Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)

2021-03-02 / 50. szám

A TV világjárvány közepén is garancia a futballnak 2021. március 2., kedd, XVII. évfolyam, 9. szám Még soha nem volt ennyire jó Guardiola Cityje Sorozatban a 14. Premier League-győ­­zelmét aratta hétvé­gén a Manchester City, amely gyakor­latilag már biztos bajnoknak mond­hatja magát. Pép Guardiola esetében azonban a Bajnokok Ligája az igazi fok­mérő, amelyet tíz éve nyert meg legutóbb a katalán edző. A West Ham United elleni 2-1-es siker volt a Manchester City „20. győzelme sorozatban, ami egyedülálló telje­sítmény az angol futball 132 éves történetében. Pép Guardiola ráadá­sul a 200. győzelmét aratta City­­edzőként, amihez mindössze 273 meccsre volt szüksége - ez szintén abszolút rekord az angol élvonal­ban. A City előnye tizenkét pont a tabellán 12 fordulóval a Premier League vége előtt, így már nem az a kérdés, hogy bajnok lesz-e, hanem az, hogy mikor, valamint hogy mi­lyen más trófeákat sikerül még el­hódítania a szezon folyamán. BL-trófeában mérik a sikert A City még mind a négy soro­zatban érdekelt idén; a Premier League valószínűleg már megvan, de mellette még a Ligakupában, az FA-kupában és a Bajnokok Li­gájában is áll a csapat. Ezek közül természetesen a Bajnokok Ligája­­szereplést övezi a legnagyobb figye­lem, mivel mióta Guardiola 2011- ben másodszor is megnyerte a sorozatot a Barcelonával, nemhogy a végső siker, de még csak a döntő sem jött össze neki soha. Angliában a bajnoki cím jelenti a legnagyobb presztízst, de Guardiolát azért szer­ződtették 2016 nyarán, hogy a Bajnokok Ligájában is győzelemre vezesse a csapatot. Guardiola érkezése óta ráadásul brutális költekezés folyik a Citynél, ami csak plusz terhet ró az edzőre és a klubvezetésre. „Rengeteg pén­zünk van, és ezáltal sok kimagasló képességű játékost tudunk venni. Nélkülük ez nem menne” — ismer­te el a Mönchengladbach elleni BL-siker után Guardiola, hogy a sikerhez tulajdonképpen a pénzen át vezet az út. Vitathatadan, hogy a katalán edző kiváltságos helyzetben van a Citynél, de a pénz önmagá­ban nem magyarázat arra, hogy miért pont a legviszontagságosabb szezonban van a legnagyobb esély a A Manchester City 2-0-ra győzött a Mönchengladbach ellen a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első meccsén (Fotó: TASR/AP) hőn áhított Bajnokok Ligája-győ­­zelemre. Csatárra azonban nincs pénz A koronavírus okozta helyzet mi­atti küzdelemnek Guardiola és a City az abszolút élharcosai - való­színűleg senki más nem alkalmaz­kodott ennyire jól a kialakult kö­rülményekhez. Tizenkét fordulót követően a City 18 rúgott góllal állt a Premier League-ben. Guardiola csapatai mindig is a félelmetes tá­madójátékukról voltak ismertek, ezért sokkolóan hatott a City 1,5- ös góládaga. Az eredménytelenség hátterében a klubtörténet legered­ményesebb játékosának, Sergio Agüerónak, valamint Gabriel Jesúsnak a hiánya állt. Mindketten hosszas sérüléssel bajlódtak, közben a koronavírust is elkapták. A Pre­mier Teague történetében mindig azok a csapatok nyertek, amelyek­nek a soraiban volt legalább egy megbízható, gólerős csatár, mint Alan Shearer a Blackburnben, Thierry Henry az Arsenalban vagy Jamie Vardy a Leicesterben. De Sir Alex Ferguson például mindig négy csatárral vágott neki a szezonnak, számolva a sérülésekkel és a forma­ingadozásokkal. Ugyanez igaz volt a Manchester Cityre is az első két PL-győzelme idején Roberto Mancini és Manu­el Pellegrini irányítása alatt. Ehhez képest Guardiolának csak két csa­tára volt, akiket ráadásul nagyon hamar elveszített hosszú időre. Amikor megkérdezték tőle a sze­zon elején, hogy miért nem vesz csatárt, azt mondta, hogy nincs rá pénz. Tekintve, hogy az elmúlt négy évben a City több mint 300 millió fontot költött védőkre - közte tavaly nyáron 40 milliót Nathan Akéra, aki mindössze hat bajnokin játszott -, nehéz elkép­zelni, hogy Guardiola nem enged­hetett meg magának egy klasszikus csatárt. Akárhogy is, a City végül megtanult funkcionálni Agüero és Jesús nélkül, így jelenleg Ilkay Gündogan a csapat legeredmé­nyesebb játékosa, akit Raheem Sterling, majd Phil Fődén és Ríjad Mahrez követ a sorban. Guardiola szinte észrevétlenül szakított a ha­gyományos csatárral való játékkal, és hasonló megoldással állt elő, mint Jürgen Klopp a Liverpoolnál, ahol Roberto Firmino csak névle­gesen csatár, valójában az a felada­ta, hogy területet nyisson és hely­zetet teremtsen Sadio Manónak és Mohamed Szalah-nak. Nem kellenek csatárok a gólhoz Guardiolától természetesen nem áll távol a csatár nélküli játék; Barce­lonában Lionel Messi, München­ben Mario Götze szerepelt hamis kilencesként. Csak amíg Barcelo­nában Messin kívül más szóba sem jöhetett ebben a pozícióban, addig a Cityben idén már Jesús, Mahrez, Gündogan, Fődén, Sterling, Ferran Torres és Kevin De Bmyne is ját­szott hamis kilencest. A hamis kilences nem az a szerepkör, amit akárkire rá lehet bízni, így az, hogy ennyi különböző játékosnak is sikerült eredményesen ellátnia a feladatot, egyszerre mutatja a já­tékosok taktikai intelligenciáját és Guardiola kompromisszumkészsé­gét. Mivel Jesús kiszámíthatatlan volt a kapu előtt - a csatár maga is elismerte, hogy javítania kellene a befejezésén —, Guardiola kényte­len volt alternatívák után kutatni. Az elmúlt években a City azért tá­madta le ádázul az ellenfelét, hogy a megszerzett labdát mielőbb el­juttassa Agüerónak vagy Jesúsnak. Ezzel szemben idén - a keményebb fizikai igénybevétel miatt - a City célja a letámadással a passzsávok lezárása, valamint az ellenfél védő­inek hibára kényszerítése. Az idő majd eldönti, hogy a csatár nélkü­li játék csak egy alternatív op­ció Guardiola számára, vagy újra ebben látja a győze­lem receptjét. A Cityt szá­mos világklasszis csatárral össze­boronálták, köztük Erling Braut Haalanddal, Romelu Lukakuval, Harry Kane­­nel és Messivel is. A City nagy me­netelése viszont pont azt mutatja, hogy a gólokat nem a játékosok, hanem a rendszerek szerzik. Az idei City abban különbözik az előzőktől, hogy több játékos, így Fődén, Gündogan és Joao Cancelo is képes több pozícióban játszani, ezáltal a variációs lehetőségek tár­háza korládan. Nem lehet csak egy emberből vagy egy formációból felkészülni ellene, mert a játékosok meccs közben is képesek pillanatok alatt pozíciót és szerepkört váltani, ahogy arra megannyi példát lártunk a 20 meccses győzelmi széria alatt. Eközben ráadásul hátul megvan az a fajta stabilitás, ami eddig hiány­zott, így már a Bajnokok Ligája­­ellenfelek sem apellálhatnak arra, hogy majd egyszerűen átszaladnak aCityn. Nemhogy gólt lőni, helyzetbe kerülni is nehéz Guardiolának mindig is a védekezés volt a vesszőparipája. Hiába költött többszáz millió fontot védőkre, va­lahogy sohasem akart összeállni ez a csapatrész. Tavaly nyáron viszont Rubén Dias személyé­ben végre meg­találta a tökéletes embert, aki John Stonesszal kiegé­szülve áthatolhatadan falat képez Ederson kapus előtt. A védőpáros eddig 16 Premi­er League-meccsen játszott együtt, ezeken a City összesen három gólt kapott, miközben Dias és Stones négy gólt szerzett. De nemhogy gólt lőni nehéz a Citynek, egyálta­lán kapura lövésig eljutni; átlagban a Premier League-ben 7, a Bajno­kok Ligájában 4,1 lövést enged ellenfelének a City, amely szám mindkét sorozatban a legjobbnak számít, miközben az ellenfelek átla­gos xG-értéke 0,68. A Dias-Stones védőpáros olyan stabilitást biztosít hátul, hogy a szélső védők szabadon mozoghatnak a pályán, és kamatoz­tathatják tehetségüket. Az idei szezonban egyértelmű­en Cancelo fejlődött a legtöbbet Guardiola kezei alatt, aki nem egyszerűen csak fellép a középpá­lyára, hogy túltöltse azt a terüle­tet, de határozott jelenléte van, és gyakran irányítóként funkcionál. Cancelo tavalyhoz képest sokkal magabiztosabb lett a labdával, a játékát pedig már pozícióváltások, lövések, kulcspasszok, gólpasszok jellemzik. Ugyanez a magabiztos já­ték elmondható a pályát hosszában felszántó, szélvészgyors Kyle Wal­­kerről és Olekszandr Zincsenkóról. A támadósorhoz hasonlóan tehát védekezésben is megkapják a já­tékosok a szabadságot, hogy kitel­jesedhessenek a rendszer kínálta előnyöknek köszönhetően. A City esetében a következő hetek­ben, hónapokban a Bajnokok Li­­gája-győzelemről fognak beszélni. A BL mindig egy külön történet, ahol nem feltédenül a legjobb, leg­kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó csapat diadalmaskodik, hanem az, amelyik a legjobban tudja uralni az adott pillanatot. Guardiola ebbe már többször be­lebukott, viszont látva, hogy meny­nyire stabil, egységes és taktikailag flexibilis a jelenlegi City, nehéz el­képzelni, hogy idén lesz olyan, aki meg tudja állítani. Kovács Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom