Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)
2021-10-02 / 227. szám
SZALON ■ 2021. OKTOBER 2. www.ujszo.com BJ: Anyukaként mindig egyedül voltam hagyva a tennivalókkal meg a gyerekekkel, nem engedhettem meg magamnak, hogy akkor írjak, amikor a gyerekek otthon vannak. Mert biztos, hogy az egyiknek lelki baja volt, a másik rossz jegyet kapott, a harmadik valamit meg akart beszélni velem, a negyedik pedig épp elhagyta a balos tornacipőjét - abban az évben egyébként már negyedszer, vagyis volt otthon ugyanabból a méretből négy jobbos tornacipő. Szóval mindig történt valami. NYK: Amikor a mi gyerekeink tizennégy-tizenöt évesek lettek, elköltöztünk egy másik lakásba, ahol már volt saját dolgozószobám. Rákészültem, bezárkóztam, leültem az asztalhoz... És rájöttem, hogy ezt a csöndet nem bírom! Ki kellett nyírnom az ajtót, hogy legalább a háttérzajt halljam. Floridában van egy Salvador Dali Múzeum, ahol maga Salvador Dali fogadja a látogatókat, több mint harminc évvel a halála után, életnagyságú hologramként. Szelíizni is lehet vele. Archívumi filmfelvételek alapján modellezték a jellegzetes mozdulatait, a mimikáját, hangszínét, az intonációját, úgyhogy az életnagyságú Dali (a hologram) a rá jellemző hanghoidozással és hamisítás mosollyal közli, hogy nem hisz a halálban. Itt tart ma a mesterséges intelligencia A robotizáció sok munkahelyet meg fog szüntetni, elsősorban a gyárakban, de elképzelhető-e, hogy írókra sem lesz szükség, mert a mesterséges intelligencia a betáplált szövegeket kiértékelve megalkotja a tökéletes mondatokat és a tökéletes regényt? NYK; Bizonyos dolgokat az irodalomban is meg fog tudni csinálni a mesterséges intelligencia. Újságot írni már tud. Nem jól, de tud. Egy focimeccs részletes statisztikái alapján megír egy tudósítást. Szórakoztató regényeket, krimiket is meg tud majd írni, de azok sablonosak lesznek A lényeget ugyanis nem tudja. Nem fog tudni újítani, divatot teremteni a semmiből. Sok dologra képes lesz, és ennek vannak veszélyei, félek is tőle egy kicsit, de nem hiszem, hogy a művészetben előttünk fog járni. A művészetnek éppen az a lényege, hogy olyan helyre vezesse az emberi elmét, ahol még senki sem járt. BJ: Szerintem csodálatos lektűröket fog alkotni a mesterséges intelligencia. Krimit, kalandregényt szintén. De nagy kérdés, hogy mennyire lesznek háromdimenziósak a szereplők Mert az emberi tényező kiszámíthatadan. Nem lehet leképezni egymilliárd betáplált példa alapján sem. NYK: Az irodalom egyik funkciója ugyanis az, hogy mások érzelmi tapasztalatait közvetítse. A mesterséges intelligencia viszont mindig algoritmus marad, amihez más szövegek jelentik az alapot. Ami igazán kizökkentő, azt nem fogja tudni a gép. Leírni azt, hogy „a semmi ágán ül szivem”. Judit, amikor egy hónapja jeleztem, hogy meghívnánk Komáromba, azt válaszoltad, rendben, de éppen Kolumbiában vagy, és két hétig elérheteden leszel, mert nincs térerő a dzsungelben. Ezek szerint a családanya és az író mellett van egy kalandor éned is? BJ: Sokáig életem nagy veszteségének tartottam, hogy nem fiúnak születtem, mert azt gondoltam, hogy csak fiúkból válhat kalandor, kaszkadőr meg olyan világcsavargó, aki egyesíti magában a rejtői hősöket meg Indiana Jonest. Mindig ilyesmi szerettem volna lenni. Miközben volt egy olyan vágyam is, hogy legyen egy rakás gyerekem. Végül négy lett. Amikor az első kislányom megszületett, azzal szembesültem, hogy úgy kellene diplomamunkát írnom, hogy közben pelenkát cserélek, és valamiből el is tartom magunkat, mert a kislányom apukája gyorsan kikerült a történetből. De folyamatosan vágytam arra, hogy menjek, lássam, csináljam, feszegessem a határaimat. Amióta a gyerekeim nagyobbak, megengedem magamnak, hogy csak évi 340 napig legyek aktív anyuka, és a maradék időt úgy osztom be, hogy beleférjen egy dél-amerikai dzsungeltúra, bemászhassak a vízesések mögötti barlangokba és így tovább. Engem ezek a dolgok hoznak lázba. Tavaly, amikor kitört a járvány, Peruban rekedtél. Nem volt benned félsz? BJ: Perut egyik napról a másikra lezárták, a légteret is. Amikor ezt közölték, mi bent voltunk az Andok mélyén, egy icipici faluban. Tudok annyira spanyolul, hogy olvastam a helyi sajtót, ahol azt írták, az európaiak hurcolták be a vírust. Mindenféle csúfságokat kiabáltak ránk az utcán. Összeült a falutanács, és a helyiek úgy döntöttek, azonnal távoznunk kell. Felültünk az utolsó buszra, és volt 12 óránk, hogy eljussunk az Arequipa nevű nagyvárosba. A busz úgy száguldott velünk az 5200 méter magas hágón, hogy az utasok közül többen hánytak, a kanyaroktól, a magasságtól, az oxigénhiánytól, de a sofőr nem volt hajlandó megállni. Amikor aztán a városban boltba mentem volna, és egy katona nekem szegezte a fegyverét, hogy igazoljam magam, akkor azért meghökkentem, de félsz nem volt bennem. Én az ilyen extrém helyzetekben érzem jól magam. A kíváncsiságom erősebb, mint a félelem. A koronavírus-járvány és a karantén változtatott az olvasási kedven? NYK: Mindenki arra számított, hogy sokkal több időnk lesz olvasni a karanténban. Ez nem igazolódott be, mert aki dolgozott home officeban, azt tudja, hogy minden feladat megoldása körülményesebb. íróként nem volt nagy különbség, ez egy magányos szakma, sok íróval beszéltem, az ő életük nem változott meg, ugyanúgy ültek a szobájukban, és írtak. A könyvpiac érdekesen alakult, kevesebb könyv jelent meg, amikor viszont a karantén után kinyitottak a könyvesboltok, mindenki rohant könyvet venni. A kulturális szféra többi területéhez, a színházhoz, a mozihoz vagy a zeneiparhoz képest a könyvpiacot nem rengette meg alapjaiban a járvány, sőt: azt mondják, a világtörténelemben soha nem fogyott olyan sok könyv, mint tavaly novemberben és decemberben. BJ: Több kiadóval is dolgozom, és mindenütt az volt a tapasztalat, hogy a járvány megváltoztatta a vásárlási szokásokat, többen vásároltak online. A mesekönyvek piaca szárnyakat kapott, valamivel le kellett otthon komi a gyerekeket. Tavaly ősszel készült egy felmérés Magyarországon, amelyből az derült ki, hogy a magyar felnőttek több mint fele soha vagy szinte soha nem vásárol könyvet, és csak a tíz százalékuk olvas rendszeresen. Ez körülbelül 800 ezer rendszeres olvasót jelent Sok vagy kevés? NYK: A felig teli vagy félig üres pohár esete. Az látszik ebből a piackutatásból, összevetve a korábbi adatokkal, hogy évről évre kevesebb ember olvas könyvet: ma már 52% azok aránya, akik egyáltalán nem olvasnak Ez nem jó. Aki viszont olvas, az többet olvas, mint korábban, évi harminc-ötven könyvet. Ez nemzetközi összevetésben is nagyon jó mutató. Ami piaci szempontból különös, hogy ezeket az embereket senki nem tekinti célcsoportnak Miközben nagyságrendileg ugyanannyian vannak mint a rendszeresen sportolók Utóbbiakat a nagy cégek reklámkampányokkal próbálják elérni. Az olvasókat azonban - akik egyébként sokat költenek a költséges hobbijukra — valamiért nem. Ügy képzelik el őket, hogy szemüveges emberek ülnek egy sarokban, nem érdemes megszólítani őket. Pedig dehogynem! Hiszen ez egy kreatív, az ádagnál többet költő, piaci szempontból is fontos célcsoport. Ami kiderült még ebből a felmérésből, hogy a nők többet olvasnak, mint a férfiak. S ez már fiatal korban így van. Magyartanároktól hallom, hogy a fiúk nem olvasnak, vagy jóval kevesebbet, mint a lányok. Aminek lesznek hosszú távú következményei. Például az, hogy a kreatívabb szakmákba egy idő után nőket fognak felvenni. BJ: Akármerre járok, mindenhol azt tapasztalom, hogy a gyerekek falják a könyveket. S amíg ennyi helyes és kíváncsi gyerek van, addig én optimista vagyok. NYK: Nyilvánvalóan sokkal nagyobb eséllyel lesz olvasó abból a gyerekből, akinek meséket olvasnak, s aki otthon azt látja, hogy a szülei is szeretik a könyveket. De elsősorban az iskola dolga lenne, hogy olvasókká nevelje a gyerekeket, és ez nincs így, mert az iskolai oktatás struktúrája más. A tananyag a legnehezebb olvasmányokkal kezdődik. Odakerül egy diák, aki kevésbé van felvértezve olvasási kultúrával, mert, mondjuk, szegény családból származik, és akkor rögtön megkapja Homéroszt, Dantét meg Zrínyitől a Szigeti veszedelmet. Három pofon. Soha többé nem fog olvasni semmit. A kronologikus olvasás egy 19. századi elitkultúrának a hagyománya, és rendkívül sokat árt. Ezen sürgősen változtatni kellene. Gazdag József Új kiadvány a lublói várról Akoronavírus-járványt az idegenforgalom is megsínyli, ám ahol a fenntartók a kényszerleállásokkal is tarkított korlátozások idején jól tudtak és tudnak sáfárkodni az erejükkel és a tudásukkal, a működési koncepciók újragondolásának, az eddigi ismeretek újszerű összegzésének és bemutatásának lehetünk tanúi. Érdemes a turisztikai desztinációk (például egy-egy műemlék, tematikus útvonal, szolgáltatáscsomag stb.) fejlesztését szlovákiai magyar szemmel is figyelemmel kísérni. Egyrészt mi magunk is tájékozottabban válhatunk az újdonságok haszonélvezőivé, másrészt érték- és információközvetítők lehetünk: a szlovákiai kínálati oldalról hírt adhatunk az összmagyarságon belüli érdeklődőknek. Mindez nemcsak a tájékoztatás, hanem a kölcsönös bizalomerősítés szempontjából is lényeges. Ha a világ bármely részéről érkező magyar vendég érzi, hogy a szlovákiai kínálati oldal számára is kellőképpen fontos, nagyobb kedvvel jön felfedezni „Hegyország” szépségeit. Ha pedig a szlovákiai szolgáltató azt tapasztalja, hogy magyar részről észrevették és méltányolják a magyar vendég komfortosabb kiszolgálását célzó törekvését, tudatosabban fog a továbbfejlesztéshez. Csak az ilyen kölcsönösen türelmes „kirakójáték” lendíthet túl bennünket a sajnos még számos helyen - és nemegyszer mindkét oldalról - tapasztalható idegenkedésen. A közvetítésben szakmai-tudományos szinten a „kínálati” és „keresleti” terepet is kellőképpen ismerő (vagy azt könnyebben feltérképezni képes) szlovákiai magyar történészeknek, muzeológusoknak és helytörténeti kutatóknak van kulcsszerepe, turisztikai és tájékoztatási vonalon pedig a szlovákiai magyar desztinációmenedzsereknek, utazásszervezőknek és idegenvezetőknek, valamint a sajtónak (azon belül hangsúlyosan a szlovákiai magyar médiának). A fenti gondolatok jegyében- és egy sorozat részeként - tekintjük át a szlovákiai kínálati oldal újdonságait. Elsőként az Ilustrovany sprievodca — Eubovnianske múzeum- Hrad v Starej Eubovni (Képes kalauz - Lublói Múzeum - Az ólublói vár) című, szlovák nyelvű kiadványt ismertetem, amelyet öt euróért vásárolhatnak meg az érdeklődők nemcsak a várban és a városi turisztikai információs irodában, hanem online is - a vármúzeum honlapján. (A weboldalnak a szlovák, az angol és a német mellett lengyel és magyar nyelvű változata is van. Ennek és a szolgáltatások körének külön cikket szentelek.) A Lublói Múzeum (Eubovnianske múzeum) 92 oldalas, egyszerű szövegezésű, jól szerkesztett és informatív kiadványában összesen több mint 300 grafikai elem (zömmel fotó, valamint néhány térkép és ábra) segíti az eligazodást. Bevezetőképpen a váralapításról szóló monda olvasható, azt történeti összefoglaló követi, időtengelyen is jelezve a vár főbb korszakait, az azokhoz kötődő jelentősebb személyiségeket, birtokoscsaládokat és eseményeket (például a várépítést kezdeményező III. András; a Drugethek, az 1412 és 1772 közti időszak, amikor a vár a Luxemburgi Zsigmond által a lengyeleknek elzálogosított szepességi területek egyik központja volt; a Lubomirskiek, a Raiszok és Zamoyskiak stb.). Külön rajzok jelzik - akárcsak az épületegyüttes egyes pontjain - a várépítés főbb mozzanatait. Röviden megismerkedhetünk a vármúzeum történetével is. Egyebek közt azzal, hogyan mentette meg a helyi postahivatal elöljárója, a később múzeumigazgatóvá lett Andrej Cepissák az 1950-es években az ólublói archívumot, amikor hulladékgyűjtőbe akarták vinni. Áttekinti a kiadvány a második világháború utáni várfelújítás egyes szakaszait; legutóbb (2017-2020) a barokk palota újult meg. A történelmi összefoglaló után olyan sorrendben következik leírás a vár főbb részeiről, amilyen sorrendben a látogató az idegenvezetőkkel, továbbá a magyarul is elérhető kísérőszövegek vagy az egyes helyeken feltüntetett QR-kódok alapján is megtekintheti. Olvashatunk a várkapuról és az ahhoz vezető gesztenyesorról, az első várudvart körülvevő reneszánsz toronyról, rondelláról, az említett barokk palotáról, a reneszánsz fülesbástyáról és az alatta lévő kazamatákról, a fellegvárba vezető kapuról és az ott berendezett kocsiszínről, a barokk kápolnáról, az egykor (1655-1661) e várban őrzött lengyel koronaékszerekről, amelyeknek a másolatát a várban is kiállították. Kitér az ismertető a Raiszok időszakára; a család tagjainak magyar feliratú sírkövei a barokk kápolna közelében tekinthetők meg. Van leírás a többszintes reneszánsz palotáról és a gótikus palota romjairól, valamint a közelben álló vártoronyról, ahol egy ideig (1768) Benyovszky Móric raboskodott. A tetszetős kiadványt olyan ismert környékbeli célpontok rövid jellemzése zárja, amelyeknek a története a váréval is összefügg. Nem hiányozhat a vár tövében kialakított skanzen és Ólubló városa, de szerepel a könyvben a Pieninek ékének számító Dunajec-áttörés és Vöröskolostor, meg a fürdőjéről ismert Felsőzúgó (1899-ig Felső-Rusbach, szlovákul Vysné Ruzbachy) is. Akárcsak a honlapon, a kiadványban is van információ a vár részbeni akadálymentesítéséről, tehát arról, milyen szolgáltatásokat nyújtanak a vakok és gyengénlátók, valamint a siketek számára. Az egyelőre szlovák és lengyel nyelven elérhető kötet szerzői: Frantiska Marcinová, Daniela Relovská és Radovana Rabíková, szerkesztette Dalibor Mikulík múzeumigazgató. A vármúzeum pénztárában kapható egy korábbi, A lublói vár és skanzen című, magyar nyelvű kiadvány is. Korpás Árpád SPR1EVODCA eubovnianske MÚZEUM „RAD v STAREI IUB0VN1
