Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)

2021-03-03 / 51. szám

101 KULTÚRA 2021. március 3.1 www.ujszo.com Rosamund, a megmentő A Fontos vagy nekem című film főszereplője látszatra segíteni akar idős embereken JUHÁSZ KATALIN RÖVIDEN Dokusorozat szeptember 11-ről New York. Spike Lee doku­­mentumfilm-sorozattal emlé­kezik 2001. szeptember 11 -re, a New York-i ikertornyok elleni terrortámadás 20. évfordulója alkalmából. A filmrendező a HBO számára készíti a soroza­tot, amelyet még idén be szeret­nének mutatni. ANYC Epicen­ters 9/11 - 2021 1/2 című széria az ikertornyok lerombolása utá­ni húsz évet, a talpra állást és új­raépítést tekinti át New York életében, és kitér a koronavírus­­járvány hatásaira is. Spike Lee több mint 200 interjúval igyek­szik megvilágítani, mi teszi New Yörköt nagyszerű várossá, és hogyan járul hozzá ehhez la­kosságának sokszínűsége. A 63 éves, Oscar-díjas rendező a New Orleansban pusztító Katrina hurrikánról is készített doku­mentumfilmet. (MTI) Banksy ismét hallatott magáról Reading. A börtönből összekö­tözött lepedőkön szökő foglyot ábrázoló graffiti jelent meg tegnapra virradóra a híres rea­­dingi fegyház falán. A menekü­lő férfi Oscar Wilde íróra emlé­keztet, aki egykor ebben a bör­tönben raboskodott. A kötél vé­gén egy írógép lóg. A BBC News szerint a világhírű rejtőz­ködő utcai művész egyelőre nem erősítette meg, hogy ő ké­szítette az alkotást, de a jelleg­zetességei alapján minden arra utal, hogy az ő műve. (MTI, juk) (Képarchívum) Nem csodálkoznék, ha új kife­jezés születne a szakmában a Fontos vagy nekem révén: a Pike-mosoly. Egy széles, erőltetett, vigyorszerű, behí­zelgő mimikái bravúr, amely azt jelenti: úgyis kicsinállak! Senki sem tudja ezt olyan tökéletesen prezentálni Holly­woodban, mint Rosamund Pike. Megérdemelte érte a legjobb női főszereplőnek jéró Aranyglóbuszt. Persze nemcsak a mosolya „díj­nyertes” ebben a fimben, hanem az egész karakter, úgy, ahogy van. Egy hideg, kíméletlen, profi manipulá­tor. Tudja, mit akar, és jaj annak, aki az útjába áll. Rosamund Pike egy meglehetősen közepes filmet visz el a hátán, egyedül őt fogjuk megje­gyezni belőle, a többiek csak a kö­telező szintet hozzák, beleértve saj­nos Peter Dinklage-t is az orosz maf­fiózó szerepében. Az alaphelyzet: Maria, ez a földre szállt angyal idős embereken „se­gít”. Egy orvossal összejátszva (aki demenciát állapít meg gazdag, egyedülálló betegeinél) otthonba dugja őket, a házukat elárverezted, vagyonukat ő kezeli. A film azt su­gallja, hogy az Egyesült Államok­ban ilyen gaztettekhez elég egy hi­székeny bíró, aki a szerencsétlen öregeket Maria gyámsága alá helye­zi. A gondnoknő aztán mosolyogva bekopog hozzájuk, és az orruk alá nyomja a bírósági végzést, azzal, hogy most rögtön vele kell menniük új lakóhelyükre, ahol majd magasan képzett szakemberek törődnek ve­lük. Az öregek persze tiltakoznak, hiszen kutya bajuk, ám a hivatalos papír és a közelben ácsorgó rend­őrök láttán pár perc múlva már mind engedelmesen csomagol. És mivel az idősotthon igazgatója is benne van a buliban, a későbbi lázadások is le­­verhetők néhány megfelelő erőssé­gű nyugtató injekcióval. Komplett kis bűnszövetkezetet mutat be működés közben az első húsz perc - érvényes jogszabályok­kal megtámogatva. Nincs néző, aki ne döbbenne meg, és ne tenné fel a kérdést, hogy vajon tényleg ilyen A gondnoknő és gondozottjai könnyedén meg lehet-e fosztani em­bereket önrendelkezési joguktól. Aztán jön az a bizonyos porszem a gépezetben, egy újabb fejőstehén, akinek látszatra egyetlen élő rokona sincs, a háza gyönyörű, a bankszám­lája úgyszintén. Ám a hölgy mögött egy befolyásos és veszélyes ember áll, akit senkinek nem ajánlatos ma­gára haragítania. Innentől a történet a mese műfa­jában folyatódik, ami nagy kár, mert lehetett volna belőle egy ütős dráma is, ha az alapvető emberi jogok tip­­rására hegyezik ki, illetve ha egy jobb rendező veszi kezelésbe. A brit J Blakeson eddig hat mozifilmet csi­nált, többnyire B-kategóriás thrille­­reket, háromnak a forgatókönyvét is ő írta. Itt is ez történt, ráadásul Blakeson társproducere is a filmnek, vagyis szabad kezet kapott. A Fontos vagy nekem az idei Sun­dance fesztiválon debütált, ezért so­kan azt hihetik, művészfilm. A Net­­flix viszont nem sűrűn vesz át nehe­zen emészthető alkotást. Itt ettől nem kell tartani, mert a biztató kezdet után filmes klisék széles skáláját vonul­tatja fel a rendező, mind vizuális (beállítások, vágás), mind verbális (dialógusok) értelemben. Továbbá alaposan elbizonytalanít minket az­zal, hogy egy irritáló, negatív fősze­replőt mutat, akinek a későbbiek so­rán szurkolnunk kellene, mert ve­szélybe kerül: rászáll egy maffiózó. És ez a maffiózó tulajdonképpen jót akar: kiszabadítani a szegény idős hölgyet az otthonból. Az általa hasz­nált eszközök viszont nem igazán törvényesek. Szóval a néző a szemben álló fe­lek egyikével sem tud azonosulni, mert a társadalomkritikus felütést követően a film hirtelen átcsap olcsó gengszteresdibe. Egyébként kicsit sem életszerű, hogy egy törékeny nő könyörtelen fegyveres bűnözőkkel szálljon szembe pusztán nyereség­­vágyból, illetve elvből - mert nem tud veszíteni. Amikor a film köze­pén Maria kiszabadul a folyóba na­vigált autóból és a felszínre úszik, a néző már csak legyint - legtöbbén talán ezen a ponton állítják le a fil­met és kezdenek valami mást keres­gélni a Netflixen. Akik maradnak, azok csakis Ro­samund Pike miatt tartanak ki. O a (Fotó: Netflix) Fontos vagy nekem igazi megmen­­tője. Mert még az elfuserált jelene­tekben is derekasan helytáll. Úgy néz be az ablakon át az öreg hölgy há­zába, hogy szinte zabálja éhes sze­mével a luxust. Szép szavakkal és szende pillantásokkal úgy csavarja ujja köré a bírót a tárgyaláson, hogy összeszorul a gyomrunk. Olyan mozdulattal tépi le irodája faláról az egyik elhalálozott „gondozottjának” fotóját, hogy idegesen felszissze­nünk. Aztán összegyűri a képet és lazán a kukába pottyantja. És mo­solyog azzal a pusztító Pike-mo­­sollyal. Mindenkire így mosolyog, hogy az ördög vinné el! Rosamund Pike egyébként nem először játszik gonosz manipulátort. A 2014-es Holtodiglanban (Gone Girl) Ben Afflecket juttatta csaknem börtönbe, olyan ügyesen megszer­vezte saját eltűnését. Azt az emlé­kezetes filmet egy nagy rendező, David Fincher jegyzi. Bárcsak ezt is neki adták volna! Talán egy jóféle mocskos, bátor, felkavaró, izgalmas alkotás született volna ehelyett a szalvétába csomagolt, mainstream szórakoztatás helyett. Online rendezik meg az idei Budapesti Tavaszi Fesztivált Ingyenes online programokkal rendezi meg a 41. Budapesti Tavaszi Fesztivált (BTi) április 9. és 18. között a Fő­városi önkormányzat és a Bu­dapest Brand Zrt., immár kor­mányzati támogatás nélkül. Budapest. Az állam ugyanis ki­száll a főváros egyik legrangosabb kulturális eseménysorozatának fi­nanszírozásából, helyette saját fesztiválokat indítanak Káéi Csaba vezetésével. Budapest humán területekért fe­lelős főpolgármester-helyettese, Gy. Németh Erzsébet a tegnapi online sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy 2020-ban a járvány lehetetlen­né tette a BTF megtartását, idén pe­dig ezzel az újabb nehézséggel kell szembenéznie a fesztiválnak. Budapest azonban ragaszkodik ehhez a patinás rendezvénysorozat­hoz, amely az elmúlt négy évtized­ben megmutatta, hogy a kultúra túl tudja élni az ország politikai veze­tésének változásait. Eddig egyetlen kormány sem merte megtenni, hogy ne támogassa Budapest legnagyobb kulturális rendezvényét - jegyezte meg a főpolgármester-helyettes. Gy. Németh Erzsébet elmondta, „Budapesttől az elmúlt időszakban csak elvett a kormány”: a saját be­vételek csökkenése és a kormány­zati megvonások együttesen kilenc évvel ezelőtti szintre vetik vissza a fővárosi költségvetést, és ehhez jön még a turisztikai ágazat leállása mi­att bekövetkező forrásvesztés. Faix Csaba, a Budapest Brand Zrt. vezérigazgatója elmondta: a jár­ványhelyzetben is szeretnének adni Ilyen megmozdulásokra nem számíthatunk idén a budapestieknek, valamint az ese­ményeket messziről követőknek is. Ezért az idei BTF nemcsak abban lesz különleges, hogy online rende­zik meg, de teljes egészében ingye­nesen streamelik a fesztivál tartal­mait. Faix Csaba szerint az online for­ma miatt előtérbe kerülnek a vizuá­lis tartalmak. Mindennap lesz egy fő esemény, amely méltó módon merít a Budapesti Tavaszi Fesztivál több mint negyvenéves tradíciójából, emellett mai, aktuális kísérőrendez­vényekkel találkozhat a közönség. A BTF egyfajta virtuális retrospektív programot kínál az elmúlt évtize­dekből, vegyítve ezeket a friss ren­dezvényekkel. A fesztivál pontos programja még nem ismert, a kezdés előtti hetekben teszik közzé. (MTI, luk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom