Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)
2020-05-30 / 124. szám
www.ujszo.com | 2020. május 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Politikai divatok Rátaláltak a járvány utáni két legfontosabb témára MÁRIUS KOPCSAY Aki keresztény, az támogatja a vasárnapi zárvatartást. Aztán pedig az abortuszok betiltását. Röviden így vázolható fel az elmúlt és az elkövetkező napok politikai eszmecseréje. Világjárvány idején nyilván nincs más fontos téma. Bár a koronavírus-járvány csodával határos módon szinte elkerülte az országot, a gazdasági következmények annál súlyosabbak lesznek, ezért is megdöbbentő, hogy ilyesmikről folyik a vita, nem pedig a mentőcsomagokról és a kilábalásról. Mi több, ez a két téma már politikai minifoldrengéseket is eredményezett, kilépett például a Smerből Podmanicky képviselő úr, aki azt tervezte, hogy Kéry képviselő kollégájával valamiféle politikai értékrendi platformot hoz létre. És láss csodát, a politikai értékek, mint valami mágnes, magukhoz rántották Kotleba három képviselőjét is: Tomás Tarabát, Stefan Kuffát és Filip Kuffát. A kérdés már csak az, hogy ezek a most függetlenként vezetett parlamenti képviselők végül besorakoznak-e valahova - Boris Kollárt elég közelinek találhatják magukhoz, de ez egyelőre spekuláció. A lényeg, hogy Podmanicky elárvultnak érezte magát a Smerben, mert bár a fősodorhoz szinte mindenben igazodott, van egy különleges, személyes vonzalma az egykori szlovák államhoz és Tisóhoz, amivel a Smerben eléggé egyedül maradt. Másrészt változnak az idők, 2002-ben Fico még arra vetemedett, hogy gúnyt űzzön a vasárnapi zárvatartás kérdéséből. Azt tanácsolta az egyházi vezetőknek, béreljenek ki egy-egy sarkot a bevásárlóközpontokban és ott misézzenek - a báránykák így időt takaríthatnak meg, mert bevásárlás közben hallgathatják, hogy mit beszél a pap. Nos, ma már sokkal konzervatívabb álláspontot képvisel a Smer ebben a kérdésben is. Ficónak az sem jelentett problémát, hogy részt vegyen egy barnás színezetű maticás ünnepségen, majd a szlovák nemzeti felkelésre emlékezzen. De hogy ne menjünk vissza ilyen messzire, 2014-ben Richter szociális ügyi miniszterrel még az Isztambuli Egyezmény jelentőségét hangoztatta. Eltelt néhány év, és a smeresek is rendre részt vesznek a szerződés rituális parlamenti megtaposásában. A szlovák belpolitikára is érvényes, hogy különféle divathullámokjönnek-hol a migránsokjelentik a fő témát, aztán az IsztambuliEgyezmény, az LGBT-jogok, az abortusz, a vasárnapi kiflivásárlás... És egy politikai pártnak, amelyet a hatalmi érdekek és a pénz tart össze, biztos szavazóbázisra van szüksége, tehát fel kell ülnie ezekre a hullámokra. És mindig a megfelelő álláspontra helyezkedni. Ez részben válasz arra a kérdésre is, hogy mi változna, ha a Smer lecserélné a pártelnököt. Nagyjából semmi. A szerző a TASR munkatársa A GAZDASÁG VÁLSÁGOT LEGYŐZZÜK A BOLTOK VASÁRNAPI BEZÁRÁSÁVAL r A JÁRVÁNY MÁSODIK HULLÁMÁRA PEDIG ELŐKÉSZÍTJÜK AZ ABORTUSZOK L BETILTÁSÁT! „ (Cartoon izer) A koronavírus isten csapása A vallási fanatikusok nem foglalkoznak azzal az aprócska részlettel, hogy a koronavírus-járvány Kínából indult, és természetesen a muszlimokat is megfertőzi. Az Iszlám Állam terrorszervezet szerint a koronavírus-járvány isten büntetése a hívő muszlimok ellen harcoló nyugati államokra. „Allah keze csapott most le rátok, keresztesek, mivel a vallása és a hívei ellen harcoltatok” - mondta egyebek mellett Abu Hamza al- Kuraiszi, a dzsihádisták szóvivője mintegy negyvenperces újabb hangüzenetében. „Örülünk, hogy elért titeket isten haragja. Látjuk, hogy minden igyekezettel pénzt adtok ki, kétségbeesetten próbálva megmenteni a gazdaságotokat, amelyet a láz legyengített” - tette hozzá. Ez a szóvivő eddigi harmadik hangüzenete, és azt is nehezményezi benne, hogy a pandémia megfékezése miatt bezárták a mecseteket. Úgy fogalmazott, hogy „a bálványok tanult emberei” szólítottak fel erre, ugyanakkor hallgatnak „a parázna gyülekezetekről”, például a szórakozóhelyeken táncoló emberekről, mintha „a vírus csak a mecsetekben terjedne”. A terroristák szóvivője kijelentette, hogy az Iszlám Állam folytatja harcát, és új vezetője, Abu Ibrahim al-Hasemi al-Kurasi áldását adta a „felőrlő hadjáratra”, a dzsihádista támadások fokozására. Az Iszlám Állam 2014-ben hatalmas területeket hódított meg Irakban és Szíriában, kikiáltotta a kalifátusát, de 2017-ben Irakban, 2019- ben pedig Szíriában is vereséget szenvedett, ezért áttért a gerilla hadviselésre. (MTI) Irtózás a füves tértől SZOMBATHY PÁL Karanténéletünk végén, a nyár közeledtével egy pillantás a természetre, amelyet uralni szeretünk: a nyelv kifejezi a fogyasztói fordulatot - régen strandoltunk, ma élményfürdünk. Talán apróságnak tűnő dolog, pedig nem: nagyon is jelentős pusztítást végez a természetben annak kényszeres átalakítása, az ember mohósága, amellyel uralma alá vonja a Tájat és a Kertet. Tudunk-e, akarunk-e változtatni a vírusválság hatására is például azon az emberi szokásunkon, hogy amint meglátunk egy üres, háborítatlan, füves-bokros-fás területet - legyen az városban, folyóparton vagy a saját telkünkön -, máris ellenállhatatlan kényszert érezzünk arra, hogy itt bizony valamit építeni kéne, csinálni valami hasznosat ezzel az elhagyatott, üres, így felesleges térrel, bevonni a „civilizációba”, rendezni a természet háborítatlanul rakoncátlan terepét, megzabolázni az érintetlenséget. Ilyenkor rögvest tanakodni kezdenek az emberek, mit is kellene ezzel a tarthatatlan állapottal kezdeni, tervezgetni kezdenek legott: utakat, épületeket álmodnak, rajzolnak az egyelőre még rendezetlennek kinéző, vagyis még nem uralt tájra. A horror vacui fizikai-művészeti fogalma az irtózás az üres tértől, de ma létezik egyfajta irtózás a füves tértől is. „Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.” (Lev Tolsztoj) Nemrégiben olvastam egy kiváló írást a vezető hírportálon Budapest egyik ékessége, a Lánchíd pesti hídfője előtti impozáns tér régóta dédelgetett átalakításáról. Mert milyen is ma ez a magyaroknak oly ismerős Gresham-palota előtti tér? Csupa zöld, csupa fű, pázsitos nagy felület fákkal, rajta szobor, de semmi járda, szökőkút, gyalogút, pihenőpad, attrakció, csak a hűs zöld. Milyen jellemző, hogy a Lánchíd előtti pazar levegőjű tér átszabásának különféle tervei között egy sincs olyan, amely növelné a zöldfelületet az autóforgalom oldalra terelésével visszanyert területen (egy nagyvárosban, ahol nyaranta izzik a betontenger, s kevés a hűsítő zöldfelület). A legtöbb viszont csökkentené, felszabdalná, elaprózná a hatalmas fás pázsitot. Az utcakő (ma már térkő) ma is a „proletariátus” fegyvere, csak már régen nem felszedve, ellenben minél többet letéve belőle. A proletár mai megfelelője az önként is, önmaga által is „kizsákmányolt fogyasztó”, ki saját kertecskéiben ugyanúgy imádja a térkövet, betont, aszfaltot, s ugyanúgy taszítja a nagy fu- és zöldfelület a közterületeken is, otthon is, bárhol, így uraihoz hasonlóan azon töpreng kényszeresen, kellene már egy kis járda, beton, díszkő, valami építkezés a természet kuszasága helyett, nehogy már csak a gyep burjánozzon magában, jaj. (Nem beszélve persze a közbeszerzésen csurranó pénzecskék szintén motiváló szempontjáról.) „A kommunista országokban kényszermunkára ítélik a társadalmat, a kapitalista országokban kényszerfogyasztásra.” (Márai Sándor) Volt egykor, nemrégiben a szocializmus cementalapú ipari progressziója, ma pedig egy nagy-nagy burkolási kényszerben élünk. Nézem például itt nálunk a tóparti szabadstrand változásait évek óta: kezdetben volt a fu, nagyjából más semmi, aztán évenként mindig valami „fejlesztés”; járdácskák keresztül-kasul, betonalapozású pavilonok, kétszer olyan szélessé átkövezett parti sáv, kerékpárút (ez rendben) mellé külön más kőből járdaszalag, aztán új fent kerékpárút-szélesítés. A lényeg, hogy állandóan „fejlődni” kell. Eközben a zöld zsugorodik, mert a fű végül is kellemetlen a fogyasztónak is, szúrja a lábat, ha lelóg a plédről, eltűnik benne a slusszkulcs, tele van bogarakkal, a méhecske megcsípi Jázminka talpát, jöjjön hát a burkolás, annak a forróságát pedig betonalapzatú napernyőkkel kell enyhíteni, amitől meg a maradék fa nem fér el, így már csak egy kis vízvezeték hiányzik, amiből a permetet fújják a strandolókra - akik régen egyszerűen napoztak, ha pedig melegük volt, akkor meg a fa alá húzódtak, vagy bementek úszni a vízbe. Mikor tesszük fel a kérdést: minek mindent átalakítani, mire a „fejlődés” beteges, minduntalan kényszere? FIGYELŐ Szijjártó: az űr is külföld Szijjártó Péter magyar külügyminiszter tegnap az űrszektor és az űralapú innovatív szolgáltatásokról, valamint ajárvány elleni felhasználásukról egyeztetett az Európai Unió űrtevékenységért felelős minisztereivel, és bejelentette, hogy Magyarország űrhajóst küld az évtized közepéig a Nemzetközi Űrállomásra. A videókonferenciáról saját Facebook-oldalán számolt be. „Felvetődhet a kérdés, hogy lehet, hogy egy külügyminiszter foglalkozik az űrrel kapcsolatos kérdésekkel. Erre az a válaszunk, hogy mivel az űr Magyarország határain kívül található, ezért külügyi kérdés” - mondta hozzászólásában Szijjártó a konferencián. Hozzátette: idén ünnepeljük a negyvenedik évfordulóját annak, hogy az első magyar űrhajós elindult az űrbe, és ma már a külügyminisztériumnak dolgozik különleges tanácsadóként, „az űrkérdések tehát közel állnak a szívünkhöz” - számolt be róla a miniszter. Szijjártó azt is elmondta, Magyarország három nagy projekten dolgozik. Két műholdat küldenének az űrbe, továbbá egy tudományos fedélzeti mérőrendszert fejlesztenek, amelyet a Nemzetközi Űrállomásra telepítenének, egyúttal meghívta a konferencia résztvevőit Budapestre az Asztronauták Nemzetközi Konferenciájára, amelyet idén kellett volna tartani, ám a világjárvány miatt el kellett halasztani. (mti)
