Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)

2020-07-18 / 166. szám

SZALON ■ 2020. JÚLIUS 18. Két nemzetiség a népszámlálásban: esély vagy veszély? 2021-ben ismét nép­­számlálás lesz Szlová­kiában. A népszám­lálások kulcsfontossá­gúak a nemzetiségek szempontjából, hiszen ezek hozzák létre azo­kat a hivatalos adato­kat, amelyek alapján „kiosztják” a törvényi­leg adott nyelvhaszná­lati és egyéb jogokat. A legutóbbi, 2011 -es méréskor a várako­zások alatt „teljesített” a magyar közösség, hatalmas esést produkálva számos településen. A jövő évi népszámlá­láson egy új elem ke­rült játékba. Az elő­ző kormány idején ugyanis elfogadtak egy változást, mely lehetővé teszi, hogy a lakosok nem egy, hanem két nemzetiséget is megjelöljenek a népszámlálási íven. A két kérdés egymás után vetődik fel: előbb azt valljuk meg, mi a nemzetiségünk, utána azt, emellett van-e még más nemzetiségünk is (maximum még egy). Nagyon komoly változás, amelyet érdemes higgadtan, elemző módon átgondolnunk. Az említett változás egyik kezdeményezőjeként szeremém ebben az írásban elindí­tani az erről szóló vitát. Kinek jó ez? A több identitás bevallásának lehetősége megszokott az európai gyakorlatban, például Magyaror­szág is sikeresen alkalmazza. Az elméleti oldala egyszerű: nem min­denki van abban a szerencsés^) helyzetben, hogy egyeden nemzet­hez tartozónak érezze magát. Több adott személy több nemzetiséget is magáénak érezhet: eltérő nemze­tiségű szülők (úgynevezett vegyes házasságok), nyelvi asszimiláció (például magyar romák), nem tel­jesen kiforrott nemzetiségi identi­tás (például szlovákiai ruszinok), etno-vallási közösségek (például a zsidóság), de akár az állampolgári elv nemzetiség elé helyezése miatt valaki nem biztos, hogy könnyen és szívesen választ egyeden nemze­tiséget. Mindenki, aki ilyen vagy olyan okból, a több lehetőség közül eddig csak a szlovákot választotta, ezzel a saját, másik nemzeti közössége jogait gyengítette. Egy szlovák­magyar vegyes családból származó, szlovákul már jobban beszélő gye­rek lehet, hogy a szlovák nemzeti­séget választja, ha választania kell. Mostantól nem kell, megjelölheti mindkét szülője nemzetiségét. Különösen problémás a romák kérdése, hiszen a népszámlálásban csak töredékük választotta a roma nemzetiséget. A népszámlálás 105 ezer romáról tud, a mélyebb módszertannal dolgozó Roma Kö­zösségek Adasza 2019-es kiadása (amelynek társszerzője voltam) 440 ezerre becsüli a számukat. Tehát csak kevesebb mint minden ne­gyedik romát sikerült „felmérni”. Halmozottan hátrányos helyzetben vannak a magyar ajkú romák, akik­nek elemi érdeke magyarnak valla­ni magukat (hiszen ehhez köthetők a nyelvi jogaik), de közben legalább annyira erősen érezhetik magukat romának is. Ez a kettős nyomás sokakat állít leheteden feladat elé. A gömöri Szútorban például 2001- ben a többség (57%) magyarnak vallotta magát, 2011-ben viszont már 82% romának. Ugyanazok az emberek: a Roma Közösségek At­lasza szerint ma a szútori lakosság gyakorlatilag teljes egésze magyar ajkú roma. A ruszinoknak is segítséget jelenthet a kettős identitás lehe­tősége. Szlovákiában sokkal több ruszin származású személy él, mint a 2011-ben megtalált 33 ezer. Tízezrével vannak olyanok, akiknek a gyökere ruszin, mégis a szlovák nemzetiséget választották, esetleg az ukránt. Ennek az az oka, bogy a ruszin nemzetiséget a szocializmus alatti szisztemati­kusan elnyomták, illetve mester­ségesen helyettesítették az ukrán, szlovák, csehszlovák identitással. Az új rendszerben egy ügyes kam­pánnyal a ruszin közösség renge­teg új, ruszin identitást is bevalló személlyel gyarapodhat. Nem kell, hogy „csak” ruszinok legye­nek, de lehetnek ruszinok is. Kötőjeles identitások Az ilyen, ruszin-szlovák (szlo­vák-ruszin) kettős nemzetiségű kombinációkat szokták kötőjeles identitásnak nevezni. Amerikában nagyon sok ember látja magát így, kötőjelesen, olasz-amerikainak, ír-amerikainak vagy magyar-ame­rikainak a Kennedyektől kezdve Teller Edén át Columbo felügye­lőig. Felénk kevésbé bevett modell, de például Magyarországon jól működik Ott a kettős identitás bevallásának lehetőségével sikerült talpra állítani a kitelepítések által meggyengített sváb (német-ma­gyar) közösséget, de 2001 és 2011 között minden egyes nemzetiség száma a többszörösére emelkedett. A kettős identitás jelentős poten­ciált jelent a szlovákiai magyarok számára is, hiszen megszólítható lesz számos olyan ember, aki nem lenne hajlandó csak a magyar nemzetiséget megvallani. Olyan településeken, ahol inog a 15%­­os kisebbségi nyelvhasználati jog (Szene, Vágsellye, Rozsnyó), egy jó kampánnyal megtalálható egy olyan kritikus tömeg (15%-ról be­szélünk), amely hajlandó megval­lani a magyar származását a nyelvi jogok megőrzése végett. Az első reakciók alapján van, aki veszélyt lát a fordított, szlovák­magyar identitás megjelenésében. Névleg, hogy ez a kombináció visz­­szaszorítja majd a „tiszta” magyar identitást, felhígítva a közösség identitását, roncsolva tartását. Tart­ja magát egy nézet, mely szerint azok, akik „csak” kötőjelesen vallják be a magyar nemzetiségüket, nem vesznek részt a közösségi életben. Ezt a gyakorlati tapasztalat nem támasztja alá sem Magyarországon, sem az USA-ban, sőt. Végképp abszurdnak tartom azt az érvet, hogy baj, ha valaki a magyar mellé behúzza a szlovák nemzetiséget is. Én biztosan nem fogom, de nyilván lesznek olyanok, akik némi megkönnyebbüléssel megteszik. Jó lenne megérteni, hogy ez nem nulla összegű játék: az­zal, hogy valaki mást is ikszel, mint a magyart, a másik közösség nyer, de mi nem veszítünk. (Egyébként a népszámlálásban szlovákot vallani a magyarral szemben semmilyen előnyt nem ad az itteni szlovákság­nak. A déli településeken sem.) Akármilyen veszélyt látunk is, a lehetőség az, amire a magyar kö­zösségnek koncentrálnia kell. Le­hetőség arra, hogy visszahúzza az ingadozókat a kritikus tömegbe. Lehetőség arra, hogy a szórványban levők is njegszólítassanak. Lehető­ség arra, hogy a magyar romákat ne állítsuk lehetetlen döntés elé. Lehetőség arra, hogy stratégiai w Azzal, hogy valaki mást is ikszel, mint a magyart, a másik közösség nyer, de mi nem veszítünk. kampányokat folytassunk az inga­dozó településeken, és nem azzal az üzenettel, hogy „szlovák helyett le­gyél magyar”, hanem azzal, hogy ha vannak magyar gyökereid, miért ne lennél magyar is, és ideális az len­ne, ha első helyen lenne a magyar. Ha ügyesek leszünk, dramatikusan lassítható a magyarság fogyása, ami pozitív hatással lenne az itteni ma­gyarság közhangulatára. Az értelmezés fontossága Ha a nemzet hígulását nem lá­tom is veszélynek, van egy reális kérdés, amire nem árt figyelni. Ez pedig az értelmezés kérdése. Ma­gyarországhoz visszatérve, az ottani gyakorlat az, hogy ha az állampol­gár bármely kérdésben (nemzetiség 1-2, anyanyelv) kisebbségit vall meg, akkor onnantól ahhoz a ki­sebbséghez tartozónak fogadják el. Szlovákiában ezt az értelmezési keretet 2021 után kell kialakítani, ideálisan a magyar modellel össz­hangban. Fontos lesz, hogy a nem­zetiség bevallásának sorrendje ne befolyásolja figyelembe vételét. Ez elsősorban az akkor hatalmon levő kormány feladata lesz, de a magyar (és egyéb) kisebbségi közösségek­nek mostantól kezdve hallatniuk kell a hangjukat. Fontos reagálni arra a kritikára, hogy előre tudjuk, a Statisztikai Hivatal ellenséges módon fogja ér­telmezni az eredményeket, hiszen a szlovák állam minden lépésében ellenséges a magyarokkal szemben. Azonban pontosan ez az elvileg el­lenséges szlovák állam volt az, ame­lyik 2021-re lehetővé tette a többes identitás bevallását, ami a kisebbsé­geket erősíti. Ezért a megelőlegezett bizalmadanság indokolatlan, figyel­ni azonban fontos lesz. Az előttünk álló feladatok A kettős identitás bevallásának lehetősége új elem a népszámlá­lásban, ezért arról fontos tájékoz­tatni a lakosságot. Sok embert ez egyáltalán nem érint - egyértelmű a hovatartozásuk, és átugorják a második kérdést. Akiket azonban érdekelhet a kettős bevallás lehető­sége, tájékoztatni kell arról, hogyan és miért tehetik meg. Információs kampányra van szükség, amely fő­ként a fent jelzett célcsoportokra koncentrál. A két nemzetiség lehetőséget ad a „kiegyezésre” a roma aktivis­tákkal a magyar ajkú romák lakta településeken. A két nemzetiség végre nem riválisként, hanem egy közös mobilizációs kampány szö­vetségeseként tekinthet egymásra. A magyar romák nemzetmegtartó ereje a Gömörben és azon túl ma már közismert tény, most se feled­kezzünk meg róla. Megcélozhatok azok, akik el­­szlovákosodó városainkban, falva­­inkban élnek, és partnerek lehemek a nemzetiség kritikus tömegének megtartásában. Például azért is, hogy gyermekeik még járhassanak abba a magyar iskolába, ahová ők nem járhattak, mert a szüleik a szlovák iskola mellett döntöttek. Vagy azért, mert a nemzetállami uniformizációt szép lassan felváltja a lokális identitások romantikája, amibe sokak számára fér bele a ki­sebbségi nyelv és kultúra ismerete és elismerése. Beszélni kell azokhoz, akik haj­landók stratégiailag gondolkodni a népszámlálásról, mint a polgármes­terek, a civil szervezetek és az egyhá­zak helyi képviselői. Ebből a szem­pontból fontos, hogy már ülésezik az a közös munkacsoport, amely a főbb szlovákiai magyar szervezete­ket köti össze. A két nemzetiség bevallásának lehetősége hatalmas esélyt jelent a magyar közösség számára, hogy további évtizedekre bebetonozza pozícióját, sőt, akár javítson rajta. Az ideologikus nemzetmentés, a nemzetrész tisztaságának felesleges masszírozása helyett arra kell tö­rekednünk, hogy minél több em­berrel értessük meg, miért fontos magyart vagy magyart is választani a népszámlálási íven. Ez most nem az ideológiai csaták ideje, hanem a magyarság szempontjából kulcs­­fontosságú 2021-es népszámlálási adat felfelé tolására adott szűk év. Használjuk ki maximálisan. Ravasz Ábel szociológus, volt romaügyi kormány­­biztos, a Híd elnökségének tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom