Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-21 / 244. szám

www.ujszo.com | 2020. október 21. KULTÚRA 111 A mozinak együtt kell élnie a nézőivel Ficza Tamás: „Hatalmas a bevételkiesés, pótlására ígéret volt, van, reméljük, nem maradunk csak az ígéreteknél" TALLÓSI BÉLA A 2016-ban újraindított komáromi Tatra mozi 2018- ban az év legsikeresebb mozija lett. Azóta is töretlen a népszerűsége, a járványhely­zet miatti bezárások ellenére is. Köszönhető ez ügyvezető­jének, Ficza Tamásnak is, aki szíwel-lélekkel küzd a filmekért, a nézőkért, mozijuk sikeréért. Erről, és arrél is faggattam, milyennek látja a mozi sorsét, jövőjét, ha újra beülhetünk a filmekre. A Tatra mozi ügyvezetőjeként hogyan érintette az intézkedés, hogy a koronavírus-járvány terje­désének megelőzése végett átme­neti időre most már másodszor zárták be a kulturális intézménye­ket, köztük a mozikat is? Június elején, miután újra meg­nyithattunk, örültünk minden egyes napnak, hogy végre ismét mozizhat­nak a nézőink. Eleinte picit nehe­zebben mentek a dolgok, vissza kel­lett szokni a nézőknek is, ennek el­lenére várakozásomon felül, szép számmal jöttek a vetítésekre. A szeptember már megfelelt a sokéves átlagnak, a filmes felhozatal és a né­zőszám is hozta az átlagunkat, sőt valamivel afelett volt. A hírekre fi­gyelve valamelyest „vártam”, mikor jön el a pillanat, amikor ismét be kell zárnunk. Várható volt, sajnos, a ta­vaszi eseményekből kiindulva sej­teni lehetett, hogy a tömegrendez­vényeket betiltják, ha emelkedni fog az igazolt fertőzöttek száma. Milyen reményekkel kecsegte­tett a nyári újraindulás, milyen volt az újrakezdés? Márciusban indult el a folyamat, hogy a nagy hollywoodi stúdiók rendre elhalasztották filmjeik, az ún. blockbusterek bemutatóját. Ez a mai napig tart, idén szinte semmilyen nagy közönségfilm nem került mo­ziba, a Tenetet kivéve. Megcsappant a kínálat, a filmforgalmazók által kí­nált premierfilm, melyet műsorra tűzhettünk volna. Voltak filmek így is, kisebb produkciók által gyártot­tak, de azok jóval kisebb tömeget vonzanak a mozikba. A látogatott­ságra így sem lehetett panaszunk, a nézőink már nagyon várták, hogy újra igénybe vehessék kedvenc mo­zijuk szolgáltatásait. De ezért mi is igyekeztünk megtenni, ami tőlünk tellett, az elmúlt öt év ugyanis ren­desen megedzett bennünket ehhez. Egy koronavírus nem nagyon fog ki rajtunk, szerencsére tudunk jól al­kalmazkodni a kialakult helyzethez. Ez az egyik alapfeltétele annak, hogy fenn tudjuk tartani a.mozi üzemel­tetését. Egy mozinak mindig együtt kell élnie a saját nézőivel, nincs két egyforma mozi nézői szempontból sem. Ki kell alakulnia egy speciális „kapocsnak” a nézők és a mozi kö­zött, mivel egyik sem létezhet a má­sik nélkül. Ezt tartom a legfonto­sabbnak, ami a záloga annak, hogy egy mozi sikeres tudjon lenni. Leszögezhetjük tehát, hogy nyáron, nyár végén a mozizás visszatért a régi mederbe. Azzal a kitétellel, hogy a nyári időszak az előző évekhez képest érezhetően alacsonyabb nézőszámot hozott. Ez betudható a filmek hiá­nyának, amint említettem, szinte nem volt idén tavasztól nagy közön­ségfilm, amely nagyobb tömegeket moziba csábított volna. A higiéniai előírásokat, szabályokat, ami új volt ezen a nyáron, viszonylag a mozi személyzete és a nézőink is meg­szokták, ezek természetessé váltak. Miként érintették a mozizást a második hullám intézkedései? Az a rendelet, mely 50 főben kor­látozta a személyek számát, akik a moziban egy időben jelen lehettek összesen a mozis személyzettel együtt, még annyira nem is érintett minket negatívan. Természetesen rengeteg előadásunk van ennél sok­kal több nézővel, ám e létszám mel­lett még fenntartható az üzemelte­tés. De csupán akkor, ha engedélye­zett a nézőknek a büféfogyasztás. Ez volt a nagyobb érvágás a mozik szá­mára, legfőképp a magánkézben lé­vő mozik számára, ahol az üzemel­tető magánszemély, nem pedig va­lamely önkormányzat. Ennek az in­tézkedésnek a mai napig nem értem a lényegét, értelmét. Mivel a mozi­ban egymástól kétméteres távolság­ban ültek az emberek, maszkban - a nem egy háztartásban élők -, min­den szigorú higiéniai előírást betart­va, mégsem fogyaszthattak a büfé kínálatából. Ellenben október 15-ig az éttermek belterében lehetett ebé­delni, vacsorázni, természetesen nem maszkban étkezve. E rendelke­zés nagy felháborodást váltott ki a mozisok körében, diszkriminatív intézkedésként fogadtuk, fogtuk fel. Inkább érdekességképpen vetem közbe az ötven főt illetően, hogy ki­sebb nézőszámmal is folytak, foly­nak vetítések normál időszakban is. Gondolom, önöknél, Komárom­ban js előfordult ilyesmi? Előfordult nálunk is, általában, ha egy filmet eredeti nyelven, szlovák vagy cseh felirattal vetítünk. Ilyen esetben többször megtörtént, hogy minimális néző foglalt helyet a te­remben. Általában az önkormányza­tok által üzemeltetett moziknál van „szabályként” meghatározva mini­mális létszám, ami alatt nem vetíte­nek. Mozija válogatja, de azt lehet mondani, hogy sok mozi öt fő alatt nem vetít. Ellenben, ahol az üzemel­tető vállalkozó, vagy ahol a mozi vál­lalkozás, ott nagyon ritkán határoz­nak meg minimális létszámot, ami alatt nem vetítik le a filmet. Nálunk sincs minimális létszám. Egyszerű oknál fogva. Úgy tartjuk, ha akár csak egy vagy két néző vált jegyet előre, vagy ha a helyszínen veszi a jegyét, és például nem a városunkban lakik, kutya kötelességünknek tartjuk vetí­teni neki, ha hajlandó volt utazni azért, hogy a filmet megnézze. Nem az ő hibája, hogy nincsenek többen. Természetesen az ilyen vetítések a mozit „terhelik”, mivel a bevétel ab­szolút nem fedezi a kiadásokat. De úgy gondoljuk, ezzel „tartozunk” a hozzánk ellátogatóknak. Mennyire maradtak magukra az előző, elmúlt és az új, megszorítá­sokkal teli helyzetben a kulturális intézmények, köztük a mozik? Nagyon magukra maradtak a kul­turális intézmények. Márciustól eltelt hét hónap, és semmilyen segítséget, támogatást, kárpótlást eddig nem kaptunk. Hatalmas a bevételkiesés, mely ez idő alatt felhalmozódott. Az előző évhez képest a hét hónapot fi­gyelembe véve 85%-kal visszaesett a bevételünk. Hatalmas összegről be­szélünk. ígéret volt, van, reméljük, nem maradunk csak az ígéreteknél. Épp a minap töltöttem ki azt a kérdő­ívet, melyet a kulturális minisztérium jelentetett meg. Szeretnék felmérni, hogy a szektorban aktívan részt vevő intézményekre, személyekre, milyen negatív hatással volt a járvány. Ezek­ből a kérdőívekből információt me­rítve szeretnének pályázati kiírást megjelentetni november folyamán, a kérdés csupán az, mennyire lesz ez segítség, mentőöv a kultúrában dol­gozók számára. Valós segítség lesz-e, vagy csupán egy újabb pályázati le­hetőség, mely ismételten nem oldmeg semmit sem. A második hullámmal, az első­höz hasonlón, újra jöttek a bemu­tatóelhalasztások. És nemcsak az amerikai produkciókét, hanem például a Karel című cseh film pre­mierjét sem tartották meg. Milyen filmeket várt őszre, télre? Szinte az összes Disney-filmért fáj a szívem. Mivel a Fox Filmstúdió is már a Disney tulajdona, rengeteg film kerül a mozikba a Disney stúdión ke­resztül. A Mulanon és Áz új mután­sokon kívül egyetlen filmet sem küldtek moziba, ez mind a koronaví­rus hatása. Elképzelni sem tudom, ha egyszer újranyitnak a mozik, ismét normál körülmények között lehet majd mozizni, és a nagy stúdiók vég­re megjelentetik a filmjeiket, mikor és hogyan kerül erre sor. Már annyi film sorakozik ugyanis és vár premierve­títésre a jövő évben, hogy lehetetlen­ség lesz ezeket úgy bemutatni, hogy egyik bemutató ne menjen a másik rovására. Nagy lesz a harc, hogy me­lyik héten melyik filmet mutassák be. Égy időpontban két nagy filmet nem fognak műsorra tűzni. Öngyilkosság lenne, az egyik film elvenné a másik nézőjét, és így a produkció biztos veszteséggel zárna. Ez pedig ismét elindíthat egy lavinát, a stúdiók is pénzügyi nehézségekbe kerülhetnek, ha még nem kerültek... Ha újranyithatnak a mozik, mi­lyen jövője lehet a klasszikus mo­zinak az online vetítések mellett? Nemcsak az én véleményem, ha­nem sokaké, akiktől rendre hallom, hogy a mozis élmény nem pótolható. Lehet az embernek otthon akármi­lyen házimozi-rendszere, olyan él­ménye sosem lesz, mint a moziban. Egyrészt, mert egyedül vagy kis tár­saságban élvezheti csak, másrészt óriási a technikai különbség a két rendszer között. Saját példával tudok szolgálni. Nagyon vártam és várom az új Top Gunt. Az előzetesét megnéz­tem otthon saját PC-n, de alig vártam, hogy meglegyen a mozis előzetes, az ún. DCP, amelyet csak a mozis tech­nika tud lejátszani, és nagyvászon. Amikor megjött és megnéztem, per­sze egyedül és elég komoly hangerő­vel, mondanom sem kell, hogy a;,li­babőr” effektus nem maradt el. Úgy hiszem, egyelőre nem áll fenn a ve­szély, hogy az igazi filmszerető em­berek elfordulnának a mozitól, és az otthoni házi mozizás felváltaná a klasszikus mozis vetítéseket. Igen, csakhogy a mostani hely­zet nem igazán bizalomkeltő. Mi­ben tud bizakodni mégis? Azt gondolom, mindenkit meg­rendít a mostani helyzet, senki sem számított arra, hogy ekkora hatása lesz a világra, és minden dolgára az emberiségnek. Bízom abban, hogy a mostani helyzet egy kicsit legalább mindenkit elgondolkodtat, és min­denki mérlegel, számot vet saját munkájával, életével. S majd miután lecseng a járvány, másképp fog újból nekilátni az életének, munkájának. Kaptunk egy pofont, mondhatni, az egész világ, hogy ilyen előfordulhat, és bármikor előfordulhat ismét. Min­denkinek le kell vonnia saját magá­nak a következtetéseket, és ezeket beépíteni a saját életébe, hogy ezután okosabbak, bölcsebbek legyünk, és talán legközelebb nem ér bennünket ilyesmi ennyire váratlanul. Örök op­timistaként bízom abban, hogy min­den a helyére kerül, és visszatér az élet a rendes, normál kerékvágásba, a moziban is és minden téren. Az, hogy tavasszal leálltak a for­gatások, nem fejeződtek be filmek, miként érintheti a filmszakmát? Nem aggódom amiatt, hogy nem lesznek majd filmek. Azt mondom inkább, ez a helyzet, krízis a stúdió­kat is meg fogja mozgatni, és remél­hetően „csipkedik” majd magukat, mert az ő létezésük is veszélybe ke­rülhet. Ezért azt gondolom optimis­tán, az ő érdekük is az lesz, hogy le­gyen film, legyen jó film, amelyre ki lesznek éhezve a nézők, s hogy ily módon is kompenzálhassák, csök­kenthessék az anyagi kiesést. Mert akármennyire akaijuk, nem akarjuk, a mai világban minden a pénz körül forog, sajnos. A forgatásokat illetően minden­képpen bizakodók lehetünk. Hi­szen nyáron elindult a filmgyártás, idehaza is több filmet leforgattak, még egy mesefilmet is. A filmgyártás újraindult a nyáron szerencsére, és a mai napig sem állt le, és remélem nem is fog. Nem áll­hat le ismét, mert annak már kataszt­rofális következményei lennének. Saját magam is már kacsingatok a produkciós munka irányába is, a megszerzett jó kapcsolataim által, együttműködve forgatókönyvíró és rendező ismerőseimmel filmet ké­szítünk. Erről azonban még korai beszélni, a folyamat elején vagyunk nagyon, de ha minden igaz, 2022-re már kész film lesz belőle. A technika fejlődésébe talán nem szól bele a vírus. A műszaki újdon­ságok befolyásoló tényezőként hat­hatnak a közeljövő mozizására? Mivel a technika rohamos léptek-' ben fejlődik, mindig vannak és lesz­nek is újabb és újabb technikai újítá­sok, próbálkozások. A mai modem mozik vetítési technikája azonban egy jó ideig még semmiképp sem lesz el­avultnak vagy idejétmúltnak nevez­hető. Az új dolgoknak mindig idő kell, hogy bizonyíthassák legfőképpen megbízhatóságukat, azt, hogy hosszú távon is képesek magasabb színvo­nalú képet vagy akár hangot adni, mint az elődjük. Fellángolás elég sok van, de olyan technikai újítás, újdon­ság, amely meg is állja a helyét, jóval kevesebb. Másrészről pedig, minden új dolog ebben a szakmában hatal­mas befektetéssel jár, és arra jelen helyzetben kevés esélyt látok, hogy valaki éppen abban fog gondolkodni, hogy valamilyen újabb technikára cserélje esetleges régebbi gépét. „Már annyi film sorakozik és vár bemutatásra a jövő évben, hogy ha ismét normál körülmények között lehet majd mo­zizni, nagy lesz a harc, hogy melyik héten melyik filmet mutassák be" (Ficza Dávid felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom