Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-06 / 55. szám
www.ujszo.com | 2020. március 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Párhuzamos életrajzok? Utólag elmondható, hogy a Smer is „matovici" ötletekkel indított Igor Matovic lett az az ember, aki legyőzte Ficót és a Smert. Megérdemli, hogy ugyanúgy ünnepeljék, mint Mikulás Dzurindát 1998-ban, amikor győzött a meciarizmus felett, vagy mint Robert Ficót ünnepelték a választói, amikor a politikai süllyesztőbe küldte az SDKÚ-t. Azonban több párhuzam is mutatkozik Matovic és Fico politikai pályájában, és jó lenne, ha ezek a párhuzamosok valóban csak a végtelenben találkoznának. Persze nem lehet összehasonlítani az OEaNO és a Smer történetét. Az egyszerű emberek létrehozása annak idején csak egy nagyszombati vállalkozó őrült ötlete volt (hogy aztán az SaS listájának utolsó helyeiről jussanak be a parlamentbe). A Smert viszont az oligarchák hozták létre, amikor a másik lovuk - az amelyik a HZDS színeiben versenyzett a politikában - megdöglött. Ettől eltekintve azonban nagyon sok a hasonlóság. 1999-ben fiatal, mosolygó szociáldemokrata politikusok léptek színre, hogy felfrissítsék majd lecseréljék a régi garnitúrát. A 2002-es választási kampányban a Smer egyenesen matovici ötletekkel rukkolt elő. Például meztelen fenekek az óriásplakátjaikon (így megyünk az unióba...), vagy a mosóporos kampányfilm, amelyen F ico eltakarít minden piszkot (Dzurindát). Na és még versenyt is rendeztek az egyetemistáknak, a díj pedig egy parlamenti képviselői hely volt. Fico akkor hasonlóan szónokolt, mint később Matovic: ő lesz az a politikus, aki kitakarítja Augiász istállóját. „Már tizenkét éve ugyanazok az emberek cserélődnek a kormányban. Az eredmény csupa rendetlenség, működésképtelen jogállam, bűnözés és szegénység” - Fico 2002- es mondatai tulajdonképpen megegyeznek Matovic mai kijelentéseivel. És szintén azt ígérte, hogy vele olyan emberek jönnek a politikába, akiknek tiszta a múltja. A Smer akkor még harmadik utas pártként hirdette magát, mint most az OEaNO, és a fiatal választók negyede támogatta. Akkor Fico pártja is a reményt és a politikai kultúra javulásának ígéretét jelentette. A Smer 2006-ban az akkor már kisebbségi Dzurinda-kormányt győzte le, amelyre több botrány árnyéka és a parlamenti képviselők megvásárlásának gyanúja vetődött. A kormányváltás előtt, még ellenzéki szerepből, a Smer és az OEaNO is azzal vádolta a hatalmon lévőket, hogy a Penta csoport érdekeit szolgálják. Ellenfeleik pedig azzal kampányoltak, kész katasztrófa lesz, ha a Smer (az OEaNO) kerül kormányra, egyszerűen összeomlik az ország. Az SDKÚ 2006-ban gazdasági összeomlást jósolt, ha a Smer kormányra kerülve felszámolja a sikeres jobboldali gazdasági reformokat. Aztán a valóságban az történt, hogy a Fico-kormány csak egy kicsikét kozmetikázta azokat (leszámítva a munka törvénykönyvét, melyben komoly változtatások voltak), a gazdasági növekedés pedig folytatódott, sőt rekordot ért el. A Smer most azzal rémisztgetett, hogy ha hatalomraj útnak a jobboldali pártok, eltörlik az összes szociális intézkedést és természetesen az állam is szétesik. Amiben eltérés van az akkori és a mostani helyzet között - és ezen fog múlni az ország jövője is —, hogy a most távozó garnitúra még mindig elég erős ahhoz, hogy visszatéijen (Dzurindáéknak erre már nem volt esélyük). Igen, a Smer visszatérhet. Ezért Matovicnak nagyon az eszébe kell vésnie, hogy Ficóék egy széles választói réteg szemében fiatal, szimpatikus politikusként kezdték, és most egy széles választói réteg szemében bűnszervezetként távoztak. A szerző a Trend kommentátora (Danglár/Trend) Orbán miatt vetik el Matovic ötletét Igor Matovig oknyomozó újságírókat fizetne azórt, hogy leplezzók le a kormányzati korrupciót, ám több újságírószervezet visszautasítja ezt. Kockázatosnak és a média működésébe való beavatkozásnak tartanák, ha állami alap jönne létre az oknyomozó újságírói munka támogatására. Ugyanakkor a Szövetség az Újságírói Etika Védelméért (AONE) legalább annak a jelét látja a kezdeményezésben, hogy az új kormány másként fog viszonyulni a médiához. „Az államigazgatási szervek talán végre nem külföldről fizetett ellenségként fognak tekinteni az újságírókra” - reagált az AONE. Kifogásai vannak a Ján Kuciak Oknyomozó Központnak is. „Köszönjük, hogy gondol ránk Igor Matovic, de ebből nem kérünk. Jól látjuk, Magyarországon hova vezetett a független média nagyvonalú állami támogatása” - reagált a Kuciakról elnevezett oknyomozó központ. Matovic antikorrupciós csoportot akar létrehozni a kormánya mellett, amelynek része lehetne az oknyomozó újságírás támogatására létrehozott állami alap is, és szerinte afféle „független döntőbíróként” működhetne. „Független lenne a minisztériumoktól és mindenkinek a kömére nézne” -jelentette ki Matovic. így a minisztériumokban nem lenne szükség az ún. keresztellenőrzésre. Boris Kollár, a Sme rodina elnöke szeretné, hogy „tiszta” minisztériumok jöjjenek létre, tehát ugyanaz a párt adná a minisztert és az államtitkárt is, ez azonban felveti az ellenőrzés kérdését. Matovic szerint oknyomozó újságírók tudnák a legjobban ellenőrizni a minisztériumokat, a közbeszerzési pályázatok lefolytatását, a közpénzek elköltését. Kollár az ötletet nem tartja az újságírók megvásárlásának. „Az, hogy finanszírozzuk a közmédiát, még nem jelenti, hogy meg is vásároltuk” -jelentette ki. Az alap évi 10 millió euróból gazdálkodna és Ján Kuciakról neveznék el, az egyes szerkesztőségek képviselőiből létrehozott bizottság döntene a pénz felhasználásáról. (tasr, úsz) Volt egyszer egy börtönlázadás LÁM PLZSUZSANNA A harminc évvel ezelőtti időszak egyik emlékezetes eseménye a lipótvári börtönlázadás volt, amelyet a Havel-féle amnesztia előzött meg. Mi is történt azokban a napokban? 1989 decemberében Gustáv Husák kénytelen volt kihirdetni a politikai foglyokra vonatkozó amnesztiát. Viszont a köztörvényes bűnözők is szabadulni akartak, mert akkoriban már ők is a volt rendszer áldozatainak állították be magukat, pusztán azért, mert a szocializmus idején ítélték el őket. Ezt a (tév)hitet az is táplálta bennük, hogy a rendszerváltó VPN tagjai közül többen is meglátogatták őket a börtönben. Nagy örömmel fogadták hát Václav Havel 1990. január elsejei amnesztiáját, amely már rájuk is vonatkozott. Igaz, a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőire nem. De a körülbelül 24 ezer amnesztiában részesített elítélt között így is sok veszélyes bűnöző akadt (nagyj ából minden második két éven belül újra visszakerült a rácsok mögé). Például a korábban pedofília miatt elítélt Oplístil, aki kijövetele után egy prágai gyerekkórházban kapott munkát, ugyanis nem tudták róla, hogy kicsoda, mert a volt rabok emberi jogainak tiszteletben tartása értelmében a munkaadó nem kérdezhette meg tőlük, hogy miért ültek. Nemsokára ellopott, megerőszakolt és megfojtott egy hét hónapos kislányt. A halálbüntetést egy nappal a gyilkosság után törölték el, így megúszta 25 év fegyházzal. Most pszichiátrián kezelik, de szeretne kijönni. A bennmaradt nehézfiúk nem nyugodtak bele a helyzetbe. Az új hatalom csökkentette a börtönőrség jogköreit, s az elítéltek egyre inkább vérszemet kaptak. Körülbelül 2500 fogoly volt akkoriban Lipótváron, március közepén 217-en éhségsztrájkba kezdtek. Később az őröket fokozatosan kiszorították, majd elbarikádozták magukat. A börtönnek fél évre elegendő élelmiszer-tartaléka volt, a műhelyekben különféle alapanyagok és megfelelő szerszámok voltak, így fegyvereket is tudtak készíteni maguknak. A lázadást csaknem két hét után verték le, a katonaság bevetésével. Az egyik résztvevő mesélte egy konferencián, hogy évek múlva, amikor magas rangú rendőrtisztként az FBI-nál járt, mindenki csodálatát fejezte ki, hogy csak egy ember halt meg a bevetésben, mert Amerikában, ahol gyakran vannak börtönlázadások, mindig rengeteg a halott. Andrej Sámelt, az akkori belügyminiszter-helyettest, aki a bevetést vezette, később mégis leváltották (bár ebben főleg az játszott közre, hogy kritizálni merte Meciart, aki nem sokkal később belügyminiszter lett). Érdekes a lázadók ügyét tárgyaló Holic bíró visszaemlékezése is, mely szerint Havel orvosi igazolással mentette ki magát a tárgyalásról, de Ján Langos szövetségi belügyminiszter által küldött az elítélteknek egy levelet, amelyben drága barátaimnak szólította őket, és egy szívecskét rajzolt nekik. A börtönlázadás egyik résztvevője volt az a Tibor Polgári is, aki egy évvel később több társával megszökött, s közben brutálisan meggyilkolt öt fegyőrt. FIGYELŐ a kenyaiakat Bezárják a szamárvágóhidakat Kenyában, mert az állatok bőréből készült zselatin iránt élénken érdeklődnek a kínai kereskedők egy hiedelem miatt. Ezért rendkívüli módon elteijedt a szamártolvajlás, vészhelyzet alakult ki, ami a szegények megélhetését fenyegeti. A kínai hagyományos orvoslásban öregedésgátló és libidónövelő hatást tulajdonítanak a szamárbőrből főzéssel kinyert zselatinnak, az ecsiaónak. Az anyagot vízben oldódó tabletta formájában vagy öregedésgátló krémek összetevőjeként használja az egyre tehetősebb kínai középosztály. A rohamosan növekvő kereslet miatt az elmúlt években az egekbe szökött az ecsiao ára, ez pedig a szamarak megtizedeléséhez vezetett Kínában, majd Afrikában is. Kenyában négy szamárvágóhíd működik engedéllyel, több, mint bármely más afrikai országban, a hivatalos adatok szerint napi mint| egy 1000 állatot tudnak leölni. A kenyai alvilági bandák pedig lopják a szamarakat országszerte és viszik őket a vágóhídra. A vágóhidak bezárását Peter Munya mezőgazdasági miniszter jelentette be, azután, hogy találkozott a károsult gazdákkal és olyan szegény emberekkel, akiknek a szamárjelenti a megélhetést vagy az egyetlen közlekedési eszközt. A mészárszékek egy hónapot kaptak működésük beszüntetésére. A Kenyai Mezőgazdasági és Jószágkutató Szervezet (KALRO) adatai szerint szűk három év alatt 300 ezer szamarat vágtak le az országban bőrük és húsuk exportja miatt. Ugyanezen időszakban több mint 4000 szamár ellopását jelentették a gazdák. Ajelentés szerint Kenyában ötször annyi szamarat vágnak le, mint amennyi a természetes szaporulat, és ha ez így folytatódik, 2023-ra kiirtják az összes szamarat Kenyában. Állatvédő szervezetek szerint a kenyai kormány döntése fordulatot jelent, és más afrikai országokat is a szamárállomány erélyesebb védelmére ösztönözhet. A kenyai gazdák is üdvözölték a vágóhidak bezárását, bár tartani lehet attól, hogy illegálisan folytatódik a szamarak levágása. Kínában a szamárzselatin iránti kereslet a tízszeresére, évi 6000 tonnára nőtt, miközben a kínai szamárállomány az 1990 évi 11 millióról kevesebb mint felére, 4,5 millióra csökkent az ENSZ- adatai szerint. Az ecsiao kilónkénti ára a 2000. évi 30 dollárról 780 dollárra szökött fel. (MTI) A kínai szamarak miatt kiirtják
