Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)

2021-11-24 / 270. szám

KÖNYVESPOLC ■ 2021. NOVEMBER 24. AJÁNLÓ Itókáról, a Rolling Stonesról és Petroniusról, Careme-ről és Kun Béláról, zserbóról és kalácsról, ká­véról és töltött káposztáról, ham­burgerről és sóletről, Gdanskról és Nápolyról, szalonnáról és pacalról, birkapörköltről és thai levesről, Hamvas Béláról és Tarantinóról... A kötet szerzői: Balogh Adám, Bödőcs Tibor, Cserna-Szabó And­rás, Czinki Ferenc, Darida Bene­dek, Fehér Béla, Fehér Renátó, Gálffy Zsuzsanna, Gerlóczy Már­ton, Gundel Károly, Karafiáth Or­solya, Kinizsi Giusz Zoltán, Király Kinga Júlia, Kiing József, Körner András, Krasztev Péter, Nyá­­ry Krisztián, E Horváth Tamás, P. Szabó Dénes, Saly Noémi, Szán­tó T. Gábor, Szécsi Noémi, Szeder­kényi Olga, Szív Ernő, Vágvölgyi B. András, Váncsa István. www.ujszo.com A HÉVÍZ az egyeden olyan ma­gyar irodalmi folyóirat, amelynek állandó gasztrokulturális rovata van: a Hajószakács. Műfajilag sokszínű írások jelennek meg itt: gasztrotörténeti dolgozatok, ínyes esszék, hasnovellák, tárcák, úti­rajzok, paródiák. A lap és a Cser Könyvkiadó két nagy sikerű kö­zös vállalkozás — A másik forrada­lom című „alternatív ötvenhatos” és a Nézzünk bizakodva a múltba! című „alternatív trianonos” te­matikus novellaantológia - után most ebből a vegyes felvágottból válogat új kiadványában, A hévízi hajószakácsban. És hogy miről szól ez a könyv? Mindenről, ami csak a gasztro­nómia címszóba belefér. Balatoni halászléről és román miccsről, magyar borról és a pécsi Mecseki A hévízi hajószakács - Kortárs gasztroirodalmi antológia Cser Könyvkiadó, 2021 304 oldal Bödőcs Tibor első regénye, a Meg se kínáltak a magyar vidék iránt érzett szeretet (mondhat­ni realista) műve volt; a Mulat a Manézs a cirkuszi bravúrokra is képes magyar nyelv karneváli dicshimnusza, szertelen, barok­kosán burjánzó szatíra egy országról, amelyben a popu­­lizmus hamisítadan zsenije uralkodik a fejszesuhanás egy­szerűségével. Bödőcs Tibor: Mulat a Manézs Helikon, 2021 212 oldal Érettségi sapka, nejlonzacskóban DP210149 Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünnepük meg fenségesen. Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép szívére hangolódván csodásán fblvirágoztatta Cirkuszhazát: szerte az országban rózsa­ültetvények virítanak (s így munka is jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy külföldön) gáncsoskodnak - mert hogyan is lehetne egészséges lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség, hazaszeretet és férfias erő? Nehéz nap áll Hettikánia Porondmestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol (majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik, bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzul­tál, kufircol (tényleg) és így tovább. A végére, mi tagadás, kicsit elfárad. Mert hiszen ő is emberből van, még ha különleges anyagból gyúrta is a hettikán történelem. Egy szigorú tanár elől az iskolapadba bújó, ott védelmet kereső kamasz úgy szeretne az órán jelen lenni, mindent látva és közben észrevét­len maradva, mint a néző a színház nézőterén. Később döbben csak rá, hogy „a néző mindig nézett is, a figyelő megfigyelt”. P irkko Saisio regényé­nek kettős beszéd­módja is a néző és a nézett kettősségét képezi le. A felnőtt narrátor évekkel később visszate­kint saját kamaszkori lényére, látja magát különböző helyzetekben, s a felidézett alakról és események­ről egyrészt kívülről, egyes szám harmadik személyben, másrészt bensőségesebb hangon, a múltat jelenidejűsítve, egyes szám első személyben beszél. Az Ellenfény a finn írónő életraj­zi trilógiájának második kötete, a magyarul szintén Varga P. Ildikó lendületes fordításában megjelent, a gyerekkort felidéző Legkisebb kö­zös többszörös című regény folyta­tása, de önálló műként is olvasható. A trilógia második kötetében a főszereplő kamaszlányt különbö­ző jelenetekben látjuk, váltakozó helyszíneken, a nyitó fejezetben például az érettségi bankettje után, amint hajnalban mezítláb lépked a fűben, kezében a fehér magassarkú szandállal, mely egész este szorítot­ta a lábát. A naiv, illúziókkal teli, frissen érettségizett lányt később Svájcban találjuk, amint a vonaton finn-német szótárral az ölében a társalgásban később majd bevet­hető mondatokat fogalmaz. Az epizódok sorrendje nem időrend­ben halad, menet közben visszaka­landozunk a gimnáziumi évekhez, belelátunk egy megmagyarázha­­tadan indulatokkal, a megalázta­tásokból, az önbizalomhiányból fakadó gyűlölettel teli kamaszélet lelki hátterébe. Saisio könnyedén, iróniával, hu­morral fűszerezve tálalja a komoly témákat, koherens világot teremtve a széttartó szálakból. Nincs szüksé­ge hosszas elmélkedésekre, magya­rázó kommentárokra ahhoz, hogy a jelenségeket a maguk komple­xitásában bemutassa, elég egy-egy remekbe szabott kép, mely mintha egy kimerevített színpadkép vagy megállított filmkocka lenne, ma­gába sűrítve miniatűr hétköznapi tragédiákat. Ilyen például az apa képe, aki nejlonzacskóba csomagolt sapkával a fején nézi a tévét, mikor lánya hazajön az iskolából. A sap­ka jelkép, Finnországban a frissen érettségizetteknek egy fekete-fehér sapka jár, az elején egy lant alakú kitűzővel. Az apa, bár intellektu­w Elhatározza) hogy ö is meg akarja tanulni szétszedni', elválasztani) erőszakkal alárendelni a mondatokat. Mindeközben tudatosítja, hogy a valóság épp a nyelv, az írás révén alakítható. ális képességei megvoltak hozzá, nem érettségizett, így a gesztusban, ahogy lánya még kicsomagoladan sapkáját a fejére teszi, benne van az elrontott élet, az elszalasztott lehe­tőségek keserűsége mellett a lánya felemelkedése miatt érzett apai büszkeség is. A kamaszkor Saisio számára a nyelvhez való viszony, az íróvá érés Á mellékletet szerkesztette: Lakatos Kris: ujszo.com. Levélcím: DUEL-PRESS, s.r.o., Uj Szó - Könyvespolc, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3. szempontjából is fontos időszak. Mikor a Kárókatonának becézett tanárnő a táblánál szabdalja szét az összetett mondatokat, alá- és fölérendeltekre osztva őket, titkos rajongója, a diáklány (akit tanár­nője kezdetben közepesre értékel, s csak később figyel fel művészi hajlamaira) elhatározza, hogy ő is meg akarja tanulni szétszedni, el­választani, erőszakkal alárendelni a mondatokat, papírra írni a va­lóságot. Mindeközben tudatosítja, hogy a valóság épp a nyelv, az írás révén alakítható: ,A valósága mon­dat, amit leírok. ” A lány kamaszéveit meghatároz­za a családi marxista nevelés és az iskolai vallásos nevelés közti összeütközés is, az ellentmondás fokozza bizonytalanságait, bonyo­lítja önmaga helyének keresését a világban, erősíti az erre a korosz­tályra egyébként is jellemző ön­bizalomhiányt. Az iskolai szigor FRISS, ROPOGOS gyűlöletet vált ki, az atyai kiokta­tások pedig kudarcba fulladnak. Mikor az apa a marxizmus-leni­­nizmus lényegét magyarázza, az anya inkább védekezőleg elvonul a konyhába darázsfészket sütni. A lelki tartalmakat és a szemmel nem látható dolgokat a polgárság kitalálmányainak minősítő apa szavait lánya logikus érvekkel ki­forgatja, s az apa az érvek elfogytán egy kávéscsészét vág a lányához, aki ettől a pillanattól kezdve min­den tekintélyt gyűlöl: „Kalifát, apát, Marxot és Istent. így, ebben a sorrendben." A regény a tükröződésre épít, az idősben tükröződik a fiatal, a szü­lőben a gyerek, a svájci tájban a finnországi. A genderkérdéseket is tükröződések, ikerstruktúrák ha­tározzák meg: a svájci árvaház két gondozónője egyforma ruhát hord, kéz a kézben járnak az erdőbe mál­nát szedni, az asztalnál cserélgetik villáikat. A Dolores tánti szobájá­ból éjjel átszűrődő zajokat elemző finn lány gondolatban a különböző lehetőségeket és azok egymástól el­térő erkölcsi megítéléseit latolgatja, míg végül arra a következtetésre jut, hogy „Irma tánti Dolores pasija. Vagy nője. ” A neki megfelelő nemi szerepet kereső kamaszlány idősebb meg­testesülése a vénlány rokon, Ulla néni is, aki megjelenik egy csupa házastársakból álló partin, s egy­szerre a figyelem középpontjába kerül: ,Amikor egy egyedülálló megjelenik egy társaságban, gya­korlatilag mindenki pár nélkül marad. Az egyedülálló ember örök kihívás a környezetére nézve. ” A lány pragmatikus és az élet adta szűkös lehetőségekbe beletörődő anyja, akárcsak Ulla néni, ironi­kus megjegyzésekben fogalmazza meg a házasság és a párválasztás lényegét. A „valakinek párjává válni” gyakorlatilag a „pártatlan­ság” ellenképévé lesz, a szabadság elvesztéséé. Ulla néni életfilozó­fiája szerint a nőkkel folytatott viszony sokkal korrektebb, egy nő anélkül is jól érezheti magát egy másik nővel, hogy az elvárná, hogy másnap kivasalja a ruháit. Az anya a házasság dicsérete cí­mén csak olyan érveket tud fel­hozni, hogy az ő férje legalább nem részeges, nem veri a család­ját, nem költ el minden pénzt, s mégiscsak jó, ha van kivel megbe­szélni a dolgokat. Ez a két életfilozófia is ellenfény­ben látszódik, egymás tükörképe. Az általában két választás közön őrlődő főszereplő lányban egyre inkább megérlelődik az ő életét meghatározó felismerés. A jövő lehetőségei felvillannak ugyan, de elbizonytalanítva, mintegy „ellen­fényben”. A jövőt fürkésző fiatal mintha a napba nézne, amely el­vakítja a szemét, s a túl sok fénytől nem látná meg, ami másoknak, akik háttal állnak a napnak, min­dennél világosabb: csak érzi, de még nem látja tisztán azt, ami ott van már egészen közel, egy kar­nyújtásnyira. Polgár Anikó Pirkko Saisio: Ellenfény Polar, 2021 240 oldal Irrrn K Námestie detí 1610/2, 92401 Galanta tel.: 0317802937 fäX* 031 7802561 www.nabytokaafik.sk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom