Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-10 / 6. szám
www.ujszo.com | 2022. január 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kié a szabadság? Az információ teher, meg kockázat, meg felelősség VERES ISTVÁN F ppen megválasztották Ma-Egyarországon az év halának a bodorkát, amikor Bandika és Ervin megtudták, hogy megint drágul a gáz. Mínusz négy fok volt, szélcsend, és napsütés. A Homályos tekintetű homárhoz címzett külvárosi kiskocsmában ültek, és arról beszélgettek, jelent-e valamit manapság a szó, hogy szabadság. Régebben így volt - kezdte Bandika, és felemlegette, hogy egykor egyesek sok mindenre hajlandók voltak ennek a szónak a hallatán. Akkor valószínűleg még jelenthetett valamit. De teszem azt most ön, itt velem szemben, mire lenne képes a szabadságért? Ervin lapátkezeibe temette arcát, szomorúan állapítva meg, hogy esélye sincs szabadságra menni, hiszen munkanélküli. Azoknak pedig az efféle extrák nem járnak. Bandika, kihasználva a keletkezett időrést, elővett pufajkája belső zsebéből egy pisztáciazöld könyvecskét, melynek az volt a borítójára írva, hogy „Bölcs mondások”. Emil Ciorantól idézett, a Nagyszeben mellett született francia filozófustól, méghozzá azt, hogy „...minden meggyőződés a szabadság akadálya”. Ekkor mondta be a rádió, hogy Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök televíziós beszédében tájékoztatta a lakosságot, hogy a rendfenntartó katonák bárkire lőhetnek az utcán, mert parancsba kapták. Ami pedig zajlik, egy terrorellenes művelet, ha valaki nem tudná. Megnyugtató, hogy vannak még országok, ahol az államfő újévi beszéde gyakorlati jelentőséggel bíró információkat is tartalmaz, kortyolt a Becherovkájába Bandika. Ervin kerülte a gyógynövényízű szeszeket, úgyhogy mentalikőrt ivott sörrel. Könynyeit törölgetve Cioran mondatához kanyarodott vissza, és bevallotta, hogy egyetért az 1995-ben elhunyt gondolkodóval. Mindig is úgy éreztem, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál szabadabb vagyok. Az információ ugyanis teher, meg kockázat, meg felelősség. Bandika felemelte fáradt mutatóujját, és figyelmeztette asztaltársát, hogy ne keverje össze a szabadságot a hülyeséggel. Ekkor mondta be a rádió, hogy az oroszok is Kazahsztánban vannak már, a kazah elnök ugyanis attól félt, hogy a katonái átállnak a megdrágult LPG miatt tüntető tömeghez. Tartanak tehát egy gyors terrorelhárítást, mielőtt forradalmasítaná a helyzetet valaki - helyezte a ráfolyt sörtől fodros alátétre a korsóját Ervin. Bandika cigarettát vett elő, és az asztallaphoz ütögette a szűrőt, hogy a dohány a papírban jobban összetömörödjön. Remélem, most nem az jön, hogy ötven évig azon vitatkoznak majd, melyik volt a forradalom, és melyik az ellenforradalom. Vagy hogy melyik volt a terror, és melyik a terrorelhárítás. Hát igen, attól függ, honnan nézzük, a terror felől-e, vagy az elhárítás felől - nyújtott egy lángoló gyufaszálat az asztal másik végéről Ervin, majd hozzátette, hogy „szerintem a kazakok megoldják”. Át is nyergeitek a lóhúsból készült ételek témájára, a lóhús ugyanis a kazakoknál nemzeti étel. Ekkor mondta be a rádió, hogy „Napfény járja át a szívem újra, csak egy szál bikinit hoztam el az útra. Újra érzem a balatoni lázat, Budapest várhat, míg vége van a nyárnak”. Bandika gyorsan elnyomta a csikket, Ervin kihörpintette a sört, majd elindultak hazafelé a hóban. A szerző a Vasárnap munkatársa Nem aggódik az olimpia miatt a WHO A Kínával hagyományosan elnéző Egészségügyi Világszervezet (WHO) nem tart attól, hogy a pekingi téli olimpia miatt nő a koronavírusos fertőzöttek száma. A WHO vészhelyzeti igazgatója, Michael Ryan nyilatkozatát az olimpiával kapcsolatos kérdésekben járatos insidethegames.biz ismertette, a mondandóból kiemelve, hogy a február 4-e és 20-a közötti olimpia nem jelent kockázatnövekedést a járvány terjedését illetően. A magas rangú tisztviselő a WHO álláspontját ismertetve hangsúlyozta: bizakodásuk alapját azok az óvintézkedések adják, amelyeket a kínai szervezők és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) hozott a pandémia továbbgyürűzésével szemben. A Pekingbe érkező olimpiai résztvevők zárt buborékrendszerbe kerülnek, és naponta Covid-teszten esnek át, végig szigorú korlátok közé szorítják a személyes kontaktusokat, a járvány terjedése szempontjából veszélyt jelentő találkozásokat, miközben az olimpiai nyitány előtt a vírus ellen be nem oltottakra eleve háromhetes karantén vár. A félelmek az elmúlt hetekben a vészesen gyorsan terjedő omikron-variáns megjelenését követően erősödtek fel, és a hatóságok a sportolók, tisztségviselők, újságírók védelme érdekében további szigorításokat léptettek életbe. „Az intézkedések nagyon szigorúak és igen erőteljesek, és jelenleg nem látjuk, hogy különösebb kockázattal járna a játékok megrendezése” - mondta a WHO-igazgató. A NOB mindenkit fokozottabb éberségre szólított fel a Kínába indulás előtt. A múlt hónapban azt közölte, hogy a nyári, tokiói olimpia nem eredményezett megnövekedett számú Covid-esetet Japánban. (mti, úsz) utóbbi napokban több olyan hír is felkavarta a közvéleményt, amelyről nem lehet elég sokat beszélni. Két olyan társadalmi problémát emelek ki közülük, amelyekről az emberek igyekeznek nem tudomást venni, de amint a nyilvánosság elé kerül, akár úgy, hogy megszólal a probléma elszenvedője, akár úgy, hogy hivatalos hír jelenik meg róla, azonnal úgy érzik, meg kell szólalniuk és el kell ítélniük valakit. A két probléma tulajdonképpen egy. Egy társadalmi és politikai szempontból kezeletlen probléma, melynek gyökerei nagyon mélyek. Olyan mélyek, hogy sokan még ma is azt hiszik, természetes, hogy a szülő azt tesz a gyerekével, amit akar. Ha úgy gondolja, hogy az megérdemli, megveri. A feleség pedig biztos valamit rosszul csinált, ha az „ura” megverte, mert hisz ok nélkül miért tett volna ilyet. „Én bizony otthagytam volna az első pofon után!” - hangzik a leggyakoribb ítélkezés a nő felett, akit bántalmaznak. De nem az első pofonnal kezdődik! És nem az áldozat a hibás azért, hogy bántalmazzák. A sok példa közül az egyik Szilágyi Liliána nyilatkozata arról, hogy az apja őt és édesanyját hosszú évekig rendszeresen bántalmazta. Ä nyilatkozat nyomán rögtön rengeteg elítélő és durva „vélemény” jelent meg a virtuális térben, teljesen függetlenül attól, hogy mik a tények, hiszen ezt még ki kell deríteniük a hatóságoknak. Mivel a gyűlölet nem ismer országhatárokat, a magyarul tudók határokon túlról is „beszóltak” - a troliok és a fizetett bérfirkászok, valamint az elvakult és elvakított gyűlölködők is. Ez utóbbiak egy olyan csoport, amely elhitte azt, amit el akartak hitetni velük, akik valamiért nem elégedettek az életükkel, és sokkal könnyebb gyűlölni ezért valaki mást, aki különbözik tőlük. Viszont ők is ugyanolyan veszélyesek saját magukra és környezetükre nézve, mint a troliok és a bérfirkászok- és akiket ezek képviselnek: a politikai és gazdasági hatalommal rendelkező pénzelőik. Ugyanez a gyűlöletbeszéd jelent meg a szlovákiai virtuális térben is- és a virtuális és nyomtatott médiumok egy része sajnos szintén kiveszi a részét az áldozathibáztatásból, az áldozat további traumatizálásából. Igen, annak a kislánynak az esetéről beszélek, akit az elmúlt napokban kegyetlenül megaláztak és megkínoztak a „barátai”, ráadásul ezek a „barátok” még meg is osztották mindezt az internet felületein, hogy dicsekedjenek a gonosztettükkel. Hogyan fajulhatnak idáig a dolgok? - kérdezi naivan a média és a közvélemény. Hát úgy, hogy nincs, aki odafigyeljen a jelekre, sőt gyakran nem is tudják, milyen jelekre kellene odafigyelniük. Hiába figyelmeztetnek a szakértők, a gyermekjogi és nőjogi szervezetek, hogy komolyan kell foglalkozni a gyermekek és nők elleni erőszakkal. Hiába készült komplex terv arról, hogyan lehet ezt megelőzni és felszámolni. Nincs politikai akarat arra, hogy odafigyeljenek a gyengébbekre. Vagyis: a politikai hatalomnak nem érdeke, hogy a terv megvalósuljon, mert sokkal jobb, ha a problémát lesöprik az asztalról, mivel továbbra is a patriarchális törvények, szabályok szerint akarnak uralkodni. Ezért nincs hatékony megoldás. Az igazságszolgáltatás munkatársai nem kapnak olyan képzést, amely felkészítené őket arra, hogy felismerjék a párkapcsolati és a családon belüli erőszakot, és azt helyén tudják kezelni. így a társadalomban mélyen gyökerező sztereotípiákból indulnak ki, laikusként, nem szakemberként kezelik az ügyeket. Nincs olyan képzés a pedagógusok, a szociális munkások, az egészségügyben dolgozók, a pszichológusok számára sem, amely segítene nekik felismerni a bántalmazást, és nincs olyan rendszer, amelyben ezt orvosolhatnák. A megoldást a jól bevált nemzetközi gyakorlatok átvétele jelentené, amely ez esetben az Isztambulban aláírta Nők elleni erőszak megelőzését és felszámolását megfogalmazó szerződés, valamint a gyermekek védelmét szolgáló szerződés ratifikálása és az ezekben foglaltak betartása lenne. Ehhez azonban politikai akarat kell, amelyre ki tudja, meddig kell még vámunk. FIGYELŐ Letartóztatják az oltatlanokat Az országát diktatórikus módszerekkel irányító Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnök utasította a helyi vezetőket, hogy tartsák otthonaikban azokat, akik nincsenek beoltva, és ha elhagyják lakhelyüket, tartóztassák le őket. „Keressék meg azokat, akik nincsenek beoltva, és utasítsák őket, hogy maradjanak nyugton! Ha nem engedelmeskednek, a falu vezetője jogosult letartóztatni őket” - jelentette ki az elnök. A rendelkezés az egész országban érvényes, „az emberek védelme érdekében hozták”, mert „az oltatlanok mindenkit veszélybe sodornak”. A 13 milliós főváros, Manila térségében már január elején korlátozásokat vezettek be, mert az omikron-variáns miatt megugrott az új fertőzöttek száma, igy az oltatlanok csak különösen fontos esetben hagyhatják el otthonukat. A 110 milliós ország 47 százaléka, 51 millió ember van beoltva, tehát elvileg 59 millió ember van bezárva. (mti)
