Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-22 / 44. szám
www.ujszo.com I 2020. február 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kézzel fogható közelségben a változás Egy-két szavazat ide vagy oda az egész ország sorsát befolyásolja MÁRIUS KOPCSAY K icsit olyan lett a moratórium alatt készített közvélemény-kutatás eredménye - melynek nyilvánosságra hozását törvény tiltja —, mintha az ellenzék előre ihatna a medve bőrére. Az igazság valóban az lehet, hogy a Smer és az SNS pánikban van, és ennek a pániknak felel meg a parlamenti Potyemkin-ülés összehívása. Két nappal szavazni a parlamenti választás előtt ekkora horderejű törvényekről tényleg minden képzeletet felülmúl, a józan ítélőképesség pedig szóba se kerül. Kicsit hasonlít a helyzet a 2010-es parlamenti választás előtti akcióra, amikor a Smer nagy csinnadrattával felavatta Svätopluk szobrát a pozsonyi várban. Természetesen élő tévéadásban, hogy a meghatott és hazafias érzelmekkel átitatott néző tudja, kire kell szavaznia. Csakhogy most sokkal komolyabb és összehasonlíthatatlanul drágább dolgokról van szó, Svätopluk lovas szobra eltörpül mellettük. Másrészt kérdéses, hogy az ellenzék, elsősorban a PS/Spolu független parlamenti képviselői megfelelő formáját választották-e a tiltakozásnak a szószék elfoglalásával. Na igen, a közpénzek valóban megérdemelnék a gondoskodást (nem csak a csajok az interneten a kényeztetést - Glvác- Zsuzsová), de a pluszpontok szerzése szempontjából kétes kimenetelű vállalkozás, mert a választók nagy része sima cirkusznak tekinti a tiltakozás ilyen, nem hagyományos formáját. Diplomatikusan fogalmazva tehát mint a rendkívüli ülést összehívó kormánypártokat, mind az azt akadályozó ellenzéket kellemetlen meglepetés érheti, ha erre az egészre fordított időnek és energiának nem lesz meg az általuk várt hatása. Paradox módon a máskor ilyen akciókban élenjáró Igor Matovic nem vett részt a tiltakozásban, hirtelen kompromisszumkereső politikussá lépett elő, és tárgyalásra szólította fel a feleket. O, aki nemrég még Andrej Danko SNS-elnök orra előtt hadonászott a szószéknél „Ez részeg” feliratú táblával. Danko pedig most pozitív példaként beszél róla, ami pár napja szintén teljesen elképzelhetetlen volt:„Még a legnagyobb rebellis Matovic is mindig elhagyta az üléstermet, amikor erre fel lett szólítva”. Nos, a legnagyobb rebellis is már csak egy „szimpatikus rosszcsont5’, ha ennyire megugrik a felmérések szerint a támogatottsága, tehát nem kell összeveszni vele, még az is meglehet, hogy ő fogja vezetni a kormányalakítási tárgyalásokat. A még be nem tiltott, a moratórium előtt nyilvánosságra hozott felmérések eredményei is ezt mutatták. Na meg persze azt is, hogy az egész ország sorsa azon fog múlni, hogy a billegő pártok közül melyeknek sikerül valóban megugraniuk az 5 százalékos küszöböt (koalícióknak a 7 százalékot). Egyszóval nem is igazán a választás győztesén, hanem a még éppen bejutó pártokon múlik majd minden. Éppen ezért hiba lenne előre örömködni, mert egy aprócska hibán is múlhat minden, „egy-két” szavazat ide vagy oda egészen más helyzetet teremthet,-és hosszú távú következményekkel járhat az országra nézve. A tét pedig egyáltalán nem kicsi. A sors úgy hozta, hogy majdnem egybeesik a választás Ján Kuciak és Martina Kusnírová halálának évfordulójával. A változás, amit a brutális gyilkosság után követeltek a tömegek, és amely részben el is kezdődött, most itt van, kézzel fogható közelségben. Csak kézbe kell venni a szavazócédulát. A szerző a TASR munkatársa (Kotrha) London katedrálisában akart robbantani Beismerte az öngyilkos merényletre készülő nő, hogy karácsonykor vagy húsvétkor fel akarta robbantani a londoni Szent Pál-székesegyházat. A 36 éves Safiyya Shaikh egyébként Michelle Ramsden néven született Londonban. Tegnap állt a büntetőbíróság elé, és beismerte robbantási tervét, valamint hogy az Iszlám Állam támogatója volt. Shaikh-ot tavaly októberben vették őrizetbe, akkor figyeltek fel rá, amikor a magukat terrorszimpatizáns házaspárnak kiadó titkosszolgálati tiszteknek elmondta részletes tervét, és tőlük kérte, hogy szerezzenek neki pokolgépet. Az ügyészek által bemutatott, egy online portálon a tiszteknek továbbított üzenetekben az olvasható, hogy „nagyon sok embert” akar megölni London főtemplomában. Az üzenetekből az is kiderült, hogy Safiyya Shaikh karácsonykor vagy húsvétkor akart robbantani. A vádirat szerint fel is kereste a London belvárosában emelkedő, hatalmas székesegyházat, videót készített róla, és azt elküldte a támogatóknak hitt titkosszolgálati ügynököknek. A videóhoz mellékelt üzenetében közölte, hogy a kupola alatt akar robbantani, és le akaija rombolni az egész templomot. ítélet májusra várható. (MTI) Wass Albertérzelemfaktor SZOMBATHY PÁL M agyar írók, korok, ízlések, irodalmi értékek és történelmi értelmezések: a leghevesebb érzelmeket a politikában egzisztenciális érdekeink sérelmei helyett a szimbólumok váltják ki. Itt van a történelem és az irodalom: események, illetve szerzők nemzedékeken át képesek megosztó, vak vitákat produkálni, a józan mérlegelést mindig sutba dobva. Az ideológia, a családokban, társadalmi csoportokban, közegekben örökölt múltértelmezések és irodalmi konvenciók erősebbek a megengedésnél, a nyitottságnál vagy egyszerűen a méltányosságnál. Újraértelmezés? Közeledés? Ezek a gyengeség fogalmai egy ősi háborúban, amit magunkkal vívunk, egymás között, a világ számára érthetetlenül: magyarul. Jó példa erre a konszenzusosán nagy magyar mesélő egykori megállapítása: „Magyarországon még mindig legérdekesebbek a vallási problémák, ama mellékes problémák mellett, hogy nem mindenkinek van ennivalója.” (Krúdy Gyula) De tovább is léphetünk az eltűnő álomvilágok, színes forgatagok, kavargó Magyarországok nagy krónikásától, s máris itt a hasonlóan keserű megállapítás egy másik óriástól, írótól, gondolkodótól, a kommunizmus raktárossá száműzött emberétől, akivel a kollektivizmus erőszakvilága semmit sem tudott kezdeni: „A magyar nép életének irányítója történetének legnagyobb részében, kifelé is, de főképpen befelé, démoni gyűlölködés volt.” (Hamvas Béla) A gondolkodás és merengés klasszikusa, Hamvas rátapint valamire, amit meglehet, más népek is éreznek, de aligha minden nép hasonlóan, hiszen történelem, klíma, közösségi érzések ereje, mentalitás nagyon eltérő a társadalmakban. A magyar széthúzás, áldatlan vita, szembenállás, megértésre képtelen hisztérikus érzelmesség bizonyosan ismerős jelenségek. Ma sem hagytuk magunk mögött, lehet, soha nem is leszünk rá képesek, talán egyszerűen ilyenek vagyunk. Polgári tanórák évtizedei nem képesek átírni a géneket, veszélyérzeteket, törzsi rítusokat. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy politikai nyomásra olyan szerzők kerüljenek bele a Nemzeti alaptantervbe, akiknek az értékelésében viszonylagos tudományos konszenzus sincs. Szabó Dezső, Nyírő József és Wass Albert nem nemzeti konzervatív, hanem nemzeti radikális.” (A Magyartanárok Egyesületének közleménye) Szomorúsággal figyelem a politikai hitvitákat, amelyek fehéren és feketén köteleznének látni a világot. Itt a Nemzeti alaptanterv esete, visszatérő esetei: írók súlyozása, bekerülése, kikerülése, háttérbe szorulása különféle kurzusok alatt. Mintha az állam mindenható módon megmondhatná, mit olvassunk, mi miért tessen vagy ne, mintha az irodalmat az ember az iskolában tanulná meg, nem pedig kíváncsisággal, magától, önnön éhsége által hajtva, korlátok nélkül kalandozva. Igen, persze, fontos a tanterv, fontosak az arányok, léteznie kellene a közös kincsnek, mindannyiunk által elfogadott értékrendnek nagyjainkról. Na, de mindenkiről? „Ha magukat büszkén magyarnak valló szabad embereket szeretnénk, akik a szülőföldjükért tenni akarnak, akik ismerik a történelmüket, szeretik a nemzeti hőseiket, akkor a Wass Alberthez és a Nyirő Józsefhez hasonló írókra nagy szükség van a kötelező tananyagban.” (Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója a Magyar Nemzetnek) A 2010 óta kormányzó jobboldal szimbolikus politizálást is folytat, könyvekkel, kultúrával, utcanevekkel, szobrokkal - éppen úgy, ahogyan ezt kormányon más világnézetű pártok, politikai csoportosulások is teszik. Bizonyos konzervativizmusok egyszerűen kiverik a biztosítékot a más ideológiájú, úgynevezett progresszív értékrendű értelmiségiek csoportjaiban. Néhány kulcsszó a dühre pro és kontra: magyarság, hazafias érzések, Trianon, Európa, sokszínűség. Mindkét karakteres oldalnak megvan a maga érzékenysége, tabui, érzelmi hergelhetősége. És a legolcsóbb támadás a másik szent ügyeire provokative érzéketlennek lenni. Ezek a körök ismétlődnek: a te íród, a mi írónk, a ti hibás történelmetek, szemben a mi valós értelmezésünkkel. A nagyvonalúság Wass Alberttől Esterházy Péterig és vissza: álom a hangzavarban. FIGYELŐ Elmenekült a kormányfő A bíróság helyett Dél-Afrikába ment a gyilkossággal gyanúsított lesothói miniszterelnök. Thomas Thabane tegnap nem jelent meg a bíróságon, titkára állítása szerint egészségügyi okokból a Délafrikai Köztársaságba ment. A titkár szerint Thabane rendszeresen felkeresi dél-afrikai orvosait, akik „hazaengedik, ha úgy látják, hogy nincs semmi baja”. Thabanét azért idézték be a bíróságra, hogy hivatalosan vádat emeljenek ellene első felesége, Lipolelo Thabane meggyilkolása miatt. Az 58 éves nőt 2017 nyarán, két nappal Thabane beiktatása előtt lőtték agyon. A gyilkosság miatt február elején a miniszterelnök mostani felesége, Maesaiah Thabane ellen már vádat emeltek, azzal a gyanúval, hogy nyolc bérgyilkost bízott meg az előző feleség meggyilkolásával. Az asszonyt óvadék ellenében szabadlábra helyezték. A 80 éves miniszterelnök akkor került gyanúba, amikor kiderült: a bűntény helyszínén használták a mobiltelefonját. Thabane csütörtökön jelentette be hogy „már nincs elég energiája az ország vezetésére”, és idős kora miatt július végén lemond. A 2,2 millió lakosú lesothói királyság a világ egyik legszegényebb országa. (MTI)
