Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)
2021-01-15 / 11. szám
www.ujszo.com | 2021. január 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR r Úrnők és urak Újabban totális személytelenség és totális bizalmaskodás alakult ki Hosszú ideje figyelem, hogyan változnak a megszólítási szokások. Régen mindenki elvtárs és elvtársnő volt. Amikor egyetemistaként hirtelen „elvtársnő” lettem, az olyan sokként ért, mint amikor jóval később „néni”-vé váltam. Egyébként a tanszékünkön egy diák tanár „úr”-nak szólított egy előadót. Nekünk azt mondta, azért, mert utálja, de amikor az akkori ifjúsági szövetség, a SZISZ is kénytelen volt foglalkozni az üggyel, a diák azzal érvelt, hogy nem követett el semmi rosszat, mivel a tanár neki nem elvtársa, mert nem képviseli eléggé a szocialista emberideált. Ez szemétség volt, hiszen egy ilyen kijelentés akár a tanár állásába kerülhetett volna. Szerencsére a SZISZ-elnök rendes gyerek volt, formális szóbeli figyelmeztetéssel lezárta az ügyet. Ez a tanárunk már rég meghalt, a SZISZ-elnökről semmit sem tudok, viszont az említett diákból a rendszerváltás után politikus lett. Az „elvtárs” megszólítást pedig felváltotta az „urak” és a „hölgyek” megszólítás. Ez a mai napig érvényes. Az „úr” rendben van, a nők megszólítása viszont sokaknak bonyolultnak tűnik. Mert nézzük csak, mi is a Kis úr megszólítás női ekvivalense. A régi etikett szerint Kis asszony vagy Kisné asszony. Ez is érvényes a mai napig, mégis gyakran tapasztalom, hogy ilyenkor gyakran csak hölgynek, pontosabban hölgyemnek szólítanak. Mintha nekem nem lenne nevem. Persze tudom én, hogy a „hölgy” olyan fennköltebbnek hangzik, és aki ezt mondja, biztosan jó szándékkal teszi. Az egyetemi kommunikációs kurzusomból viszont azt is tudom, hogy sokan - nemcsak férfiak, hanem nők is - nincsenek tisztában azzal, milyen módon lehet egy nőt megszólítani. Ezért választják az általuk semlegesnek tartott„hölgy” kifejezést a nő neve nélkül. Mert a Kis hölgyem vagy a Kis hölgy, ugye, fura. Mondjuk a kis hölgy vagy kis hölgyem is, ha ismeretlen nőnek szánjuk. Én ilyenkor meg szoktam mondani az illetőnek, hogy nyugodtan szólítson a vezetéknevemen és tegye hozzá, hogy „asszony”. Úgy, mint a szlovákban. Az utóbbi években azonban két további szokás terjedt el. Az első a totális személytelenség, amikor szóban és írásban is egy, jó napot”-tal helyettesítjük a személyes megszólítást. A diákjaim többsége már csak így kommunikál. Ez nem illetlenség, de a válaszleveleimben csak azért is nevükön szólítom őket, hogy éreztessem, nekem ők nem egy diákmassza, hanem mind külön ember, akit számon tartok. Az ő személyes megszólításuk mikéntjét a szemeszter elején szoktam velük tisztázni. A másik szokás a totális bizalmaskodás. Amikor valakit minden előzmény nélkül a keresztnevén szólítunk. Szerintem ez a különféle tévévetélkedőknek (is) köszönhető. Ott érthető, mert nem mindenki akarja nyilvánosan kiadni a vezetéknevét. De a hétköznapi életben elég furcsa, ha vadidegen ember egyszeriben csak úgy „lezsuzsannáz”. Főleg, ha még fiatalabb is, mondjuk harminc évvel. Azoknak ad, akik már nem kémek VASALI ZOLTÁN Az Audi vezérigazgatója nem helyesli az autóipar támogatását, az egyház nem kór új Makovecz-katedrálist. Mondhatjuk, hogy a Fidesz a felemás válságkezelés mellett napjainkban a források elosztásával mutatja meg valódi önmagát. így volt ez kormányzásuk egész évtizede alatt, de most egyre több kedvezményezett is köszöni szépen, nem kér többet. Nem kell több „közpénz”, épület, paripa a túléléshez. Mondják ezt a rendszer olyan oszlopai, akik mindig is szövetségesei voltak a jobboldali kurzusnak. Most például az autógyártók vagy az egyházak. Fura lehetett olvasnia Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek január másodikén a sajtószemlét, amelyben valószínűleg kiemelt hír volt, hogy Markus Duesmann, az Audi vezérigazgatója nem helyesli az autóipar további támogatását. A Süddeutsche Zeitungnak adott interjúban hazánk egyik legjelentősebb exportterméket előállító munkaadója úgy fogalmazott, hogy a koronavírusválság megfosztotta őket a nyereségüktől, de a csökkenő eladások mellett is, elbocsátások nélkül is túlélik a következő időszakot. Megjegyzés: a Népszava összeállítása szerint tavaly 1700 milliárd forintnyi beruházási támogatást osztott szét a kormány, így egy új munkahely átlagosan 130 millióba is kerülhetett az adófizetőknek. Az adatok és számítások bizonytalansága mellett az aránytalanság és a torzulás egyértelműen látható. Egy másik olyan hír, amely szemlélteti, hogy az Orbán-kormány miért vetette el a mértéket a baráti gyarapodásban, és ez ínségesebb időkben, a választásokra való felkészülésben visszaüthet. Az oktatáspolitikában egyre dominánsabb pozícióban lévő egyházak már korábban is finoman jelezték, hogy nem tudnak átvállalni több feladatot az intézmények működtetéséből. Járvány idején a jobboldali nyilvánosságban fontos hír volt, hogy kell új és monumentális Makovecz-katedrális Budapestnek? Erdő Péter esztergom-budapesti érsek még időben leszögezte: nem kell! A járvány kapcsán az elemzők azon vitatkoztak, hogy az elmúlt évben milyen íve lehet a gazdasági és társadalmi folyamatoknak. Ma még senki nem tudja, hogy a pandémiának lesznek-e következő hullámai. A V, W és U alakzat mellett egyre többen beszélnek a K formáról, ahol a társadalmi különbségek jelentős mértékben növekedni fognak. Értelemszerűen a gazdagabbak a válságot gyorsan maguk mögött tudják hagyni, míg a középosztály és a szegényebb rétegek számára a kilábalás és a túlélés még a homályos távolban is nehezen kivehető. A Covid-19 alapvetően átalakította az emberek politikai érzékeit. Magyarországon az egyenlőtlenségek növekedése eddig nem veszélyeztette a kétharmadot. A katasztrófavédelmi kormányzás olyan Orbán-kormány számára is problémákat okozhat, aminek a rövid távú kárelhárítás katonai stílusa eddig, jól állt”. Ma már azonban azt is egyre nehezebben viseljük, ha valaki csak simán beáll elénk a sorba. A szerző az IDEA Intézet munkatársa I 7 Zöld út(levél) a világba SZABÓ LACI Jóllehet, (nemzetközi) utazásról egyelőre még csak álmodhatunk, a piacon azonban hatalmas vita bontakozott ki arról, hogyan utazhassunk, repülhessünk az újranyitás után. Egyre többen vannak, akik szerint a nemzetközi turizmus beindítása-és ezzel együtt a korlátozások, karanténintézmények feloldása - csak akkor lehetséges, ha bevezetik az oltási igazolványt, amit szakmai körökben Covid-Passnak vagy zöld útlevélnek is neveznek. Az ellenzők szerint ez megengedhetetlen, nem szabad diszkriminálni azokat, akik nem szeretnék magukat beoltatni, nem zárhatjuk ki őket az utazási élményekből. Légitársaságok, utazási irodák, országok az egyik oldalon, emberjogi szervezetek, uniós tisztségviselők és szakmai szervezetek a másikon. A koronavírus-járvány miatti korlátozások hatására szinte egyik napról a másikra szűnt meg a nemzetközi idegenforgalom, nem szálltak fel a légitársaságok gépei (emlékezzünk az egymás mellett parkoló gépekkel teli repülőterek látványára), hogy később lényegesen kisebb járatszámmal és kapacitással újra a levegőbe emelkedjenek, utazási irodák beszüntették tevékenységüket, szállodák zártak be... A szerencsésebbek az újranyitásra várnak, de megannyi idegenforgalmi vállalkozás (például a napokban csődbe ment szlovák Firo-tour) légitársaság végleg lehúzta a redőnyt. Érthető, hogy a szerencsésebbek, akik eddig túlélték a korlátozásokat, mindent bevetnének azért, hogy minél előbb újrainduljon a turizmus. így vannak ezzel az országok is, főleg azok, amelyek bevételi forrásának nagy része éppen az oda érkező turistáktól származik. Ne feledjük, a világ GDP-jének több mint 10 százaléka köthető a turizmushoz, ez sok millió család megélhetését biztosítja. Ezek most - közülük szó szerint sok - éheznek. Ezért szeretnék elérni, hogy amint lehet, és csökken a kockázat, újra utazhassunk. Akár úgy is, hogy ideiglenesen bevezetik az oltási igazolványt. Pedig nem ördögtől való az elképzelés, a koronavírus-járvány előtt is számos olyan (egzotikus) hely volt a világon, ahova csak akkor léphettünk be, ha megvoltak a kötelező oltások (hepatitis, malária elleni stb.), így aki fel szerette volna fedezni az adott országot, beadatta a szükséges oltásokat. A Covid-Pass bevezetésével aki utazni szeretne, az beadatná a koronavírus elleni oltást, és ezzel zöld utat kap a világ felfedezésére. A technikai háttérrel sem kell sokat foglalkozni, elég lehet egy pecsét az útlevélbe, ami igazolja az oltás tényét. Az ellenoldal szerint azonban ilyenre nincs szükség, helyette egy egységes tesztelési rendszert kellene kialakítani - tudjuk, ez mit jelent, hiszen már majd egy éve velünk van a vírus, és a kormányok összevissza és random döntései azt sugallják, hogy ha ilyen egységes rendszerre várunk, akkor még évekig maradnak a korlátozások. Ezért lenne helyes az oltási igazolvány bevezetése, hogy azok, akik szeretnének utazni, és ezzel újra életet vinni a turizmusba (megmenteni a csődtől sok-sok céget, családot), ezt minél előbb megtehessék - egy oltási igazolvánnyal, igazolással. Ehhez az is kell, hogy a jelenleg csigalassúságú oltást felpörgessék, hogy márciusra már azok is megkaphassák, akik szeretnék. Akár azért, mert ezt érzik helyesnek, akár azért, mert nyaralni, utazni vágynak. Aki pedig ezt nem szeretné, annak ki kell várni a nyáj immunitást, amikor várhatóan a zöld útlevél is értelmét veszti. Most szinte nem létezik turizmus, a Covid-Passzal, ha félgőzzel, de beindulhatna. Ez pedig nem nagy ár az újraindulásért, annál is inkább, mivel mindenki eldönthetné, vállalja-e az oltást az utazásért cserébe, vagy kivár. Én már döntöttem. FIGYELŐ Befogadhatók Ukrajna panaszai Befogadhatok Ukrajna Oroszország ellen benyújtott, a Krímben elkövetett orosz emberi jogsértésekre vonatkozó panaszai - közölte az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) csütörtökön. Az ukrán kormány beadványa szerint Oroszország 2014. február 27. óta tartó krími katonaijelenléte, illetve a helyi önkormányzat támogatása révén hatékony ellenőrzést gyakorol az Ukrajna szerves részét képező Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol felett. Állítása szerint az Oroszország területén kívül gyakorolt joghatóság az emberi jogok megsértésének adminisztratív gyakorlatát eredményezte egészen 2015. augusztus 26-ig. Az ukrán kormány kérelmének célja annak megállapítása, hogy Oroszország 2014. február 27. és 2015. augusztus 26. között a Krímben szisztematikus jogsértést követett el, megsértve az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A strasbourgi székhelyű Európa Tanács felügyelete alatt működő bíróság megállapította, hogy az ukrán kormány által kifogásolt, a Krímben elkövetett állítólagos jogsértések Oroszországra vonatkoznak, ugyanis a kérdéses időpontban Moszkva joghatóságot gyakorolt a terület felett. A bíróság szerint az ukrán állításokat alátámasztja, hogy a Krímben 2014 j anuárjától márciusig megnövekedett az orosz katonai j elenlét, az ott állomásozó orosz csapatok fenyegetéstjelentettek, és aktívan részt vettek az állítólagos eseményekben. Az ukrán kérelem befogadhatóságáról szóló döntés után ítélet később születik -közölték. (MTI)
