Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-19 / 41. szám
Gubis Éva tárcája a Szalonban 2022. február 19., szombat, 16. évfolyam, 7. szám séges is. A dósa formára hasonlít a palacsintára, az idli pedig a gőzgombócra. De mindkét finomság erjesztett összetevőkből, lencséből és sokféle tápláló alapanyagból készül. Később a bengalurui egyetem menzáján mindennap ehettünk ezekből. Jólesett a reggeli. Mire befejeztük, mehettünk is a szállásunkra. Mindössze egy-két utcából állt az egész település, így nem volt nehéz megtalálni. Egy nagyon egyszerű, de tiszta szobát kaptunk a Kamala Guest House-ban, egyszerű fürdőszobával. Becuccoltunk, és máris mentünk felfedezni a történelem egy fontos szeletét. Jó döntésnek bizonyult az idegenvezető. Már az elején. Éjszaka ugyan kifejezetten hideg volt, de mostanra már tűzött a nap, és mindenki kezében megjelentek a vizespalackok. Az idegenvezető azonnal figyelmeztetett mindenkit a csoportunkból, hogy a palackokat és mindenféle élelmet tegyük a táskánkba, mert a majmok el fogják venni tőlünk. Alighogy kimondta, nem messze tőlünk az egyik turistától nagy kiabálások közepette elvették az ásványvizes palackot és elkezdtek vele játszani. Mivel nem tudták kinyitni, egyre mérgesebbek lettek, és egymás kezéből kapkodták ki a műanyag flakont. Érdekes volt nézni, hogy a területen élő kétféle majomfaj, a hulmán és a rézuszmajom mennyire elkülönül egymástól. A vörös pofájú, kisebb rézuszmajmok pofádanul randalíroztak mindenfelé, a fekete arcú, nagyobb, karcsú, őszes hulmánok mintha egy magasabb kaszthoz tartoztak volna, csak ültek a falakon, tetőkön, szóval olyan helyeken, ahonnan azért jól belátták a területet. Ők nem sokat mozogtak. A hinduizmusban Hanumán majomisten leszármazottjainak tartják és istenként tisztelik a hulmánokat. Beléptünk az első templomkomplexumba. Elképesztő ereje volt ezeknek a tereknek Mivel évszázadokig senki sem törődött a templomokkal, palotákkal, szentélyekkel, ezért az idő és a szélsőséges időjárás megkoptatta már a gyönyörű faragásokat, szobrokat, tornyokat. Az épületekben volt minden; hatalmas, láncra vert szent elefánt, virágokkal gazdagon feldíszítve. Majmok és kutyák mindenütt. A hajdanvolt gyönyörű (A szerző felvételei) H ampiba az út vagy 7-8 órát tartott, és csoda, hogy a gerincem egyben maradt. Éjszaka elméletileg kényelmes busszal utaztunk (sleeper bus), csak éppen sok helyen hiányzott az út, vagy olyan gödrök tátongtak rajta, hogy lehetetlen volt kikerülni. Olyan is volt, hogy elfogyott az út, és a folyómederbe tereltek bennünket, majd pár száz méterrel arrébb többszöri próbálkozásra sikerült csak onnan kijönni. Végül is szerencsésen megérkeztünk, valamikor nagyon korán hajnalban. Még sötét volt. Hospetben rakott ki minket a busz. Mónika már felkészített minket az árakra és egyezkedési taktikákra. Szállást már sikerült foglalnunk online, szinte Hampi szívében, már csak el kellett oda jutnunk, amihez még nagyon korán volt. Hospetben nem akartunk maradni, mert egyszerűen nem éreztük magunkat biztonságban. Hosszas alkudozás után viszonylag elfogadható áron találtunk tuk-tukot, ami bevitt minket Hampiba. Minden zárva volt, és még mindig nem kelt fel a nap. Észrevettük, hogy néhány turista ugyanabba az irányba indult el. Mint kiderült, egy kis reklámtábla hirdette azt a helyet, ahonnan a legszebb a napkelte. Gyorsan felkerekedtünk mi is, és a közeli hegy tetején csadakoztunk a mintegy tizenöt fős korán kelő turistához. Néhány majom is csadakozott hozzánk, így egész népes kis csapat várta, hogy előbukkanjon a nap. Egészen szürreális kép tárult elénk, amikor a nap végre kikászálódott a hegyek mögül. Ha nem kanyargott volna ott egy kis folyó, azt mondtam volna, hogy itt bizony valaki vagy valami hatalmas pusztítást végzett. Hatalmas kőgolyók mindenfele. Mintha valaki az összes hegyből szabálytalan formájú golyókat hasított volna ki, és akkurátusán szétszórta őket a tájon. Az nem lehet, hogy az erózió ilyen szabályos csatateret eredményezzen. Semmi sem volt emberi léptékű. Olyan óriási kőgolyók voltak, hogy hiába láttam, nem hittem el. A szekeret a 16. században a Vidzsajanagara Birodalom királya, Krishnadevaraya építette, akit egy Odissában vívott csata során-lenyűgözött Konark, a Nap-templom szekere. A szekér a birodalom szépségét és művészi tökéletességét hivatott képviselni. A hampi szekérről érdekes hiedelem terjed. A helyiek úgy vélik, hogy a világ megáll, ha a szekér elmozdul a helyéről. Mára már szakrális jelentőssel bír, és még az UNESCO is a világörökség részeként ismerte el. Mindössze három ilyen szekér van Indiában. Hampi, hulmánok, maharadzsák és szultánok Elemi erejű volt a napfelkelte. Annál is inkább, mivel nem láttuk még a tájat napfényben. A hatalmas istenek játszóterén cikázó napsugarak kívül-belül átmelegítettek minket. Mivel még Kalkuttában beszereztünk indiai SIM-kártyát, és térerő is volt, megnéztük, mit is írnak Hampiról, mit kell tudni róla, mielőtt belépünk falai közé. A következő történet arról szól, miért is itt alapították meg Vidzsajanagara Birodalom fővárosát 700 évvel ezelőtt, és miért építettek egy Róma méretű várost a semmi közepébe. A két testvér és hadvezér, Harihara és Búkká, beszámolt gurujuknak, Vidjáranjának egy szokadan eseményről, amit egy vadászaton látott. Egy nyúl, akit a vadászkutyájuk üldözött, hirtelen felbátorodott és a kutya ellen fordult. A guru azt mondta nekik, hogy az a hely nagyon különleges, és arra kérte őket, hogy ott alapítsák meg a birodalom fővárosát. Ezért épült ide és lett a csaknem 300 évig virágzó Karnataka Birodalom székhelye Hampi. 1500- ban már Peking után a világ második legnagyobb városa és India leggazdagabb városa volt. Még mindig nagyon kora reggel volt. Lejöttünk a hegyről, és elindultunk megkeresni a szállásunkat, vagy valamilyen reggelizőhelyet a környéken. A vendéglátósok éppen tehénlepénnyel mosták fel a portájuk előtti részt, és szebbnél szebb színes mandalákat szórtak a száradó porba. Egészen furcsa keveréke volt ez a tibeti buddhizmusnak és a hinduizmusnak. Találtunk végül egy éppen nyitó hátizsákos vendéglőt, egészen érdekes menüvel. Vegán, ájurvéda és angol reggeli is volt az édapon, pontosabban a falakra krétával felírva, na meg a jótékony megunhatadan chai. Akkor már meg tudtam különböztetni a ront a naantól, a parathát a chapatitól, de végül is dósát rendeltünk, hiszen Dél-Indiában vagyunk, és itt az idlivel együtt ez a legnépszerűbb étel, ráadásul finom és egész-A hatalmas istenek játszóterén cikázó napsugarak kívül-belül átmelegítettek minket. A Mahanavami-templomhoz tartozó Pushkarani
