Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)

2020-11-14 / 265. szám

www.ujszo.com | 2020. november 14. KÖZÉLET 3 Koronavírus: a járványkezelés erősségei és gyengéi Szlovákiában NAGY ROLAND Pozsony. Miért tért vissza a koronavírus-járvány második hulláma Szlovákiába? Mennyire tanult a kormány az első hullám hibáiból, ás miért nem reagált korábban a nö­vekvő vírusadatokra? Mikor várható a járvány tetőzése, és mikortól javulhat a helyzet? Elemzésünkben egyebek mellett ezekre a kérdésekre keressük a választ. Az Európai Unió tagországairól általánosságban elmondható, hogy a koronavírus-járvány második hul­láma sokkal durvábban sújtott le rá­juk, mint az első. Ez alól Szlovákia sem kivétel: az utóbbi hetekben olyan vírusadatokat tettek közzé, amelyek tavasszal még szinte elkép­zelhetetlennek tűntek. Hússzor annyi a napi esetszám, mint április­ban, s naponta annyi halálesetről számolnak be, amennyi az első hul­lám alatt összesen volt. Ahhoz, hogy megérthessük, miért öltött ekkora méreteket a járvány, érdemes felidézni néhány fontos eseményt az első hullám idejéből. Leépült egészségügy Szlovákiában az első fertőzöttet március 6-án azonosították. Ebben az időszakban az új típusú koronavírus­ról még nem sok információjuk volt a tudósoknak, hiszen a járvány rend­kívül gyorsan terjedt, mindössze 3-4 hónap kellett ahhoz, hogy az egész világon felüsse a fejét. A kevés adat ellenére a szlovák Egészségpolitikai Intézet (IZP) megpróbált néhány előrejelzési modellt készíteni. A március közepén nyilvánosságra ho­zott prognózisok azt mutatták, hogy mintegy 4 hónapon belül a teljes la­kosság 10 százaléka (vagyis több mint félmillió ember) fertőződik meg, és több ezren kerülhetnek in­tenzív osztályra. Ezen előrejelzések, valamint az olasz kórházakból érke­ző hírek mind arra késztették az ak­koriban még Peter Pellegrini által ve­zetett kormányt, hogy szigorú intéz­kedéseket hozzon. A cél a kórházak fenntartható működése volt, hiszen a szlovák egészségügy színvonala jócskán el­marad az uniós átlagtól, és az addigi tapasztalatok azt mutatták, hogy még a komolyan felszerelt egészségügyi intézmények sem tudnak mit kezde­ni a helyzettel. A szlovák kórházak felszereltsége, valamint az egész­ségügyi dolgozók hiánya már a ví­rus előtt is nagy gondot okozott: az IZP elemzése szerint körülbelül 3 ezer orvos hiányzik a szlovák egész­ségügyből, az általános orvosok há­romnegyede pedig már 50 évnél idősebb. Márpedig ha nincsen elég egészségügyi dolgozó, akkor nincs is kinek kezelnie a fertőzötteket. Gyors reakció A szigorítások az első beteg azo­nosítása után pár nappal be is kö­vetkeztek. Egyes önkormányzatok még a kormánynál is gyorsabban re­agáltak, a fővárosban például már március 9-től bezárták a középisko­lákat és az uszodákat is. Egy héttel később jöttek a további intézkedé­sek: bezárták a boltokat, betiltották a tömegrendezvényeket, szigorú ha­tárellenőrzéseket vezettek be, és korlátozták a vendéglátóipari egy­ségek működését is. A járvány kezelést azonban jócs­kán bonyolította a márciusi kor­mányváltás. Igor Matoviéék kabi­netje és az ellenzékbe szoruló Pel­­legriniék egymást hibáztatták a fél­reértések, a zavaros kommunikáció, valamint a nem megfelelő felké­szültség miatt. A szigorítások végül másfél hónapig voltak érvényben, május elejétől kezdve fokozatosan enyhítéseket vezettek be, júniusra pedig nagyjából visszaállt az élet a megszokott kerékvágásba. Bukott a gazdasóg Az első hullám viszonylag gyors és szigorú intézkedései járványügyi szempontból sikeresnek bizonyul­tak, hiszen a naponta azonosított fertőzöttek száma akkoriban alig haladta meg a 100-at, a rekord au­gusztus közepéig 114 fertőzött volt. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy ta­vasszal kb. negyedannyi teszt ké­szült (napi 4-5 ezer), mint manap­ság. A kórházak azonban nem vol­tak annyira leterhelve, és az elhuny­tak száma is sokáig 28 maradt. A gazdaság viszont komolyan megsínylette az eseményeket. A ha­talmas esés miatt bekövetkezett az, amire az önálló Szlovákia történe­tében még nem volt példa: a máso­dik negyedévben az egy évvel ko­rábbihoz képest 1,2 százalékkal csökkent a bruttó országos átlagbér. A foglalkoztatottság is rohamos iramban csökkent, a második ne­gyedévben az egy évvel korábbihoz képest több mint 65 ezerrel keve­sebb embernek volt munkája. Hiányos felkészülés Alig csengett le az első hullám, Igor Matovic már a második meg­érkezéséről beszélt. A kormány tisztában volt vele, hogy a gazdaság már nem bírna el még egy ilyen sok­kot, ezért nyáron megpróbált vala­milyen módon felkészülni a vírus visszatérésére. Az egészségügyi minisztérium például létrehozott egy járványügyi szakértőkből álló bi­zottságot, mely azóta is hetente ér­tékeli az aktuális helyzetet, valamint kidolgozott egy úgynevezett jár­ványtervet, melyet nemcsak a koro­navírus, hanem más fertőző beteg­ségek esetén is használni lehet. Ma­rek Krajcí tárcavezető azt is állította, hogy a kórházakat felkészítették az esetleges átrendezésre, és megerő­sítették a regionális közegészség­­ügyi hivatalokat is. Utólag azonban bebizonyosodott, hogy mindez ke­vésnek bizonyult. Regionálisan nem ment A vírus a nyár végén kezdett újra felerősödni, egész pontosan au­gusztus 20-án született újabb re­kord, ekkor azonosítottak 123 új fer­tőzöttet. Ján Mikas országos tiszti­­főorvos azt ismételgette, hogy a helyzetet ellenőrzésük alatt tartják. A legtöbb beteg akkoriban a kül­földről hazatérők között volt, ők pe­dig továbbfertőzték az otthoni kap­csolataikat. A kormány úgy igyeke­zett fékezni a fertőzés terjedését, hogy a regionális közegészségügyi hivatalok dolgozóinak segítségével próbálták feltárni, kivel léptek kap­csolatba a külföldről hazaérkező be­tegek. Ezeket a személyeket karan­ténba küldték. A járványbizottság az így nyert adatok segítségével lokális gócpontokat tartott számon, majd létrehozta Szlovákia „regionális jel­zőlámpáját”. Az elképzelés az volt, hogy azokban a járásokban, ahol magas a fertőzöttség aránya, szigo­rúbb intézkedéseket vezetnek be. A rendszer körülbelül másfél hó­napig működött, és ez idő alatt vi­szonylag szabadon mozoghattak az emberek. Az éttermek, a kocsmák, a bárok és az edzőtermek is működhettek, enyhébb korlátozások mellett. Az iskolákat is megnyitot­ták, holott szeptemberben már a na­pi 200-300 fertőzött sem okozott nagyobb meglepetést. A határellen­őrzés szintén csak véletlenszerűen zajlott. Végül bebizonyosodott, hogy a regionális közegészségügyi hivata­lok messze nem rendelkeznek ele­gendő dolgozóval ahhoz, hogy a jár­vány növekedésével azonosítani tudják a kontaktusszemélyeket. A regionális jelzőlámpa ötletét is elve­tették, miután a vírusadatok már ré­misztő magasságokba emelkedtek. Emberi tényező Igor Matovic hetekig halasztgat­­ta az országos szigorítások beveze­tését, inkább az emberek felelős­ségérzetére próbált hatni. Minden­kit arra kért, hogy kerüljék a tö­megrendezvényeket és viseljék a szájmaszkot. Ami azonban az első hullám idején bevált, az a második­ban már nem, az emberek ugyanis kevésbé tartottak a koronavírustól, mint tavasszal. Ennek paradox mó­don éppen a sikeres járványkezelés lehet az egyik oka. A járvány az el­ső hullám idején ugyanis viszony­lag kevés embert érintett közvetle­nül, a nehéz anyagi helyzet annál inkább. A lakosságot valószínűleg az Egészségpolitikai Intézet borús előrejelzései is megrémisztették. Ennek volt köszönhető, hogy a többség akkoriban komolyan fi­gyelt a járványügyi intézkedések betartására. A Szlovák Tudományos Akadé­mia az utóbbi fél évben többször is készített felmérést az emberek vírus­hoz való hozzáállásáról, és ahogy múltak a hónapok, úgy kezdett el egyre több ember tiltakozni a szigo­rítások ellen (a legutóbbi felmérés­ben már csak az emberek 29,9 szá­zaléka volt elégedett a kormány in­tézkedéseivel, áprilisban még 53,4 százalék). A helyzeten az sem segí­tett, hogy a felelősséget hangsúlyozó miniszterelnököt a járványhelyzet közepén egy esküvőn kapták lencse­végre, ahol saját maga sem viselt maszkot. Az összeomlás szálán A helyzet odáig fajult, hogy ok­tóber 15-én a kormány kénytelen volt ismét országos szigorításokat hozni. Tették ezt azután, hogy az egészség­­ügyi intézmények jelezték, az összeomlás szélén állnak. Jelenleg több mint 1800 személyt kell kór­házban kezelni, közülük 1500-nál már kimutatták a fertőzést. Az utób­bi hetekben több kórházból is olyan hírek érkeztek, hogy megtelnek a koronavírus-fertőzöttek számára kialakított ágyak. Erről számolt be nemrég a bártfai, újonnan pedig a komáromi kórház is. A gondot nem­csak az ágyak okozzák, hanem az is, hogy az orvosok és a nővérek jelen­tős része megfertőződött. Marek Krajcí tájékoztatása szerint jelenleg mintegy 2500 egészségügyi dolgo­zó van karanténban. Arról nem is beszélve, hogy az osztályok átalakítása miatt a kevés­bé sürgős műtéteket valószínűleg el kell halasztani, így azok is rosszul járnak, akiknek valamilyen régóta tervezett beavatkozáson kellene át­esniük. Az első hullám idején mi is beszámoltunk arról, hogy 2-3 hó­nappal eltolódtak a műtétek, és azt még senki sem tudja megmondani, hogy ezúttal milyen lesz a helyzet. A szlovák „atombomba" Matovic az országos szintű kor­látozások mellett bejelentett egy olyan tervet, amelyet még egyetlen másik országban sem kíséreltek meg: antigéntesztek segítségével le­tesztelni az ország csaknem teljes lakosságát. Az elképzelés hatalmas vitát váltott ki, sok szakértő nem tar­totta jó ötletnek a projektet. Egy­részt a terv kivitelezését, másrészt az antigéntesztek megbízhatóságát bí­rálták. A miniszterelnök azonban kitartott az elképzelés mellett, és a hadsereg irányításával levezényel­ték a műveletet. Az úgynevezett nulladik körben, amelyet Árva vi­dékén és Bártfán tartottak, több mint 140 ezer ember vett részt a tesztelé­sen. Egy héttel később az első kör­ben több mint 3,6 millióan mentek el a mintavételre, a második körben pedig több mint 2 millióan. A kormány utólag rendkívül sike­resnek nevezte a műveletet, a mi­niszterelnök pedig már egyenesen arról beszélt, hogy a vírusadatok visszaszorításában rendkívül nagy szerepet játszott a tesztelés. A szak­értők azonban úgy vélik, hogy az or­szágos mintavétel eredményei csak a következő hetekben mutatkozhat­nak meg a vírusadatokban, jelenleg pedig a tesztelés előtt bevezetett in­tézkedések következményeit látjuk. Ennek ellenére a külföldi orszá­gok is fontolgatják a tömeges szűrést. Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház Infektológiai Inté­zetének főorvosa a Napi.hu beszá­molója szerint úgy fogalmazott, hogy a tömeges tesztelés jó ötlet, de önmagában nem oldja meg a hely­zetet, hiszen csak akkor lehet hatá­sos, ha a pozitív eseteket el lehet kü­löníteni, fel lehet kutatni a kapcso­lataikat, ezzel megfékezve a fertő­zési láncot. Felcsillant a remény Itt tartunk jelenleg: a napi fertő­zöttek száma átlagban meghaladja a kétezret, egyre többen kerülnek kór­házba, és a halálesetek száma is fo­lyamatosan nő. Az egészségügyi miniszter szerint azonban sikerült elkerülnünk a legrosszabbat, hiszen az utóbbi két hétben a járványgörbe már kedvezőbb tendenciát mutat. A járvány teljes felszámolásában viszont csak a vakcina segíthet. Eb­ből a szempontból is jó híreket hall­hatunk az utóbbi napokban, hiszen a Pfizer és a BioNTech közös vak­cinajelöltje állítólag 90 százalékban hatékonynak tűnik, s nincsenek mellékhatásai. Az oltást akár év vé­gén elkezdhetik gyártani. Matovic szerint azonban ez nem azt jelenti, hogy decemberben min­denki hozzájuthat a vakcinához. A kormányfő úgy véli, ha az oltás si­keres is lesz, legalább még fél év kell ahhoz, hogy Szlovákia elegendő mennyiséget kapjon belőle. Addig pedig nem marad más, mint az em­berek felelősségteljes magatartása. Míg nyáron a szigorú szabályok és gyakorlatilag az ország lezárása segített a járvány megfékezésében, addig ősszel úgy tűnik, az országos tesztelésnek volt a legnagyobb hozadéka (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom