Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-31 / 175. szám
A madridi Paseo del Prado sugárút egyik szökőkútja Baden-Baden egyik ivóháza „Rajna-menti Jeruzsálemként" emlegetett régió egyik zsidó temetője Giotto freskói a Scrovegni-kápolnában ÚJ HELYSZÍNEK az UNESCO világörökségi listáján Több új helyszínt - köztük a madridi Prado múzeumot ölelő kulturális térséget, európai fürdővárosokat és a kínai Kanton történelmi városrészét - vett fel a világörökségi listára az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világörökségi bizottsága a kínai Fucsouban zajlott tanácskozásán. Madrid történelmi Paseo del Prado sugárútja és a közeli Buen Retiro park egy 200 hektáros kulturális térséggé fejlődött a sugárút 16. századi megépítése óta. A térség a spanyol főváros egyik leglátogatottabb idegenforgalmi látványossága. A 120 hektáros park a 19. századi kertépítészet különböző stílusait egyesíti. A terület ad otthont a Királyi Botanikus Kertnek. A sugárút köti össze a spanyol művészvilág szívét, a Prado Múzeumot, a Thyssen-Bornemisza Múzeumot és a Zsófia Királyné Művészeti Központot. Egyesített erővel A világörökség részévé • vált 11 európai fürdőváros - a Bécs melletti Baden, a belgiumi Spa, a csehországi Karlovy Vary, Frantiskovy Lazné, Mariánske Lazné, a franciaországi Vichy, a német Bad Ems, Baden- Baden és Bad Kissingen, az olasz Montecatini és az angbai Bath hét európai ország - Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság - közös kezdeményezése nyomán. Valamennyi fürdőváros természetes gyógyforrások mellett alakult ki, mindegyik a nemzetközi európai fürdőkultúrát képviseli, amely a 18. század elejétől kezdett kialakulni, és elvezetett az 1900-as években a nagy nemzetközi üdülőhelyekhez, amelyek meghatározták az adott városok arculatát a fürdőházak együttesei által. Még az ókori rómaiak terjesztették el a fürdőkultúrát Európa-szerte. Az angol Bath városa az első századtól kezdve ismert fürdőzőhely. Nagy Péter orosz cár 1717-es látogatása a belga Spa fürdővárosban indította el a fürdők népszerűségét. Egészen az 1930-as évekig az emberek különféle betegségekkel érkeztek az egyre szaporodó fürdőhelyekre, és azok idővel az előkelő társasági élet fontos központjaivá váltak. Ma is népszerűek ezek a helyek, és már nem csak az arisztokraták körében. A világörökségi cím valószínűleg még több turistát fog ezekbe a városokba vonzani - ennek viszont nem mindenki örül. „Ha több turista jön, akkor több lakást fognak AirBnB-zésre használni, szóval kevesebb elérhető lakás lesz a helyieknek” - panaszkodott például egy baden-badeni lakos. „Az árak pedig már így is elég magasak itt. Minél több a turista, minél zsúfoltabb a város... Igen, van ennek jó és rossz oldala is.“ Az UNESCO közölte: a városok azért kaptak világörökségi címet, mert „az európai fürdőkultúra kivételes helyszínei”. 2 400 éves világítótorony Az Atlanti-óceán partján 9 álló több mint 400 éves Cordouan világítótorony a Gironde folyó torkolatánál szintén felkerült a világörökségi listára. A tengeri jelzések mesterművének tartott tornyot Louis de Foix mérnök építtettel584-ben hat emelet magasságúra, a belső tereket márvánnyal és fával díszítették. A késő 18. században átépítették. Az épület a világítótornyok építészeti és technológia történetét testesíti meg. A világítótornyok királyának is nevezett építmény Franciaország legrégebbi ilyen jellegű épülete, a turistáknak 311 lépcsőfokot kell megmászniuk, hogy feljussanak az áprilistól októberig látogatható épület legfelső szintjére. Az UNESCO világörökség bizottságának indoklása szerint az elbírálásban szerepet játszott az is, hogy a barátságtalan környezet és a gyakori viharok ellenére az épület több száz éve stabilan áll a helyén. Freskók Padovában Az olaszországi Pado• va 14. századi freskói is a világörökség részévé váltak. Az 1302 és 1397 között készült freskókat különböző művészek festették különféle épületekben, a freskóknak mégis egységes stílusuk és tartalmuk van. Köztük található Giottónak a Scrovegnikápolnában készült freskóciklusa is, amely a falfestészet történelmének kezdetét jelenti. „Ami a 14. században Padovában történik, az igazi kulturális forradalom, amelyben számos más főszereplő is felbukkan az akkori fő művészek között: Altichiero, Guariento, Jacopo Avanzi, Jacopo da Verona. Itt ez az Urbs Picta, egy kis történelmi központban összpontosul, amely nem más, mint a a 14. századi Padova, egy kis pufferállam, művészeti és katonai főváros Velence és Milánó között. Ahogy a nagy francia történész, Jacques Le Goffe mondta: ránézek az 1300-as évek Padovájára, és azt kérdem magamtól: létezett valaha a középkor? Nem, mert Padovában sok minden olyan történt, amit reneszánsznak szokás hívni” - mondta Andrea Colasio, a város kulturális tanácsosa. Egy biztos: a mostani fejlemények kulturális és gazdasági értéke felbecsülheteden, nagy mozgatómgója lesz a turizmusnak - várhatóan 20% -kai több turista fordul majd meg a gyönyörű olasz városban. Itáliában összesen 57 UNESCO- helyszín található. Idén a már említett Montecatini fürdővárosa és a páratlan bolognai árkádok is a világörökség részei lettek. A 12. századtól kezdődően épült árkádos épületek 62 kilométer hosszan húzódnak a középkori olasz városban. Különböző alakzatúak, különböző városi és társadalmi funkciókat tükröznek a legkülönbözőbb időkből. Az árkádok a bolognai városi identitás kifejeződése. A Rajnától a Riviéráig A világörökségi lista ré• sze lett a németországi Darmstadtban lévő Mathildenhöhe művészeti kolónia, és az újonnan felvett kulturális világörökségi helyszínek között szerepel a „Rajna-menti Jeruzsálemként” emlegetett régió. A németországi Mainz, Worms és Speyer városok a zsidó kultúra központjai voltak a középkorban. A korszakból fennmaradt zsidó központok között van több temető, zsinagóga és rituális fürdőház is. Kulturális helyszín lett a Riviéra téli üdülővárosa, Nizza. Az olasz határ közelében az Alpok lábánál fekvő mediterrán város enyhe éghajlatának és tengerparti fekvésének köszönhetően válhatott téli kozmopolita üdülőhellyé. Dél-amerikai térség A Latin-Amerika térség- 9 ben öt újabb világörökségi helyszín van: a brazíliai Roberto Burle Marx botanikus kert, a perui Chankillo napobszervatórium, az uruguayi Adántida-templom, a Chincorro kultúra helyei Chiléban és a mexikói Tlaxcalában lévő Miasszonyunk katedrális. A Rio de Janeiro nyugati részén elterülő trópusi botanikus parkot a brazil tájépítész 1949-től mintegy 40 éven át építette, fejlesztette 350 őshonos trópusi és szubtrópusi növényfaj és a modernista stílus rajzainak felhasználásával, hogy egy „élő műalkotást, egy tájlabortóriumot” hozzon létre. A kert nagy hatással volt világszerte a modern kertek fejlődésére. Ez a világ első modern trópusi kertje, amelyet felvettek a világörökség listájára. A perui Casma-völgyben fekvő ősi Chankillo obszervatórium az amerikai kontinens legősibb napobszervatóriuma, amelyet több mint kétezer éve építettek. Az egymás mellett sorakozó 13 torony segítségével a Nap látszólagos mozgását lehet követni egész évben. A Montevideótól 45 kilométerre található uruguayi Estacion Adántida-templom, Eladio Dieste mérnök munkája, amelyet az olasz paleo-keresztény és a középkori vallási építészet ihletett. Az 1960-ban felszentelt épület a latin-amerikai modernista építészet kiemelkedő példája. A chilei chinchorro kultúra helyei az Atacama-sivatagban i. e. 5450- 890 között élt nép hagyományait tükrözik. Az egyiptomiaknál jóval korábban ismerték és alkalmazták a mumifikálást, a halottak konzerválásának különleges eljárását. A mexikói Tlaxcalában lévő ferences rendi Miasszonyunk katedrális és kolostor része annak az első templom- és kolostor építési programnak, amely 1524-ben kezdődött Mexikó északi részeinek kolonizálás és evangelizálása céljából. Egyike annak az öt kolostornak, amelyeket a ferencesek, a Domonkos-rendi és az Ágoston-rendi szerzetes építettek. Három maradt fenn közülük, kettő már korábban a világörökség része lett. Távoli vidékeken A kínai Kanton történel- 9 mi városrésze a Szong és a Jüan-dinasztia (10-14. század) tengeri birodalmának egyik legnagyobb tengeri kikötője volt a tengeri Selyemút mentén. A térségben 22 egykori kormányzati épület, több vallási épület, közük egy 11. századi mecset, amely Kína legrégebbi iszlám építménye, számos régészeti lelet, a régi tengeri dokkok maradványai és az akkori vas- és kerámiakészítés emlékei láthatók. A Kaszpi-tengert és Perzsa-öböllel összekötő transziráni vasútvonal is felkerült a világörökségi listára. A vasútvonal két hegységet, számos folyót, felföldét, erdőt, alföldet szel át. Építése 12 éven át (1927-től 1939-ig) tartott, az 1400 kilométer hosszú vasútvonal az akkori iráni kormány és számos ország 43 építési vállalatának sikeres együttműkö-
