Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-21 / 244. szám

101 KULTÚRA 2020. október 21.1 www.ujszo.com A lírai én mint szemlélő Bodnár Gyula fiatalkori és mostanában született versei egy kötetbe kerültek RÖVIDEN Hasnyálmirigynapló Alföldi Róberttól Budapest. Október 26-án jele­nik meg hangoskönyv formá­ban, Alföldi Róbert előadásában Esterházy Péter utolsó müve, a Hasnyálmirigynapló, amelyben halálos betegségéről ír, hol ön­marcangoló, hol pedig önironi­kus stílusban, a személyesség határait feszegetve. „Soha nem olvastam olyan ordítóan fájdal­mas és mégis ordítóan gyönyörű naplót, mint EP naplóját az élete utolsó hónapjairól” - nyilatkoz­ta a Jászai-díjas színművész, aki a Hungaroton felkérésére ol­vasta fel a Hasnyálmirigynaplót. A kötet 2016 j úniusában j elent meg a Magvető Kiadó gondo­zásában, alig egy hónappal Es­terházy Péter halála előtt. (juk) SZFE: a diákokat feljelentettók Budapest. Rendőrségi ügy lett abból, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem hall­gatói nem engedték be az egye­tem épületébe Szarka Gábort, az egyetem frissen kinevezett kan­cellárját. A Budapesti Rendőr­­főkapitányság (BRFK) a 24.hu portál megkeresésére azt közöl­te, hogy három magánszemély tett feljelentést személyi sza­badság megsértése és más bűncselekmények (köztük a gyülekezési joggal való vissza­élés) gyanúja miatt. A BRFK a négy feljelentésből kettőt eluta­sított, kettő elbírálása folyamat­ban van. Mint arról korábban beszámoltunk, Szarka Gábor azért próbált meg múlt csütör­tökön bejutni a hallgatók által szeptember 1. óta blokád alatt tartott épületbe, mert állítása szerint csak ott tudta volna alá­írni az egyetem dolgozóinak fi­zetési papírjait. A hallgatók és az SZFE bérszámfejtéssel fog­lalkozó munkatársai már koráb­ban jelezték, hogy ez szerintük nincs így. Felajánlották Szarká­nak, hogy kihozzák a dokumen­tumokat az épületből, hogy alá­írhassa őket, de a kancellár ebbe nem ment bele. A hallgatók to­vábbra is illegitimnek tartják az új vezetést, és a kancellár által előrehozott őszi szünet ellenére az épületben maradtak. (juk) JUHÁSZ KATALIN Ha még nem lenne elég idén a meglepetésekből, itt ez a könyv: a 72 éves Bodnár Gyula első verskötete. Az ismert újságíró eddig kilenc kötetben adta közre publicisztikai írásait, lírai énje viszont csak irodalmi folyóiratokban bukkant fel itt-ott, eléggé rendszertelenül. O maga is úgy érezhette, tartozik valamiféle magyarázattal az olva­sóknak, akik eddig egészen más ol­daláról ismerték, mert írt egy rövid utószót a kötethez. Ebből megtud­hatjuk, hogy nem egy unatkozó nyugdíjas próbálja mostanában ily módon elütni az időt, hanem egy fi­atalember és egy idősebb férfi gon­dolatai, érzései találkoztak most. Bodnár Gyula első versei még 1968-69-ben, Királyhelmecen szü­lettek, a diáklázadásokkal fűtött korszellem hozta őket, illetve az Iro­dalmi Szemlében akkoriban jelent­kező új költőnemzedék, a későbbi Egyszemű éjszaka című antológia szerzői. De mivel a lírához háborí­tatlan nyugalom szükségeltetik, il­letve néha ki kell lépni a való világ­ból, hogy beléphessünk saját vilá­gunkba, egyes szakmákkal nehezen összeegyeztethető. Amikor Bodnár Gyula az Új Szó kulturális rovatá­nak munkatársa, majd vezetője lett, „annyira magával ragadott a napi­lapkészítés, a szerkesztéssel, riport­­utakkal járó újságírás, hogy verset többet egyet sem, de versekről, ver­seskötetekről annál többet írtam” - áll az utószóban. Nézzék el nekem a személyes megjegyzést: hasonló cipőben já­runk, csak én még küzdők az ele­mekkel. Ez egy ritkán firtatott, ám nagyon is létező jelenség, több kol­légám kényszerült elfojtani magá­ban a szépírót, miután beszippantot­ta őt a zsurnalisztika. Vannak köz­tük ígéretesen induló prózaírók, akikről ma már alig páran tudják, hogy anno kötetük is megjelent. Költők, akikből kikopott a líra, fél­behagyott regényeket őrizgetők („hátha egyszer lesz időm befejez­ni”) - szóval, ha ez egy pálya lenne, akkor sok pályaelhagyóról beszél­hetnénk. De ha eddig nem tudtuk volna, a járványnak köszönhetően kiderült, hogy itt, Kelet-Európábán a többség nem tartja rendes munkának az ilyen-olyan „művészkedést”, pusztán szépirodalomból pedig ko­rábban is csak néhány szerencsés tu­dott megélni. De nézzük az elsőkötetes költő verseit. Már a cím egyszerre talá­nyos, elemeit és játékos. Ha nem is­mernénk az aritmia szót, azt hihet­nénk, valami egzotikus helyről tért vissza a szerző. És tulajdonképpen közel járnánk az igazsághoz, hiszen egy súlyos betegségből való kilába­lást sokan hasonlítanak utazáshoz - a tapasztalatszerzést, önmagunk alaposabb megismerését, a másokra utaltságot, a bizonytalanság és a fel­fedezés fura elegyét emlegetve. A két ciklusra osztott kötet első ciklusának - Jég a leszállópályán (2014-2020)- néhány verse kórházi környezet­ben játszódik, érezhető a személyes érintettség. Bodnár az utószóban be is avat minket: „Negyven esztendő múltán azonban, bőven túl a hatva­non - miközben folytattam az újság­írást, és lakhelyemen, Nagymegye­­ren dolgoztam még a helyi magán­televízióban -, láss csodát! egy kór­házi pillanat váratlanul előcsalt be­lőlem egy verssort. Búvópatak buk­kan így elő, merthogy újabb sorozat kezdődött el, újabb versek jöttek...” Ez a beteg nem szenveleg, nem az élet értelmén filozofál, hanem meg­figyel, szinte külső szemlélőként van jelen. A ciklus többi versében is erő­sebben reflektál környezetére, mint saját érzéseire. A nyelvezet szikár, a narráció lényegre törő, nincsenek díszítőjelzők. Ez nyilván „szakmai ártalom” - minden újságírónak meg kell tanulnia sűríteni, kihúzni a fe­lesleget. A képzettársítások, meta­forák, megszemélyesítések viszont olyan költői eszközök, amelyektől a sajtóban illik tartózkodni. Itt le­helne) tobzódni, mint éjszaka a cukrászdában, Bodnár Gyula azon­ban nem töm belénk egy egész tálca krémest, mindenből csak csipegetni enged, hogy többféle sütit meg bír­junk kóstolni. Vannak tömény bon­bonok, amelyek íze sokáig elkísér - rövidke versek, továbbgondolandó sorok, kiegészítendő mondatok. És vannak hosszabb, de szintén lé­nyegre törő helyzetjelentések, átér­tékelt emlékek, vallomások, konkrét utazások lelki hozadéka, természeti képek, illetve olyan monológok, amelyben a lírai én új viszonyt alakít ki önmagával. Nemcsak az idősebb, hanem az ifjabb én is. A fiatalkori versek a második cik­lusban kaptak helyet (Szabadság el­lenszélben 1968—1974), ami szo­katlannak tűnhet, ám egyfajta időt­lenséget is jelenthet, mintha a szerző azt üzenné, hogy szabadságügyben még mindig van elég dolgunk. A stí­lus és a hozzáállás nem sokat válto­zott az évtizedek során: már a fia­talember sem adta át magát teljesen az érzelmeinek, hanem úgy bánt ve­lük, mint asztalos a fával vagy az eszközeivel. Ez is egyfajta alázat: annak elfogadása, hogy a költészet nem pusztán utazgatás egy absztrakt esztétikai térben, hanem szerepe, feladata van. Tudatosan méri fel a kimondhatóság határait, azt, ami az általa teremtett mondatokkal közöl­hető, és azt, ami nem. Kedvenc versemet a végére tarto­gattam, íme: „Hímes mezőkön szi­getek, / és két kicsi hegy: / zátonyra fűtött hajók. / Hintázó falvak part­jairól / harangsirályok röppennek, / eltűnnek a zöld hullámokban. (Bod­rogközi vasárnap). A mező és a ten­ger egyébként többször összefonó­dik a kötetben - ilyesmit érezhetnek mindazok, akik dimbes-dombos táj­ról költöztek sík vidékre. Ez a kötet számomra az év eddigi legpozitívabb irodalmi meglepeté­se. Remélem, a szerző most már több kifogást nem talál, és hamarosan egy újabbal is megörvendeztet. Bodnár Gyula: Érkezés Aritmi­­ából, Nap Kiadó, Dunaszerda­­hely, 2020,100 oldal. Idén Ón sem utazhat elhunyt szerettei távoli sírjához? Szeretné tudatni az ott élőkkel is, hogy gondol rájuk? Az Új Szó segít, hogy akár határokon túlról is leróhassa kegyeletét: hirdessen ez alkalomból kedvezményesen lapunkban. Az Új Szóban október 31-én távol élő rokonai is elolvashatják, hogy nem feledkezett meg róluk. Rfc n cllkí>Viüil>il ked^ezméjn^ csak* ^ keq^elfeitk mc^em l^R<czc!sAefe!f Megemlékezését az Új Szóba október 26-ig az alábbi elérhetőségeink egyikén adhatja fel személyesen vagy telefonon: silvia.kis@ujszo.com, tel.: 0918/865 748 DUNASZERDAHELY Új Szó/Vasárnap liirdetőiroda, Komensky utca 5872/11., livia.mihalovic@duelpress.sk, tel.: 031/551 13 24 NAGYMEGYER Panta Rliei könyvesbolt. Fürdő utca 2. NAGYKAPOS Magyar Közösségi Ház, Csepely utca 64., tel.: 056/638 23 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom