Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)
2020-06-27 / 148. szám
2 KÖZÉLET 2020. június 27. | www.ujszo.com Kihívások előtt a kisebbséginyelv-használat vataSCin Péter Temérdek problémával szembesül a hivatalos magyarnyelv-hasznélat Szlovákiában ás Romániában is - ez lehetne a Momemtum Mozgalom által szervezett online nyári egyetem legutóbbi beszélgetésének végkövetkeztetése, amelyet a megkérdezett szakértők részletesen meg is indokoltak. A szlovákiai, valamint a romániai magyamyelv-használat és - politika közti párhuzamok, valamint különbségek megvitatása volt Tóth Barnabás Felicián, a mozgalom magyarságpolitikával foglalkozó munkacsoportjának tagja által vezetett műsor témája. Két jogász volt a Facebookon közvetített beszélgetés vendége: a budapesti Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársa, Fiala-Butora János és a Pécsi Tudományegyetem Allam- és Jogtudományi Kara doktori iskolájának hallgatója, Bethlendi András. Hasonló helyzet Ami a magyar nyelv használatának általános és mindennapi körülményeit illeti, mindkét szakember hasonló helyzetről számolt be. Bethlendi András szerint mindez nagyban függ a magyar etnikum arányától egy-egy település esetében. Például Kolozsváron az idegen személyt jellemzően románul szólítja meg egy helyi magyar, de nyilván más a helyzet viszont az olyan „tömbök” területén, mint Székelyföld. Ugyanakkor szinte tünetértékü jelenségként említette, hogy az állami szervek esetében a román nyelv dominál, még akkor is, ha a törvény egyébként szavatolja a magyar nyelv használatát. Fiala-Butora János nem lát lényeges különbségeket Szlovákia esetében, ő azonban kiemelte a hely- és személyismeret fontosságát is. Helyi szinten a helyi magyarok tudják, hogy ki beszél s ki nem magyarul, s ehhez igazítják a kommunikációjukat is. Egyenlő lehetőségek? „Nem egyértelmű az sem, hogy mi lenne az egyenlő helyzet” - mondta Fiala-Butora János azzal kapcsolatban, hogy mi volna igazából a kívánt nyelvpolitikai cél. A szlovák állam történelmi okok miatt az államnyelv használatát kényszeríti ki, s ennek módszerei legfeljebb finomodtak, de nem tűntek el az évtizedek során. „Bizonyos körülmények között a magyar nyelv használata is lehetséges, de a szabályozás erősen preferálja a szlovákot vagy a tételes szabályozás szintjén, vagy egyéb eszközökkel” - állítja. Példája szerint diszkriminációnak számíthat egy hivatalnok felvétele azzal a feltétellel, hogy tudjon magyarul, míg a szlováktudás kötelező jellegű egy ilyen munkahely esetében. A román szabályozások némileg máshogy festenek Bethlendi András elmondása szerint. Szinte paradox az a helyzet, amiről beszámolt, ugyanis a törvény értelmében még akkor sem számít hivatalosnak a magyar nyelv használata, ha egy hivatal alkalmazza, megfelelve ezzel egyébként a törvényi előírásoknak. Ilyen rendelkezés például, hogy a hivatali dolgozóloiak az érintett önkormányzatokban magyarul is kell tudni kommunikálniuk mind írásban, mind szóban. Ugyanakkor utóbbival kapcsolatban már voltak perek is, amit a bíróság aztán diszkriminációnak minősített. „Maga a rendszer nem segíti elő azt, hogy megvalósuljon a magyar-román többnyelvűség vagy pedig a magyarok számára a hétköznapi, kézenfekvő magyarnyelv-használat” - szólt a következtetése. Hogyan kell érvelni? Fiala-Butora János hosszan fejtegette azt az „univerzális” nézőpontot és tulajdonképpen érdekérvényesítési módszert, amelynek alapján a nyelvek közti egyenlőség, illetve annak megvalósítása kerül kihangsúlyozásra. Hozzátette, arra kell rámutatni, hogy az egyenlőség elve konkrétan hogyan sérül a nyelvhasználat esetében. Klasszikus emberi jogi megközelítésbenamit szerinte a nyelvi „többség” is jobban megérthet - nem egy „különleges” magyar helyzetet kell igazolni, hanem abból kell kiindulni, hogy az államnak mindenkit egyformán kell kezelnie - s ha ez esetleg nem teljesül, akkor ezt az államnak meg kell indokolnia. Fiala-Butora felvázolta még a magyar nyelvi jogok ellen érvelő szlovák álláspontokat is, amelyek közül az egyik valamiféle szeparatista törekvéseket lát emögött, míg a másik esetben azt feltételezik, hogy Dél-Szlovákiában a szlovákok nyelvi elnyomásban élnek. „Miközben egy magyar faluba tévedő szlovák turistának sokkal több nyelvi joga van, mint a helybéli magyar lakosságnak” - utalt a nyilvános feliratok problémáira. Bethlendi András „krónikusan hasonlónak” minősítette a romániai viszonyokat. Meglátása szerint a kisebbségi igényeket kielégítő szabályoknak abból kellene kiindulniuk, hogy az anyanyelv egy olyan adottság, amely különbözhet az egyes állampolgárok esetében, s nem elég az egyenlőség eléréséhez az, ha mindenkinek ugyanazt a jogot nyújtjuk formálisan, illetve fel kell számolni a román és a magyar nyelvek közti asszimmetriát. Például az interetnikus viszonyok „románul valósulnak meg”, ugyanis a többség nem tud magyarul. E téren a kolozsvári származású kutató szerint a többségi lakosságnak is célja lehetne a magyar nyelv elsajátítása, valamint fontos a kisebbségi nyelv védelme. A fennmaradás útjai Fiala-Butora János a nyelv és az identitás fenntartását döntések sorozataként látja. Ebbe például beletartozik a nyelv átadása - még vegyes házasságok esetében is -, az óvodai és iskolai beíratás, s e téren a hátrányos helyzet sok embert terelhet a nyelvelhagyás irányába. „Arra is szükség lenne, hogy éljünk a meglevő lehetőségekkel, s erősítsük ezeket” - állítja. Szerinte a szlovák állam a magyar alkalmazottakra tekinthetne inkább egyfajta „erőforrásként”. Kívánatos példaként a finnországi és a dél-tiroli eseteket említette meg. Bethlendi András szerint két út áll az állam előtt: az egyik a kollektív jogok megadása, a másik a kisebbség érdekeinek és igényeinek bevonása az „állami projektbe”. A jelenben a román állam azt sem hagyja, hogy ezek regionális szinten, kollektív jogokra alapuló struktúrában megvalósuljanak. Ami a magyar politikumot illeti, fontosnak tartja, hogy legyen stratégiai elképzelése arról, hogy melyik területen mit akar elérni a jövőben. Lényeges a román társadalom felé irányuló kommunikáció is, amellyel le lehetne építeni a magyarokkal szembeni „gyanakvást”. Szlovákia kapcsán Fiala-Butora János elmondta azt is, hogy nem támogatást, hanem megértést várhatunk azoktól a még kisebbségben levő szlovák progresszív erőktől, akik elfogadják az univerzalista érvelést. Igor Matovic kormányfő közelmúltbeli gesztusairól azon a véleményen van, hogy azok jelképesek, a konkrét dolgok még nem látszanak, s egyelőre szkeptikus afelől, hogy sor kerülhet-e majd tényleges pozitív lépésekre. A TÉMÁBAN NYILATKOZNAK Fiala-Butora János, a budapesti Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársa (balra) és a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara doktori iskolájának hallgatója, Bethlendi András (Képarchívum) Kollár: „Boris vagyok, Borisnak hívnak és nem magiszternek!" lamenti frakciói hétfőn külön-külön RÖVIDEN Rács mögé került a volt főrendőr Pozsony. Vizsgálati fogságba küldte tegnap a bíróság Pavol Vorobjovot, aki a Nemzeti Bűnüldöző Ügynökség (NAKA) pénzügyi hírszerző osztályának volt az igazgatója. Azzal gyanúsítják, hogy újságírókról és egyéb személyekről szivárogtatott ki rendőrségi forrásokból információkat azoknak, akik Marián Kocner megbízásából figyeltek meg bizonyos illetőket. (TASR) Töltény az újságíró postaládájában Pozsony. Rendőri védelmet kapott az aktuality.sk hírportál oknyomozó újságírója, Peter Sabo, miután tegnap reggel egy töltényt talált a postaládájában. A rendőrség azonnal eljárást indított az ügyben, részleteket nem árulnak el. Sabo nem sokkal Ján Kuciak meggyilkolása után érkezett az aktuality.sk portálhoz, ahol adócsalások, nemzetközi gazdasági bűncselekmények leleplezésén dolgozik. (dp) ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Nem kér bocsánatot és nem mond le a házslnöki posztról, de nem fogja használni a magiszteri titulust - közölte tagnap Boris Kollár (Sme rodina) házslnök. A házelnök tegnap közölte, hogy a törvénnyel összhangban szerezte meg diplomáját, és nincs miért elnézést kérnie. A politikában többé nem szándékozik használni a titulusát, hogy ezzel ne szolgáltasson ürügyet senkinek a koalició támadásához. A parlament elnöke ugyanakkor elmondta, hogy minden választás az érzelmekről szól, nem pedig arról, hogy kinek mennyi titulusa van a neve előtt vagy után. „Az emberek olyan jelöltre szavaznak, aki állja a szavát. Ezért én is ehhez tartom magam” - mondta, és megkérte a sajtó képviselőit, hogy a politikusokat aszerint ítéljék meg, mit csinálnak a politikában, és ne aszerint, mit csináltak 15-20 évvel ezelőtt. Az ügy miatt bírálta az ellenzéket és a sajtót is. Uszító kampányról beszélt. Hozzátette: nem engedi meg, hogy szétverjék a kormánykoalíciót. „Ennek a kormánynak erősnek és stabilnak kell lennie” - állapította meg. Kollár ismételten elutasitotta, hogy a diplomamunkája plágium lenne. Rámutatott az eredetiségvizsgálat eredményeire, illetve a munkában felhasznált forrásokra. A házelnök idézte a Szakolcai Középeurópai Főiskola (SEV§) állásfoglalását, amely szerint az államvizsgája, a diplomamunka megvédését is beleértve, a főiskolákról szóló törvény követelményeivel összhangban zajlott. „Én Boris vagyok, és nem magiszter. Az emberek Borisnak hívnak, nem magiszternek, s ez továbbra is így marad. Mgr. Boris Kollár helyett már csak Boris Kollár leszek” - zárta le a házelnök, és távozott. Peter Pellegrini volt kormányfő szerint a házelnök azzal, hogy úgy döntött, nem fogja a továbbiakban használni a titulusát, elismerte, hogy vitatható módon szerezte. Pellegrini továbbra is azt vátja Igor Matovic (OEaNO) kormányfőtől, hogy követelni fogja a politikai felelősségvállalást. „Matovic azt állítja, hogy az, aki ellopja valaki szellemi tulajdonának egy részét, tolvaj. A tolvajok elleni küzdelem pedig már tíz éve a politikai ígéretei között szerepel” - emlékeztetett Pellegrini. Ezért azt várja tőle, hogy elvszerűen fog eljárni, és ahogy másoknál is, most is követelni fogja a politikai felelősségvállalást. Viszont nemcsak az ellenzék volt elégedetlen Kollár reakciójával. Az SaS, a Za l’udí és az OEaNO partárgyalni fognak a házelnökkel, és alapos magyarázatot fognak tőle kérni. A pártok képviselői szerint ezen magyarázat alapján döntenek a további lépésekről. Az üggyel kapcsolatban tegnap megszólalt az oktatási tárca államtitkára, Filip Mónika is, aki a Pátria rádió műsorában elmondta, Kollárnak távoznia kellene a posztjáról, bár hozzátette: ez nem a minisztérium hivatalos állásfoglalása, hanem az ő személyes véleménye. (TASR, dp) Boris Kollár kitart azon állítása mellett, mely szerint diplomamunkájában megfelelően idézte a forrásokat (TASR-feivétei)
