Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-01 / 77. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2020. április 1. Ill Lakótelepi himnusz lett a dala Wunderlich József, A Pál utcai fiúk Bokája szerint most kell átgondolnunk, mire van igazán szükségünk „Ez a dal arról szól, hogy ne csak a saját életedet szeresd, hanem az embertársaidét is" (TaiabérTamás felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Lakótelepi himnusz lett Dós László ós Geszti Póter szerzeménye, A Pál utcai fiúk egyik betétdala, a Mi vagyunk a Grund. Zuglóban egy egész lakóközösség énekelte Wunderlich Józseffel ós vígszínházi társaival az egészségügyi dolgozók előtt tisztelegve. Felvételről szólaltak meg a Mol­nár Ferenc-mű alapján készült elő­adás fiatal színészei, a Levendula la­kópark az ott élők „kíséretétől” volt hangos. Valaki fel is vette ezt a kü­lönleges, szívet melengető produk­ciót, és most videóklipként terjed a közösségi médiában. Boka dala ön­álló életre kelt. „Csodás, hogy született egy ilyen dal, amelyet azóta, hogy a Vígszín­házban bemutattuk a darabot, sokan megismertek, megszerettek és éne­kelnek - mondja Wunderlich József, Boka megformálója. - Kellőképpen tisztán és egyszerűen szól arról, hogy bármi is lesz, bárhogy is lesz, mindig lesz, ami sokkal fontosabb másnál, az pedig az összetartás, az összetarto­zás. Tenni, küzdeni egymásért és egy közösségért. Nekem ezt jelenti ez a dal. Ezt a lakótelepi közös éneklést most látta valaki a neten, és elküldte, hogy lássam én is. Hogy mi volt az el­ső érzésem? Nagyon meghatódtam. Jólesett megbizonyosodni arról, hogy ezekben a nehéz napokban sokan ér­zik azt, hogy így vagy úgy, valahogy össze kell tartanunk. Örömmel tölt el, hogy ez a dal most sokaknak erőt ad. De semmiképpen nem gondolom, hogy ez az én érdemem vagy, hogy ezért taps járna nekem. Nem is en­gem tapsolnak a végén, hanem azo­kat az orvosokat, egészségügyi dol­gozókat, akik kitartóan küzdenek eb­ben a helyzetben. Én is küzdők ma­gammal. Próbálok otthon maradni, és csak akkor kimozdulni, ha alapvető dolgokat kell beszerezni.” Szolgálatukat a közelükben lakó idős embereknek is felajánlott^ Wunderlich József. Feleségével, Bach Katával, akivel a Háború és bé­ke nagy párosát, Andrej Bolkonszkijt és Natasa Rosztovát alakítják, több mindenkivel vették fel a kapcsolatot, hogy ha szükségét érzik, szívesen se­gítenek nekik a bevásárlásban. „Költőien hangzik, de való igaz: mára Boka lett minden orvos, aki se­gít a bajban, és összefog csapatokat. Nagyon jó látni, hogy amikor tény­leg megkívánja a helyzet, rengeteg ember kiáll, és azt mondja: erre gyer­tek, kövessetek, most ez az egyetlen járható út! Nekünk, többieknek pe­dig hinnünk kell benne. Boka is csak úgy tudott vezérré válni, hogy hitt a közösség erejében, a közös célban. Mindig van persze egy-egy ember, akit a helyzet élére emel a tömeg. Épp ez a bokaság lényege. Megfogalma­zódik egy igény a közösségben, hogy kiválaszt valakit a csapatból, akinek aztán küldetése lesz, feladata hango­san, közérthetően megfogalmazni a közös célt, a közös hitet. Hogy már­pedig nekünk meg kell védeni a grundot, a hazát, vagy most éppen magunkat, a hozzátartozóinkat, a barátainkat, a közeli és távoli isme­rőseinket. Ez igenis közös érdek. Egy kórházban, de másutt is, ahol segít­séget nyújtanak emberek másoknak, ezt meg kell szervezni, és akik ké­pesek erre, azok igazán nagy fele­lősséget vállalnak másokért. Ez va­lóban tapsot érdemel, és csodálatra méltó. Hogy az ember nemcsak a sa­ját kis életéért, hanem másokért is képes tenni valamit. Még akkor is, ha az illetőhöz látszólag semmi köze. Egyszerűen csak azt szeretné, hogy ő is egészséges maradjon, jól érezze magát, és úgy jöjjön ki ebből a ne­héz helyzetből, hogy jaj, de jó, hogy túl vagyok rajta!” Bár a színházi évadnak hirtelen vége szakadt, A Pál utcai fiúk to­vábbra is műsoron marad a Vígszín­házban: Wunderlich József a bemu­tató óta tizenöt-húsz előadást kény­szerült kihagyni a balesete miatt. Beszakadt alatta a díszlet, és a térde komoly sérülést szenvedett. „Őszintén mondom, örültem, hogy e váratlan helyzetnek köszönhetően Medveczky Balázs kollégámnak le­hetősége nyílt eljátszani Boka szere­pét. Ő ugrott be helyettem. Neki nagy élmény lehetett. Közben persze min­dig volt egy kis lelkifurdalásom, mert úgy éreztem, mintha magukra hagy­tam volna a többieket a grundon. Mintha nem küzdöttem volna értük. De otthon kellett maradnom, fizikai­lag nem tudtam ott lenni velük.” A dal, Boka dala mindenesetre el­kezdett önálló életet élni. Tavaly ka­rácsonykor a Parlamentbe is elvitte a csapat, ahol vidéki kisiskolásoknak adták elő. Egy nemes cél érdekében csendült fel ott is. „Emlékszem, pécsi kisdiák vol­tam, amikor az ország különböző pontjairól minket is felhoztak a fő­városba. Jutalomutazás volt ez sok tehetséges zenészgyerek számára. Elvittek bennünket az Operaházba, megnéztük A diótörőt. Engem már az a csodálatos épület is a hatalmába kerített. És az oda-vissza buszozás! Hogy feljöhettünk Budapestre! S karácsonykor, a Parlamentben ugyanezt a meghatottságot, megil­­letődöttséget láttam a gyerekek ar­cán. Hátborzongató, hogy a Mi va­gyunk a Grund szövege erre a mos­tani helyzetre is mennyire érvényes. Az ember ugyanis minden helyzet­ben túlélni szeretne, meghalni a leg­kevésbé sem. És addig, amíg élni akar, el lehet mondani, hogy nagy baj nincsen. Nagyobb probléma, ha az ember feladja ezt a célt. De ez a dal elsősorban az élet szeretetéről szól, arról, hogy ne csak a saját életedet szeresd, hanem az embertársaidét is. S tegyél meg mindent azért, hogy ők is életben maradjanak, és szép, tar­talmas élet adassék nekik.” Hogy mivel telnek a napjai két színésznek ebben a különös bezárt­ságban? Hogy mit kezdenek a krea­tív energiájukkal? Kisgyermekes szülőként otthon is játszhatnak ele­get. És játszanak is. „A színészet legfontosabb része az önismeret, önmagam megisme­rése - vélekedik Wunderlich József. - A kutatás, az elmélyülés, ami most tökéletesen meg tud valósulni. Ez a helyzet nagyon alkalmas arra, hogy alapvető dolgokon gondolkodjunk, hogy valójában mire van és mire nincs szükségünk. Most sok min­dent meg tudunk beszélni. Ráérősen vitázhatunk arról, hogy mi kell az életünkhöz és mi nem. Ha őszinte magához az ember, akkor el is tud mélyedni ebben. De el tud mélyülni egy párkapcsolat, egy házasság is. Mi most azon viccelődünk Katussal, hogy bizonyára jön majd egy baby boom, hiszen mindenki otthon van. Azt gondoljuk, hogy itt a világvége, aztán egy csomó baba születik majd. A kreativitásomat sok mindenben ki tudom élni. Olvasásban, zenélésben, főzésben, gyereknevelésben. Katus is sok mindenben kreatív. Ez a világ, amelyben eddig éltünk, fenntartha­tatlan. Minek ez az őrült tempó? Ez­zel is csak önmagunkat pusztítjuk. Most megállhatunk és átgondolhat­juk, hova vezet ez. Hiszen még arra sincs időnk, hogy örüljünk azoknak a dolgoknak, amelyek körbevesznek bennünket. Sokan észre sem veszik azt a sok szépet, ami mellett naponta elmennek. Nekünk most ezt kell gyakorolnunk. Megtanulni becsülni mindazt, amire eddig oda sem fi­gyeltünk.” A szerző a Vasárnap munkatársa Melléklet az U) SzobánI • hetente 16 oldal rejtvény e havonta összesen 64 oldal kikapcsolódás és kellemes időtöltés! K6THA2-S'«MÍ Ü Megjelenik április 4-en! liiw^jso eurot ragsng

Next

/
Oldalképek
Tartalom