Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)

2020-07-29 / 175. szám

4 I RÉGIÓ 2020. július 29.1 www.ujszo.com A szakolcai kürtőskalács elillanó illata GRENDELÁGOTA Ha be szeretnénk járni egész Szakolcét, gyönyörködni vá­gyunk a szakrális emlékeiben, felsétálnánk a kálváriára és a rotundához, és részt vennénk egy kalandos hajótúrán, nem biztos, hogy elég egy napot szánnunk a cseh-szlovák határon fekvő kisvárosra. SZAKOLCA Szerencsénk is volt, meg nem is. Enyhültek a koronavírus-járvány miatt bevezetett szigorítások, amikor Szakolcán (Skalica, valószínűleg nem mindenkinek ugrik be a szlová­kok lakta kisváros magyar neve, bár van magyar vonatkozása is - erről né­hány sorral lejjebb, de előtte annyit érdemes megjegyezni, hogy T. Lajos magyar királytól 1372. október 6-án szabad királyi városi jogokat kapott) jártunk, a Szakolcai Nyár kezdetén. A város főterén néhány stand, aszta­lok, padok, kisebb csoportokkal, szólt a zene — nem üvöltött, aláfestő zene­ként hatott, amely mellett nyugodtan lehetett beszélgetni, nem kellett sem üvölteni, sem szájról olvasni. Gon­doltuk, ha már itt járunk, először út­­ravalót keresünk, jóféle szakolcai kürtőskalácsot. Kalács nélkül Besétáltunk hát a fertőtlenítőt szó­ró kapun, és körbejártuk az árusokat. Volt hamburger, kóla, szappan, fa­gyi, cukorka, de a város büszkesége, a kürtőskalács sehol. Holott ha valaki meghallja Szakolca nevét, a bor után azon nyomban a kürtőskalács illatát érzi. A kürtőskalácsét, melynek re­ceptjét a 18. század végén a kiszol­gált vezérőrnagy, Gvadányi József gróf, nem mellesleg filozófus, költő erdélyi szakács hozta a városba. A kalács nevét felvette egy polgári tár­sulás, mely őrzi ennek az édességnek az eredeti elkészítési módját - nyílt tűzön. Mert a nyílt láng fölött sütött kalácsnak még csak távoli rokona sem a villanyon készített, ezt tudja mindenki, aki már kóstolt eredeti kürtőskalácsot. A távoli rokonokat előre megsütik, celofánba csoma­golják, úgy viszik a vásárba, lehet, hogy nem is Szakolcáról. És ha ezt Gvadányi gróf fentről meglátja, bi­zonyára elhúzza a száját. S hogy mi­ért nem kaptunk Szakolcán szakolcai kürtőskalácsot? Valószínűleg azért, mert a Szakolcai Nyár a szakolcaia­­ké, az ő szórakoztatásukra találták ki, nem turistacsalogató, és a helyiek, akik egyébként meglehetősen lokál­­patrióták, tulajdonképpen majdnem bármikor ehetnek. Ráadásul nem egyszerű művelet a tészta dagasztá­­sa, nyújtása, tekerése, láng fölött sü­tése úgy, hogy meg se égjen, de ro­pogós legyen. Hőség volt, lazatempóbanjártukbe a belvárost, ahol meghagyták a régi épületeket, nem húztak fel nyolc­tízemeletes paneltomyokat, csak olyan magasba mentek, ameddig a régi házak nyújtózkodtak. Az ország egyik legszebb szecessziós épületét nem jártuk be, csak kívülről csodál­tuk meg, remek. És elegáns a polgár­­mesteri hivatal is, icipicit fölújították, de a fakazettás mennyezetet, a régi bútorokat meghagyták, csupán átöl­töztették. Ragyogó. A modem épü­letben székelő városatyák és városa­nyák bizony sárgulhatnának az irigy­ségtől, ha lámák. A megőrzött Palárik malom A város egyik tiszteletben tartott Szakolcai Nyár a főtéren hónapokban szállították oda, a befa­gyott vizekből vágták ki, a mély gö­dörben akár a következő télig is el­állt. A gödör alját deszkával, szalmá­val vagy forgáccsal szigetelték, erre rakták a jégtömböket, amelyeket a sörfőzdékbe, kocsmákba szállítottak, de a tehetősebb érdeklődőknek is ad­tak el belőle. A kocsmárosok a sört, a bort és a szódát hűtötték jéggel, a hentesek a húst, de a jégbarlangban jutott hely halaknak is. A szakolcai jégbarlang a sörfőzdé­hez tartozott, amelyet 1632-ben ala­pítottak és 1866-ig működött a feren­cesek kolostorával szemben. 1867-től a kálvária oldalába ásott pincében működött a következő hűtőszekrény. Pazar kilátás De menjünk a hidegből a maga­sabban fekvő, melegebb helyekre. A város legmagasabb pontjára kell felkapaszkodnunk, ha a kálváriát körbe akarjuk járni, innen pazar ki­látás nyílik a városra és a szomszéd-A kálváriáról pazar kilátás nyílik a városra Megpihen az üldözött Köztük Anton Srholec 2016 janu­árjában elhunyt római katolikus pap, szaleziánus. 1946-ban lépett a szalé­­ziaiak rendjébe, hogy a szegény fia­talok oktatásának, nevelésének szen­telje az életét. Mivel a kommunista rendszer 1950-ben feloszlatta az összes vallási társaságot, 1951-ben civil személyként tehette le az érett­ségit Pozsonyban. Teológiát nem ta­nulhatott, 1951-ben, mint sok más if­jú, megpróbált Nyugatra menekülni.­­A megáradt Morva-folyón azonban nem tudott átkelni, 20 társával együtt tiltott határátlépés miatt elítélték, épülete műszaki műemlék: a Palárik testvérek malma. Szakolcán mindig számos, elsősorban vízi malom működött, a város határában cso­bogó patakon, de voltak szélmal­mok is, Don Quijote de la Mancha bizonyára szívesen megvívott vol­na velük. Az egyik vízimalmot a Palárik testvérek vették meg a múlt század húszas éveiben, 1927. február 22-én kérvényezték a felújítását, március 10-én kapták meg az engedélyt. A ré­gi épületet lebontották, az új, három­­emeletes malom már villanyra műkö.dött, 1927. augusztus 8-án vé­gezték az első próbaőrlést, november 5-től pedig már teljes gőzzel őröltek. Időnként felújították, a villanymeg­hajtást 1939-ben gázmeghajtásra Kényelmesen fölballaghatunk a rotundához (A szerző felvételei) cserélték, mert gazdaságosabbnak vélték. A malom a második világhá­ború alatt is szolgált, 1951-ben álla­mosították. Több állami vállalat bá­báskodott felette, mígnem 1962-ben bezárták. A felszerelését azonban mind a mai napig gondosan őrzik. Jégbarlang a hegyoldalban Izgalmas, és manapság, az egyre korszerűbb hűtőszekrények világá­ban történelmi érdekesség a jégbar­lang, ami valójában nem igazi jég­barlang. Egykor a hegyoldalba vájt, vasajtóval lezárt jéggödrökben rak­tározták az élelmiszert. A jeget a téli ban álló Szent György-rotundára. A rotundához könnyen fölballagunk a lejtős úton, belül viszont csak akkor nézhetjük meg, ha egy minden műemléket előttünk megnyitó jegyet váltunk a városban. Nos, ha már odá­ig fölballagott az ember - nem mel­lesleg majd harmincfokos hőségben -, nincs kedve visszafordulni. Leg­közelebb, ha erre járunk. Az ajtón be­kukkantunk, egy kicsit bosszant, hogy nem nézhetjük meg a freskókat, de hátha erre vezet az utunk valami­kor. A kerengő tövében, magas fű kö­zött egy zsidó temető fejfáira bukka­nunk. Kissé gondozatlan, ápolatlan, de legalább megvan. Fölötte - nem feketén -bólingat az eperfa lombja, az eper félérett, ám ez a kellemes, eny­hén savanykás íz a gyerekkoromat idézi, le is csippentek egymaroknyit. Fölkaptatunk a másik oldalra, a kál­váriára, ennek tövében egymás mel­lett, de külön temetőben alusszák örök álmukat a katolikusok és evangéliku­sok. összesen 289 évet kaptak, Anton Srholec tizenkettőt, ennek nagy ré­szét a jáchymovi uránbányában töl­tötte le. „Mindennemű manuális munka elvégzésére alkalmas” - ez­zel a jellemzéssel bocsátották útjára. Tíz évig munkásként dolgozott, még raktárosnak sem vették föl. A bör­tönben tanult, elsősorban teológiá­val foglalkozott, de angolból és né­metből nyelvvizsgát tett. A papi sze­mináriumba azonban hiába jelent­kezett, válaszra sem méltatták. 1969- ben, a prágai tavasz idején engedélyt kapott, hogy Olaszországba utaz­zon, Torinóban fejezte be a tanul­mányait a Pápai Szalézi Egyetemen. VI. Pál pápa szentelte pappá, de Po­zsonyban csupán egyházfiként te­vékenykedhetett. Továbbra is csak titokban foglalkozhatott a fiatalok­kal, amiért meg-figyelték, Pemekbe száműzték, ahol rátámadtak a házá­ban. Csak a szomszédainak köszön­hetően menekült meg a súlyos sérü­lésektől. Később újra áthelyezték, Záhorská Vesbe, 1985-től nem foly­tathatott lelkészi munkát. Raktáros­nak állt be. 2018-ban első alkalom­mal osztotta ki Nagyszombat megye a róla elnevezett díjat, melyet azok kapnak, akik a szabadságért, a de­mokráciáért harcoltak. ' Nyugodjék békében, Anton Srholec, mi pedig ballagjunk vissza a belvárosba, ahol további látnivalók, műemlékek várnak ránk. A legnagyobb oltárkép A Hétfájdalmú Szűzanya-temp­­lomot és kolostort az elmúlt évszá­zadokban többször átépítették és bő­vítették, a komplexum része lett az úgynevezett Fekete konyha, ahol ha­gyományos módon készül a szakol­cai kürtőskalács. A Szent Mihály arkangyal temp­lomtornyát a késő gótika idején há­romhajós bazilikává alakították. Többször leégett, mindig átépítették, tatarozták. Az eredeti épületet erős torony egészíti ki, amelyről beláthat­juk Szakolca környékét. A Xavéri Szent Ferenc jezsuita szerzetesről elnevezett jezsuita templom főoltára megőrizte stukkó­díszítését, a Szűz Mária-kápolna pe­dig freskóinak egy részét. Innen lép­hetünk be a kriptába és az ország egyik legnagyobb oltárképéhez. Remete Szent Pál késő barokk templomát 1715-1725 között építet­ték, ma már nem miséznek benne, a kolostor magántulajdon. Szakolcának ezek a nevezetességei egy nap alatt bejárhatók, megcsodál­hatok. De nem érdemes egy napra le­ruccannia (vagy inkább fölruccan­nia) annak, aki másfajta kikapcsoló­dásra, feltöltődésre is vágyik. Hajóra fel! Például hajózzunk a Bat’a-kaná­­lison, melyet a múlt század harmin­cas éveiben alakítottak ki, hogy ele­gendő vízzel lássák el a földeket. Ak­kor még nem számoltak azzal, hogy rövidesen kisebb hajóforgalmat fog­nak lebonyolítani rajta. A Bat’a­­kanális nevet hivatalosan 1960. má­jus elsején kapta, ifjabb Tomás Bafa jelenlétében. A hajóutat Csehor­szágban, Otrokovicében kezdjük - háromfajta hajócskából választha­tunk -, és a szakolcai kikötőben fe­jezzük be. A szakolcai kikötőben bé­relhetünk csónakot, osztálykirándu­lások remek helyszíne lehet, a ka­landozz a szomszéd országban je­gyében. Sőt, akinek van bátorsága, hajóskapitányi vizsgát is tehet gya­korlott, tapasztalt kapitányok irányí­tásával. Tehát: hajóra fel!

Next

/
Oldalképek
Tartalom