Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)

2020-07-21 / 168. szám

6 I RÉGIÓ 2020. július21.1 www.ujszo.com Aktív hétvége a Csallóközben SOMOGYI KATALIN Két csallóközi településen is a mozgássérülteké volt a fősze­rep a hétvégén. Volt, ahol ver­senyeztek, másutt falatoztak. Szombaton tartották a Nemzetközi Grace-kupa találkozót Nagypakán. A vírusveszély miatt csak feleannyi résztvevővel, mint általában, de így is több mint 70 résztvevőt regisztráltak. Ez volt a nyolcadik alkalom, hogy a Nemzetközi Kulturális és Egészség­­megőrző Egyesületek Szövetségének a tagjai egy közös megmérettetésen jöttek össze. A szerb csapat a járvány miatt távol maradt, de a hazai és a ma­gyarországi résztvevők megérkeztek. A versenyszámok már hagyományo­san az asztalitenisz, a darts, a boccia, a csocsó és a triatlon volt. A verseny­zőket Zuzana Stavrovská, az Egész­ségi Fogyatékkal Élő Személyek Hi­vatalának főbiztosa és Ján Riapos, a Szlovák Paralimpiai Bizottság elnö­ke és a Mozgáskorlátozott Sportolók Szlovákiai Szövetségének elnöke Nagypakán mindenki bekapcsolódott a versenybe (A szerző felvételei) Több mipt 8 éve hagyomány a kukoricafőző buli Királyfiakarcsán köszöntötte, aki az utóbbi megalaku­lásának 25. évfordulója alkalmából egy emlékplakettet adományozott a községnek, illetve a helyi Grace szer­vezetnek. Riapos hangsúlyozta a sport közösségformáló erejét, vala­mint a mozgás gyógyító hatását testre és lélekre egyaránt. Néhány kilométerrel távolabb, Ki­rályfiakarcsán, szintén a test és a lé­lek örömeire koncentráltak a duna­­szerdahelyi mozgássérültek alap­szervezetének a tagjai, bár más mó­don. A Petőfi liget jurtájában július lévén természetesen a hagyományos kukoricafőző buli zajlott. „Nyolc-tíz évvel ezelőtt kezdődött a kukorica­főzés, amolyan nyámyitó gyanánt. Egy vezetőségi tagunk ötlete volt, aki kukoricát termelt nagyban. Bár ő már régen nem tagja a szervezetnek, a ku­­koricafozés a mai napig nagy nép­szerűségnek örvend. De mivel a jur­ta, sőt, a liget befogadóképessége is véges, legnagyobb sajnálatunkra csak az első száz jelentkezőt tudjuk fogad­ni” - magyarázza Jakus Jenő, az alap­szervezet elnöke. Kora reggeltől ké­szülődtek, hogy a 11 órára érkező vendégseregnek ne kelljen sokáig várakoznia, hiszen a kukoricázást egy kiadós gulyás előzi meg. „Annyi benne a hús, hogy a krumplira nem is marad hely” - siránkozott a gulyást főző séf, Csémi Lajos. A kétszáz cső kukoricát pedig Vermes István és Ja­kus Dezső kavargatta felváltva az üstben.,Nagyon sok barátunk, támo­gatónk van, akik önzetlenül segítik a szervezet működését és minden ak­ciónkat. A gulyáshoz a bősi hentes barátunk adományozott 23 kilo­gramm húst. Mindenki beszáll vala­mivel, alig költöttünk hozzávalókra. Mindenki hoz valami házi süte­ményt, pogácsát, bort, itókát, ez már bevett szokás nálunk” - mondta az akció főszervezője, Majthényi Jana. Fülek is szerepel Szászi Zoltán Télig mese című új kötetében HEGEDŰS NORBERT Bemutatták Szászi Zoltán Télig mese című könyvét a Füleki Városi Könyvtárban. A szerzővel Juhász Katalin költő, az Új Szé újságírója beszélgetett. mim Szászi Zoltán nevét minden gö­­möri irodalomszerető ember ismeri, hiszen kevés avatottabb krónikása van a vidéknek. Legújabb könyve is egy meg nem nevezett, több kisvá­rosból összegyúrt gömöri településen játszódik. A bemutatónak az adott különleges apropót, hogy a Télig me­se lapjain egyetlen konkrét várost említ az elbeszélő - mégpedig Füle­ket. A kötet rövid történetek gyűj­teménye, melyek „félig mese” jelleg­gel szinte minden esetben egy való­ban megtörtént eseményre épülnek. A narrátor, aki hol „Zimankó-nak”, hol „Utazónak”, hol „Tintás-nak” szólít­ja magát, olyan kérdéseket feszeget a rövid meséken keresztül, hogy tudunk-e felejteni, tudunk-e emlé­kezni (és ha igen, akkor ez jó-e ne­künk, vagy inkább teher), valamint hogy a tapasztalatok miként illeszt­hetők be a képzeletünkbe és a min­dennapokba. Hogyan nézzünk szem­be a hamis történetekkel, főleg, ha azok a szeretteinkhez kapcsolódnak? A kisváros és figurái A beszélgetés során a szerző el­mondta, hogy valós események ih­lették a meséket: mikor ő más szem­szögből, másképp hallotta a roko­noktól, ismerősöktől az apja történe­teit, az felkeltette az érdeklődését, és utánajárt az eseményeknek. Nem­egyszer pedig az derült ki, hogy bi­zony a valóság teljesen más volt, mint amit a családi legendárium megőr­zött. Erről a kutatásról visszaemléke­zésről, szembenézésről szól - sok minden más mellett - a könyv. Épp ezért - jegyezte meg Juhász Katalin - teljesen más könyvet olvas az, aki is­meri Szászi Zoltánt, mint aki még so­ha nem találkozott vele. Az ismerő­sök könnyen beazonosíthatnak egy­­egy esetet, de annak sem kell aggód­nia, aki nem ismeri személyesen a szerzőt. Szászi egyik alapelve ugyan­is az, hogy csak olyan könyvet ír, amit az is élvezni tud, aki még semmit sem olvasott tőle. (Épp ezért az is nyu­godtan nekifoghat, aki nem ismeri a Télig meséhez lazán kapcsolódó Szászi-műveket, A felejteni nem tu­dás gyönyörűsége és szomorúságát, a Zimankó és a Város Szívét, vagy a Szokott helyen, hatkort.) Ráadásul a kisvárosi machinációk, fura alakok, kiskocsmák és helyi legendák isme­rősek lesznek bárkinek, aki lakott már felvidéki kisvárosban bárhol, Komá­romtól Királyhelmecig. A szerző viccesen megemlítette, hogy máig megkeresik őt ismerősei egy-egy kérdéssel, hogy „ezt a figurát, ugye erről és erről mintáztad?”, mikor fel­ismerni vélnek valakit a könyveiben. Holott Szászi csak az általa ismert ar­chetípusokat igyekszik megörökíte­ni, minél hitelesebben. Furcsa ala­kokból pedig a gömöri tájakon van épp elég. Juhász Katalin meg is jegyezte, hogy a kötetet olvasva az olvasó is késztetést érez rá, hogy végigmenjen a saját múltján, elgondolkodjon a sa­ját történetein. Szászi Zoltán pedig a beszélgetés végén mindenkit arra biztatott, hogy nézzen utána a saját családtörténetének, keresse meg a ré­gi „fényképes dobozokat”, amíg még valaki be tudja azonosítani a fényké­peken lévő személyeket - mert kü­lönben a történetek elvesznek. Új kötet készül Összességében elmondhatjuk, hogy a koronavírus miatt meglehe­tősen késeire sikeredett „évadnyitó” beszélgetés kellemes hangulatban telt a füleki könyvtárban, Szászi Zoltán pedig remélhetőleg hamarosan visszatér majd, készülőben lévő „Gömöri séták” című útikönyvével. Okos konyhával - melléklet NEM hiszünk A biztonságpolitikával foglalkozó Globsec márciusban tíz országban (Ausztria, Szlovákia, Cseh-, Magyar-, Lengyel-, Észt-, Lettország, Litvánia, Románia, Bulgária) végzett felmérést a kelet- és közép-európai államok demokráciafelfogásáról. Döbbenetesek a ránk vonatkozó eredmények, számos kérdést vetnek fel, hogy milyen irányba is tartunk. Szlovákia lakossága lenne a leghamarabb hajlandó lemondani szabadságjogairól egy kicsit több pénzért, nálunk hiszik a legtöbben, hogy értékeinket veszélyezteti mindenki, aki nem pont olyan, mint mi, és nálunk hisznek a legtöbben az összeesküvés-elméletekben. ÖKOLOGIKUS ÉRTÉKREND ( Nem hiszünk hogy felvidítsd a nagymamát Feléledt a Formula-t LÁTVÁNYOS fürdőruhák A megszokott remek receptek a lap közepén kibővítve! MM. mmm. Hifii» ► Panaszkönyv: Szeretném tudni, én nem örökölhetek-e ennyi együtt töltött év után? Nem voltunk házasok Már kapható a Vasárnap legújabb száma Mi&arnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom