Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)

2020-11-11 / 262. szám

2 KÖZÉLET 2020. november 11. | www.ujszo.com Mereven elutasítjuk a bevándorlást Az európai országok közül Magyarország, Szlovákia, Csehország és Bulgária lakosai utasítják el a legnagyobb mér­tékben a bevándorlókat (TASR-feivétei) FINTAMÁRK A zárt közép-európai országok annak ellenére sem elfoga­dók a bevándorlással és migrációval kapcsolatban, hogy tulajdonképpen nincs történelmi tapasztalatuk a jelenséggel. Azt pedig, hogy hogyan tekintenek a migrációra, az elmúlt öt évben nagyon erősen befolyásolják a politikai narratívák. De miért tekint eltérően a bevándorlás­ra Nyugat- és Kelet-Európa? Azt, hogy hogyan alakultak a be­vándorlásügyi narratívák, és az egyes országokban tulajdonképpen mennyire elfogadott vagy elutasított dolog a jelenség, az European Social Survey (ESS) nevű átfogó, összeha­sonlító társadalmi felmérésből tud­hatjuk meg. A kétévente ismétlődő felmérésben most 31 ország vett részt, köztük Magyarország és Szlovákia is — a 2018—19-es adatok pedig nemré­gibenjelentek meg, megmutatva, ho­gyan hatott a 2015-2016-os mene­kültválság a bevándorlás percepció­jára. Az adatokat magyar nyelven Messing Vera és Ságvári Bence szo­ciológusok, az MTA társadalomtu­dományi Kutatóközpontjának mun­katársai dolgozták fel. Két index A kutatók két dimenzióban vizs­gálták a bevándorlás témakörét, és végeredményként két indexet kaptak. Az egyik index a bevándorlás általá­nos percepciójáról szól, a válasz­adóknak arra kellett válaszolniuk, mit gondolnak a bevándorlásról, használ­­e vagy árt a jelenség, az ország életé­nek, és ártanak vagy gazdagítják a bevándorlók az ország kulturális éle­tét. A másik index arra mutat rá, mi­lyen arányban gondolják úgy az or­szág lakosai, hogy szegényebb, Eu­rópán kívüli országból senkit sem szabad beengedni. Az eredményeket vizsgálva hatal­mas különbség feszül Kelet- és Nyugat-Európa között — bár Ságvári Bence felhívja a figyelmet, hogy hiba lenne a két „blokkot” homogén egészként kezelni. Hiszen a beván­dorlás percepciója az általunk nyu­gati blokknak tartott országokban is eltér, egészen más például Olaszor­szágban, mint a skandináv országok­ban. És Kelet-Európa sem egységes: míg Magyarország, Szlovákia és Csehország nagyjából együtt mozog, Lengyelország például elüt a többi­ektől. Az elutasítási index épp Magyar­­országon, Szlovákiában, Csehor­szágban és Bulgáriában a legmaga­sabb, és Magyarország abszolút ki­emelkedik a többi közül. A 100-as in­dexen a magyarok 57-es értékelést értek el, ezzel magasan megelőzve a 42 pontos Csehországot, a 40 pontos Bulgáriát, a 37 pontos Szlovákiát, a20 pontos Lengyelországot és az összes balkáni országot. A legalacsonyabb elutasítottsági indexe az északi or­szágoknak van - annak ellenére, hogy Közép-Európától eltérően ők célor­szágnak számítanak. Svédországban az index mindössze 3, Finnországban 7, Norvégiában pedig mindössze 2. A percepciós index már nem mutat ekkora szórást európai viszonylat­ban, de a trendeket jól mutatja. A be­vándorlás pozitív felfogása Magyar­­országon és Szlovákiában a legala­csonyabb, mindkét ország egyaránt 38 ponton áll a 100 pontos skálán. Őket csak egy ponttal előzi meg Csehország és kettővel Bulgária. Az északi és nyugati országokban a per­cepciós index 50 pont felett áll, Olaszországon kívül tulajdonképpen mindenhol. Nyugaton a helyzet Az ESS-adatgyűjtés már 2002 óta zajlik, így a kutatóknak van össze­hasonlítási alapjuk, és vizsgálni tud­ják azt is, hogyan befolyásolták az egyes események a bevándorlással kapcsolatos attitűdöket. Az pedig egyértelműen megállapítható, hogy az északi és nyugati országokban a 2015-16-os menekültválság nem emelte a migráció elutasítottságának indexét, sőt, sok helyen azóta csök­kent is a bevándorlásellenesség - például Finnországban, Franciaor­szágban, Írországban és az Egyesült Királyságban is. Az elsődleges cél­országokban, Németországban és Svédországban pedig kifejezetten alacsonyan maradt az elutasító attitűd. A migrációs válság nem mozgatta meg túlzottan a percepcióval kapcso­latos attitűdöket sem, Írországban és Portugáliában pedig például még emelkedett is az index az elmúlt években. Az egyetlen nyugati blokk­hoz tartozó ország, ahol 50 alatt áll az index, az Olaszország, ám 2015 és 2018 között még itt is emelkedett azok aránya, akik pozitívan tekintenek a bevándorlásra. Keleten a helyzet A sokkal zártabb kelet-európai társadalmakban a válság és annak politikai tálalása sokkal nagyobb ki­lengéseket okozott - nem 2015-höz képest, hanem jóval korábbra datál­va. Ságvári Bence elmondása sze­rint a régió a menekültválság előtt sem volt különösebben befogadó, ám az okok eltérőek, és ez jól be­mutatható a magyar példán. „Meg­kockáztatnám, hogy a rendszervál­tás utáni időszakban és a 90-es, 2000- es években a magyar lakosság jelen­tős részének nem volt véleménye a migrációról és bevándorlásról, hi­szen nem volt olyan ismeretük, mint a nyugati és az északi országokban, ahová százezrek érkeztek. Nem ugyanazt értették a magyarok 1998- ban, 2008-ban és 2018-ban a foga­lom alatt” - mondja a kutató, aki hozzáteszi: a migráció témája egy olyan üres lap volt, melyet a magyar kormány írt tele érvekkel és narratí­­vákkal. Az ugyanis egy nagyon tág foga­lom, tulajdonképpen ki számít be­vándorlónak, és mi jut eszébe egy írnek, egy franciának, vagy egy szlováknak és magyarnak a beván­dorló szó hallatán, ha például az ESS felmérésén megkérdezik tőle a kér­dést. A régióban ugyanis a mene­kültválság előtt is volt némi tapasz­talat a bevándorlókkal - ilyen volt például a népes csehszlovákiai vi­etnámi közösség, vagy épp a ma­gyarországi szír orvosok, akik a tár­sadalom integrálódott, megbecsült tagjai voltak. Ez pedig okozott némi kognitív disszonanciát, vajon ki a , jó” és ki a „rossz” bevándorló - ezt azonban a népesség politikai kom­munikációs rásegítéssel hidalta át. Ságvári szerint ugyanis a magyar közéletben három szó forgott - a menekült, a migráns és a bevándor­ló -, és ezek sajátos hierarchiába rendeződtek. A menekült állt a hie­rarchia tetején, velük kapcsolatban volt a legmagasabb az empátia. A második helyen a bevándorló szó állt, őket a lakosság általában olyan emberekkel azonosította, akik jobb élet reményében jönnek az ország­ba. A hierarchia legalján a migrán­­sok állnak, holott a szó a magyar közbeszédben 2015-ig nem élt ön­álló életet, illetve nem kapcsolódott hozzá negatív vagy pozitív jelentés­­tartalom. Ez töltődött meg tartalom­mal, a magyar kormány narratívája mentén. Nem fehér bőrű fiatal fér­fiak, akik csoportosan érkeznek - ez a kép égett be az emberek tudatába. Ellenségképek Mindez pedig erősen befolyásol­ja a migráció percepcióját, vagy épp elutasítását — hiszen Nyugat- Európában más jelentéstartalom­mal bírnak ezek a fogalmak. „Na­gyon jól látszott, hogy a migráns vagy bevándorló szó, melyet Ma­gyarországon és Szlovákiában a csak átutazni kívánó, szegényebb országból érkező emberekre hasz­nálnak, Angliában mondjuk jelent­heti a magyarokat, szlovákokat, vagy épp a lengyeleket - az ő be­vándorlóikat, a kelet-európaiakat” - mondja Ságvári Bence. Ez azonban csak az egyik ténye­ző a sok közül, ami befolyásolja a bevándorlók elfogadását vagy el­utasítottságát. Közrejátszhat még az is, hogy a kelet-európai társadal­mak egyik legkomolyabb összekö­tő tényezője a rezsimek által kreált közös ellenségkép volt. Vagy épp az is, tulajdonképpen milyen tapasz­talataik vannak a bevándorlással, hiszen az adatokból kitűnik, ahol nagy számban élnek bevándorlók, ott általában az elfogadásuk mérté­ke is magasabb. A döntő ugyanak­kor leginkább az, mennyire érzik úgy a többségi társadalom tagjai, hogy biztonságban vannak, bíznak­­e az állam és az intézmények működésében, és bíznak-e saját embertársaikban. Ahol az ilyen bi­zonytalanság magasabb, ott fogé­konyabbak az emberek a közös el­lenségképekre, és jobban elkülö­nülnek más társadalmi csoportok­tól, vagy épp jobban félnek a be­vándorlástól. Ková&ik nem szabadul a vizsgálati fogságból Több volt a gyógyult, mint az új fertőzött ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Elutasította Dusán Kovácik panaszát a Legfelsőbb Bíróság, így a Speciális Ügyész­ség főnöke, akinek ügyészi tiszt­ségét ideiglenes felfüggesztették, a továbbiakban is őrizetben ma­rad - tájékoztatott Alexandra Vazanová, a bíróság szóvivője. „A bírói szenátus és az illetékes bírónő is úgy ítélte meg, hogy in­dokolt a vizsgálati fogság fenn­tartása, és egyúttal elutasította a gyanúsított feleségének panasz­beadványát is” - tette hozzá a szó­vivő. Kovácik ellen bűnszervezet létrehozása, fenntartása és támo­gatása miatt több korrupciós ügyben indult büntetőeljárás. Lapértesülések szerint nemcsak a pozsonyi Takác-banda által elkö­vetett bűncselekményekkel kap­csolatban gyanúsították meg, ha­nem azzal is, hogy próbálta meg­hiúsítani a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) egyik nyo­mozója tervezett meggyilkolásá­nak kivizsgálására indított nyo­mozást. Dusán Kovácikot a sajtó csak a „61-0-s emberként” szokta emle­getni - lassan 17 éve vezeti a Spe­ciális Ügyészi Hivatalt, 2009 óta 61 ügyben járt el felügyelő ügyészként, ám egyetlenegyet sem vitt el vádemelésig. (TASR) ÖSSZEFOGLALÓ Hétfőn 6813 PCR-tesztet végeztek az orezágban és 1051 koronavírus-fertőzöttet találtak. 24 haláleset történt. Pozsony. További 1961 ember gyógyult ki a betegségből, így hosszú idő után ismét előfordult, hogy több ember épült fel a fertőzésből, mint amennyi megbetegedett - tette köz­zé tegnap az Egészségügyi Informá­ciók Nemzeti Központja (NCZI). „A legtöbb fertőzöttet Nagyszombat (196) megyében találták, majd kö­vetkezett Eperjes (190), Zsolna (143), Kassa (129), Nyitra (128), Trencsén(l 15), Besztercebánya (80) és Pozsony (70) megye” - tájékoz­tatott Zuzana Eliásová, az egészség­­ügyi minisztérium szóvivője. 501 férfi és 550 nő van a fertőzöttek kö­zött. Eddig összesen 913 096 labo­ratóriumi vizsgálatot végeztek Szlo­vákiában, és 77 123 fertőzöttet ta­láltak. Az aktív fertőzöttek száma je­lenleg 55 015. A hivatalos statisztikák szerint jelenleg 1872 beteget kezelnek kórházban, közülük 1499-nél iga­zolódott be az új típusú korona­­vírus-fertőzés. 119 pácienst ápol­nak intenzív osztályon, 118-an vannak lélegeztetőgépen. A koro­­navírus-járványban elhunytak közt 50 évesnél idősebb személyek van­nak, a legidősebb áldozat, egy 89 éves férfi a Trencséni Egyetemi Kórházban halt meg, a legfiatalabb, egy 53 éves nő pedig a tőketerebesi kórházban. Újabb áldozatokat je­lentettek a losonci, a rimaszombati, a zólyomi, a nagykürtösi, ám a po­zsonyi kórházakban is. A korona­vírus eddig Szlovákiában összesen 390 áldozatot követelt. (TASR)

Next

/
Oldalképek
Tartalom