen Bell halálosan komoly arccal játssza végig a legnagyobb sü- 1 ellenségeket is, és bár a sorozat sajnos hosszabb a kelleténél, az abszurd poénok ellenére még azt is sikerül elérnie, hogy érdekelje a nézőt: vajon ki lehet a gyilkos? Tóth Csaba
