Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-03 / 255. szám
www.ujszo.com SZINFOLK ■ 2020. NOVEMBER 3. 151 feldolgozása, még egy hentesszakmunkás-bizonyítványt, további konzervipari ismereteket is feltételez, és legalább egy élelmiszeripari technikusi bizonyítvány kiosztását is megköveteli. Az állatoknál folyamatosan fellépő betegségeket is gyógyítani kellett valakinek. Egy személyes élmény: kisgyermekként láttam, hogy az egyik tehén lenyelt egy almát, ami megakadt a torkán és fiildoklott. Az állatorvos azt tanácsolta, metszszék el a torkát és mérjék ki az állatot, mert mentheteden. Nos, az egyik öreg tanuladan „buta paraszt” amikor ezt meghallotta, megfogta a doktor úr gallérját, és kivágta az istállóból, kért egy kicsi kést, benyúlt az állat szájába és szétvágta az almát. Ez a tehén utána még számtalan borjút ellett. Tehát a „buta parasztnak” jár egy állatorvosi diploma is! De régen csak nagyon indokolt esetben fordult orvoshoz, ma ilyenkor megyünk kórházba. Mert a kisebb betegségeket odahaza kezelte, otthon szült, a kertben megtermelte, vagy a környéken begyűjtötte a gyógynövényeket. Szinte minden faluban volt egy bába, vagy egy javasember, javasasszony, aki embert és állatot is gyógyított. Tehát jár egy orvosi és egy gyógyszerészi diploma is ennek a „buta parasztnak”. Saját maguk készítették a mosó-, mosdó-, mosogatószerüket, ruha-, fa-, falfestékeiket. Talán ez megér egy vegyészmérnöki diplomát? Fiatal házasoknak, ha nem örököltek, pénzük sem volt a mesteremberekre, akkor a rokonság felépített egy házat. Hopp: építészmérnök, kőműves, téglakészítő (vályogvető), ács, tetőfedő szakmák kerestetnek. Ma, ha valaki megtanulja a vályogvetést és a nádazás mesterségét, akkor művész úrnak szólíttatja magát és mutogatják a tv-ben, mint valami nagy tudású csodabogarat. Gyermekkoromban nagyanyám felnézett az égre (nem az órájára!), és megmondta, mennyi az idő. Régen az öreg paraszt ránézett az égre és mondta: most kell vetni, most aratni, most kaszálni, most haza kell hajtani az állatot, most sietni kell, mert jön az eső, a jég vagy a hó. Napszaktól függetlenül, arra van észak, arra dél és mennyi az idő. Tehát ennek a (,buta parasztnak” jár egy csillagász- és egy meteorológusdiploma is! Míg napjainkban magukat művészeknek, celebeknek szólíttató emberek tucatjaival van teli a média, addig ezeket az embereket száz évvel korábban a legutolsó csárdából is elhajtották volna a zenészek, mint csepürágó, tehetségtelen kontárokat! Ugyanis zeneművészeti főiskola nélkül is csodálatos zenészei voltak a vidéknek, akik nem gőgösen pöffeszkedtek, hanem szolgálták művészetükkel a népet. Népünk zeneiségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétszázezer népdal, ami kinyomtatva is megtalálható, az olyan valóban tehetséges és elkötelezett művészeknek köszönhető, mint Kodály Zoltán, Bartók Béla. De soha ne felejtsük, ezek a remekművek a nép ajkán keletkeztek! De tudod fiam, ha most a tanultak valamelyike elvégzi a képzőművészeti főiskolát, és az ott elsajátított tudásával a kétszáz évvel korábban élt, férjhez menni szándékozó tizenhét éves „buta” parasztlány kelengyéjének csupán tizedrészét képes megcsinálni, akkor már művésznek nevezi magát, saját stílusirányzatot indít, a saját kreálmányait a divatbemutatók kifutóira viszi. Mondd fiam, hol itt az igazság? Mondd fiam, összeszámoltad, hány diplomát és különböző végzettséget kellene szétosztanod minden egyes „buta paraszt” között, akiket te leszólsz, míg a te tanult, művelt embered csupán egyeden tudományágban jeleskedik? Feltéve, ha tényleg jeleskedik és nem valami kókler, aki csak azért kapott tudományos címet, mert a családba tartozik és összehoztak neki is egyet, mert ugye „ő is megérdemli”. Tudod, fiam, az a „buta paraszt”, aki nem járt iskolába, kisgyermekkorától járta az élet iskoláját a nap huszonnégy órájában, és mindent eltanult az öregektől. így amikor ő maga is öregember lett, többet tudott, mint száz egyetemi profeszszor, akik egymásnak jól hangzó titulusokat osztogatnak a felületes tudásukra és lenéznek mindenkit, akiknek nem jutott az ő szedettvedett címeikből. Mert nem tartoznak az ő köreikbe! Ezek után, ugye elhiszed nekem, hogy a te tanult embered, aki a tudását az én „buta parasztomtól” lopta, sok ezerszer többel tartozik az én népemnek, mint amivel bármelyik magyar tartozna neki vagy neked?” A parasztság eltűnésének és eltüntetésének okai A parasztok, a volt kommunista diktatúra - és még sokszor a mai társadalom egyes rétegeinek is a nemkívánatos elemei. Ezért is lett a paraszti réteg „jó szovjet mintára” tönkretéve, az elmúlt átkos rendszer éveiben. Hiszen a paraszt önellátó, ezért a falusi háztartás nagyon sokrétű volt. Szinte mindenhez értettek, nem vásároltak túl sokat a boltokban. Hát ez is baj volt. Megtermelte magának az ételt, italt, a bort, a pálinkát stb. Még a házát is saját maga építette. Az aszszonyok tudtak szőni, fonni, ruhát varrni, ismerték a gyógynövényeket. Nem szerettek orvoshoz járni. A krumplibogarat kézzel szedték le a növényről, nem használtak vegyszert. Szüleim mondták, hogy az ő gyerekkorukba csak pár dologért jártak a boltba - mert minden más, ami kellett, megvolt otthon -, de nem is lehetett ott sok mindent kapni, mert szinte nem volt soha semmi. Ha mégis menni kellett A régi józan parasztsággal sohasem szabad összekeverni a mai, teljesen gépesített mütrágyás gazdákat, akik csak a minél több profit érdekében ténykednek. valamiért, mindig hosszú sorokban kellett várni. Édesapám mesélte, mikor kisgyermekként húsért küldték Csepregbe, az öregasszonyok kilökték, kitaszigálták a sorból és lehajtott fejjel kulloghatott haza Németzsidányba. (Akkor még így nevezték a svábok lakta, mostani Kiszsidányt.) Amikor mégis bejutott az üzletbe, akkor meg csak protekcióval, pult alól kapta meg äz árut. Ilyen idők jártak akkor. A mostaniak, a mostani gyerekek meg a bőség zavarától azt sem tudják már, fiúk-e vagy lányok, úgy elkényelmesedett ez a világ. Nem voltak bűnözők, erkölcsös életet éltek, a lopás szégyen volt, ezért jogászokra meg ügyvédekre sem volt szükségük. Egy kézfogás volt az üzlet, az adott szó szent volt. Nem szerették a mellébeszélést, a hazudozást. Nagy és jó erős öszszetartó családokban éltek, jó sok testvérrel, akik támogatták egymást jóban-rosszban. Helyettük panellakó főiskolás és egyetemista társadalmat hoztak,létre, ahol az ember még egy paradicsomot sem tud megtermelni. Még kertje sincs, üres a kamrája, nincs mit enni, ezért (is) kénytelen dolgozni járni. És ami a lényeg, jó sokat vásároljon, mindent vegyen meg, még azt is, ami nem kell. Csak sokat fogyasszon és még többet vásároljon, ez a lényeg. Mivel semmihez sem ért, mindent meg kell vennie, ami az életben maradáshoz szükséges. Ezért kezdték a paraszt szót pejoratív értelemben használni: le akarták járatni ezt az életmódot, mivel ez nem szolgálta az ő érdekeiket. Ahhoz, hogy a mai modem fogyasztói társadalom létrejöhessen, először is szét kellett verni az önellátó és valódi értelmes tudással felvértezett paraszti réteget. A termelőszövetkezet szervezésekkor az agitátorok, a kommunista szolgák, addig ütötték az ajtót és addig tiportak a sáros vagy havas csizmájukkal a paraszt portáján, míg a szegény paraszt alá nem írta a beleegyező okiratot. Ezek után amije volt, az minden ment a „közösbe”. Vitték a lovakat, a teheneket, a földeket, a magas erdőket. O csak egy kis háztáji földet tarthatott meg. Ekkor a szegény paraszt úgy érezte, kisemmizték. Lassanként kivették a gyerekeket a családi gazdaságból és elküldték őket a kötelező elemibe, akik a tudást már nem tudták a szüleiktől átvenni. Az iskolában pedig alternatív dolgokat is kezdtek tanítani, kiváltképp mostanában, így tették és teszik függővé a mai embereket. Később, a rendszerváltás után, amikor a kárpódási törvényt az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk miatt hatályba helyezték, akkor aki megérte, kárpódást kaphatott. ,A törvények értelmében az 1939 májusától az 1990. évi rendszerváltozásig a magyar állampolgárokat, valamint a kárt elszenvedett, de 1990. december 30-án életvitelszerűen Magyarországon élt külföldi állampolgárokat a tulajdonukban az állam által igazságtalanul okozott károkért a törvények értelmében kárpódás illette meg.” Régen egy mozdulattal elvettek, eltöröltek mindent, az utódoknak meg bizonygatniuk kellett a tulajdonait. A volt kommunista káderek, a. tsz-elnökök, a további vezetők és a tsz-irodisták nem segítettek, kihasználták ezt a kapóra jött helyzetet és megkaparintották a „bizonytalanok” és szerencsédének földjeit, erdőit, javait, és ebből a mesterkedésekből gazdagodtak meg igazán. A mai napig vígan élnek, már akik még élnek közülük. Ha már nem is ők, hanem az utódaik és leszármazottaik bizony virulnak, gazdagodnak, mások régi, elkobzott tulajdonaiból. Ezért a parasztság, a mai napig sem tudott igazán magához térni ebből a súlyos letargiából, ami még most is kísérti őket. Ez a megbántott, kisemmizett paraszti réteg sohasem felejt. A mai napig csúfolják őket a nagyvárosiak, főleg a pestiek, hogy buták, ostobák és műveledenek. Hogy honnan veszem ezt? Elég „felmenni az internetre” és kinyimi a legnagyobb közösségi oldalt, aminek számtalan politikai oldala tele van az ilyen gyűlölködésekkel. Megjegyzem még, hogy a régi józan parasztsággal, sohasem szabad öszszekeverni a mai, teljesen gépesített mütrágyás gazdákat, akik csak a minél több profit érdekében ténykednek. Ők már messze nem az ősi parasztság hitvallása szerint élnek és dolgoznak. Vissza kellene térni, a régi nemes értékekhez és igaz hagyományokhoz, ahol a család volt a szent és a föld volt a minden. Nem szabadna követni a beteges nyugati új hullámos gendereket, beteg fertőzéseket, mert az csak öl, butít és nyomorba dönt. Mindenki legyen a földjén a maga ura, ne idegen haszonlesők prédája legyünk, ne azok parancsoljanak. Isteníts Péter Vilmos
