Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)

2021-07-31 / 175. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ 2021. JULIUS 31. KITEKINTŐ 13 A barna teknős a Keng Kracsan Nemzeti Park „lakója" (Fotók: TASR/AP, Shutterstock) Basilica de Ocoltlán, Tlaxcala Vasúti híd az iráni Mázandarán tartományban, a 1400 kilométer hosszú transziráni vasútvonal egyik szakasza (Fotó: Wikipedia/Aii 1986) 8 Természeti helyszínek A világörökségi listára 9 olyan természeti hely­színek is felkerültek, mint a ja­pán Amami-Osima-szigeten, a Tokunosima-szigeten, az .Oki­­nava-sziget északi részén és az Iriomote-szigeten elhelyezkedő mintegy 43 ezer hektárnyi szubt­rópusi esőerdő. A terület teljesen lakatlan, biodiverzitása kiemelke­dő, az itt élő fajok jelentős száza­léka globálisan kihalástól fenyege­tett. Itt él például a veszélyeztetett amami nyúl (Pentalagus furnessi) és a hosszú szőrű Rjúkjú-patkány (Diplothrix legata). Ezek olyan ősi fajokat képviselnek, melyeknek sehol a világon nincsenek élő ro­konai. Felkerült a listára a koreai getbol, vagyis árapályterület a Sárga­tenger keleti részén, a Koreai Köztársaság délnyugati és déli partjainál. Négy régióból áll, ezek a Szocshon Getbol, Gocshang Getbol, Shinan Getbol és a Bosong-Suncshon Getbol. Osz­­szetett geológiai, oceanográfiai és klimatológiai adottságai változa­tos üledékrendszert alkotnak. A területen 2150 állat- és növényfaj él, köztük 22 globálisan veszé­lyeztetett vágy sérülékeny. A thaiföldi Keng Kracsan erdő­komplexum a Tenasserim-hegység mentén található. Az örökzöld és lombhullató fafajokat is magába foglaló területen számos itt honos és globálisan veszélyeztetett növényfaj él, emellett gazdag a madárvilága is és nyolc veszélyeztetett madárfaj ott­hona. De itt él a súlyosan veszélyez­tetett sziámi krokodil (Crocodylus siamensis), a veszélyeztetett ázsiai vadkutya, más néven dói (Cuon alpinus), a banteng (Bős javanicus), az ázsiai elefánt (Elephas maximus), a sárgafejű teknős (Indotestudo elongata), a barna teknős (Manouria emys) és nyolc macskafaj is. A negyedik természeti helyszín a grúziai Kolkhik (Colchic) esőerdő és vizes élőhely, mely 90 kilométer hosszan húzódik a Fekete-tenger meleg és szélsőségesen nedves keleti partjánál. Ökoszisztémái a tenger­szinttől több mint 2500 méteres magasságra nyúlnak fel. Élővilága rendkívül változatos, mintegy 1100 növényfaj (44 veszélyeztetett), csak­nem 500 gerinces és nagyszámú ge­rinctelen fej él itt. (MTI, euronews, ug) döntés lehetőséget biztosít a tu­rizmus fenntartható fejlesztésére a térségben. A tárcavezető ép­pen Verespatakon tartózkodott kedden, hogy számba vegye a múlt heti árvizek pusztításait. A keddi döntés annak a pernek a kimenetelét is befolyásolhat­ja, amelyben a kanadai Gabriel Resources társaság 4,4 milliárd dolláros kártérítést követel a román államtól. A társaság ro­mániai leányvállalata, a Rosia Montana Gold Corporation ugyanis megvásárolta a bánya­­licencet, de mintegy 15 éven keresztül hiába próbálkozott a felszíni bánya megnyitásához szükséges engedélyek beszer­zésével. Ezeket a román állam intézményei nem bocsátották ki számára. Románia Dacian Ciolos vezette szakértői kormánya 2016- ban kezdeményezte, hogy nyilvánítsák Verespatakot a világörökség részévé. Bukarest akkor arra az egyedi kulturális tájra, az ember és környezete közti értékteremtő kölcsönha­tásra hivatkozott, amely a több ezer éves aranybányászat során alakult ki az erdélyi településen. Verespatakon ma is látogatha­tók azok a föld alatti járatok, amelyeket a római birodalom aranybányászai ástak mintegy 1900 évvel ezelőtt. Az Erdélyi-érchegységben, Verespatakon és környékén a Goid Corporation Európa leg­nagyobb külszíni aranybányáját akarta megnyitni, ahol vitatott ciántechnológiával bányásztak volna ki 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt. 2013- ban nagyszabású tüntetések robbantak ki a beruházás ellen Romániában, ezért a bukaresti parlament 2014-ben elutasította az aranybánya-beruházást előse­gítő törvénytervezetet. (Mn) át tartó fejlődéséről, valamint ösz­­szetett hitrendszeréről és rítusairól tanúskodnak. A turistáknak 311 lépcsőfokot kell megmászniuk, hogy feljussanak az áprilistól októberig látogatható Cordouan világítótorony legfelső szintjére dése réven valósulhatott meg. Egyes térségekben hatalmas hegyi terü­leteket kellett átvágni, 174 nagy hidat, 186 kisebbet, 224 alagutat kellett megépíteni számára. A világörökség része lett továb­bá az indiai Pamappa-templom a Haidarábádtól 200 kilométerre északkeletre fekvő Palampet fa­luban. Siva istennőnek építették mészkőből 1213-tól, építése mint­egy 40 éven át tartott. A templom szobrai a kakatijan kultúra (1123— 1323) és a térség tánckultúrájának szokásait idézik Az indiai Dholavira, a harappai civilizáció déli központja a száraz Khadir szigetén található Gu­­dzsarát államban. A Kr. e. 3000- 1500 között lakott ősi város az egyik legjobban megőrzött városi település ebből az időszakból Dél­­kelet-Azsiában. Gudzsarát állam­ban Dholavira már a harmadik világörökségi helyszín. Japán északi részéről az őskori Dzsómon-kultúra lelőhelyeit vet­ték fel a listára. A helyszín 17 ré­gészeti lelőhelyet foglal magában Hokkaido szigetének déli részén és Tohoku északi részén. A leletek a Dzsómon-kultúra 10 000 éven Az arab világból A Jordánia középső ré- 9 szén elterülő as-Salt ősi városa szintén felkerült a világ­örökségi listára. A Balqa-felföldön, mintegy 790-1100 méteres ten­gerszint feletti magasságban fekvő település az ottomán birodalom idején virágzó kereskedelmi köz­pont volt. A város központjában mintegy 650 történelmi jelentő­ségű épület áll, amelyek a helyi hagyományokat az európai stílu­sokkal keveredve tükrözik. A világörökség része lett az iráni Havraman-Uramanat kulturális helyszín. A havrámi nép egy föld­műves, pásztorkodó kurd törzs, amely körülbelül i. e. 3000 óta lak­ja a régiót. A Zagrosz-hegység szí­vében, Kutdisztán és Kermanshah tartományokban, Irán nyugati határa mentén fekvő terület két részből áll: a közép-keleti völgyből és a nyugati völgyből, amelynek lakossága az évezredek során alkal­mazkodott a zord hegyvidéki kör­nyezethez. Verespatak polgármestere nem örül Az UNESCO Világörökség Bi­zottsága a világörökség részévé nyilvánította az aranybányásza­táról híres erdélyi Verespatakot és környékét. A világörökségi státusz azoknak kedvez, akik ellenzik az aranybányászat újra­indítását a térségben. A román kormánykoalíció második legnagyobb pártja, az USR-Plus közleményében azt hangoztatta: az UNESCO dön­tésével a helyi közösség esélyt kap arra, hogy az örökség megőrzésére építve fejlődhes­sen. Verespatak polgármestere, a legnagyobb kormánypárt (Nemzeti Liberális Párt) színei­ben megválasztott Eugen Furdui Az aranybányászatáról híres erdélyi Verespatak azonban elégedetlenségének adott hangot a határozat miatt, amely szerinte kedvezőtlen a település lakói számára. A polgármester úgy vélte: az UNESCO döntése Európa legnagyobb aranytartalékának e kibányászását akadályozza, és sokkal bürokratikusabbá teszi a település lakói számára az épít­kezések engedélyeztetését. Tánczos Barna, a román kor­mány RMDSZ-es környezetvé­delmi minisztere úgy vélte: a » Felkerült a listára ■ A világörökségek listáján már 1996 óra szereplő holland védművonal, az Amszterdam körül 135 kilo­méter hosszan gyűrű alakban kiépített erődrendszer egy újabb területét emelték be az UNESCO listájára. ■ A Belgiumhoz és Hollandi­ához is tartozó úgynevezett Jóakarat kolóniák" négy települést foglalnak magá­ban: egy belgiumi és három hollandiai kolóniát. Ezek együttesen egy 19. századi társadalmi reformkísérletről tanúskodnak, amely a városi szegénység enyhítésére tett kísérletet a távoli helyeken létrehozott mezőgazdasági kolóniák révén. ■ A világörökségi listára fel­került a szlovén főváros Joze Plecnik építész, várostervező által a két világháború között tervezett épületei. Ebben az időszakban vált Ljubljana provinciális városból modern 20. századi nagyvárossá. Joze Plecnik személyes, igen emberi elképzeléseivel jelentősen hozzájárult a város egységes városképé­nek a kialakításához. Az által tervezett épületek között megtalálható a szlovén nem­zeti könyvtár, több templom, piac és egy temető is, amely a kegyeleti építészet felül­múlhatatlan példája. ■ A világörökség részé­vé váltak az Oroszország észak-nyugati részén lévő Onyega-tó és Fehér-ten­ger hatezer-hétezer éves sziklarajzai, amelyek Európa egyik legnagyobb kiterjedésű emlékei az újkőkorszakból. A térségben húsz kilomé­teren át húzódó sziklákon mintegy 4500 ilyen rajz található, amelyek embere­ket, állatokat, csónakokat, mértani formákat ábrázolnak. A sziklarajzok a kőkorszak embereinek jelentős művészi kvalitásairól és kreativitásáról tanúskodnak. ■ Felkerült az UNESCO-listá­­ra Törökországban megta­lálható Arslantepe-domb, mely egy 30 méter magas úgynevezett teli, vagyis ősi várost rejtő törmelékhalom, településdomb. Az itt végzett feltárások régészeti bizonyítékokat szolgáltattak arról, hogy a terület legalább az időszámítás előtti 6. évezredtől egészen a római birodalom idejéig lakott volt. ■ Szaúd-Arábia délnyugati részén fekvő Hima kultu­rális térség a kőkorszakból származó hétezer éves sziklavéseteivel ugyancsak felkerült a listára. ■ Afrikából az Elefántcsont­part északi részén épült nyolc mecset - amelyek a nyugat-afrikai szavannái tér­ségre jellemző 17-19-századi szudáni stílust képviselik - is felkerült a világörökségi lis­tára. A térségben épült több száz ilyen mecsetből csupán 20 maradt fenn. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom