Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-20 / 90. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2021. április 20. I 7 A kivonulás mellékhatásai Talán jót tenne elutazni egy másik járásba VERES ISTVÁN F ppen ívtak a csukák, amikor EBandika és Ervin megtudta, hogy a NATO kivonja csa­patait Afganisztánból. Szá­raz egy hír - szúrta tekintetét az ápri­lisi vetésbe Bandika. Nekünk az - felelt Ervin. De mit szóljanak az af­ganisztáni magyarok? Őket megkér­dezte valaki? Bandika úgy tett, mint­ha nem értette volna, kettéhasított a baltával egy farönköt, majd vissza­kérdezett mégis. Milyen afganisztáni magyarokra tetszik gondolni? Talán lakik ott ismerőse? Ervin kiköpte a tökmag héját, majd bólintott egy óvatosát. Persze, az Aurél, a Stein Aurél. Ő mondjuk egy ideje már ott van Kabulban. Mennyi ideje? - kér­dezte Bandika, mire Ervin elárulta, hogy nem olyan régtől, mindössze 1943 óta. Ott halt meg ugyanis, azóta nem is ment máshová. Ez csak arról jutott eszembe - folytatta Ervin, és előbányászott a zsebéből további fél marék tökmagot -, hogy Romániá­ban is a pénzügyminiszterből csinál­tak kormányfőt, mint itt, Szlovákiá­ban. Florin Ciju tavaly ilyenkor még a Ludovic Orbán vezette kormány pénzügyminisztere volt, a választás után viszont már övé a kormányfői poszt. Az egészségügyi minisztert viszont szó nélkül kirúgta egy elhi­bázott sajtótájékoztató után, meg az­után, hogy a bukaresti Victor Babes Kórházban nem kaptak elég oxigént a lélegeztetőgépek, nyolc covidos beteg életveszélybe került, az orvo­sok csak ötöt tudtak megmenteni. Szóval a minisztert a kormányfő ki­rúgta, mire a második legcombosabb koalíciós partnerük, az USR Plus bojkottálni kezdte az együttműködést. Először úgy tűnt, hogy arrogancia és hatalmi harc van a háttérben, végül kiderült, hogy csak nem bír kitavaszodni, azért olyan frusztrált mindenki. Bandika rémült arccal támaszkodott a léckerítésnek. Maga úgy beszél, mint aminek csat­tanó maszlag került a spenótjába. Nem kellene mindent elhinnie, amit elolvas. Ervin szomorúan tekintett a kert végébe. Talán igaza van. Talán információfuggő lettem. Ennyi ingert nem vagyok képes feldolgozni. Ön mit javasol? Bandika felvetette, hogy Ervinnek talán jót tenne, ha elutazna egy másik járásba. Már azt is lehet, főleg és elsősorban természetjárási céllal. Ervin most elgondolkodott. A természetjárás az egy külön járás, mint mondjuk a Lévai, a Losonci meg a Terebesi, vagy hogy van ez? Melyik járás a legalkalmasabb a ter­mészetjárásra? Bandika elővett egy doboz Cavintont a zsebéből, és Ervin felé nyújtotta a tablettát. Vegye ezt be, de máma már ne pálinkázzon. Estére megkeresem és kinyomtatom önnek az ország járásokra osztott térképét, azt fogja tanulmányozni. Minden járást más színnel fog kiszí­nezni, és eltervezheti, hová megy ki­rándulni. Ervin lenyelte a tablettát, és azt mondta, jó. Majd ismét kérdezett: De mi lesz, ha Matovic megint sajtó­­tájékoztatót tart a Szputnyikról, és kiderül, hogy a gyógyszerellenőrzési intézetben megvizsgált oltóanyag, amelyről állítólag nem küldtek elég információt... és ha az államháztar­tási hiány, meg az afganisztáni kivo­nulás, meg az új román egészségügyi miniszter... Bandika bekísérte Ervint a házába, beültette egy fotelba, pok­rócot terített rá, és bekapcsolta Vi­valdi Négy évszakját. Ezt hallgassa. Aztán hamarosan megnő a fü, mehet kaszálni, mert szerintem az van, hogy keveset tetszik mozogni. A szerző a Vasárnap munkatársa MINDENHOL JÓ, DE LE6J ISKOLÁBAN (Kotrha) Riasztást adott ki a szlovák nemzetbiztonsági hivatal, az online bűnözők ugyanis rendkívül intenzíven támadják a hazai cél­pontokat, cégeket, intézményeket, a zárolt adatok feloldásáért pedig több százezer eurót követelnek. Ezért minden eddiginél nagyobb figyelmet kér a hivatal. Mindenki mentse, ami menthető, minden adatról legyen másolat, hogy egy támadás után se álljanak le a rendszerek, és ne kelljen fizetni. Menteni, menteni, menteni! - áll a riasztásban. Bár a hír most a nagyobb cégek elleni támadásról szól, téved, aki azt hi­szi, őt ez nem érinti. A zsarolók a kisemberektől kicsikart pár száz vagy ezer euróért is „lehajolnak”. A módszerek egyre kifinomultabbak, és szin­te mindenki célpont. Legyen szó zsarolóvírusról, adathalászatról, megté­vesztésről, a cél mindig ugyanaz: vagy maga az áldozat fizessen, vagy az ellopott adatokkal meg lehessen csapolni a számláját. Korábban egyszerűbb volt védekezni. Például angolul érkeztek a leve­lek (ezektől az idegen nyelvet nem beszélők úgymond eleve védve voltak). Aztán jöttek a pocsék, gépi fordítással írt e-mailek (magyarul is, szlovákul is), de emiatt ezeknél is szinte nyilvánvaló volt az átverési szándék. Ám ma már tökéletesen megfogalmazott, megfelelő vizualizációjú levelekkel bombázzák az áldozatokat, és több tízezer szlovákiai embert becsaptak már. Még a tapasztaltabbakat is könnyebb átverni az új, kifinomultabb módszerekkel, a járvány hatására pedig minden korábbinál többen hasz­nálják az internetet, a közösségi oldalakat, az e-mailt, sokkal többen gon­dolják, hogy minden levél igazi, mindegyikre reagálni kell, mindent meg kell osztani és mindenre kattintani. A kétnyelvűségünk átka, hogy minket magyarul és szlovákul is próbálnak átverni, akár ugyanaz a banda dupla sikert is elérhet, ha éppen valaki szlovákul és magyarul is elhiszi, hogy pont ő „ütötte meg a főnyereményt”, és nem a bokáját... A napokban a posta nevében teijednek levelek. Csomagkézbesítésről tájékoztatnak, csupán pár eurót kell fizetni, és már kopogtat is a postás. Sokan nem is gondolkodnak, már küldik is bankkártyájuk adatait, ami az első lépés, hogy a csalók teljesen kitakarítsák a számlát - akár egy egész élet megtakarításait. Újabban mobiltelefont nyernek az áldozatok, milyen meglepő, ehhez is szükség van a bankkártya adataira. Es olyan levelek is ezrével érkeznek, melyekben nem is titkolják, hogy ki a feladó: bűnözők írnak, hogy az áldozatról a saját számítógépének ka­merájával készített felvételük van, és arról is, hogy éppen mit nézett a gé­pén. Ha nem akaija, hogy nyilvánosságra kerüljön és lássa az egész inter­net, akkor fizessen. Sokan bedőlnek, a csalók pedig akkor is jól járnak, ha egymillió szétküldött levélből csak pár ezren fizetnek. És ne feledkezzünk meg a zsarolóvírusos támadásokról sem: a csalók ez esetben bejutnak a gépbe és valóban zárolják az adatokat. Csak akkor old­ják fel, ha fizetünk. Ha feloldják. Ahogy a nemzetbiztonsági hivatal riasz­tása is jelzi, a legjobb IT-szakembereket felvonultató cégek, intézmények is támadhatók, így az egyszerű felhasználó szinte minden nap, minden kattintással veszélynek van kitéve. Olyan, mintha egy nagyváros leg­rosszabb hírű negyedében mászkálnánk a sötét utcán, felékszerezve, tö­mött pénztárcával. Csak idő kérdése, mikor csapnak le ránk. Éppen ezért meg kell szívlelni a szakemberek tanácsát: mindig legyen biztonsági men­tésünk (külső tárolón), a számítógép kameráját takaijuk le (akár sebta­passzal vagy szigetelőszalaggal), és csak a megbízható emberek leveleire reagáljunk. Minden egyes kattintásnál gondoljunk arra: egy meggondo­latlan klikkelés sok száz eurónkba kerülhet. Mentsük a menthetőt! FIGYELŐ Tízezres tesztparti Felháborodást váltott ki Hollandi­ában a szombatra tervezett tízezer fős tesztparti, melyen azt akaiják vizsgálni, mennyire biztonságos ilyen nagyszabású rendezvény jár­vány idején. Orvosok, ápolók, ku­tatók és vendéglátósok is tiltakoz­nak, felhívásukat több mint 350 ezren írták alá. Egy rádió kapott engedélyt a bulira, amely része a Fieldlab kutatóprogramnak. Eddig rendeztek már konferenciát, szín­házi előadást, focimeccset és pop­koncertet. A résztvevőknek negatív teszt kell, a magatartásukat megfi­gyelik. „Tízezres parti 400 méterre egy Covid-kórháztól a betegek és a kórházi személyzet arculcsapása”­­írták. Tudósok is megkérdőjelezték egy ilyen kutatás előnyeit, mond­ván, nem lehet több ezer bulizót ellenőrzés alatt tartani. (MTI) Kína és a Huawei már tíz éve azt hallgatott le, akit akart A Huawei kínai telekommu­nikációs óriáscég segítségé­vel a kínai kormány lehallgatta a KPN Telecom holland táv­közlési cég ügyfeleit, köztük a holland kormány tagjait. A KPN még tíz éve készítette az er­ről szóló titkosított jelentést, de most kiszivárgott. A távközlési vállalat be­lebukhat abba, hogy a jelentést nem hozta nyilvánosságra, ugyanis a Hu­awei munkatársai a KPN épületei­ben, de Kínából is korlátlanul lehall­gathatták a cég és a Telfort leányvál­lalata által kiosztott mobilszámokat. A KPN 2009-től használta a Hua­wei technológiáját, a hágai központ­ban hat kínai dolgozott. A holland szolgáltató még 2009-ben ellenőrzést kért a Huaweijel kapcsolatban, mi­után a holland titkosszolgálat (ATVD) többször figyelmeztette a kínai kém­kedés lehetőségére. Hogy a lehallgatások milyen gya­koriak voltak, az a jelentésből nem derül ki. Az viszont világos, hogy a Huawei rendszere lehallgathatta a holland kormány tagjait, köztük Jan Peter Balkenende korábbi miniszter­­elnök telefonját, valamint az ország­ban élő kínai emigránsok beszélge­téseit, és azt is megtudta, kiknek a te­lefonját figyeli a holland rendőrség vagy a titkosszolgálat. A jelentés nyomán a KPN 2010- ben úgy döntött, nem szervezi ki a Huaweinek mobil törzshálózata tel­jes karbantartását és biztonsági fej­lesztéseket hajt végre. A KPN friss közleménye azt állítja, nincs jele, hogy a kínai vállalat bárkit lehallga­tott volna, vagy ellopta az ügyfelek adatait. Tehát nem tud róla, hogy ilyesmi megtörtént-e, viszont a lehe­tőség megvoltra. A Huawei válasza szerint „soha nem járt el rosszindulatúan, sosem élt vissza a helyzetével Hollandiában”. A De Volksrant című helyi lap még 2019-ben írta, hogy „titkos hátsó aj­tóval” rendelkezhet a kínai Huawei a KPN hálózatában, így hozzáfér a fel­használók adataihoz. A cikk szerint a holland titkosszolgálat is vizsgálta, hogy a biztonsági rések lehetővé tették-e a kémkedést a pekingi kor­mány számára. A kínai óriáscég azt közölte, világ­szerte a helyi törvények betartásával működik, zárva tartja az ajtót a háló­zatukat olyan tevékenységekre fel­használni próbáló kormányok és má­sok előtt, amelyek sértenék a kiber­­biztonságot. (MTI, ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom