Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-21 / 92. szám
www.ujszo.com I 2020. április 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 79. Nehéz megélni abból, amit a nappaliban összemuzsikálnak JUHÁSZ KATALIN jgí Biztosan lőttek az idei fesztiválszezonnak és koncertek sem lesznek jó ideig. Ajárvány hatalmas csapást mért az élőzene-piacra. Március első felében világszerte félbeszakadt az összes tűmé, a tavaszra lekötött fellépéseket elhalasztották vagy törölték, és most már egymás után dőlnek a nyári szezon dominói is. Németországban született az eddigi legradikálisabb döntés: augusztus 31 -ig betiltottak minden tömegrendezvényt, azaz felesleges egyenként felsorolni, mely nagy fesztiválok maradnak el, illetve latolgatni az esélyeket, hogy melyek nem. A még reménykedő promótereknek ezzel sokat segítettek a kalkulációban, mert ha egy augusztusra-szeptemberre tervezett európai turnénak németországi lekötött állomásai is vannak, ez két-három hét kiesést is jelenthet, és semmilyen gépezet nem állhat ennyi ideig. Akkor már olcsóbb lefújni az egészet. Elnézést a gépezet szóért, hiszen itt elsősorban (és jobb esetben) művészetről beszélünk, és csak másodsorban üzletről, ám mivel CD-eladásából ma már nem lehet megélni, mindenki annyit koncertezik, amennyit csak tud, ha nem akar sampont hirdetni vagy tévés vetélkedőkben szerepelni. A menedzsmentek felverték az árakat, a nagy európai fesztiválok pedig évente megvívnak egymással a sztárokért, és hát mi más lenne a szuperfegyver ebben a csatában, mint a pénz. Ezért ma már iparágról beszélünk, persze kultúra fedőnév alatt, amely ugyanazon szabályok szerint működik, mint bármely más iparág. Vannak beszállítók, kivitelezők, marketing, célközönség, a zenekar vagy előadó neve pedig a márka, amit el kell adni. Ha a márka történetesen igazi művész, akkor igényli a közönség figyelmét, fontos neki a visszajelzés, mert tudja, hogy nem tévedhetetlen, ezért szüksége van a folyamatos megerősítésre. Még a legvénebb rókák is kíváncsiak, hogy tetszik-e másoknak, amit kitaláltak. Ezért ülnek mostanában oly sokan egy szál gitárral a webkamera elé, és játszanak teljesen ingyen, a maguk gyönyörűségére, és persze a mi szórakoztatásunkra. Egyegy ilyen produkciót gyakran többen megnéznek, mint amennyien beférnének a legnagyobb koncertarénába, ami azt jelzi, hogy igény van az „élő” zenére. Ha sokáig nem javul a helyzet, nyilván lesznek fizetős netkoncertek is, technikailag ez simán megoldható. A kevésbé ismert előadókon azonban ez sem segítene, nehezen tartanák el a családjukat abból, amit a nappaliban összemuzsikálnak. Számukra a koncertek az életben maradást jelentik, illetve azt, hogy ne kelljen elmenniük árufeltöltőnek egy szupermarketbe. Mellettük van egy másik kategória, akik teljesen elestek a bevételektől, ez pedig a technikai személyzet. Ok kizárólag a napidíjakból élnek. Ezek nem rossz összegek, ha turnéznak három, hat vagy több héten át. De ha nincs turné, nincs pénz, ahogy a szervezők is csak akkor kereshetnek, ha sikeres a koncert. Nem beszélve a klubokról, az ott dolgozó pultosokról, takarítókról. A kilátások nem túl biztatóak. Mostanában már olyan nyilatkozatok is elhangzottak a szakértők, döntéshozók részéről, melyek szerint hiú ábránd őszi újrakezdésben reménykedni, és a jelenlegi állapot akár 2021 második feléig is elhúzódhat. Mindezt azért írtam le, hogy ne csak magunkat sajnáljuk. Mert mi a fogyasztók vagyunk, mi nem halunk éhen, ha bedől ez az iparág. Elő zene nélkül simán el lehet vegetálni. Bár olvastam egy tudományos kutatáson alapuló tanulmányt, amelyből kiderül, hogy a koncertekre járó emberek nemcsak boldogabbak, mint a többiek, de tovább is élnek. (Kotrha) Újabb „felelőse” van a járványnak Az új típusú koronavírus nyomán világszerte jelentősen felerősödött az antiszemitizmus az olyan hamis állítások miatt, hogy a zsidók állnának a járvány mögött. A Tel-avivi Egyetem kutatóinak közleményét a Reuters ismertette és az MTI is idézte. A kutatók azt állítják, hogy az Egyesült Államokban és Európában a szélsőjobboldal és ultrakonzervatív lelkészek a zsidók elleni hangulatkeltésre használják fel a Covid- 19-járványt és az azzal járó gazdasági visszaesést. Móse Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke szerint a járvány kitörése óta nagy számban erősödtek azok a teóriák, melyek szerint zsidók állnak a vírus terjesztése mögött, és pénzt csinálnak abból. Kantor szerint a leglehetetlenebb középkori vérvádak élednek újjá, amikor a zsidókat gyanúsították a kutak megmérgezésével, és úgy beszéltek róluk, mint akik mindenféle betegségekkel mérgezik a környezetüket, miközben titokban a pénzügyek irányítására törnek. Az ilyen időszakokban ráadásul amúgy is sokan keresnek bűnbakokat, ezért a nemzetközi közösség vezetőinek fel kell lépniük a növekvő szélsőségesség ellen. (mti) Szemfényvesztés magyaroknak? HEGEDŰS NORBERT A kormányprogram alapján egyelőre nem lehet eldönteni, hogy Matovicék nem értik-e a magyar kisebbséget, vagy hülyének néznek minket. Lehet-e bármit tervezni olyan időszakban, mikor azt sem tudjuk biztosan, hogy meddig marad nyakunkon a koronavírus? A kérdés természetesen csak elméleti: a kormánynak mindenképp elő kellett állnia egy programmal, az már más kérdés, hogy mi fog belőle megvalósulni. így aztán Igor Matovic kormánya vasárnap bemutatta a dokumentumot, amely, ha komolyan gondolják, egyfajta sorvezetőként fog szolgálni az elkövetkező négy évben. A program elfogadása kicsit kapkodósra sikeredett, de ez a jelenlegi helyzetben teljesen érthető: az elmúlt egy hónapban minden a koronavírus elleni küzdelemről szólt, nem csoda, hogy a határidőt kicentizték. A krízishelyzet ellenére Matovic 121 oldalas programmal érkezett, ez a leghosszabb, amit eddig Szlovákia látott. Hangsúlyos helyet kap benne a korrupció elleni harc, a transzparenciára való törekvés, az igazságszolgáltatás megtisztítása. ígéretet kaptunk a vállalkozói környezet javítására és az egészségügy rendberakására is. Az Egyszerű Emberek vezetője még arra is ügyelt, hogy korábbi internetes ankétjának főbb pontjai is bekerüljenek a célkitűzések közé. A koronavírus elleni küzdelmet említi a program, de ajárvány hosszú távú következményeivel nem igazán számol, ez pedig több elemző figyelmét is felkeltette. Ugyanis még ideális körülmények között sem biztos, hogy lenne elég pénz a kitűzött célok megvalósítására, és a járványt követő gazdasági visszaesés biztosan betesz a tervek egy részének. Hogy a Covid-19 meddig marad velünk és mekkora károkat okoz, azt ma még senki sem tudja - de az biztos, hogy a felépülés hosszú lesz, ezért talán nagyobb teret érdemelt volna ez a kormányprogramban. Érdekes lett a program kisebbségekkel foglalkozó része is. Az általános fogadkozásokon kívül (nem fogják korlátozni az eddigi kisebbségi jogokat, nem lesz szándékos asszimiláció) Igor Matovic a kettős állampolgárságot tiltó törvény enyhítését helyezte kilátásba. Mégpedig oly módon, hogy azok, akik hosszú távon egy másik országban élnek, felvehetik az adott ország állampolgárságát anélkül, hogy elveszítenék a szlovákot. Ez egy látszatmegoldás, ami a törvény által sújtott szlovákiai magyarok többségén nem segít: aki a szülőföldjén akar maradni, de felvenné a magyar állampolgárságot, az továbbra is elveszíti a szlovákot. PR- szempontból talán jól hangzik az „enyhítés” szó, de teljesen figyelmen kívül hagyja a valós problémát, sőt még meg is erősíti annak logikáját. Megfeledkezik ugyanis arról, hogy Fico kicsinyes választörvénye célzottan a szlovákiai magyarok ellen szólt. Ha most mindenki visszakapja a szlovák állampolgárságát, csak a Szlovákiában élő magyarok nem, akkor az új törvény csak sót hint a korábbi sebekre. Két lehetőség van. Az első, hogy Matovicék egyszerűen nem értik, mi a probléma. Ez a jobbik eset, mert így - ha van bennük hajlandóság - még felfoghatják a magyar nézőpontot, és akár változtathatnak is a törvényen. A második eset rosszabb: értik a problémát, csak nem nagyon akaiják felkavarni az állóvizet, a magyarok száját pedig betömnék üres frázisokkal és látszatmegoldásokkal. Még egyetlen olyan kormány sem volt, amelyik száz százalékig megvalósította volna a programját. Végeredményben minden a lehetőségeken és az akaraton múlik, és kizárólag Matoviééktól függ, hogy milyen irányban indulnak el. A fö szándék egyértelműnek tűnik: felszámolni a Smer mocsarát, véget vetni a bizniszelésnek, kivenni Szlovákiát az oligarchák kezéből. Ezek mögé a célok mögé, azt hiszem, minden szlovákiai magyar fel tud sorakozni. Cserébe nem várunk olyan sokat. Kezdetnek talán megteszi, ha nem néznek minket hülyének. FIGYELŐ „Őrzik" a halak a katasztrófa omlókét A halak szervezete és a tengerfenék is őrzi a 2010-es olajkatasztrófa emlékét a Mexikói-öbölben, 50- 100 évbe is telhet az ökoszisztéma regenerálódása. A Deepwater Horizon olajfúró torony katasztrófája óta tudósok ezrei vizsgálták, hogy a több száz millió liter nyersolaj milyen hatással volt a Mexikói-öbölre. Csaknem 250 napot töltöttek a tengeren és több mint 15 ezer halat vizsgáltak meg, továbbá 2500 üledékmagmintát vettek. Mindegyik hal szervezetében kimutattak szénhidrogéneket, ami a krónikus és folyamatos olajszennyezettség jele. Kereskedelmi szempontból fontos halfajokról van szó. A szakemberek azt is vizsgálták, hogy az olaj miként befolyásolja a kifejlett halakat. Az eredmények szerint az olajszennyezést a mélyebb vizekben - nagyjából 200-1000 méteres mélységben -élő halak is megérezték. Ezek a fajok különösen fontosak, ugyanis a nagyobb, kereskedelmi szempontból jelentős halak, tengeri emlősök és madarak táplálékforrásául szolgálnak. Az olajkiömlést követően a kutatók a nyersolajban előforduló policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) megemelkedett koncentrációját mutatták ki a halak szöveteiben. Öt-hat évvel később a PAH- szint még mindig magasabb volt a halak szervezetében, mint az olajkiömlés előtt. 2010. április 20-i katasztrófa nyomán kiáramlott olaj nagyobb része a tengerfelszínen terült szét, de egy jelentős hányada a tengerfenéken ülepedett le. A mentőegységek meggyújtották a felszíni olajréteg egyes részeit, hogy megakadályozzák a part menti területek beszennyeződését. A nyersolaj azonban több ezer olyan különböző szénvegyületet tartalmaz, amely mérgezőbbé válik elégetés után, és beteríti a tengerfeneket. (MTI)
