Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-13 / 36. szám
HIRDETÉS ■ DP200041 mert nagyon mélyre hat. Előbb-utóbb rákényszerít Interjú UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM N agyon sok mindennel foglalkozol: vállalkozásod van, polgári társulást alapítottál, életre hívtad a líindérkert Fesztivált, városi képviselőként dolgozol, jógát oktatsz, kenyeret sütsz. Könyvet is írtál. Melyik tevékenység áll hozzád a legközelebb? Egyértelműen a kenyér. Szinte gyerekkorom óta kísér. Amikor kenyeret sütök, akkor érzem a leginkább a kapcsolódást a gyökereimhez, amit nagyon fontosnak tartok. Olyanfajta egységélmény teremtődik meg ilyenkor, amit a jógában vagy a meditációban keresünk. Úgy 15 éve Stahl Juditnál láttam, hogy kenyeret süt, gondoltam, kipróbálom. Akkor jöttem rá, ez bennem ott van. Olyan mozdulatok, technikák jöttek elő, amiket azelőtt senkitől sem tanultam. arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal. A könyved, ami Szeretettel, Ági címmel 2017-ben jelent meg, bizonyítja, hogy bátor, erős nő vagy. A sors ezt kellően ki is használta, nehéz súlyokat pakolt a vál- | ladra. Ez a könyv is segített abban, hogy letegyem őket. Ma már úgy érzem, nem is bátorság, hanem pofátlanság volt kiadni, hiszen nem vagyok író. Régi tudások jöttek elő a múltból? Ebben biztos vagyok. Megépítettük a kemencét, és pontosan tudtam, mit kell vele csinálni, anélkül, hogy bárki tanította volna. Amikor a nagynéném látta, hogyan tisztítom ki, mondta, hogy az ő nagymamája is így szokta. Szerencsés vagy, hogy sok régi tudást hoztál magaddal. Épp ma jutott eszembe, hogy tulajdonképpen soha nem szereztem konkrét képzettséget, mégis sok dologba belevágtam. Szerintem a Jóisten mindenkinek ad ilyen kapaszkodót. Valamit, amit ha jól csinál, vagy elkezd vele foglalkozni, az előbb-utóbb vezetni fogja egész életén át. Legyen ez bármilyen tulajdonság vagy személyiségjegy. Mert az ott van mindenkiben. És aki rátalál magában erre, elmondhatja, igen, szerencsés vagyok. Csak nem biztos, hogy mindenki rátalál. Lobogó TŰZZEL Igazi energiabomba. Megy, szervez, intézkedik, küzd, kiáll. Lelkesül és lelkesít. Nyitott, közvetlen. Szűkebb pátriája egyik meghatározó közösségi embere. Hajtja a tettvágy, a tűz, ami fáradhatatlanul lobog benne. Igaz, ma már - a jógának is köszönhetően - lecsendesült, és sok mindent átértékelt az életében. A Dunaszerdahelyen élő Antal Ágotával beszélgettünk. Ehhez nyilván kell az önismeret. Ha az ember elkezd belső utakon járni, hamar kiderül, mik az erősségei, a gyengeségei, a félelmei, és akkor ezeket a tendenciákat tudjuk egy kicsit tisztogatni. Mikor ismerted fel az önismeret fontosságát? Mint általában mindenbe az életemben, ebbe is „belecsöppentem". Nem céltu-Esküvő a Villa Rosában: ífegQSÖ 033011^303^ GBQXIXil) ifogfeCßcDGD Qc^pGÁöiiGB Uilla Rosa - panzió és étterem pgjjj Dunaszerdahely, Jesensky u. 6., tel: 031 /590 27 70 datosan mentem el az első jógaórára, a barátnőm vonszolt oda. Olyan impulzust kaptam, hogy elkezdtem tovább keresni. Persze, hatalmas pofonok érkeztek, de azt mondtam, ennek biztos oka van, valamit meg kell tanulnom. Nem hárítottam el. Beleálltam. Jó, akkor tessék, lehet pofozni, hátha sikerül valami esszenciát megtalálni magamban. Nehéz volt szembesülni azzal, ki vagy te? A mai napig nehéz. Nem látom .azt, hogy most már hátra lehet dőlni, mindent megtettem, mert ez folyamatos belső munka. És mindig jönnek elő problémák, teendők. Nincs vége. találva, hogy nem lehet csu* Szalagavatón ► Tizenkilenc évesen Ezért is szokták abbahagyni az emberek a jógát. Olyan rafináltan van ugyanis ki-NŐI SZEMMEL 2020. Február Az mégiscsak bátorságra vall, hogy ennyire őszintén vállaltad magad minden hibáddal, tévedéseddel... Hajlamos vagyok az önostorozásra. Állandó belső konfliktusban vagyok magammal. A mai napig megkérdőjelezek mindent, ami csinálok. Tényleges bizonyosság csak akkor van bennem, amikor kenyeret sütök. Viszont ez megtanított arra, hogy ha ebben a képességeim legjavát tudom nyújtani, akkor másban is. Lassan kezdem elfogadni, hogy ha a középpontomban vagyok, teljesen mindegy, mibe fogok bele. Csak abban kell jónak lennünk, amibe belevágunk. Ha valaminek nekifogok, azt viszont szeretem végig vinni. Amikor kiadtam nem igazán fogalmaztam meg a miértjét, csak azt éreztem, szükség van erre. Arra gondoltam, ha csak egy embernek mutat utat, már megérte. Szerintem mindenkinek a fiókjában, a lelkében ott van egy ilyen könyv. Amikor ezeket a kis történeteket elolvassa, talán azt érzi, nincs egyedül. Olyan visszajelzéseket kaptam, hogy „ezt mintha rólam írtad volna". Megérinti az embereket 14
