Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-08 / 5. szám
www.ujszo.coml 2022. január 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Hogy ízlik a hatalom világjárvány idején? Baj lesz, ha a politikának megtetszik a pandémiás üzemmód HUBERT KOWAL elején mindenki azt latolgatja, merre tart majd idén a világ, és az elmúlt két tragikus év miatt nincs sok okunk az optimizmusra. Annál már mindenki többet szeretne, hogy egyszer a legsötétebb viharfelhők is elvonulnak és kisüt a Nap. A világjárvány hatásairól a politikára, a gazdaságra és az emberek mindennapjaira beszéltek, írtak már éppen eleget, és hát ezek nélkül is tudja mindenki a magáét: a világ minden táján megszenvedték a mindent átrendező pandémiát. Erre az időszakra nemcsak a sok millió áldozat miatt fogunk emlékezni, hanem egy gyökeres társadalmi változásokat elindító korként is. Akár a tatárjárásra. Annak idején teljesen megváltoztatta egész Kelet-és Közép-Európát, úgy, ahogy most a Kelet-Azsiából érkező vírus az egész világon átírja a szabályokat. A legfontosabb az emberéletek megvédése, de emiatt olyan irányba indult el a világ, amely gyorsan megbosszulhatja magát. Mindenfélejárványügyi intézkedés, határlezárás, karantén és korlátozás az emberek védelme érdekében történik, de egyúttal óhatatlanul növeli a politika erejét. A politikusok beleszólását a mindennapokba. A magunk és szeretteink védelme érdekében kénytelenek voltunk lemondani bizonyos dolgokról, jogokról, és a döntést a választott képviselők kezébe adni. Ha ideális világban élnénk, járvány alatt a politikusok a járványügyi szakértőkre hallgatnának, hogy minél gyorsabban legyűrjünk egy-egy hullámot és visszatérhessünk a normális élethez. Csakhogy mióta világ a világ, mindig egy csomó kísértéssel járt a hatalom: populizmus, a közös kasszában való turkálás, önkény - nem csak pandémia idején leselkednek ilyesmik a vezetőkre. Ahogy a terrorista támadások utáni rémület felhatalmazást adott a politikának, hogy korlátozza az emberi jogokat és ellenőrzése alá vonja például az internetet, úgy a nem tágító járvány is hasonló folyamatokat indíthat el. Ha a politikának megtetszik a pandémiás üzemmód, akkor egy csomó dolog a járvány után is velünk marad a mostani időszakból. Hiszen a politikusok kivételes alkalmat kaptak arra, hogy a saját kedvük szerint próbálják formálni a társadalmat és úgy tűnik, még jó ideig ügyködhetnek ezen. Örök időkre a Coviddal, és soha máshogy? Inkább tényleg bízzunk jobb időkben és szebb napokban. A szerző a Trend kommentátora A számítógép olyan képet dobott ki, amelyen egy fehér ház látható kilátószerű toronnyal. A ház egyik oldalán lomblevelű fák, a másikon enyhén kikopott fű és egy fa, alatta pedig nyugágy. Aki lepihen, a végtelen tengert látja, mert a kikopott füves talaj fokozatosan átvált homokra, és a homok szélét már a tenger nyaldossa. Elképzelem, milyen lehet ott ülni. Ideális hely újévi tervek, álmok szövögetéséhez. Egyik álmom, elmenni egy ilyen helyre. Ehelyett a lakótelepi park egyik padján ülök, de manapság ennek is örülni kell. A szilveszter éjjeli robbanótöltetek maradványait már összeszedték, a „mulatság” egyetlen árulkodó nyoma a felborított „toi-toi”. Ezt a szerencsétlen vécéfülkét minden szilveszterkor támadás éri, jobb esetben feldöntik, de a tavalyit fel is robbantották. Még a közeli játszótér homokozójába is jutott a darabjaiból. Hát én most itt vagyok és olvasom, Djokovicsot nem engedték be Ausztráliába, mert „magánélete védelmére hivatkozva” nem árulta el, be van-e oltva. Igaz, ennek ellenére először kivételt kapott. A dolog körül már szinte világháborús helyzet alakult ki, nem is akarok belemenni. Valójában csak az alapkérdés érdekel. Az, hogy a szabályok mindenkire egyformán érvényesek-e. Amikor nálunk életbe lépett az OTP-rendszer, a kedvenc kávéházamban történt, hogy bejött egy szlovák celebekből álló társaság. Szinte átgázoltuk az igazolást kérő pincéren, s nyomultak egyenesen befelé. Ekkor a lengőajtó mögül kijött egy nagyon elegáns, nagyon határozott férfi, odament a celebek asztalához, s nagyon udvariasan megkérte őket, mutassák fel az igazolásukat. Azok elkezdtek röhögni, hogy „ugyanmá, haver, csak nem veszed ezt komolyan”. Mire ő ugyanolyan udvariasan felkérte őket, hogy távozzanak, mert nem lesznek kiszolgálva, mert az ő tulajdonában levő kávéházban ügyel arra, hogy a vendégei biztonságban érezhessék magukat. A társaság szitkozódva elvonult, a többi vendég pedig megtapsolta a tulajt. Igen, ilyen helyre szívesen megy az ember. Egy másik kávéházban mást tapasztaltam. Már hűvösödött odakinn, nem lehetett a teraszon ülni. Igazolást nem kértek, de nem volt ott senki, hát gondoltuk, arra az egy teányi időre bemegyünk. De huzat és hideg volt odabenn, mert az ablakok és a bejárati ajtó is tárva-nyitva volt. Nem lehet becsukni, mondta a pincémő, ez a főnök utasítása. Nem kémek igazolást, de kell, hogy járjon a levegő. Akkor mi felálltunk, egyrészt mert nem bízok olyan főnökben, aki a kiskaput keresi, másrészt a hideg miatt. Már indultunk kifelé, amikor bejött két híres szlovák focista két nővel. Milyen hideg van itt, mondták a nők. Erre az egyik focista odaszólt a pincéreknek, hogy csukják be az ajtót. A pincémő kezdte mondani, amit nekünk is, viszont a kollégája indult becsukni az ajtót. A pincémő meg akarta állítani, mire az illető azt válaszolta neki: „ugyan már, a főnök nincs itt, csak nem fogunk veszekedni a Hamsíkkal”. Mondjuk Djokoviccsal ellentétben HamSík semmiről sem tehetett. FIGYELŐ Háborgás kétnyelvűség miatt A nyelv tisztaságáért felelős francia akadémia háborút indított a kétnyelvű személyi igazolványok ellen, és az alkotmánybírósághoz fordul. Tavaly óta adnak ki olyan igazolványokat, amelyen franciául és angolul is szerepel az adatok megnevezése, a külföldi utazást akarták ezzel egyszerűsíteni. „Ki döntött arról, hogy egyenrangú nyelvként szerepelhet a francia és az angol? Az alkotmány kimondja, hogy Franciaországban az államnyelv a francia” - jelentette ki a Le Figarónak Héléne Carrére d'Encausse, az akadémia titkára. Egyébként a német igazolványokon francia és angol, a briteken pedig francia nyelven is fel vannak tüntetve a rubrikák. (tasr) Putyin és az öregedő posztszovjet autokraták hatalma véges A kazahsztáni véres tiltakozás intő példa més volt szovjet autokraták száméra, és bér az orosz beavatkozás megakadályozhatja a forradalmat, ám az csak tovább gerjeszti az elégedetlenséget. A Financial Times című brit lap szerint a kazah vérontás keserű lezárása annak, ami 30 éven át a stabil tekintélyelvűség iskolapéldájának tűnt Kazahsztánban. A korábbi elnök, Nurszultan Nazarbajev eddig elnyomta a szabadságjogok igényét, éspedig úgy, hogy gazdasági reformokkal külföldi beruházásokat csábított az országba és emelte az életszínvonalat. Gázárrobbanós Az egyik nagy tanulság mind a demokráciák, mind az autokráciák számára, hogy mekkora kockázatot hordoznak az emelkedő energiaárak, még az olyan szénhidrogénben gazdag országban is, mint Kazahsztán. A gázáremelés kiváltotta elégedetlenség most utat nyitott a korrupció és a Nazarbajev-família uralma elleni nyílt lázadásnak. Moszkvának pedig jó oka volt, hogy eleget tegyen a kérésnek és csapatokat küldjön, hiszen az Eurázsiái Gazdasági Szövetség mindhárom kulcsállamában, Oroszországban, Fehéroroszországban és Kazahsztánban is öregedő autokraták vannak a kormányrúdnál. Putyin megint segít A belarusz diktátor már tavaly orosz segítségre szorult és most erre a sorsra jutott Nazarbajev is, aki élete végéig a „nemzet vezetője” akart maradni, és modellül szolgálhatott az orosz vezetőnek. A kazah elégedetlenség tovább fog erjedni, így az ország még jobban Moszkva lekötelezettje lehet. Közben Kína és Törökország éberen figyel, mivel szeretné növelni befolyását a nyersanyagokban gazdag országban. A közép-ázsiai lázongás különleges háttérül szolgál a jövő heti amerikai-orosz párbeszédhez, amelynek témája az Ukrajna elleni orosz fenyegetés lesz. Mivel Putyin azt lesi, mi lesz Nazarbajewel, akitől ötletet merített. A Nyugat hibái A Bloomberg elemzése azt ajánlja, hogy a Nyugat ne Putyinban gondolkodjon, hosszabb távra tervezze kapcsolatait Oroszországgal, ajánljon együttműködést a következő nemzedéknek, valamint a volt szovjet köztársaságoknak, azaz tegye jóvá saját stratégiai hibáit. A kazah lázadás is mutatja, hogy a Szovjetunió bukása után létrejött tekintélyuralmi rendszerek megdermedtek, de a feszültségek repedéseket okoznak. Ahogy az Ukrajnában és Belaruszban, sőt, bizonyos fokig már orosz földön is történt. Ezek a rendszerek nem maradnak fenn örökké. Nazarbajev, Lukasenka és Putyin már „nagypapának” számít, az elnyomás tartja őket hatalmon, de erejük véges. Ettől persze még sokáig nyeregben maradhatnak, de a Nyugatnak el kell gondolkodnia a hogyan továbbon, hogy ne ismételje 30 évvel ezelőtti tévedéseit. Hiszen magukra hagyta az újonnan kialakult államokat, nem nyújtott nekik gazdasági segélyt, nem kötött velük kereskedelmi megállapodásokat, nem törődött aggályaikkal a NATO terjeszkedése miatt. Putyin már rég lemondott az együttműködésről, de a Nyugatnak nem szabad feltételeznie, hogy Putyin után még 30 évig tart, amíg az oroszok ismét jóindulatot tanúsítanak. (FT, Bloomberg, Népszava)
