Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)

2022-01-10 / 6. szám

KULTÚRA www.ujszo.coml 2022. január 10. I 8 Őszinte látlelet az anyaságról Az elveszett lány egy igazi pszichodráma, a lényeg a felszín alatt zajlik, a főhős motivációi rejtve maradnak JUHÁSZ KATALIN Ez az elgondolkodtató, bátor, tabudöntögető film arról szól, mekkora nyomás nehezedik a nőkre a gyerekvállalással kapcsolatban, illetve milyen fontos az önismeret a család­­alapításhoz. A társadalom még ma is teljes önfeladást vár el az anyáktól, de előbb­­utóbb el kell fogadnunk, hogy nem minden nőből lesz auto­matikusan mintaanya, van­nak, akik számára a karrier fontosabb. Léda ötvenhez közeledő iroda­lomprofesszor, aki egyedül, illetve a könyvei társaságában érkezik a gö­rögországi nyaralásra. Minden jól alakul, amíg az idillt szét nem rom­bolja egy népes és zajos család. Pont mellette táboroznak le a parton, és arra kérik Lédát, húzódjon odébb, hogy elférjenek. Amikor a nő erre nem hajlandó, ellenségesen fordul­nak felé, a Jószomszédi” viszony csak akkor áll helyre, amikor Léda megtalálja az egyik fiatal nő, Nina elkóborolt kislányát. Az igazi bajok azonban csak ezután kezdődnek: a lányka babája rejtélyes módon eltű­nik, a gyerek pedig szinte belete­­tegszik a veszteségbe, kikészítve az egész famíliát. A továbbiakban ez a játékbaba a kulcsszereplő, a Léná­ban zajló bonyolult lelki folyamatok bemutatásának eszköze, ezért töb­bet nem is mondanék róla. Az elveszett lány Elena Ferrante Nő a sötétben című regényéből ké­szült, nemrég került fel a Netflixre, miután a nyugat-európai mozikban csak néhány hétig tudták játszani, nálunk pedig egyáltalán nem. Egy remek amerikai színésznő, Mag­gie Gyllenhaal rendezői debütálása ez a film. Bátor vállalás, hiszen a téma eléggé rázós, ráadásul a for­Olivia Colman és Dakota Johnson gatókönyvet is jegyző Gyllenhaal a főhősnőhöz hasonlóan két lány édesanyja. Az eredeti olasz környe­zetből más kulturális közegbe he­lyezte a cselekményt, emiatt fel kel­lett áldoznia néhány fontos elemet (például azt, hogy Léda az olaszok által szellemileg sivárnak tartott Nápolyból küzdötte fel magát a tu­dományos Parnasszusra, az irodal­mi olaszt beszéli, és a tengerpart­ra érkező család tagjai már nyers nápolyi dialektusukkal is múltbéli sebeket tépnek fel benne. Aki vi­szont nem ismeri a regényt, annak tökéletesen megfelel, hogy a família Queensből érkezett Görögországba, a professzor asszony pedig Camb­­ridge-ből. Léda figyeli őket a napozóágyról, leginkább a gyönyörű Ninát (Dako­ta Johnson) és cuki kislányát. Látja, ahogy az anya menekülni próbál rá­csimpaszkodó gyermeke fojtogató öleléséből - és eszébe jutnak saját lányai, akik ugyanezt csinálták vele. Túlszerették, lefárasztották, birto­kolni akarták, ő pedig nem volt fel­készülve erre. Felvillannak a múlt­béli jelenetek (a fiatal Lédát Jessie Buckley alakítja), rosszul kezelt hétköznapi helyzetekkel, idegesítő gyereksírással, kiszakadási kísérle­tekkel. Az öt- és hétéves kislányok figyelmet követelnek maguknak, miközben anyjuk próbál a tudomá­nyos munkájára koncentrálni, aho­gyan azt férje is teszi. Tényleg az a természetes, hogy a nő áldozza fel karrierjét a gyerekek kedvéért? És mi van akkor, ha hiáyoznak belőle azok az ösztönök, amelyek mindezt természetessé teszik? Vajon rossz anya az, aki szereti a gyerekeit, de évekre magukra hagyja őket, mert nem bírja tovább a gyűrődést? A film úgy teszi fel ezeket a kér­déseket, hogy a nézőre bízza a vá­laszadást. Nem kapunk magyaráza­tot Léda motivációira, furcsa visel­kedésére, a rendező egy kicsit sem igyekszik őt szimpatikussá tenni. Olivia Colman játéka rendkívül mi­­nimalista, épp ettől parádés: néhány gesztussal, pillantással, hangsúllyal képes feszültséget kelteni. Jessie Buckley ügyesen hozza ugyanazt az arcjátékot és gesztusrendszert, így fel sem tűnik, hogy a két szí­nésznő egyáltalán nem hasonlít egy­másra. A mellékszereplők is kivá­lóak. A nyaraló gondnokát játszó Ed Harris egyszerre titokzatos és földhözragadt, a büfésfiú, Paul Mes­cal egyszerre kíváncsi és diszkrét, Dagmara Dominczyk pedig kitárul­kozó, egyben óvatos is Nina sógor­­nőjeként. Még egy kis belső poén is belefér: a fiatal Lédát elcsábító irodalomprofesszor szerepét saját férjére, Peter Sarsgaardra osztotta a rendezőnő. Az operatőr szintén egy hölgy, a francia Héléne Louvart, aki finom érzékkel mutat sokatmondó nüan­­szokat. A párnán felbukkanó undo­rító bogár, a hirtelen jött eső, a ro­hadt gyömölcsök, a leskelődve elka­pott érintések, a titokzatos árnyékok és vakító napfény kettőssége mind a feszültséget hivatott fokozni. A né­ző végig azt várja, mikor robbannak az elfojtott indulatok. Igazi pszicho­­drámát látunk, ahol a lényeg a fel­szín alatt játszódik. Dickon Hinch­­liffe jazzes, álomszerű kísérőzenéje teszi teljessé a képet, mintha egy ré­gi bakelitlemez kötné össze a múltat a jelennel. Maggie Gyllenhaal teljes rende­zői fegyverzetben pattant elő. Gol­den Globe-ra jelölték ezért a filmért, Olivia Colman pedig a legjobb női főszereplőnek járó Aranyglóbuszt kaphatja meg holnapra virradóra Los Angelesben. Ha egyik sem jön­ne össze, akkor is már tizenhét díjat gyűjtött be szép csendben Az elve­szett lány, alig három hónap alatt. Uj albumot izzít a Guns N' Roses Meghalt a filmzenék nagyasszonya Új albumon dolgozik a Guns N' Rosas, és Slash szerint ha­marosan meg is jelentetik. Az ikonikus amerikai rock­banda gitárosa a Classic Rock magazinnak beszélt arról, hogy „egy egész lemeznyi új dalt" készülnek kiadni idén. Los Angeles. Tavaly már meg­jelentettek két dalt (Absurd, Hard Skool), amelyek egy ideje már kering­tek az interneten különböző koncert­verziókban, és még a zenekar 2008- ban megjelent utolsó nagylemezéről, a Chinese Democracyról maradtak le. Valójában ennél is korábban, 2001- ben születtek, és a mostani felállás­ban átdolgozták őket. Slash és Duff McKagan basszusgitáros 2016-ban csatlakozott újra a Guns N' Roseshoz, miután 1993-as albumuk, a The Spag­hetti Incident? után távoztak. McKa­gan már 2019-ben említette egy in­terjúban, hogy az újraegyesült csapat egy albumon dolgozik, de hozzátette, hogy nincs semmilyen ütemtervük, nem sietik el a dolgokat. Úgy tűnik, a pandémia alatt sokat haladt előre a projekt. „Új Guns N' Roses-anyag várható, méghozzá be­látható időn belül. De valószínűleg mindaddig nem fogunk kiadni róla semmit, amíg az egész lemezt el nem készítjük” - árulta el Slash a Clas­sic Rocknak, hozzátéve, hogy élvezi a közös munkát a stúdióban, illetve hogy elégedett az eddig felvett anyag­gal. A csapathoz közeli források több­ször felvetették, hogy Axl Rose éne­kes legalább két albumnyi kész dalt őriz a fiókjában, amelyeket azonnal ki lehetne adni, illetve hogy Slash és Duff ezekhez teszi majd hozzá a sa­ját ötleteit. A zenekar eredetileg 2020 tavaszán tervezte folytatni minden idők harmadik legsikeresebb turné­ját, a közel 5,4 millió nézőt vonzó Not In This Lifetime-ot, a pandémia mi­att azonban nyár derekáig vesztegelni kényszerültek. A friss európai kezdő­dátumjelen állás szerint 2022. június 4-e, Lisszabon. Quk) Elhunyt 93 éves korában Marilyn Bergman dalszerző, aki férjével, Alan Bergman­­nal több száz filmbetétdalt írt, köztük az Ilyenek vol­tunk és a Yentl című filmek Oscar-díjas számait. Los Angeles. Férje mellette volt, mikor elhunyt. Halálát lég­zéselégtelenség okozta, de nem szenvedett Covidban - közölte szóvivője. Az 1958-ban összeházasodott Bergmanék a legsikeresebb és leg­termékenyebb dalszerző párosok közé tartoztak, filmes, televíziós és színpadi munkákat is vállaltak. Olyan zeneszerzőkkel dolgoztak együtt, mint Marvin Hamlisch, Cy Coleman vagy Michel Legrand, és a világ legnagyobb énekesei, Frank Sinatra, Barbra Streisand, Aretha Franklin és Michael Jack­­son adták elő szerzeményeiket. Ők írták Streisand és Neil Diamond számára a You Don't Bring Me Flowers című duettet, Sinatra Ni­ce 'n' Easy című örökzöldjét és a Dean Martin által előadott Sleep Warm című slágert. De leginkább filmbetétdalaik révén váltak ismertté. A Barbra Streisanddal és Robert Redford­­dal forgatott Ilyenek voltunk című kultuszfilm főcímdaláért kapták első Oscar-díjukat, a másik kettőt pedig a Windmills of Your Mind (A Thomas Crown-ügy) és a Yentl filmzenéjéért vehették át az ame­rikai filmakadémiától. Két Gram­­my-díjat és négy Emmy-díjat is kaptak, valamint beiktatták őket a Dalszerző Hírességek Csarno­kába. Marilyn Bergman volt az első nő, akit beválasztottak az Ameri­kai Zeneszerzők, Szerzők és Ki­adók Társasága tagjai közé, ké­sőbb a szervezet elnöki posztját is betöltötte. Bergmanék ugyan­abban a brooklyni kórházban szü­lettek, Alan négy évvel korábban, mint Marilyn. Úgyanazon a kör­nyéken nőttek fel, és gyerekko­ruktól rajongtak a zenéért és a filmekért. Mindketten 1950-ben döntöttek úgy, hogy New York­ból Los Angelesbe költöznek, de csak pár évvel később találkoztak, amikor ugyanannak a stúdiónak kezdtek el dolgozni. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom