Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-02 / 26. szám
Ne féljünk kreatívnak lenni és megálmodni a jövőt! V an értelme továbbtanulni? Az érettségi után ne álljak inkább azonnal munkába? Képes leszek érvényesülni? Mihez kezdjek az életemmel? - ilyen és hasonló kérdések sok végzős középiskolás fejében megfordíthatnak. A fiatalok most életük egyik legfontosabb döntése előtt állnak, sokan bizonytalanok és kételkednek, vajon merjenek-e nagyot álmodni, és merjék-e megvalósítani az álmaikat. Nem mindenki szereti az iskolát és a tanulást, és vannak, akik a középiskolás évek alatt végig arról álmodoznak, mikor mondhatnak végre búcsút az iskolapadoknak, mondván: majd ha leérettségizek, kitárul előttem az igazi és szabad világ! A fiataloknak ezen csoportja alig várja, hogy a felnőttek világának a részévé váljanak, és saját kezükbe vehessék életük irányítását. Talán már el is tervezték, hogyan bérelnek majd lakást és önállósodnak a szüleiktől, hogyan körnek új, egy életre szóló barátságokat, vagy hogyan fognak egész nap lustálkodni, fel se kelnek majd az ágyból, s nem mennek iskolába, nem hallgatnak meg egyetlen előadást sem, mert nem lesz muszáj. Hasonló gondolatai és érzései rengeteg fiatalnak lehetnek. A náluk pár évvel idősebbek tapasztalatból már tudják, hogy az érettségi vizsga után néhány nappal, héttel, esedeg hónappal rendszerint a rájuk szakadt óriási szabadság nem egyszer szorongássá alakulhat át, a felhődén boldogás hirtelen köddé válik, és a szabadságon kívül egyre inkább a felelősségvállalás fontossága is tudatosul bennük. A középiskolák végzősei számára most valóban elérkezett az idő, amikor el kell dönteniük, mihez kezdjenek az életükkel. De mi van akkor, ha valaki elpazarolja a drága időt, és az érettségi után olyasmivel kezd foglalkozni, ami végül nem teszi boldoggá? Másrészt egy 18 éves ember honnan is tudhatná, mire van szüksége, és a jövőben mitől lesz boldog? Fontos az önismeret Egyeseknek konkrét elképzelésük van, s már évek óta készülnek a jövőbeli szakmájukra, eszerint választották ki a szabadidős tevékenységeiket, iskolai szakköreiket, a tanulmányi versenyeket, különórákat. A határozadanok talán éppen azért haboznak, mert nem ismerik jól önmagukat, s nem veszik észre, mihez van tehetségük. Ezért nem árt egy kis önreflexió. Első lépésként tanácsos listát készíteni azokról a tantárgyakról, melyek érdekelnek az iskolában, és egy listát azokról a szakterületekről, melyek felkeltették az érdeklődésünket, de még nem volt lehetőség kipróbálni. Az egyes tantárgyak és tevékenységek mellé jegyezzük fel azokat a szakmákat is, ahol mindezt hasznosítani lehet! Utána gondolkodjunk el, vajon el tudjuk-e képzelni, hogy ez legyen a foglalkozásunk! Ne féljünk kreatívak lenni és álmodni, majd pedig bátran valósítsuk meg álmainkat! Természetesen mielőtt végleges döntést hozunk, a megálmodott szakmáról és az arra felkészítő iskoláról szerezzünk be minél több információt, sőt, ha lehet, keressünk fel embereket, akiknek ez a munkájuk, s beszélgessünk el velük! Később lehet módosítani Sokak számára kimondottan stresszt jelent a pályaválasztás és annak az eldöntése, hogy továbbtanuljanak-e, mert rendszerint minden oldalról azzal riogatják őket: fontos döntésről van szó, ami hosszú időre meghatározza az életünket. Ez így van, de ha később kiderül, nem jól választottunk, mindig lehet módosítani, és később új döntést lehet hozni! Ha túl nehéznek vagy unalmasnak bizonyulna a most kiválasztott szak vagy iskola, bármikor ott lehet hagyni, át lehet lépni, a tanulmányokat meg lehet szakítani, esedeg külföldi tanulmányutat is lehet intézni. Dolgozni pedig bármikor el lehet kezdeni, akár iskola mellett is. Ki segíthet? Aki végképp nem tudja, az érettségi után milyen úton induljon el, a felnőttektől kérhet segítséget. A legtöbb szülő szívesen ad tanácsot, illetve az intézményekről, a későbbi érvényesülés lehetőségeiről érdemes kikérni a középiskolákban tevékenykedő pályaválasztási tanácsadók véleményét - nekik az a dolguk, hogy naprakészen meg tudják válaszolni a tétovázó, tanácstalan diákok valamennyi kérdését, és útba tudják igazítani őket az oktatási intézmények labirintusában. Szükség esetén pszichológushoz is fordulhatunk, aki segít rávilágítani az erős oldalunkra, a készségeinkre és képességeinkre. A jelentkezési lapokat lassan ki kell tölteni, némelyik iskolába már februárban postázni kell. Noha az idő szűkös, a döntést nem szabad elkapkodni, minden lehetséges szempontot figyelembe kell venni. Reméljük, mellékletünkkel fogódzót tudunk nyújtani a helyes döntés meghozatalához. Bemutatunk néhány egyetemet, közöljük a jelentkezési határidőket, és igyekezünk megválaszolni a pályaválasztással kapcsolatban felmerülő gyakori kérdéseket, (sza)
