Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)
2021-01-21 / 16. szám
www.ujszo.com | 2021.január21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Ha elszmják az oltást A va kei náció lesz a kormány országos tesztje MARTIN VANÖO nyáron nem indulhat meg a tengerhez a nép, de például a csehek vagy a németek igen, akkor lesz igazán nagy bajban a szlovák kormány. Bár az általános teszteléssel a kormányfő most két hétre teljesen lefoglalja az országot, nem ez lesz, amibe végleg beletörik a bicskája. A járványhelyzet lassan elkezdett javulni, és ezt nem képes elrontani egy antigénteszteléssel. Persze kellemetlen az egész hercehurca, de az emberek dühe lassan elpárologhat, hajön a várva várt nyitás, és elfeledtetheti a lockdownt (a kormányfő meg persze azt fogja mondani, hogy az általános tesztelésnek köszönhetően élhetünk szabadabban). Sokkal nagyobb probléma - ami akár a kormány szétesését vagy bukását eredményezheti - a lakosság beoltása. A kormányfőnek már ma attól kellene félnie, mi lesz, ha nem lesz elég gyors, ha nem halad megfelelő ütemben a vakcináció. Három oka is van, hogy miért jelent ez nagyobb veszélyt, mint a betegekkel megtelt kórházak, a lockdown, vagy az országos tesztelés. Ez első, hogy a beoltottak számát könnyű nyomon követni, ez egy világos, egyszerű adat, és könnyedén összevethető, hogyan állunk más országokhoz képest. Bár a fertőzöttek és a Covid-19-ben elhunytak számát is napról napra követhetjük, az összehasonlítás korántsem egyszerű más országokkal. Például a hivatalos nemzetközi statisztikákban csak a PCR-tesztek száma és eredménye szerepel, az antigénteszteléssel kimutatott fertőzöttek számát nálunk ehhez hozzácsapják. És persze a járványszámok is aszerint alakulnak, hogy melyik országban mennyi tesztet végeznek el. De ha lassan fog haladni az oltás, a kormány nem tud kibúvókat keresni, nem csűrheti-csavarhatja a statisztikákat. A beoltottak számát egyszerűen össze lehet verni, különösen az EU 27 tagállamában - hiszen ugyanarról a rajtvonalról indult mindenki, ugyanazon a napon. Emellett a vakcinákat az Európai Bizottság vásárolja és egyformán, azonos időben, a lakosság száma alapján arányosan osztja el a tagállamok között. Persze most még kevés a vakcina, de ez változni fog, és néhány hónapon belül világosan kirajzolódik, hogy melyik kormánynak hogyan sikerült megbirkóznia logisztikai és egyéb szempontból ezzel a feladattal, így aztán előfordulhat, hogy nyáron a csehek és a németek megindulnak az Adria felé, itt pedig tömegek fognak várni a második oltás beadására. Ha így lesz, semmivel sem lehet majd leplezni a kormány nyilvánvaló alkalmatlanságát és ezt soha nem fogja megbocsátani a választó. A harmadik ok pedig az, hogy a kormánypártok szavazói közül lényegesen többen akarják beoltatni magukat, mint az ellenzéki pártok szimpatizánsai vagy a nem szavazók. Ez talán azért nem tűnik nyilvánvalónak, mert nálunk is többet beszélnek az oltásellenességről, mint azokról, akik alig várják már, hogy megkaphassák a vakcinát, akiknek az oltás jelenti a fényt az alagút végén. De ha még nyáron is csak pislákolni fog ez a fény, azt nem fogják megbocsátani. Ha valamibe biztosan belebukhat a kormány, akkor az az, ha elszúrja az oltást. A szerző a Trend kommentátora (Danglár/Trend) Sikerágazat kezd sorvadni nálunk? DUDÁSTAMÁS átlagpolgár rendszerint nem sokat tud a szolgáltatóközpontokról, pedig a külföldi tőkebeáramlás terén ezek jelentették Szlovákia egyik legnagyobb sikertörténetét az elmúlt évtizedben. A nagy multinacionális vállalatok ezekkel a központokkal próbálják hatékonyabbá és olcsóbbá tenni működésüket úgy, hogy itt központosítanak olyan vállalati tevékenységeket, mint a számvitel, az ügyfélszolgálat vagy az IT-szolgáltatások. Az alacsonyabb bérköltségek miatt Közép-Európa kedvelt célpontja lett a szolgáltatóközpontok alapításának, és ebből Szlovákia is jelentősen profitált az elmúlt másfél évtizedben. Több tucat multinacionális vállalat működtet Szlovákiában ilyen központot, és ezek több mint 35 ezer embert foglalkoztatnak. Az alkalmazottak döntő többségük egyetemi végzettségű diplomás, és magasabb hozzáadott értéket termelnek, mint például az ipari termelésben dolgozó alkalmazottak. Ennek köszönhetően a szolgáltatóközpontoknál a bérek jóval meghaladják az országos átlagot. Összefoglalva: a szlovák gazdaságnak pontosan ilyen befektetésekre van szüksége. Az elmúlt években rendre arról érkeztek hírek, hogy a külföldi vállalatok újabb központokat hoztak létre nálunk, vagy a már meglévőket bővítették. Ezért egyáltalán nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nagyobb központokat működtető Johnson Controls és AT&T is több száz munkahely leépítését tervezi a következő hetekben. A globális telekommunikációs óriás esetében az alkalmazottak mintegy 10 százalékát érintik az elbocsátások, az autóipari beszállító Johnson Controlsnál pedig még aggasztóbb a helyzet: akár a munkahelyek 40 százaléka is megszűnhet. Míg az AT&T a leépítést a globális koronavírus-járvány gazdasági hatásaival magyarázza, a Johnson Controls nem titkolja, hogy a leépítés valós oka a munkahelyek áthelyezése Indiába. A szolgáltatási központok sajátossága, hogy az alacsony telekommunikációs költségeknek köszönhetően a legfőbb költségtényezőjük a munkaerő, és a bérköltségek a fejlődő országokban még alacsonyabbak, mint Közép- Európában. Indiában, Pakisztánban vagy éppen a Fülöp-szigeteken rengeteg fiatal, motivált, angolul beszélő munkaerőt lehet találni, és alacsonyabb bérért is hajlandók dolgozni. Mint látjuk, ez már a szlovák szolgáltatóközpontokra is kezd veszélyt jelenteni. Pánikra egyelőre még nincs ok, de a Johnson Controls esete jól mutatja, hogy a verseny ma tényleg globális szinten folyik, és ha Szlovákia szeremé megőrizni nemzetközi versenyképességét, sürgősen reformokra van szükség. Ha meg akarjuk őrizni a szolgáltatási központokban található több tízezer munkahelyet, akkor változtatni kell az egyetemi képzések struktúráján, és jelentősen fejleszteni kell a fiatalok nyelvtudását és készségeit. Sőt, az angol nyelv önmagában már nem elegendő, a multinacionális vállalatok számára egyre fontosabbak az angol mellett egy másik regionális nyelvet beszelő alkalmazottak. Szlovákia számára a német nyelv tűnik kézenfekvőnek, de az elmúlt évtizedekben sajnos a német nyelvet tanuló diákok száma is jelentősen visszaesett. E téren egyértelműen központi támogatásra van szükség, hiszen a német nyelv ismerete nemcsak a szolgáltatási központokban fontos, hanem az itteni autóiparban is. Hasonló a helyzet az informatikával: a szolgáltatási központok több informatikust is tudnának foglalkoztatni, de már hosszú évek óta nincs elég végzős. Látható tehát, hogy a szolgáltatóközpontoknak van jövőjük Szlovákiában, sikeres fenntartásukhoz azonban kormányszintű stratégiára van szükség, amely hosszú távon oldaná meg ennek a szektornak az elvárásait. Az elnök beszéde Joe Biden kedvenc filmje A király beszéde, melyben Colin Firth zsigerien adja vissza VI. György hősies küzdelmét a szavakkal. Az új amerikai elnök életét ugyanis szintén végigkísérte a dadogás. így is fényes politikai karrier áll mögötte szenátori, alelnöki fejezetekkel, vagyis az életével támasztotta alá az anyja sokszor ismételgetett útmutatását: Ne hagyd, hogy a dadogás határozzon meg. A mondatokat és szavakat máig egy dadogó ember küzdelmével fűzi egybe, és Donald Trump még ezt is felhasználta ellene a kampányban - ráadásul csavart is rajta egyet. Ugyanis azt állította Biden beszédbeli megbicsaklásairól, hogy azok oka a kora és mentális állapotának romlása, ezért alkalmatlan az elnöki posztra. (Közben Trump azzal dicsekedett, az ő agya friss, és átment egy teszten, ahol azt kérték tőle, ismételjen meg öt szót: személy, nő, férfi, kamera, tv). Csakhogy amikor Biden a szavakat keresi, irányt vált egy mondatban vagy lassabban beszél, akkor pontosan a bevált beszédmódszereket és manővereket alkalmazza a dadogás elkerülésére. Bár Trump ehhez folyamodott, ma már egyre ritkább, hogy a dadogókat butának vagy értelmi fogyatékosnak tekintik. A kudarcélmények, a kirekesztettség azonban így is sok dadogom súlyként nehezedik, ráadásul sokszor azok árulják el őket, akik a legközelebb állnak hozzájuk: a szüleik, a tanítóik vagy az iskolatársaik. Joe Biden esetében például egy katolikus apáca, aki a hetedik osztályban felolvasáskor az elakadását csúfolódással reagálta le: „Mr. Ba-Ba- Ba-Biden, mi az a szó?” - provokálta. A 12 éves fiú pedig tiltakozásul hazament. Tinédzserként verseket szavalt hangosan a tükör előtt, néhány szöveget még ma is kívülről tud. „A legrosszabb, amit egy szülő tehet, ha minden áron be akarja fejezni a dadogó gyereke mondatait” - mondja. A beszédeit ma is úgy írja, hogy a szövegben jelzi, hol kell megállnia egy-egy szünetre, szemmozgása, pislogása is arról árulkodik, hogy erőfeszítéseket tesz a dadogás kordában tartására. Egy 2019-es gyűlés után sokan azon gúnyolódtak, hogy elfelejtette Barack Obama nevét: pedig csak elakadt az Obama szónál, és gyorsan azt mondta helyette, a főnököm (my boss). Mindeközben Biden az állítja, a dadogás az egyik legjobb dolog, ami történhetett vele. „Olyan belátást adott más emberek fájdalmába, amelynek másképp nem lennék a birtokában” - mondta. (hvg.hu) FIGYELŐ Videóbíróval szavaztak az olaszok Elképesztő jelenetekre került sor az olasz szenátusban, és végül a fociból ismert VAR döntötte el a szavazást. Az olasz parlament felsőháza kedden éjszaka ismét bebizonyította, hogy lehet szórakoztató a politika. Pedig a lehető legkomolyabb ügyről szavaztak: a Conte-kormány sorsáról. A potenciálisan kormánybuktató szavazás közben(Giuseppe Conte kabinetje végül megmenekült) ki tudja, mi dolga akadhatott Alfonso Ciampolillo szenátornak, de az biztos, hogy a politikus két figyelmeztetésre sem jelent meg az ülésteremben, hogy aztán lényegében a szavazás zárópillanatában essen be. Szavazni szeretett volna, de a levezető elnök jelezte neki, hogy sajnos lecsúszott a lehetőségről. Ciampolillo azonban ezt hevesen vitatta, közben pedig a levegőbe rajzolta a videóbírózás focipályákról ismertjeiét, a láthatatlan téglalapot. Casellati házelnök erre úgy reagált mint egy igazi FIFA-játékvezető: tényleg megnézte a videófelvételt és hosszas mérlegelés, illetve a lassítások megtekintése után úgy döntött, hogy Ciampolillio még éppen időben csekkolt be, így megengedte neki, hogy leszavazzon. Egy ember egész biztosan elégedetten nézte mindezt az ülésteremben: Adriano Galliani, az AC Milan focicsapatának korábbi vezérigazgatója, a VAR olaszországi bevezetésének lelkes híve, aki ma már a Monza másodosztályú csapatának vezetője, ugyanis szintén szenátor. (444, Gazetta del Sud)
