Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-14 / 37. szám
www.ujszo.com | 2020. február 14. KULTÚRA Ki vagy te, Peer Gynt? A soproni színház előadása igyekszik kifeszített fonalat adni a kezünkbe, hogy végigvezessen az ibseni labirintuson LAKATOS KRISZTINA Ahhoz, hogy Henrik Ibsen monstruózus drámai költeménye, az írott formájában ötfelvonásos, hagyományos játékidejében öt órán felül mozgó Peer Gynt 2020-ban ne váljon pusztán kitartást és koncentrációképessóget próbáló emberkísérletté, minimum három dolog szükséges: rendezői vízió, világokat teremtő vizualitás, meg persze egy Peer Gynt. A Soproni Petőfi Színház előadása hellyel-közzel mindezt tudja. A soproni színház egy vezérmotívumra felfűzve, a remény évadaként hirdette meg a 2019/2020-as szezont, amelybe az európai keresztény kultúra szellemi örökségeivel, az aktuális identitás kérdéseivel, kihívásaival foglalkozó műveket válogatott be. Ebbe a sorba illeszkedik az ember örök útkeresését, elveszettségét, vágyai-ambíciói hiábavalóságát felmutató Ibsen-darab, amely a teátrummal sokéves szakmai kapcsolatot ápoló hazai Csavar Színház (vagyis Gál Tamás és Kiss Szilvia), valamint számos vendégművész (köztük Boráros Imre) közreműködésével elevenedik meg. Az előadást már láthatta a dunaszerdahelyi közönség, a hétvégén pedig a komáromi művelődési központban is megtekinthették. Pataki Andrásnak, az előadás rendezőjének van víziója - és ez egy alapvetően gazdaságos, takarékos vízió. Két felvonásra összevonva, a játékidőt erősen sürítve-rövidítve, a kulcsfontosságú jelenetekre, képekre, tételekre összpontosítva, ezáltal a kihagyások, az el nem mondottak jelzésszerű sejtetését is meghatározó eszközként használva építi PENGE Önmagával szemben ül Bérezési Róbert, a magyarországi alternatív rockzenében megkerülhetetlen hiperkarma frontembere ma már nyíltan beszél drogfüggőségéről, igaz, feltárulkozásai nem érték váratlanul a rajongókat, hiszen a zenész több mint egy évtizedes önpusztítása JUHÁSZ TIBOR KRITIKAI ROVATA nem kerülte el a nyilvánosság figyelmét. A jelen kiadvány Bérezési önterápiájának a része. Folytonos és nyilvános szembefordulását a múlttal egy új életszakasz iránti vágya motiválja, és ő a jelek szerint mindent megtesz annak érdekében, hogy tiszta lappal folytathassa. Kérdéses azonban, hogy a zenész életrajza - amelynek cselekménye ugyan a gyermekkortól egészen 2019-ig tart, de a legterjedelmesebb és legrészletesebb része mégis arról az időszakról szól, amelyről Bérezési már sokszor, sok mindent elmondott - miként árnyalja a róla kialakult képet? A nagyobb érdeklődés övezte egyéA paramilitáris manók táborában - az előtérben Kiss Szilvia és Gál Tamás fel a saját Peer Gyntjét. Mindezt végigkíséri a zenekar és a színpadi zene, amely egyrészt atmoszférateremtő háttémarratívaként fonódik bele az előadás szövetébe, másrészt helyenként már-már zenés klipek sorozataként tételezi a produkciót. Egyszerű lenne azt mondani, hogy a drámai költemény „kötelezők röviden” változatát kapjuk, de talán pontosabb az a megközelítés, hogy Pataki egy első, egy bevezető Peer Gyntöt rendez. Belekalkulálva, hogy vidéki színházban teszi ezt, ahol egy generációnyi néző valószínűleg legfeljebb ha egyszer találkozik az adott művel, plusz feltételezhetően a középiskolás korosztály is a célközönségbe tartozik, érthető a törekvés alapvető iránya. Konkrétan, hogy niségek életét bemutató kiadványok annak a lehetőségével is kecsegtetnek, hogy az olvasás révén olyan ismeretek birtokábajutunk, amilyeneket máshonnan nem tudnánk megszerezni. Kiváltképp így van ez akkor, ha az adott híresség E/l -ben tárja elénk ezeket, vagyis látszólag első kézből kapjuk. Jelen esetben Bérezési hangfelvételeket készített, majd ezeket Kiss László író-szerkesztőnek adta, aki lejegyezte és stilizálta. Az így született szöveg jelentős része a már ismert és ismételt mozzanatok miatt könnyen súlytalannak hathat, bár tény, hogy ez a súlytalanság tud megdöbbentő is lenni, leginkább akkor, amikor Bérezési szenvtelenül, majdhogynem közömbösen mesél mélyrepüléseiről. Ugyanakkor gyakran a pontatlan szerkesztői arányérzék eredményének látszik, annál is inkább, mert detektálható eljárás például a fejezetek közötti átkötéseket megoldani hivatott panelek alkalmazása - sejtelmes előreutalások stb. -, amelyek sokszor nyelvileg is hasonlóak, és azért nem tudják fokozni az olvasói várakozásokat, mert önismétlésnek tűnnek. Feltehetőleg ezekben is tetten érhető Kiss László munkája, illetve vélhetően a kohéziós funkciót betöltő konkrétabb előre- és visszautalásokban, amelyekre nagy szükség van, hiszen Bérezési amennyire csak lehetséges, kifeszített fonalat adjon a kezünkbe, amelyhez tartva magunkat több-kevesebb biztonsággal végighaladhatunk a hol lírai, hol expresszív, hol szürreális képeket elénk vetítő, közben pedig tömény létfilozófiából kinövő ibseni labirintuson. A nyitó- és a zárókép, a két istentisztelet rituális keretbe helyezi az előadást, amelynek első felvonása alapvetően a főhős, a mások meséit sajátjaként megélő, a következményekkel, mások életével nem sokat bajlódó norvég falusi legény reális élete köré szerveződik, és két meneküléssel, Solvejg elhagyásával, majd Aase anyó halála után egy végső kivonulással ér véget. A második felvonásban Peer Gynt talán valós, sokat ugrál az időben és gyakran feledkezik gondolataiba. Azonban a kötet nem nevezhető drogos zenészéletrajznak, hiszen a hangsúly inkább a belső folyamatokon, valamint Bérezési igen sajátos világnézetének bemutatásán van. Ezekről ugyan szintén olvashattunk korábban, de ilyen összeszedettségben még nem találkozhattunk a leírtakkal. A zenész, saját elmondása szerint naponta imádkozik, bizonyossága van az asztráltestű meg a foldönkívüli lények létezéséről, illetve 23 megkülönböztethető hang szól a fejében gyermekkora óta, néha KI55 LÁS-BÉRCZESJ RÓBERT meg az En Ének (Fotó: Szita Márton/Soproni Petőfi Színház) talán megálmodott, talán fantáziaként megélt tér- és időbeli utazásának állomásai követik egymást a hazatérésig. Peer kicsúszik a halál markából, de a Gomböntő újra és újra feltűnik, kikényszerítve egy élet mérlegre helyezését, amelynek summájaként főhősünknek szembe kell néznie az ítélettel, hogy végső soron beteljesítette az első felvonás manóátkát: Figyelj, az eszed megértheti nyomban: / odakünn a sugárzó ég alatt / ezt mondja az ember: „Ember, légy magad!” / De mutálunk másként hangzik a szó: / „Légy önmagadnak mindig elég, manó!” Amikor már nem marad érv, nem marad menekülési útvonal, a megváltás - vagy legalábbis a haladék - kívülről érkezik: Peer Gyntöt élete egyszerre. A droghasználat átmenetileg lecsendesítette ezt a hangzavart - bár az első hiperkarma-albumon is vannak ezzel kapcsolatos fejtegetések, a második, amondó című lemez szövegeinek dialogikus felépítésén határozottabban látszik, hogy Bérezési nemcsak a drogokból, hanem mentális állapotából is merít ihletet. Ezért is jó volt döntés, hogy a könyv a zenész akusztikus szólóprojektjének jól hangzó, több értelmű címét kapta. Kimondottan érdekes olvasni erről a furcsa szemléletmódról és a kialakulását eredményező tapasztalatokról. Ahogyan Bérezési útkereséséről, zenei szárnybontogatásairól és alkotói műhelytitkairól is. Ezek a leglebilincselőbb részei a kötetnek, és hiába akaija az első hiperkarma-lemez dizájnját idéző borító hátoldalán olvasható ajánló elhitetni, hogy a könyv korrajzként is vehető a késő Kádár-kor, illetve az 1990-es és a 2000-es évek Magyarországáról, leginkább a zenész sajátos világát ismerjük meg általa. Egy olyan tehetséget, akinek az élete a mai napig az alkotás és a belső démonokkal vívott küzdelem jegyében telik. Kiss László-Bérczesi Róbert: Én meg az ének, Athenaeum, 2019. Értékelés: 7/10 végén a teljes menyasszonyi díszben megjelenő Solvejg karolja magához, aki ebben a pillanatban egybemosódik az anya alakjával. Fentebb már emlegettük az ibseni labirintust, és Gyarmathy Ágnes díszlete éppen ezt teremti meg a színpadon. A sötét térben egyetlen nagy, horizontálisan-vertikálisan tagolt forgószínpad van, amely valószínűleg nem véletlenül emlékeztet Escher különleges, fel-le irányt megkérdőjelező, önmagába folyton visszatérő lépcsőire, hiszen ugyanígy fiúnak Peer Gynt történetének körei is. A soproni előadás világában egyvalaki számít igazán: Peer Gynt, vagyis Gál Tamás. Rajta kívül az Aase anyót alakító Horváth Zsuzsának van igazán módja szerepformálásra, aki él is a lehetőséggel, és nagyon szépen futja be az anya-fiú kapcsolat érzelmi tartományait. A többi szereplőre más típusú feladat vár, az általuk érzékletesen, plasztikusan megrajzolt figurák mintha mérföldkövekként, világítótornyokként bukkannának fel időről időre Peer Gynt útján, és a tárgy körüljárása, a főhős reflexiója a mérvadó. A főszereplő betegsége miatt kis híján elmaradt komáromi vendégjáték alatt érezhető volt, hogy az előadás nem pörög száz százalékon, de az is megmutatkozott, hogy Gál Tamás szinte eszköztelenül milyen tudatosan és érzékenyen formálja a saját képére a szerepet, nem mellesleg pedig az Áprily-féle fordításban elhangzó, még rövidített változatában is riasztó terjedelmű és súlyú, verses szöveget. Amely így megszólaltatva - hangterjedelmi gondok ide vagy oda - nem költeményként csillan fel, nem filozófiai tételként nehezedik ránk, hanem egy megélt sors minden játékosságát, fájdalmát, vergődését, beletörődését adja át. Legyen az emberi vagy manó. Emlékhely lett egy kocsmából Liverpool. Kiemelt kultúrtörténeti emlékhellyé nyilvánítják a Beatles egykori törzshelyének számító pubot Liverpoolban. A Philharmonic Dining Rooms az első angol söröző, amely ilyen besorolást kapott. A hely a korszak jelentőségteljes emléke - mondta el Duncan Wilson, a Historic England állami hatóság vezetője. A Phil becenevűkocsmát 1898-ban építették, pompásan díszített kőhomlokzattal és gazdagon díszített belső terekkel. John Lennon egyszer arra panaszkodott, a Beatles sikerében az a legrosszabb, hogy többé nem ihat meg egy sört a Philben. Paul McCartney, amikor 2018-ban meglátogatta a várost, ahol a zenekar alakult, a pub vendégeit spontán fellépéssel lepte meg. A Philharmonic Dining Rooms már 1955 óta műemlékvédelem alatt állt, akkoriban azonban még csak másodosztályú kategóriába tartozott. Az első osztályú kategóriába kerülve olyan épületekkel áll egy szinten, mint például a Buckinghampalota. Az egész világból érkeznek turisták, hogy megigyanak egy sört ebben a pubban. (MTI)
