Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-03 / 255. szám
■___________________________SZÍNFOLK ■ 2020, NOVEMBER 3.____________________________| magasságba Mélységesen megsértődtem, mintha engem gyaláztak volna, amikor azt hallottam: bunkó paraszt. még ismertem parasztokat. Nem a I J m mai farmereket, akik kistraktorral műve- JL JA. X lik a földet, akik jó esetben másoknak adnak munkát, hanem akik hajnaltól kapáltak, ló vontatta ekével szántottak, akik pontosan tudták, mikor milyen munkának jött el az ideje. Akiknek volt földjük, szőlőjük, tehenük, amit aztán egyik percről a másikra be kellett adni a közösbe, mert akkor hatékony a mezőgazdasági termelés, ha sok földön sok minden terem. És a kisember hitt, remélt - olvashattunk erről számos novellát, regényt, azokról, akik az istennek se léptek be, azokról, akik agitáltak. Nehéz, kemény idők voltak. Nem mindenki tudott megválni a vagyonától, vagyonkájától, nem mindenki hitt a közösben (közös lónak túrós a háta, hát milyen lenne a közös föld, a közösbe bevitt ló, marha, bárány és a többiek), és nem mindenki hitt abban, hogy a diplomás jéerdéelnök többet tud arról, mit mikor kell vetni, mit kell tenni a kártevők ellen (használjanak rovarirtót, most repítette országgá a futószalag), hogyan milyen a falusi porta zöldségeskert, lesz gazdag a közös termés. Az egy kis kukorica, csibe, kacsa (nem én parasztjaim is sokan beléptek, búcsú a búcsú, ha nem illatozik a már akinek volt mivel belépnie, konyhában a saját nevelésű kacsa, Maradt egy kis háztáji, egy árva amely esténként mindig hazatalált tehén, néhány házi szárnyas. Mert a tóról), disznó (télen disznóölés), liba (ősszel libapecsenye) nélkül? Az én parasztjaim udvarán nem tujafa nőtt az égig, hanem almafa, barackfa, szilvafa (lehet, hogy egyiküknél sem volt hét), és a kis szőlőjükben mindig termett anynyi gyümölcs, hogy a következő évig kitartott a borocska. Az én parasztjaim nappal nem zárták be a kaput, az ajtajuk mindig minden szomszéd előtt nyitva állt. Az én parasztjaim kiültek a kispadra, fejtették a babot, morzsolták a kukoricát, mikor kinél kellett segíteni, ott voltak. Néha csak úgy beszélgetni az egyedül élő szomszéddal, hírmondóként, hogy tudják ők is, akik nem jártak se boltba, se kocsmába, hogy mi újság a faluban. Az én parasztjaim fölnevelték a gyerekeiket, szakmát adtak a kezükbe, aztán ott maradtak kettecskén, a gyerekek városba költöztek, de legalább jöttek az unokák, minden szünidőben. Akkor kivirultak a parasztjaim, nagy élet volt mindenütt, nagy fazékban, nagy lábasban főtt az ebéd, kilószámra fogyott a kenyér, amit az én parasztjaim még kemencében sütöttek vagy süttettek a pékkel. A kólavilágban felnövők már sok mindent nem tudnak, és nem tudnak meg soha. Elmúlt. Talán valamicske még visszahozható, mint újabban a sütőtök íze. Csak elő kell bányászni a régi képeket, a régi emlékeket, s talán elröstelli magát, aki még egyszer lebunkóparasztoz valakit. Talán némi támaszt nyújt az alábbi írás. (rend) ** ** ** Fiam, te azt mondod nekem, hogy csakis a tanult emberek vitték előre az országunkat? A tudósok és művészek? A paraszt buta volt, mert nem járt iskolába? Akkor beszélgessünk, fiam! Tudod, az a „buta paraszt” állatot nevelt, tenyésztett és nemesített. Minden hazai tájegységnek megvolt a rá jellemző állatállománya, ami követte a helyi adottságokat, a növényzetet, csapadékot, talajviszonyokat és hőmérsékletet. Ez így kimerít vagy két egyetemi diplomát! Érdekességként: a magyar tarka szarvasmarhának ötven éve még 12 tájfajtáját tartották nyilván, mára már csak a magyar tarkát ismeri a szakirodalom. Tehát amit ez a „buta paraszt” több száz év szorgalmas nemesítő tevékenységével létrehozott, azt a te tanult embered felelődén összevissza keresztező tevékenységgel mára teljesen tönkretette! Az a „buta paraszt” emellett gabonát és zöldséget, gyümölcsöt termesztett, nemesített. Ezeket a gyümölcsöket például nem kellett permetezni, jól tárolhatók voltak, míg a mai okos professzorok által újított növények, úgynevezett növényvédelem nélkül nem hoznak termést, mert elviszik a betegségek, gyümölcseik hűtőház nélkül szinte azonnal tönkremennek. Szóval a „buta parasztnak” itt is kioszthatsz néhány egyetemi diplomát: növénytermesztő, növényorvos, nemesítő, kertész... A hiba csak ott van, hogy nem ismeri a latin nevét. Ez a „buta paraszt” ezenkívül még gazdálkodni is tudott a terméssel, egyik évről a másikra meg kellett terveznie, hogy a leendő termésből megéljenek. Továbbá tartalékot kellett képeznie. Az állatállomány ellátására is kellett gondolnia, és ami a legfontosabb, megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagról kellett gondoskodnia, hogy a következő évben mindezt újra megtehesse. Nos, ezért jár egy közgazdászdiploma és egy raktározási, raktárkezelési, logisztikai végzettség is. De itt még nincs vége, az állatok levágása, feldolgozása, tartósítása és a hús tárolása modern eszközök nélkül, a növények tárolása, J9 Ahhoz, hogy a mai modem fogyasztói társadalom létrejöhessen, először is szét kellett verni az önellátó és valódi értelmes tudással felvértezettparaszti réteget.
